A szokásos húsfogyasztás, valamint az alvás időtartamának és minőségének változásai idősebb felnőtteknél

Alberto Lana

1 Orvostudományi Tanszék, Preventív Orvostudományi és Népegészségügyi Terület, Orvostudományi és Egészségtudományi Kar, Universidad de Oviedo, Spanyolország.

2 Preventív Orvostudományi és Közegészségügyi Tanszék, Orvostudományi Kar, Universidad Autónoma de Madrid, Spanyolország/IdiPAZ, Epidemiológiai és Közegészségügyi CIB (CIBERESP), Madrid, Spanyolország.

Ellen A. Struijk

Lucía Arias-Fernandez

1 Orvostudományi Tanszék, Preventív Orvostudományi és Népegészségügyi Terület, Orvostudományi és Egészségtudományi Kar, Universidad de Oviedo, Spanyolország.

Auxiliadora Graciani

Arthur E. Mesas

4 Közegészségügyi Minisztérium, Universidade Estadual de Londrina, Londrina, PR, Brazília.

Fernando Rodriguez-Artalejo

3 IMDEA-Food Institute, CEI UAM + CSIC, Madrid, Spanyolország.

Esther Lopez-Garcia

3 IMDEA-Food Institute, CEI UAM + CSIC, Madrid, Spanyolország.

Társított adatok

Absztrakt

Az étrendi fehérjék két, a biológiai ritmus szempontjából releváns neurotranszmitter, a szerotonin és a melatonin egyes aminosav-prekurzorainak forrásai, amelyek részt vesznek az alvásban és az éberségben. A hús sok országban a fő fehérjeforrás. Továbbá a húsfogyasztás azért is érdekes, mert kiváló minőségű fehérjét, valamint telített és transz-zsírsavakat biztosít. Az alvási szokásokra gyakorolt hatása azonban nem egyértelmű. Ennek célja a szokásos húsfogyasztás összefüggésének vizsgálata az alvás időtartamának változásával és az idősebb felnőttek alvásminőségével. A Seniors-ENRICA kohort 1341 résztvevőjének ≥60 éves, 2012 és 2015 közötti adatait használtuk fel, amelyet 2012 és 2015 között követtünk. A szokásos húsfogyasztást kiértékeléskor validált étrend-előzményekkel értékelték. Az alvás időtartamát és minőségét mind 2012-ben, mind 2015-ben megállapították. Az elemzéseket logisztikus regresszióval végeztük, és kiigazítottuk a szocio-demográfiai változókra, az életmódra, a morbiditásra, az alvás időtartamára és a kiindulási állapot rossz alvási mutatóira. A nyomon követés során az egyének 9,0% -a nőtt, és 7,9% -uk csökkentette alvási időtartamát ≥2 órával/éjszaka. A húsfogyasztás legalacsonyabb tertilitásával rendelkező egyénekhez képest (Kulcsszavak: hús, diéta, alvás, öregedés, kohorsz vizsgálat

Az alvási rendellenességek az idősebb embereknél magasabb kockázattal járnak az egészségkárosodás szempontjából. Számos tanulmány azt találta, hogy a megváltozott alvási idő vagy minőség összefügg a kardiometabolikus betegségekkel (1-3), a kognitív hanyatlással (4,5) és a gyengeségi szindrómával (6,7), ami arra utal, hogy az alvászavarok súlyosbíthatják az öregedés hatásait folyamat (8). Ezért úgy tűnik, hogy a jó alvási szokások megtartása vagy elérése az idősebb korban a fizikai és mentális funkció fenntartása szempontjából.

A diéta az életmód egyik tényezője, amely összekapcsolódott az alvási szokásokkal (9). Például a mediterrán étrend szokásainak nagyobb mértékű betartása hozzájárulhat az alvás stabil időtartamának fenntartásához és az alvás minőségének javításához (10). Rövid távú klinikai vizsgálatokban azonban a magas szénhidrátbevitelű étrendek romlották az alvás minőségét (11,12). Az alacsonyabb rosttartalmú és magasabb zsírbevitel, különösen az esti időszakban, alacsonyabb alváshatékonysággal és -minőséggel jár (13,14).

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Tanulmányterv és résztvevők

Az adatokat az Idősek – ENRICA kohorszból vettük, amelyek módszereiről máshol számoltak be (21). Röviden: ezt a kohort 2008–2010-ben hozták létre 3289 ≥60 éves, Spanyolországban élő közösségi lakóval (I. hullám). Ezután 2519 egyedet követtek 2012-ig (II. Hullám) és 2015-ig (III. Hullám). Az összes hullámban az adatgyűjtést hasonló eljárásokkal hajtották végre. Először az életmódról, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéről, az egészségi állapotról és a megbetegedésekről gyűjtöttek információkat szabványosított telefonos interjúk útján. Ezután két egymást követő otthoni látogatás alkalmával a kiképzett személyzet fizikai vizsgálatot végzett és diétás előzményeket szerzett. Tekintettel arra, hogy az alvás időtartamát és minőségét csak az utolsó két hullámban mérték, ez a tanulmány a Seniors – ENRICA kohorsz prospektív elemzése volt 2012 és 2015 között.

A vizsgálat minden résztvevője írásos beleegyezését adta a beiratkozás előtt. A tanulmányt a madridi La Paz Egyetemi Kórház Klinikai Kutatási Etikai Bizottsága hagyta jóvá.

Tanulmányi változók

Húsfogyasztás

A II. Hullám során az EPIC-kohorsz spanyolországi vizsgálatához felhasznált validált számítógépes táplálkozási előzményeket használták fel, hogy az előző évben akár 880 élelmiszer szokásos fogyasztását értékeljék (22). Ez az eszköz fényképkészleteket tartalmazott, hogy a résztvevők megbecsülhessék az adag méretét. Az étrend előzményei 54 fajta hús fogyasztását gyűjtötték össze, amelyeket később vörös és feldolgozott húsokba (marhahús, sertés, spanyol felvágottak, kolbászok, hamburgerek és egyebek, köztük juh, kecske vagy ló) és fehér húsba (csirke, nyúl) csoportosítottak. és mások, beleértve a pulykát, fürjt vagy fácánt).

Az alvás időtartama és minősége

A résztvevőket arra kérték, hogy számolják be az alvás időtartamát és minőségét 2012-ben és 2015-ben. Először órákat (h) és perceket (m) kaptunk az alvás időtartamának egyetlen kérdésével a szokásos alvásmintáról: „Körülbelül, meddig alszol éjszakánként Az alvás időtartamának változását úgy számolták ki, hogy a 2015-ös alvási időt kivontuk a 2012-es időből. Ezután az alvás időtartamának változásait „nincs változás” kategóriába sorolták (a 10. változást túlzottan álmosságnak tekintették (25).

Egyéb változók

Ezenkívül osztályoztuk a résztvevőket a kiindulási fizikai fogyatékosság szerint, beleértve az agilitás, a mobilitás korlátozását vagy a napi tevékenységek elvégzését. Az agilitás romlását úgy határozták meg, hogy "sokat" válaszoltak a Rosow és Breslau skála következő kérdésére: "Normális napon korlátozza-e a jelenlegi egészségi állapota, hogy lehajoljon vagy térdeljen?" (28) A mozgáskorlátozottságot úgy határozták meg, hogy „sokat” válaszoltak a következő három kérdésre a Rosow és Breslau skálán: „Egy átlagos napon a jelenlegi egészségi állapotával korlátozott lenne-e a következő tevékenységekben: 1) bevásárló táska?; 2) felmászni egy lépcsőn ?; 3) több városi tömb (néhány száz méter) gyaloglás? (28) Végül a mindennapi élet korlátozását akkor tekintették létezőnek, amikor a résztvevők ≥1 pontot értek el a Lawton és Brody skálán (29) vagy ≤5 pontot a Katz indexben (30).

Adatok elemzése

A 2519 kezdeti résztvevő közül kizártuk azokat, akiknek kiindulási (2012) vagy incidenses (2015) orvos által diagnosztizált obstruktív alvási apnoe (n = 62), depresszió (n = 208) és dementia (n = 22) volt, mivel ezek a krónikus állapotok olyan szorosan kapcsolódik az alvászavarokhoz, ami valószínűtlen, hogy egyetlen élelmiszercsoport fogyasztása módosíthatja alvásuk időtartamát vagy minőségét (31,32). Ezután kizártunk 82 olyan személyt, akik a nyomon követés során haltak meg, és 616-ot, akiket elveszítettek. A fennmaradó 1529 alany közül 48-at kizártunk az alvásváltozókról hiányzó információkkal és 138-at a húsfogyasztással kapcsolatban. Ezenkívül kizártunk 2 résztvevőt hihetetlenül magas vagy alacsony energiafogyasztással (nőknél 500-4000 kcal/d, férfiaknál 800-5000 kcal/d). Ezért az elemzéseket 1341 személyen végezték (1. ábra).

Tanulmány folyamatábra.

Asztal 1

A vizsgálatban résztvevők kiindulási jellemzői a húsfogyasztás szerint (n = 1 341).

BMI: Testtömeg-index.

Folyamatos változók esetén jelentik az átlagokat (szórásokat).

A szociodemográfiai, életmódbeli és morbiditási értékek 2012-ből származnak.

Egy átlagos, 2,8 éves követés alatt az egyének 9,0% -a nőtt, 7,9% -uk pedig csökkentette alvási időtartamát ≥2 órával/éjszaka. Teljes kiigazított elemzésben, összehasonlítva a húsfogyasztás legalacsonyabb tertilisével rendelkező egyedekkel, a 2. és 3. tercilisekben az alvás időtartamának (T2 OR: 1,90; 95% CI: 1,05-3,42) nagyobb csökkenése (≥2 óra) nagyobb volt; T3 OR: 1,93; 95% CI: 1,00-3,72; p-trend: 0,04) (2. táblázat). Az alvás időtartamának nagy változásával (növekedésével vagy csökkenésével) járó OR-k 1,36 (95% CI: 0,89-2,08), illetve 1,68 (1,07-2,09) voltak; p-trend: 0,02). Amikor a nátrium-, koleszterin- és telített zsírsav-bevitel becsléseit kiegészítettük, az eredmények statisztikai szignifikanciát mutattak.

2. táblázat

Az esélyarányok (95% -os konfidenciaintervallum) a húsfogyasztás hígításai és az alvási időtartam változása közötti összefüggésre az idősebb felnőttek 2,8 éves követése során (n = 1 341).

1. modell: multinomiális logisztikai regresszió, nem, életkor (9 óra) szerint.

2. modell: multinomiális logisztikus regresszió, kiegészítve a fizikai aktivitással (MET-h/hét, tercilis), dohányzás (soha nem dohányzó, korábbi dohányos, jelenlegi dohányos), alkohol (g/d, tertilis), koffein (mg/d, tertilis), BMI (2), az étrend minőségi mutatója (MEDAS-pontszám, tercilisek), az energiafogyasztás (kcal/d, tercilisek), valamint a kiindulási és esetleges morbiditás, beleértve a cukorbetegséget, a rákot, a szív- és érrendszeri és az osteomuscularis betegségeket.

3. modell: A többnemű logisztikai regresszió kiegészítve nátrium- (g/d, tercilis), koleszterin- (g/d, tercilis) és telített zsírsav-bevitelekkel (g/d, tercilis).

Az alvás minőségét tekintve a húsfogyasztás legmagasabb tercilisége a horkolás (OR: 2,06; 95% CI: 1,17-3,60; p-trend: 0,01) és a rossz általános alvásminőség (OR: 1,71; 95) magasabb kockázatához kapcsolódott. % CI: 1,04-2,82; p-trend: 0,03) (3. táblázat). Ezenkívül a kombinált végpontelemzésben a legnagyobb húsfogyasztású résztvevőknél nagyobb volt a kockázata annak, hogy mindkettő, az időtartam nagy változása és ≥2 rossz alvásminőségi mutató (OR: 1,96; 95% CI: 1,14-3,35; p- trend: 0,01) (4. táblázat). A húsfogyasztás minden 100 g/nap-os növekedése 2 végpont kialakulásának fokozott kockázatával járt (OR: 1,60; 95% CI: 1,07-2,40). Az asszociáció nagysága kissé csökkent, amikor a modellt további nátrium-, koleszterin- és telített zsírsavakhoz igazították.

3. táblázat

Az esélyarányok (95% -os konfidenciaintervallum) a húsfogyasztás tercletei és az egyes rossz alvásminőségi mutatók előfordulási gyakorisága közötti összefüggéshez az idősebb felnőttek 2,8 éves követése során (n = 1341).

1. modell: az életkorhoz, nemhez és iskolai végzettséghez igazított logisztikai regressziós modell (≤ alapfokú, középfokú, egyetemi).

1. modell: multinomiális logisztikai regresszió a nemhez, az életkorhoz (9 óra) 2012-ben és a rossz alvás mutatóihoz igazítva 2012-ben (≤1, 2-3, ≥4).

2. modell: a multinomiális logisztikai regresszió, kiegészítve a fizikai aktivitással (MET-h/hét, tercilis), dohányzás (soha nem dohányzó, korábbi dohányos, jelenlegi dohányos), alkohol (g/d, tertilis), koffein (mg/d, tertilis), BMI (2), az étrend minőségi indexe (MEDAS-pontszám, tercilisek), az energiafogyasztás (kcal/d, tercilisek), valamint az alap- és incidens morbiditás, beleértve a cukorbetegséget, a rákot, a szív- és érrendszeri és a mozgásszervi betegségeket.

3. modell: A többnemű logisztikai regresszió kiegészítve nátrium- (g/d, tercilis), koleszterin- (g/d, tercilis) és telített zsírsav-bevitelekkel (g/d, tercilis).

Az eredmények ugyanabban az irányban voltak, de kisebb nagyságrendűek, amikor az elemzéseket külön megismételtük a vörös és a feldolgozott húsra és a fehér húsra (az adatokat nem közöljük). Végül a testi funkciókárosodásban szenvedő felnőttek körében a nagyobb húsbevitel növelte az alvás időtartamának enyhe és nagy módosításainak (akár növekedés, akár csökkenés) gyakoriságát (2. kiegészítő táblázat). Az alvásminőségi mutatók (3. kiegészítő táblázat) és a kombinált végpontok (4. kiegészítő táblázat) eredményei hasonlóak voltak a teljes mintához. A húsfogyasztás és az alvásváltozók közötti összes összefüggés nagyobb mértékű volt a mozgássérült résztvevők almintájában, mint a teljes mintában.

VITA

Ebben a tanulmányban az idősebb felnőttek körében a magasabb szokásos húsfogyasztás az alvás időtartamának nagy változásával és az alvás minőségének gyenge változásával járt, és az alvás időtartamának hosszú csökkenése és növekedése egyaránt káros fiziológiai változásokat válthat ki. Mivel az alvás mennyisége és minősége, valamint az idős emberek káros egészségügyi következményei közötti összefüggést alaposan kimutatták (1–7), eredményeink relevánsak, mert azt sugallják, hogy a húsbevitel csökkentése javíthatja az alvási szokásokat.

Eddig az egyetlen tanulmány, amely eredményeinek összehasonlítására használható, egy randomizált vizsgálat volt, amely a hal és a hús fogyasztása alvásra gyakorolt hatását vizsgálta (33). Ebben a vizsgálatban a kísérleti csoport 300 g zsíros halat kapott hetente háromszor, 6 hónapig, a kontroll csoport ugyanannyi húst. Az alvásparamétereket objektív módon mértük az aktigráfia segítségével a beavatkozás megkezdése előtt és végén egy hét alatt. Megtalálták a halak jótékony hatását az alvásra, a csoportok közötti utólagos összehasonlítás alapján. Tekintettel arra, hogy a kontroll csoportban nőtt az alvás késleltetése és az ébrenléti idő, valamint csökkent az alvás hatékonysága, ez arra utal, hogy a hús káros hatással van az alvásra, ami összhangban van eredményeinkkel. Ennek ellenére a húsra vonatkozó eredményeiket körültekintően kell értelmezni, mivel tanulmányukat nem kifejezetten arra tervezték, hogy következtetéseket vonjanak le a fogyasztás alvási szokásokra gyakorolt hatásairól.

Tekintettel arra, hogy az eredmények a vörös és a feldolgozott hús esetében ugyanabban az irányban voltak, mint a fehér hús esetében, és hogy a tápanyagok kiigazítása után csak kismértékű változások történtek, amelyek káros hatással lehetnek, a hús alvásra gyakorolt fő káros hatása az fehérjetartalmuk. A magas fehérjetartalmú étrend alvásra gyakorolt hatásának legkiemelkedőbb mechanizmusa két aminosavhoz kapcsolódhat: a triptofánhoz (TRP) és a tirozinhoz (TYR), valamint az alvás-ébrenlétben részt vevő melatonin, szerotonin és dopamin szintetizáló képességéhez. ciklus (36). A keringő TRP és a TYR, valamint a nagy semleges aminosavak (TRP: LNAA és TYR: LNAA) közötti arányok szabályozzák a TRP és a TYR agyi szintjét, amelyek a melatonin, a szerotonin és a dopamin előfutárai (37,38). Korábban azt javasolták, hogy a magas fehérjebevitel csökkenti ezeket az arányokat, ezért az agyi alvásinduktorok szintézisének csökkenéséhez és az alvási paraméterek romlásához vezet, ami összhangban van eredményeinkkel (37).

Sőt, néhány, az életkorral kapcsolatos jellemző magyarázhatja az idősebb emberek fehérje-bevitelének az alvásra gyakorolt erősebb hatását, különösen azoknál, akik testi fogyatékossággal küzdenek. A csökkent inzulinérzékenység és a szarkopenia, amelyek az életkorral összefüggő általános rendellenességek (39), hozzájárulhatnak a keringő LNAA izmokba történő felvételének lassulásához, ami alacsonyabb vér TRP: LNAA arányhoz és alacsonyabb agyi TRP szinthez vezetne ( 40). Ezenkívül két népességalapú tanulmány azt találta, hogy a vörös és a feldolgozott hús fogyasztása összefüggésben van a keringő gyulladásjelzőkkel (41,42), beleértve a C-reaktív fehérjét és az interleukin-6-at, amelyek alvási rendellenességekhez kapcsolódnak (1). Ezekben a vizsgálatokban a vörös és a feldolgozott hús átlagos bevitele 65-110 g/d volt a férfiaknál és 50-57 g/d a nőknél. Tekintettel arra, hogy a vörös és a feldolgozott hús fogyasztása a kohorszunkban volt a húsfogyasztás legelterjedtebb csoportja, és az átlagos bevitel ezeken a tartományokon belül volt, ez a mechanizmus magyarázhatja eredményeinket.

Végül tanulmányunkban a magas húsfogyasztás függetlenül összefüggött az esetleges horkolással és a rossz általános alvásminőséggel. Valójában nem tudjuk biztosítani, hogy ezek az alvási mutatók valóban az obstruktív alvási apnoére utalnak-e, mivel ennek a szindrómának az előfordulása az öregedés során gyakori (43). Korábbi vizsgálatokban azonban úgy tűnt, hogy sem a fehérjebevitel, sem a zsírbevitel nem független rizikófaktor az obstruktív alvási apnoe szempontjából (44). Ezért valószínűleg további kutatásokra van szükség a húsfogyasztás ezen alvási mutatókhoz viszonyított szerepének tisztázásához. Mindenesetre az obstruktív alvási apnoe szindróma és a horkolás önmagában is összefügg a releváns káros egészségi állapotokkal (43,45).

Következtetés

Összegzésképpen elmondható, hogy idősebb felnőttekből álló csoportunkban a magas szokásos húsfogyasztás (különösen ≥128 g/d) prospektívan a rosszabb alvási szokásokhoz kapcsolódott. Az asszociáció nagysága magasabb volt azoknál, akik fizikai funkciók károsodtak. Tekintettel arra, hogy az idősebb népességnél viszonylag magas fehérjebevitelt kell biztosítani a gyengeség és a szarkopénia megelőzése érdekében, további kutatásoknak meg kell határozniuk az olyan élelmiszer-típusokat, amelyek optimális egyensúlyt mutatnak a kiváló minőségű fehérje és más, az alvási szokásokra pozitív hatással bíró tápanyagok között. hogy a fehérje lehetséges káros hatása kompenzálható. Ezen túlmenően, annak érdekében, hogy következetességet biztosítsunk eredményeinknek, ezeknek a kutatásoknak ideális esetben tartalmazniuk kell az alvás időtartamának és minőségének valamilyen objektív mérését.