Társulás a születés, a szoptatás és az elhízás között 22 országban: A WHO európai gyermekkori elhízás-felügyeleti kezdeményezése - COSI 2015/2017

Hovatartozások

1 Élelmezési és táplálkozási osztály, Nemzeti Egészségügyi Intézet, Dr. Ricardo Jorge, Lisszabon, Portugália, [email protected].
2 NCD Iroda, a WHO Nem fertőző betegségek megelőzésével és ellenőrzésével foglalkozó európai iroda, Moszkva, Orosz Föderáció.
3 Nemzeti Betegségmegelőzési és Egészségfejlesztési Központ, Nemzeti Egészségügyi Intézet, Róma, Olaszország.
4 Francia Közegészségügyi Ügynökség, Bobigny, Franciaország.
5 Endokrinológiai Intézet, Elhízáskezelő Központ, Prága, Csehország.
6 Dán Egészségügyi Hatóság, Koppenhága, Dánia.
7 Spanyol Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozási Ügynökség, Madrid, Spanyolország.
8 Kardiológiai Osztály, Anya és Gyermek Intézet, Varsó, Lengyelország.
9 NCD osztály, Nemzeti Betegségellenőrzési és Közegészségügyi Központ, Tbiliszi, Grúzia.
10 Táplálkozási és élelmiszer-biztonsági ágazat, Közegészségügyi Intézet, Tirana, Albánia.
11 Nemzeti Táplálkozási Felügyeleti Központ, Közegészségügyi, Fizioterápiás és Sporttudományi Iskola, University College Dublin, Dublin, Írország.
12 Élelmezési és Táplálkozási Osztály, Nemzeti Közegészségügyi és Elemzési Központ, Szófia, Bulgária.
13 Egészségfejlesztési részleg, Horvát Közegészségügyi Intézet, Zágráb, Horvátország.
14 Egészségügyi alapellátás, Egészségügyi Minisztérium, Floriana, Málta.
15 Kutatási Osztály, Nemzeti Közegészségügyi Központ, Asztana, Kazahsztán.
16 Montenegrói Közegészségügyi Intézet, Podgorica, Montenegró.
17 Endokrin Kutatóközpont, Moszkva, Orosz Föderáció.
18 Társadalombiztosítási Intézet San Marino, San Marino, San Marino.
19 Kutatási és egészségügyi statisztikai osztály, Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, Riga, Lettország.
20 Megelőző orvoslás tanszék, Litván Egészségtudományi Egyetem, Kaunas, Litvánia.
21 Anyák és gyermekek egészségének tudományos kutatóintézete, Ashgabat, Türkmenisztán.
22 Anya, gyermek és családtervezés orvosi ellátásának szervezésével és ellátásával foglalkozó osztály, a népesség egészségügyi és szociális védelmi minisztériuma, Dušanbe, Tádzsikisztán.
23 Nemzeti Egészségügyi Felmérési és Promóciós Központ, Nemzeti Közegészségügyi Intézet Bukarest, Bukarest, Románia.
24 Leibniz Prevenciós Kutatási és Epidemiológiai Intézet, BIPS, Bréma, Németország.

PMID: 31030194
PMCID: PMC6547266
DOI: 10.1159/000500425

Ingyenes PMC cikk

Szerzői

Hovatartozások

1 Élelmezési és táplálkozási osztály, Nemzeti Egészségügyi Intézet, Dr. Ricardo Jorge, Lisszabon, Portugália, [email protected].
2 NCD Iroda, a WHO Nem fertőző betegségek megelőzésével és ellenőrzésével foglalkozó európai iroda, Moszkva, Orosz Föderáció.
3 Nemzeti Betegségmegelőzési és Egészségfejlesztési Központ, Nemzeti Egészségügyi Intézet, Róma, Olaszország.
4 Francia Közegészségügyi Ügynökség, Bobigny, Franciaország.
5 Endokrinológiai Intézet, Elhízáskezelő Központ, Prága, Csehország.
6 Dán Egészségügyi Hatóság, Koppenhága, Dánia.
7 Spanyol Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozási Ügynökség, Madrid, Spanyolország.
8 Kardiológiai Osztály, Anya és Gyermek Intézet, Varsó, Lengyelország.
9 NCD osztály, Nemzeti Betegségellenőrzési és Közegészségügyi Központ, Tbiliszi, Grúzia.
10 Táplálkozási és élelmiszer-biztonsági ágazat, Közegészségügyi Intézet, Tirana, Albánia.
11 Nemzeti Táplálkozási Felügyeleti Központ, Közegészségügyi, Fizioterápiás és Sporttudományi Iskola, University College Dublin, Dublin, Írország.
12 Élelmezési és Táplálkozási Osztály, Nemzeti Közegészségügyi és Elemzési Központ, Szófia, Bulgária.
13 Egészségfejlesztési részleg, Horvát Közegészségügyi Intézet, Zágráb, Horvátország.
14 Alapellátás, Egészségügyi Minisztérium, Floriana, Málta.
15 Kutatási Osztály, Nemzeti Közegészségügyi Központ, Asztana, Kazahsztán.
16 Montenegrói Közegészségügyi Intézet, Podgorica, Montenegró.
17 Endokrin Kutatóközpont, Moszkva, Orosz Föderáció.
18 Társadalombiztosítási Intézet San Marino, San Marino, San Marino.
19 Kutatási és egészségügyi statisztikai osztály, Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, Riga, Lettország.
20 Megelőző orvoslás tanszék, Litván Egészségtudományi Egyetem, Kaunas, Litvánia.
21 Anyák és gyermekek egészségének tudományos kutatóintézete, Ashgabat, Türkmenisztán.
22 Anya, gyermek és családtervezés orvosi ellátásának szervezésével és ellátásával foglalkozó osztály, a népesség egészségügyi és szociális védelmi minisztériuma, Dušanbe, Tádzsikisztán.
23 Nemzeti Egészségügyi Felmérési és Promóciós Központ, Nemzeti Közegészségügyi Intézet Bukarest, Bukarest, Románia.
24 Leibniz Prevenciós Kutatási és Epidemiológiai Intézet, BIPS, Bréma, Németország.

Absztrakt

Háttér: Európában, bár a gyermekkori elhízás elterjedése egyes országokban egyenlőtlennek tűnik, a fontos közegészségügyi kérdés kezelése terén továbbra is lassú és következetlen az előrelépés. A szoptatást védő tényezőként írták le, és minél kizárólagabb és minél hosszabb ideig szoptatják a gyermekeket, annál nagyobb védelmet nyújtanak az elhízás ellen. Kimutatták, hogy a születési súly pozitív összefüggést mutat az elhízás későbbi kockázatával.

Célok: Ennek a cikknek az volt a célja, hogy megvizsgálja a korai életkori tényezők, nevezetesen a szoptatás, a kizárólagos szoptatás és a születési súly összefüggését a gyermekek elhízásával.

Módszer: A WHO európai COSI-tanulmányában (4. forduló: 2015/2017) 22 résztvevő ország adatait gyűjtöttük keresztmetszeti, országosan reprezentatív minták felhasználásával 6–9 éves korosztályból (n = 100 583). A gyermekek standardizált súly- és magasságmérései közös WHO-protokollt követtek. A gyermekek születési súlyáról, szoptatási gyakorlatáról és időtartamáról információkat családi nyilvántartáson keresztül gyűjtöttünk. Többváltozós többszintű logisztikai regresszióanalízist végeztünk a szoptatás (általános és kizárólagos) és a születéskori jellemzők tekintetében.

Eredmények: A legmagasabb elhízási előfordulási arány Spanyolországban (17,7%), Máltán (17,2%) és Olaszországban (16,8%) volt megfigyelhető. A szoptatás prevalenciájában országonként nagy eltéréseket találtak. Tádzsikisztánban volt a legmagasabb azoknak a gyermekeknek az aránya, akik ≥6 hónapig szoptattak (94,4%), és kizárólag ≥6 hónapig szoptattak (73,3%). Franciaországban, Írországban és Máltán csak körülbelül minden negyedik gyermek szoptatott ≥6 hónapig. Olaszországban és Máltán volt a legnagyobb az elhízás prevalenciája a soha nem szoptatott gyermekek körében (21,2%), Spanyolország (21,0%) követte őket. Az összesített elemzés azt mutatta, hogy a legalább 6 hónapig szoptatott gyermekekhez képest az elhízás esélye magasabb volt azoknál a gyermekeknél, akik soha nem szoptattak vagy rövidebb ideig szoptattak, mindkettő esetében általában (korrigált esélyhányados [adjOR] [95 % CI] 1,22 [1,16-1,28] és 1,12 [1,07-1,16], illetve kizárólagos szoptatás (adjOR [95% CI] 1,25 [1,17-1,36], illetve 1,05 [0,99-1,12]. A magasabb születési súly a túlsúly nagyobb kockázatával járt, amelyet a 22 ország közül 11-ben jelentettek. Bulgária, Horvátország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország és Románia kimutatta, hogy a koraszülött gyermekeknél nagyobb az esély az elhízásra, mint a teljes korú csecsemőknél.

Következtetés: Jelen munka megerősíti a szoptatás elhízás elleni jótékony hatását, amely erősen megnőtt, ha a gyermekeket soha nem szoptatták vagy rövidebb ideig szoptatták. Mindazonáltal a kizárólagos szoptatás elfogadása nem éri el a globális ajánlásokat, és messze áll attól a céltól, amelyet a WHO tagállamai az Egészségügyi Világközgyűlés által a Táplálkozás globális célkitűzései mellett támogattak: a kizárólagos szoptatás elterjedtségének növelése az első 6 hónapban, 2025-ig legalább 50%.

Kulcsszavak: Születési súly; Szoptatás; COSI Europe; Gyermekkori elhízás; WHO/Európa.