A szója és a hal mint a japán étrend jellemzői és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata

Tagságok: Mukogawa Női Egyetem Egészségügyi Világfejlesztési Intézete, Hyogo Japan, Preventív táplálkozási orvostudományi laboratórium, Termelési és Fejlesztési Kutatóintézet, Kiotó, Japán, Hyogo Prefecture Health Promotion Association, Kobe, Hyogo, Japán

Prevenciós táplálkozási orvoslás tagsági laboratóriuma, Gyártási és Fejlesztési Kutatóintézet, Kiotó, Japán

Társulás Hyogo Prefecture Health Promotion Association, Kobe, Hyogo, Japán

Társulás Mukogawa Női Egyetem Egészségügyi Világfejlesztési Intézete, Hyogo Japán

Hovatartozás Mukogawa Női Egyetem Egészségügyi Világfejlesztési Intézete, Hyogo Japán

Yukio Yamori,
Miki Sagara,
Yoshimi Arai,
Hitomi Kobayashi,
Kazumi Kishimoto,
Ikuko Matsuno,
Hideki Mori,
Mari Mori

Javítás

2017. október 11 .: Yamori Y, Sagara M, Arai Y, Kobayashi H, Kishimoto K és mtsai. (2017) Javítás: A szója és a hal mint a japán étrend jellemzői és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. PLOS ONE 12 (10): e0186533. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0186533 Javítás megtekintése

Ábrák

Absztrakt

Idézet: Yamori Y, Sagara M, Arai Y, Kobayashi H, Kishimoto K, Matsuno I és mtsai. (2017) A szója és a hal mint a japán étrend jellemzői és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. PLoS ONE 12 (4): e0176039. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0176039

Szerkesztő: Tatsuo Shimosawa, Tokiói Egyetem, Japán

Fogadott: 2016. július 29 .; Elfogadott: 2017. április 4 .; Közzétett: 2017. április 21

Adatok elérhetősége: Minden releváns adat megtalálható a dokumentumban és a kiegészítő információkat tartalmazó fájlokban.

Finanszírozás: Ezt a munkát a JSPS KAKENHI A20256001 számú támogatási száma és a Hyogo Egészségfejlesztési Egyesület támogatta. A finanszírozóknak nem volt szerepük a tanulmányok tervezésében, adatgyűjtésben és elemzésben, a közzétételre vonatkozó döntésben vagy a kézirat elkészítésében.

Versenyző érdeklődési körök: A szerzők kijelentették, hogy nincsenek versengő érdekek.

Bevezetés

Az egészséges öregedés a gyorsan elöregedő népesség célja. A japánok, különösen a nők, a világ leghosszabb átlagos élettartama óta éltek 1985 óta [1,2].

Mivel a táplálkozás szorosan összefügg a krónikus betegségek kockázatával, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket is, hatással van az egészséges öregedésre [3–5]. A japán étrendet, amely nemrégiben szerepelt az UNESCO az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján, a mediterrán étrenddel együtt jónak tartják az egészséges időskor miatt, mivel ezek összefüggésben vannak a szívkoszorúér betegség (CHD) alacsonyabb halálozási arányával Japán és mediterrán populációk [6,7]. A japán és mediterrán étrend hasonló jellemzőkkel bír, ha szokás tengeri ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket, diót vagy babot fogyasztani [2–4]. A dióféléket Japánban nem szokták enni; a szójabab és a szójatermékek azonban népszerűek. Ezek a diéták mindkét étrendben magnéziumot tartalmaznak. A 24 órás vizeletben lévő magnézium (24 U) fordítottan összefügg a kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel, mint például az elhízás, a magas vérnyomás és a hiperkoleszterinémia a WHO által koordinált kardiovaszkuláris betegségek és táplálék-összehasonlító (CARDIAC) tanulmányban [8], és alátámasztotta a táplálkozási érdemeit. mindkét étrend a hosszú élettartam érdekében.

A CARDIAC tanulmány, egy 1985-ben megkezdett világméretű egészségügyi vizsgálat kimutatta, hogy az alacsonyabb CHD mortalitási arány összefüggésben van a hosszabb átlagos várható élettartammal, és hogy a vizsgálati populációk CHD mortalitási arányai szignifikánsan fordítottan kapcsolódnak a taurin (T) átlagos kiválasztási szintjéhez izoflavonok (I) (a hal és szójabevitel biomarkerei) 24U-ban ezekben a populációkban [8–11] Mivel ezek az adatok azt jelzik, hogy a nagyobb hal- és szójabevitel összefüggésben lehet a japánok várható élettartamával a CHD kockázatcsökkentésére gyakorolt hatásuk miatt, ezért először értékeltük ezeknek a táplálkozási összetevőknek a japán fogyasztását a nemzetközi fogyasztáshoz képest szintek. Másodszor megvizsgáltuk a halak és szójabevitel összefüggését a CHD kockázatával a japánokban a T és I 24U elemzésével.

Anyagok és metódusok

A CARDIAC vizsgálatból 481–58 éves férfi és női résztvevő 851 24U mintáját elemezték 50 populációban [8] mind a T, mind az I, a halak és a szójabevitel biomarkereire vonatkozóan. T és I kreatininarányait kvintilisekre osztottuk, T1–5 és I1–5. Kiszámítottuk a japánok és az összes arányát a 25 csoport mindegyikében (5x5 kvintilis). A trend khi-négyzet tesztjeit 5 csoport, T1I1 (a legalacsonyabb T és a legalacsonyabb I), T2I2, T3I3, T4I4 és T5I5 (a legmagasabb T és a legmagasabb I) között végeztük.

Minden elemzést az IBM SPSS szoftver (19. verzió, IBM Corp., Armonk, NY, USA) segítségével végeztünk. Kétfarkú P 1. ábra. A japánok aránya 25 csoportban osztva a 24U T és I kvintilisére, a halak és a szójabevitel biomarkereire.

A T1I1, T2I2, T3I3, T4I4 és T5I5 csoportokból a japánok aránya 0, 2,1, 15,4, 28,3 és 88,1% volt. A legfelső T5I5 csoportba csaknem 90% japán tartozik, ami jóval magasabb, mint a teljes CARDIAC vizsgálati populációban elért 26,3% -os japán átlagos arány, ami azt jelzi, hogy ez a populáció általában nagyobb mennyiségű halat és szóját vesz be.

Hal- és szójabevitel, valamint szív- és érrendszeri kockázatok japánul

Halbevitel és kardiovaszkuláris kockázatok.

A 30 és 79 év közötti férfi és női résztvevőket (303, akikre az összes adat rendelkezésre állt) T1 – T3 tercilisekre osztottuk. Adataikat, az átlag ± standard hibát az 1. táblázat mutatja.

Az életkor és a nem alapján történő kiigazítást követően a T3 négy elemében szignifikáns különbségeket figyeltünk meg, amelyek szignifikánsan magasabb TC, HDL-C, 24UNa és 24UK értékeket mutattak (S1 ábra).

Szójabevitel és kardiometabolikus kockázatok.

Összesen 303, 30 és 79 év közötti résztvevőt osztottak I1 – I3 tertilisekre. Az adatokat a 2. táblázatban mutatjuk be. Mivel 3 esetben ugyanaz az I/kreatinin arány mutatkozott az I1 és I2 legmagasabb és legalacsonyabb tartományában, n lett 100, illetve 102 I1, illetve I2.

Az életkor és a nem alapján történő kiigazítást követően az I3-ban csak 3 elemnél figyeltek meg szignifikáns különbségeket, amelyek szignifikánsan magasabb folátot, 24UNa és 24UK mutattak, mint az I1 (S2 ábra).

Egyidejű hal- és szójabevitel és kardiovaszkuláris kockázatok.

Összesen 303-at osztottak 9 csoportba, T1–3 x I1–3. A 9 közül T1I1, T2I2 és T3I3 összehasonlításra kerül a 3. táblázatban.

Az életkor és nem szerinti kiigazítás után az egyidejűleg magas T és I csoport, a T3I3 szignifikánsan magasabb volt, mint az egyidejűleg alacsony T1I1 csoport 4 elemben, HDL-C, folát, 24UNa és 24UK. A magas hal- és szójafogyasztók szignifikánsan nagyobb sót fogyasztottak, 12,6 g/nap az alacsony fogyasztókhoz képest, 8,1 g/nap. A magas Na bevitel ellenére a Na/K arány nem volt szignifikánsan magas a jelentősen magas 24UK miatt. A HD3-C T3I3 és T1I1 közötti különbség közel volt a vizsgált populáció HDL-C nemi különbségéhez (2. ábra). A T3I3 folát szintje a 9 csoportban volt a legmagasabb, T1–3 × I1–3 (3. ábra). Ezek az eredmények a halak és a szója bevitelével járó alacsonyabb kardiovaszkuláris kockázatokhoz kapcsolódnak (2. és 3. ábra).

Rövidítések: 24U, 24hour vizelet; K, kálium; HDL, nagy sűrűségű lipoprotein; T1 (3), a 24U taurin/kreatinin legalacsonyabb (legmagasabb) tertile, I1 (3), a 24U izoflavon/kreatinin legalacsonyabb (legmagasabb) tertile. a) és b): életkorhoz és nemhez igazítva, c): életkorhoz, nemhez és hipolipidémiás szerekhez igazítva, d) életkorhoz igazítva.

Rövidítések: 24UT, 24 órás vizelet-taurin; 24UI, 24 órás vizelet izoflavon; T1-3, a 24U taurin/kreatinin legalacsonyabbtól a legnagyobbig; I1-3, a 24U izoflavon/kreatinin legalacsonyabbtól a legnagyobbig.

Vita

A CARDIAC tanulmány kimutatta, hogy a halbevitel két biomarkere (① 24UT és ② n-3 összes telítetlen zsírsav többszörösen telítetlen zsírsavaránya a plazma foszfolipidekben) fordított összefüggésben állt a CHD halálozási arányával a világ populációiban [9–11]. Ezenkívül a szójabevitel biomarkere, a 24UI, fordított összefüggésben állt a CHD mortalitási arányaival [10,11]. Mivel a CHD halálozási aránya fordítottan viszonyult a világ átlagos várható élettartamához [11], úgy tűnik, hogy Japán a várható élettartam csúcsán annak köszönhető, hogy a fejlett országok között a legalacsonyabb a CHD halálozási arány. Ezért a japán hal- és szójafogyasztás, amely csökkenti a CHD halálozási arányát, hozzájárulna a hosszú élettartamhoz Japánban.

Ez a tanulmány feltárta, hogy a japánok szokásosan halat és szóját fogyasztottak. Ha azonban az alacsonyabb CHD-mortalitási arány a japánok genetikai vagy környezeti jellemzőihez kapcsolódna, a halak és a szója nagyobb bevitele nem feltétlenül függ össze a japán populáció alacsonyabb CHD-mortalitásával. Ezért ebben a tanulmányban a CHD kockázatát maguk a japánok tanulmányozták, akik között különbségek voltak a hal és a szója bevitelében.

A hal tápanyagainak, például az n-3 többszörösen telítetlen zsírsavaknak és a T-nek jótékony hatását egyértelműen bizonyította ezen markerek inverz összefüggése a CHD mortalitási rátákkal is [9–11]; és a CHD kockázatának csökkenése például a vérnyomás és a lipidprofilok miatt szintén jól dokumentált [14–19]. A halbevitel vérnyomáscsökkentő hatását enyhítheti ebben a vizsgálatban a halat fogyasztó japánok egyidejű magas sófogyasztása, amit a 24UT és 24UNa közötti jelentős pozitív összefüggés is bizonyít. Az életkor és a nem alapján történő kiigazítást követően a harmadik tertilisben, a T3-ban a T1-hez képest megnövekedett szérum koleszterinszintről egy másik beavatkozási tanulmány is beszámolt, és a mechanizmusokat leírták [20,21]. Ez a tanulmány azt mutatta, hogy azoknál, akiknek magas a halfogyasztásuk (T3), az LDL-koleszterinszint nem volt szignifikánsan magasabb, mint azoknál, akik alacsony halfogyasztással (T1), sem nyers, sem pedig az életkor és nem alapján kiigazított elemzésben. Bebizonyosodott, hogy a HDL-C szignifikánsan emelkedett a T3-ban, ami megerősíti a halbevitel érdemét a CHD-vel szemben. A HDL-C antiatherosclerotikus hatását jól dokumentálták [22], és a közelmúltban újból megvitatták a mechanizmusokat az ateroszklerózis kezelésére a HDL-C növelésével [23].

A T3I3 csoport, a japánok, akik szokásosan halat és szójatermékeket fogyasztottak, bebizonyosodott, hogy magas a HDL-C és a folát szintje az életkor, a nem és a hipolipidémiás szerek kiigazítása után. A HDL-C (7,7 mg/dl) különbsége a T3I3 (68,0) és a T1I1 (60,3) között közel volt a nemek közötti különbséghez (9,5), magas a nőknél és alacsony a férfiaknál, amint ezt a tanulmány is megfigyelte (2. ábra) ). Ezért a bőséges hal- és szójabevitel miatt megnövekedett HDL-C kardioprotektív hatása hozzájárulhat a várható élettartam növekedéséhez, amely a japán nőknél 7 évvel hosszabb, mint a férfiaknál.

A T3I3 csoport nyilvánvalóan magasabb folátszintet (9,5 ng/ml) mutatott, mint a T1I1 (5,8). A magas folátszint csökkenti a homociszteint és az oxidatív stresszt, ezért csökkenti az érelmeszesedéses elváltozásokat [30]. Japánban végzett kiterjedt epidemiológiai vizsgálatok a folátbevitel fordított összefüggését mutatták a CHD betegségekkel [31]. Miután 1998-ban az Egyesült Államokban és Kanadában teljes mértékben megvalósították a szemek foláttal való megerősítését, bebizonyosodott, hogy a stroke mortalitása csökkent [32,33].

Sőt, a T3I3 csoport szignifikánsan magasabb volt HDL-C-ben, mint a T1I1. A HDL-C antiateroszklerotikus hatása szintén alátámasztja a folát hatásait. Egyes beavatkozási tanulmányok kimutatták, hogy a szójatermékek vagy a halolaj és ezek együttes hatása a kardio-metabolikus kockázatok csökkentésére a lipidprofilokhoz és a glükóz metabolizmushoz kapcsolódott [21,34].

A szójatermékeket és halakat fogyasztó japán egyének azonban hozzászoktak a magas Na-bevitelhez. A Na káros hatása jól dokumentált, beleértve a CARDIAC tanulmányt is, amely egyértelműen jelezte a 24UNa szignifikáns pozitív összefüggését a stroke mortalitással [9–11].

A szója és a hal fogyasztói között magas volt a K bevitel, de a Na/K arány, amely a CARDIAC tanulmányban [11] szignifikánsan összefüggött a stroke halálozási arányával, nem volt szignifikánsan magas a szóját és halat fogyasztó populációban, a annak a népességnek a magas K-bevitele. Ezért a japán szokás, hogy a szóját és a halat is beveszi, előnyösen érelmeszesedés-ellenes a magas HDL-C és folát szint miatt, és csökkenti a szívbetegség okozta mortalitást, hozzájárulva ezzel az átlagos várható élettartam meghosszabbításához.

A szója és a halak étrendjének kíséretében bekövetkező magas Na-bevitele azonban magas vérnyomást okozhat, és növelheti a stroke kockázatát, korai fogyatékosságot okozva, és ezáltal lerövidíti az egészséges élettartamot. Összegzésképpen elmondható, hogy alacsony sótartalmú szójatermékeket és halakat ajánlanak az egészséges élettartam érdekében Japánban, valamint a világ többi részén, ahol a nem fertőző betegségek halálozási aránya meghaladja a 60% -ot [35].

Ennek a vizsgálatnak az erőssége volt először a halak és a szója bevitelének objektív becslése a saját biomarkereik, T és I 24U elemzésével, és ez volt az első megállapítás, amely táplálkozási szempontból jellemzi a japán étrendet a minták világpopulációjához képest. Másodszor, a japán vizsgálati populációt Hyogo prefektúra városaiból, tengerparti és hegyvidéki területeiből választották ki, amely Japán közepén található, és az éghajlat és 3 különböző földrajzi zóna miatt gyakran „miniatűr Japánnak” tekinthető [36]. (városi, tengerparti és hegyvidéki) prefektúrában.

Ennek a vizsgálatnak az volt a korlátja, hogy először az összes elemre elemzett 24U minta száma korlátozott volt. Mivel egyes mintákban nem mértük a T-t, az elemzéshez csak a teljes adatot tartalmazó mintákat használtuk, beleértve mind a T, mind az I-t. Másodszor, a WHO tanulmányában és a Hyogo prefektúrában folytatott japán tanulmányok évei különböztek. A CARDIAC tanulmány egészségügyi felméréseit, amelyek 1985-ben kezdődtek és 10 éven át folytak 50 populációban, 24U biomarkerek segítségével jellemezték a japán étrendet. A Hyogo prefektúra japán lakosságát 2011-ben és 2012-ben vizsgálták. Mivel a japán nők átlagos várható élettartama 1985-ben a világ csúcsává vált, mind a japán férfiak, mind a nők adatai a mai napig minden idők legmagasabb pontját jelentették [1,2]. Ezért a tanulmányi évek ezen eltérése ellenére arra a következtetésre juthatunk, hogy a japán egyének jellemző táplálkozási tényezői bizonyítottan csökkentik a CHD kockázatát, és ezáltal hozzájárultak a japán népesség hosszú élettartamához, amely a csúcson maradt a világot arra a 30 évre.

Ennek a tanulmánynak a következtetése az egész világon nagyobb szója- és halfogyasztást javasol az egészségfejlesztés érdekében. A szójababot és más fehérjetartalmú gabonákat környezetbarát fehérjeforrásnak tekintik, amely fenntartható módon rendelkezésre áll, és képes azoknak az embereknek a tízszeresét támogatni, akik általában főleg marha- és sertéshúsból nyernek fehérjét. [37] A halfogyasztásra vonatkozó ajánlás az egész világon azonban a bolygónkból származó halállomány kimerüléséhez vezethet. Remélhetőleg ezt a környezeti problémát megoldhatja a tengeri moszat fogyasztása, amely Japánban napi 5,3 g-ot tesz ki [38]. Néhány Japánban hagyományosan fogyasztott moszat taurint, valamint n-3 többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz [39]. Korábbi beavatkozási vizsgálatunk, amely napi 3 g taurint biztosított a tibeti vegetáriánusok számára, 2 hónap alatt csökkentette a magas vérnyomás előfordulását [40]. Ezért a tengerben bőségesen rendelkezésre álló alga ajánlható a vegetáriánusok számára, hogy hozzájussanak ezekhez a hasznos tápanyagokhoz. A környezetbarát globális egészség fenntartható fejlesztése érdekében ezért a szójabab és a tengeri moszat ajánlható a halak mellett az egészséges hosszú élettartam elérése érdekében a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésével az egész világon.