A sovány kokain: betekintés a kokainfüggő férfiak étkezési magatartásába és testtömegébe ☆☆ ☆☆

Karen D. Ersche

Cambridge-i Egyetem, Pszichiátriai Tanszék, Cambridge CB2 0SZ, Egyesült Királyság

b Cambridge-i Egyetem, Behavioral and Clinical Neuroscience Institute, Cambridge CB2 0SZ, Egyesült Királyság

Jan Stochl

Cambridge-i Egyetem, Pszichiátriai Tanszék, Cambridge CB2 0SZ, Egyesült Királyság

Jeremy M. Woodward

c Cambridge University Hospitals NHS Foundation Trust, Gasztroenterológiai Tanszék, Addenbrooke kórháza, Cambridge CB2 0QQ, Egyesült Királyság

Paul C. Fletcher

Cambridge-i Egyetem, Pszichiátriai Tanszék, Cambridge CB2 0SZ, Egyesült Királyság

b Cambridge-i Egyetem, Behavioral and Clinical Neuroscience Institute, Cambridge CB2 0SZ, Egyesült Királyság

Absztrakt

Bevezetés

Széles körben meg van győződve arról, hogy a kokainfogyasztás elnyomja az étvágyat, ezáltal csökkenti a testtömeget (Cochrane, Malcolm és Brewerton, 1998). Ezt a nézetet támasztják alá azok a megfigyelések, amelyek szerint a rendszeres kokainfogyasztás abbahagyása esetén gyorsan kialakulhat problémás súlygyarapodás (Cowan & Devine, 2008), amely szorongó jelenség visszaeséshez vezethet. Számos klinikai beavatkozást tehát az a meggyőződés alakít, hogy az étkezési szokások és a testsúlyral kapcsolatos problémák nem jelentenek problémát a kokainfogyasztás során (VanBuskirk & Potenza, 2010), inkább absztinens felhasználóknál fordulnak elő annak érdekében, hogy helyreállítsák a kokain miatt korábban elvesztett súlyukat - az étvágy elnyomása (Vanbuskirk & Potenza, 2010). Ennek eredményeként a közösségi kezelési szolgáltatások az egészséges táplálkozást elősegítő oktatási beavatkozásokkal próbálják kezelni a drogfogyasztók súlyproblémáit (Cowan & Devine, 2012). Azt állítjuk azonban, hogy árnyaltabb nézetre van szükség, amely elismeri a kokainfogyasztást kísérő étkezési magatartás és anyagcsere jelentős zavarát.

Kísérleti állatokon végzett kutatások azt mutatják, hogy a kokain anorexiás hatása viszonylag átmeneti (Balopole, Hansult és Dorph, 1979), a táplálékfelvétel késleltetett, de valójában nem csökkent (Cooper & Vanderhoek, 1993), és ezt a zsír és szénhidrátok (Bane, Mccoy, Stump és Avery, 1993). Paradox módon a megnövekedett kalóriasűrűséggel és zsírbevitellel járó súlygyarapodás azonban nem látható a kokainnal kezelt állatoknál (Bane és mtsai., 1993). Hasonló megfigyeléseket figyeltek meg embereknél is: a rendszeres kokainfogyasztók kevesebb kiegyensúlyozott étkezésről számolnak be, mint a nem használó társak, kifejezetten a zsíros ételeket részesítik előnyben, de ennek megfelelő súlygyarapodás nincs (Castro, Newcomb és Cadish, 1987). Tekintettel arra, hogy a kokainmegtartóztatást követő jelentős súlygyarapodás nemcsak súlyos szenvedések forrása, hanem mélyreható következményekkel is jár az egészségre és a gyógyulásra vonatkozóan, azt javasoljuk, hogy sürgős szükség van a kokain étrendi bevitelre és test felépítés. Ez fontos szempont, tekintve, hogy a drogfüggőségből eredő legnagyobb egészségügyi teher messze nem a kábítószer-mérgezés közvetlen hatásaiban rejlik, hanem a fizikai egészségre gyakorolt másodlagos hatásokban.

A jelenlegi tanulmányban az étkezési magatartás és a kokainfüggőség súlyváltozásának legfontosabb mintáit jellemeztük. Mértük a keringő leptin szintjét, a testösszetételt és az ön által bejelentett étkezési szokásokat egy kokainfüggő férfi mintában, és összehasonlítottuk őket az egészséges, nem drogokkal rendelkező önkéntes férfiakkal. Feltételeztük, hogy a krónikus kokainfogyasztás összefügg az étkezési szokások változásával, különös tekintettel a kokainnal kezelt állatoknál megfigyelt zsír- és szénhidrátfogyasztásra. Megjósoltuk, hogy az étrendi táplálékbevitel változásai a testösszetétel változásában mutatkoznak meg.

Mód

Vizsgálati minta

Hatvanöt férfi önkéntes vett részt ebben a vizsgálatban. Akár egészségügyi szakemberek, pártfogó felügyelő tisztviselők, hirdetések, akár szóbeszéd útján toborozták őket a helyi közösségben. A kábítószer-használó önkénteseknek meg kellett felelniük a kokainfüggőségre vonatkozó DSM-IV-TR kritériumoknak (Amerikai Pszichiátriai Társaság, 2000), míg a kontroll önkénteseknek nem kellett személyes vagy családi kórtörténetükben a szerekkel való visszaélés rendellenességeit. Az összes önkéntes kizárási kritériumai között szerepelt pszichotikus rendellenességek egész életében; neurológiai betegség vagy traumás fejsérülés; autoimmun vagy anyagcserezavar; és egy jelenlegi HIV-fertőzés. Minden önkéntes írásban beleegyezett, és a Mini-International Neuropsychiatric Inventory (Sheehan és mtsai, 1998) segítségével átvilágították őket a jelenlegi pszichiátriai rendellenességek szempontjából. A drogfogyasztók jelenlegi és korábbi pszichopatológiáját tovább értékeltük a DSM-IV strukturált klinikai interjújának felhasználásával (First, Spitzer, Gibbon és Williams, 2002). A verbális intelligenciát minden önkéntesben becsülték meg a Nemzeti Felnőtt Olvasási Teszt segítségével (Nelson, 1982). Minden résztvevő kitöltötte a Barratt impulzivitási skálát (BIS-11, Patton, Stanford és Barratt, 1995) és az obszesszív – kényszeres jegyzéket (OCI-R, Foa et al., 2002), hogy értékelje mind az impulzív, mind a kényszeres személyiségjegyeket. A protokollt a Nemzeti Kutatási Etikai Bizottság hagyta jóvá (NREC10/H0306/69, PI: KD Ersche).

Valamennyi drogfogyasztó megfelelt a kokainfüggőség DSM-IV-TR (American Psychiatric Association, 2000) kritériumainak. Nem kezelést kerestek és aktívan használták a kokaint porított (40%) vagy szabadbázisú formában (60%). Átlagosan 15,3 évig (± 9,0 SD) fogyasztottak kokaint, 19,2 éves koruktól kezdve (± 5,5 SD). A tesztnapon a vizeletminták mind a négy felhasználó kivételével pozitívnak találták a stimulánsokat, jelezve, hogy 72 órás kimutatási időtartamon belül kokaint vagy amfetaminokat fogyasztottak (Preston et al., 2002). Az obszesszív-kényszeres kábítószer-fogyasztási skálán (OCDUS, Franken, Hendriks és Van Den Brink, 2002) a kokainnal összefüggő kényszer mérsékelt szintjét jelezték (átlagos pontszám = 23,8 ± 10,7 SD). A kábítószer-fogyasztók mintájának többsége megfelelt egy másik anyagtól való függés kritériumainak is (91% nikotin, 43% opiát, 29% alkohol, 20% kannabisz, 3% amfetamin) és más drogokat szórványosan használt (68% kannabisz, 20% nyugtató, 15% opiát, 14% ecstasy, 3% hallucinogén). A kísérõ opiátfüggõ résztvevõknek vagy metadont (31%, átlagos dózis: 55 mg ± 16,2SD) vagy buprenorfint (9%, átlagos dózis: 3 mg ± 2,6SD) írtak fel, vagy napi szinten utcai heroint használtak ( 3%). A kokainfogyasztók egynegyede arról számolt be, hogy előírt gyógyszereket szedett, beleértve a kábítószer-szerű fájdalomcsillapítást (11%), az antidepresszánsokat (9%), a benzodiazepineket (9%) és a d-amfetamint (3%).

Az egészséges önkénteseket kábítószerrel és alkohollal való visszaélés miatt vizsgálták, de egyik sem felelt meg a bántalmazás vagy függőség kritériumainak. 13 százaléka volt jelenlegi dohányos, 57% pedig korábbi dohányzási szokásokról számolt be. Az egészséges önkéntes csoport fele (53%) számolt be arról, hogy szociális tapasztalatai vannak a kannabiszszal kapcsolatban, de soha nem használta rendszeresen a kábítószert; egyikük sem számolt be arról, hogy rendszeresen szedett felírt vagy tiltott szereket, és a tesztnapon vett vizeletminta negatív volt a tiltott szerek esetében.

Eljárások

A résztvevőket az Egyesült Királyságban, a cambridge-i Addenbrooke kórház Wellcome Trust klinikai kutatóintézetében vizsgálták. Egy képzett kutatási asszisztens validált eszközökkel értékelte a résztvevők étkezési szokásait és szokásos étrendjét. A Food Frequency Questionnaire (FFQ) meghatározza az egyének szokásos étrendi táplálékfelvételét azáltal, hogy megméri az elmúlt évben elfogyasztott élelmiszerek gyakoriságát (Bingham et al., 2001). Az FFQ-t eredetileg az Európai Prospektív Vizsgálatokhoz fejlesztették ki, hogy értékeljék az étrend és a táplálkozási állapot szerepét a rákos megbetegedésekben, és azóta is széles körben használják (http://www.srl.cam.ac.uk/epic/nutmethod/FFQ. shtml). Tartalmaz egy listát az Egyesült Királyságban általánosan fogyasztott 131 élelmiszerről, valamint az étrendi termékek zsírtartalmával és a főzéshez használt zsírfajtákkal kapcsolatos konkrét kérdéseket. Az egyes élelmiszerek esetében a napi átlagos fogyasztást a jelentett adagméret és az egyes élelmiszerek fogyasztásának gyakorisága alapján becsülték meg speciálisan fejlesztett szoftverek segítségével (Welch, Luben, Khaw és Bingham, 2005; Welch et al. ., 2001).

Az eredetileg Stunkard és Messick (1985) által kidolgozott, Karlsson, Persson, Sjostrom és Sullivan (2000) által kidolgozott háromtényezős étkezési kérdőív (TFEQ) 18 tételből áll, amelyek az étkezési viselkedés három különböző aspektusát mérik: visszafogott étkezés ( a táplálékbevitel szándékos korlátozása a testtömeg szabályozására), az ellenőrizetlen étkezés (az étkezési hajlandóság meghaladása a hajlandóság miatt), és az érzelmi étkezés (étkezési hajlam érzelmi jelekre reagálva). A résztvevők 4 pontos skálán jelzik, hogy ezek a viselkedések mennyiben tükrözik étkezési szokásaikat.

Az antropometriai méréseket egy anyagcsere-fiziológus szerezte meg mind manuális mérésekkel, mind kettős energiájú röntgenabszorpciós módszerekkel (DXA; GE Lunar Prodigy, Madison, WI) a zsírtömeg, a csont nélküli sovány tömeg és a csont ásványi sűrűségének meghatározására. A plazma leptin szintjét a testösszetételre tett feltételezett hatás fényében mértük egy RIA kit (Antibodies & Standards from R&D Systems, Abingdon UK) felhasználásával, házon belüli, két helyből álló mikrotiterlemez-alapú DELFIA-vizsgálattal, szakaszos pontatlansággal. 7,1% 2,7 ng/ml, 3,9% 14,9 ng/ml, 5,7% 54,9 ng/ml (házon belüli adatok).