Clinlab Navigator

  • A módszer értékelése
  • A gyenge minőségbiztosítás eredményei
  • Jártassági teszt
  • Minőség ellenőrzés
  • Jelentős változás tesztelése
  • Teszt felhasználás

D Tejsavas acidózis

A tejsavas acidózis egyedülálló formája fordulhat elő a jejunoileális bypass vagy ritkábban a vékonybél reszekciójában vagy a rövid bél szindróma egyéb okaiban szenvedő betegeknél. Két fő tényező járul hozzá a D-tejsav túltermeléséhez ezekben a helyzetekben: a gram-pozitív anaerobok, például a Lactobacillusok túlszaporodása, valamint a vékonybél megkerülése, eltávolítása vagy megbetegedése után fokozott glükóz és keményítő vastagbélbe jutása. Az antimikrobiális terápia alkalmanként kiválthatja a D-tejsavas acidózist a fogékony egyénekben, elősegítve a Lactobacillusok túlszaporodását.

súlycsökkentő

A D-tejsav felszívódik a szisztémás keringésbe, és az ezt követő acidémia hajlamos megmaradni, mivel a D-laktátot nem metabolizálja a laktát-dehidrogenáz, ez az enzim, amely rendszerint katalizálja a fiziológiásan előforduló L-laktát piruváttá történő átalakulását.

A rövid bél szindrómában szenvedő betegek krónikusan magas szérum D-laktát-koncentrációt mutatnak, ami nem elegendő a tünetek kiváltásához. Néhány betegnél a szénhidrátterhelés azonban súlyos és tünetekkel járó D-tejsavas acidózishoz vezet. Az érintett betegeknél általában epizodikus metabolikus acidózis jelentkezik, amely általában magas szénhidráttartalmú étkezés után következik be, és jellegzetes neurológiai rendellenességek, például zavartság, kisagyi ataxia, homályos beszéd és memóriavesztés. Nem ismert, hogy ezek a tünetek valóban magának a D-laktátnak vagy valamilyen más, a vastagbélben termelődő és a D-laktáttal párhuzamosan felszívódó toxinnak köszönhetők-e.

A D-tejsavas acidózis diagnózisát alaposan meg kell fontolni azoknál a betegeknél, akiknél megnövekedett a szérum anionrés, normális szérum L-laktát koncentráció, negatív plazma ketoacid szint, negatív vizelet ketonok és jellemző kórtörténet, tünetek.

A plazma anionrés nem nőhet a szérum-hidrogén-karbonát csökkenésével arányosan, mivel a D-laktátot nem szívják fel jól a vesetubulusok, és könnyebben kiválasztódik a vizelettel, ezáltal csökkentve az anionrést.

A diagnózis megerősítéséhez meg kell mérni a D-laktátot, amely speciális enzimatikus vizsgálatot alkalmaz D-laktát-dehidrogenáz alkalmazásával. A laktát standard vizsgálata L-laktát-dehidrogenázt használ, és nem detektálja a D-laktátot. A véletlenszerű vizeletminta az előnyben részesített minta, mivel a D-laktát könnyen kiválasztódik a vizelettel. A referencia tartomány 0,0-0,25 mmol/l. A megemelkedett szint diagnosztizálja a D-tejsavas acidózist.