A tachycardia kapcsolata magas vérnyomással és anyagcserezavarokkal

Az olaszországi Padovai Egyetem Clinica Medica 1-ből (P. Palatini, E. C., P. Pauletto); a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri rehabilitációs egység, a Leuveni Egyetem, Molekuláris és Kardiovaszkuláris Kutatások Tanszéke (J.S.); és Ann Arbor, Michigani Egyetem Biostatisztikai Tanszéke (N. K.) és a magas vérnyomás osztálya (S. J.).

A klinikai Medica 1-től, Padovai Egyetem, Olaszország (P. Palatini, E. C., P. Pauletto); a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri rehabilitációs egység, a Leuveni Egyetem, Molekuláris és Kardiovaszkuláris Kutatások Tanszéke (J.S.); és Ann Arbor, Michigani Egyetem Biostatisztikai Tanszéke (N. K.) és a magas vérnyomás osztálya (S. J.).

Absztrakt

Van egy sor bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az emelkedett nyugalmi pulzusszám a tartós hipertónia kialakulásának nagyobb kockázatával, valamint a megnövekedett kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással jár. 1 2 3 4 A társulás oka nem világos; összefüggésbe hozható a tachycardia és más kockázati tényezők, például a magas vérnyomás, a dohányzás és az alkoholfogyasztás közötti összefüggés egyes tanulmányainak megfigyeléseivel. 2 3 4 5 6 7 Ezenkívül nem ismert, hogy a pulzusszámhoz kapcsolódó kardiovaszkuláris kockázat egyenletesen oszlik-e el a pulzusszám-tartományon belül, vagy a populáció azon részének sajátos-e, amelynek „abnormálisan” magas a pulzusszintje. Egy másik tisztázandó szempont az, hogy a magas pulzusszám a pacemaker rendellenes belső szabályozását tükrözi-e, vagy annak oka az orvos látogatásával járó riasztási reakció és egyéb környezeti ingerek.

Ennek az ellentmondásos kérdésnek a megvilágítása érdekében három fehér populációban tanulmányoztuk a pulzus megoszlását és annak kapcsolatát a BP-vel és más klinikai változókkal. Vizsgálatunk első célja annak megállapítása volt, hogy a pulzus változása ezekben a populációkban egyetlen normális eloszlással vagy két eloszlás keverékével magyarázható-e. A két alpopuláció elkülönítéséhez egyváltozós keverékelemzést használtunk, egy statisztikai vizsgálatot, amelyet az Ann Arbor laboratóriumban dolgoztunk ki. 8 Ha két „normális” és „abnormálisan” magas pulzusszámú alcsoportot lehetne azonosítani, akkor megvizsgáltuk, hogy különböznek-e a BP, a lipidek, a postload-glükóz és az inzulin, ha rendelkezésre állnak. Végül két olyan populációban, amelyekben 24 órás ambuláns pulzusszámot és BP-t regisztráltak, összehasonlítottuk a klinika pulzusának megoszlását az ambuláns körülmények között mért pulzuséval.

Mód

Három különböző országban vizsgált populáció adatsorait vizsgáltuk (1. táblázat). Elemeztek egy észak-európai általános (belga), 9 egy észak-amerikai általános populációt (Tecumseh Blood Pressure Study, Egyesült Államok), 10 és egy I. stádiumú hipertóniás populációt, amelyet egy multicentrikus olasz vizsgálatba (HARVEST-vizsgálat) vontak be 11. Az alanyok életkora a belga populációban 20 és 88 év között, a Tecumseh vizsgálatban 17 és 41 év között, a HARVEST vizsgálatban pedig 18 és 45 év között mozgott. A három populáció klinikai jellemzőiről részletes információkat másutt hosszasan közöltek. 9 10 11 12 Valamennyi tanulmányt a helyi intézményi felülvizsgálati etikai bizottságok hagyták jóvá, és az alanyok tájékozott beleegyezést adtak. A vizsgálatok során alkalmazott eljárások összhangban voltak az intézményi irányelvekkel.

A három vizsgálatban a vérnyomást és a pulzust a Nemzetközi Tudományos Társaság ajánlásai szerint értékelték, de a mérésük körülményei és az általuk kiszámolt leolvasások száma tanulmányonként eltérő volt (1. táblázat). A Tecumseh és a HARVEST vizsgálatokban a vérnyomást és a pulzusszámot egy orvos vette fel, míg a belga tanulmányban automata készülékkel (Dinamap, Critikon Co) mértük. A három vizsgálat során vett olvasmányok száma kettőtől hatig változott (1. táblázat). A BP és a pulzusszámot a HARVEST vizsgálatban fekvő helyzetben, a másik két vizsgálatban pedig ülő helyzetben mérték.

A belga és a HARVEST vizsgálatokban a BP-t és a pulzusszámot 24 órás ambuláns monitorozás segítségével is rögzítették. Mindkét vizsgálatban csak a British Hypertension Society 13 és az Association for the Advancement of Medical Instrumentation 14 ajánlásai szerint validált eszközöket használtak. A műszerek alkalmazásában alkalmazott módszerekről és a felvételek elemzéséről máshol is sokszor beszámoltak. 15 16

Minden vizsgálat során kórtörténetet és antropometriai adatokat vettek fel, és az éhomi vérmintákat a rutin biokémia céljából vették. A belga vizsgálatban a szérum glükózszintjét szintén meghatározták 75 g glükózterhelés után, a Tecumseh vizsgálatban pedig az éhomi inzulint mérték. A tanulmányokban alkalmazott módszerekről további részleteket korábban publikáltunk. 9 10 11 12

Statisztikai analízis

A pulzusszám és a BP független összefüggését a három populációban több előre lépcsőzetes regressziós elemzéssel tanulmányozták, a BP függvényében változó értékként és a pulzus, az életkor, a testtömeg-index (BMI), a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a fizikai aktivitás szokásai alapján független változók.

A nemek szerint rétegzett populációkban a pulzusszám megoszlását Shapiro-Wilk tesztjével értékeltük, és ha nem normális eloszlás volt jelen, akkor az adatokat a Q-Q diagrammal vizsgáltuk. A Q-Q ábrázolja az empirikus kvantilokat az elméleti kvantilokkal szemben a normális eloszlás érdekében. 17 Amikor a vizsgált változó eloszlása azonos alakú, mint a referencia eloszlás, a Q-Q diagram lineáris (1c. Ábra). Ha az eloszlás ferde és/vagy a kurtosis eltér 0-tól, a diagram egyik vagy mindkét vége elhajlik a referenciavonaltól (1a. Ábra). Objektívebben meghatározva, amikor a pontok mintázata eltér az összehasonlítási vonaltól, megbecsülhető a normál Q-Q diagram 95% -os megbízhatósági határa. 17 A jobb szemrevételezés érdekében a parcellákat ezután nem döntötték meg, kivonva az összehasonlító vonal értékeit az adatpontokból. 18 Ezzel a megközelítéssel a referenciaértéktől való eltérések könnyebben láthatók (1b. És 1d. Ábra).

Azokban a populációkban, amelyekben a pulzusszám eloszlása torz volt, egyváltozós keverékanalízist használtunk annak megállapítására, hogy a látszólag heterogén populáció egynél több homogén normális szubpopulációból áll-e. 8 A keverékelemzés a biológiai tudományokban alkalmazott technika annak a valószínűségének a vizsgálatára, hogy a normális eloszlások keveréke jobban megmagyarázza a tulajdonság variációját, mint egyetlen eloszlás. Az alcsoportok közötti átfedés általában olyan megfigyeléseket eredményez, amelyek bármely csoportba sorolhatók. Az egyéneket egy osztályozási szabály alapján osztották be a két alcsoportba, annak valószínűsége alapján, amely minimalizálta a téves osztályozások várható teljes számát, és lehetővé tette a két csoport közötti megbízható határérték azonosítását. Azokban a populációkban, amelyekben a két szubpopuláció életkor és BMI szerint különbözött, egy későbbi keverékelemzést készítettünk, miután beállítottuk a fent említett változókat. A statisztikai eljárás további részleteit másutt tették közzé. 19.

Az alcsoportok összehasonlítását a Student's végezte t teszt a folytonos változókra és χ 2 a kategorikus változókra. Azokban az alcsoportokban, amelyekben az életkor, a BMI, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a fizikai aktivitás jelentősen különbözött, egy általános lineáris modelleljárást alkalmaztunk a BP szintek és a fent említett zavarókhoz igazított biokémiai paraméterek kiszámításához.

Az adatokat átlag ± SEM-ben fejezzük ki, hacsak másként nem írjuk elő. A jelentőséget elfogadták P 19 elutasíthatnánk az egyetlen ferde eloszlás hipotézisét két eloszlás keverékének javára (az összes P 1 2 3 4 Az emelkedett pulzusszám és a szív- és érrendszeri betegségek közötti kapcsolat patogenezise azonban továbbra is homályos. Ennek az asszociációnak számos mechanizmusát feltételezték. Állatmodellek adatai azt sugallják, hogy a magas pulzusszám atherogén hatása összefüggésben lehet a véráramlás jellemzőire gyakorolt hatásával, ami elősegítené az artériás fal elváltozásainak előfordulását. 20 21 Egyes szerzők szerint a tachycardia csupán a gyenge fiziológiai alkalmasságra és/vagy a szív tartalékának szubklinikai elveszítésére utalhat. 3 4 Továbbá feltételezték, hogy az emelkedett pulzusszám a nagyobb dohány- vagy alkoholfogyasztást tükrözi, 3 4 amelyek a szív- és érrendszeri betegségek jól elismert kockázati tényezői. A szívkoszorúér-betegségre gyakorolt hatás egy részét a magas BP-nek tulajdonították, amely számos tanulmányban következetesen pozitívan korrelált a pulzusszámmal, 5 6 7, de ennek a kapcsolatnak a jellege továbbra sem világos.

Módszertani kérdések

Jelen tanulmányban a pulzus és a BP viszonyát három populáció elemzésével értékelték. Annak felmérésére, hogy az életmódbeli szokások különbségei befolyásolhatják-e a tachycardia hipertóniával és más kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel való kapcsolatát, két nyugati általános populációt vizsgáltunk különböző földrajzi területekről. 10 A HARVEST 11 adatkészlet elemzése lehetővé tette számunkra, hogy megvizsgáljuk, igaz-e a tachycardia, a megnövekedett BP és az anyagcsere-rendellenességek közötti összefüggés hipertóniás populációban is, és összehasonlítsuk a klinikai mérések eredményeit a 24 órás felvételekkel kapott eredményekkel.

Ezeknek a populációknak a statisztikai elemzése lehetővé tette számunkra annak felismerését, hogy az alaptényezők kicsi hatással lehetnek-e (mikrofenikus tényezők), vagy nagy hatással lehetnek-e (megafén faktorok) a pulzus teljes eloszlására. 22 A legtöbb kvantitatív tulajdonságra, például a pulzusszámra, csak a mikrofenikus tényezők hatnak, amelyek az egyes genomok, környezeti hatások és kölcsönhatásaik szorzatai lehetnek. 22 A megafén tényezők ritkák, de ha vannak, akkor az érintett alcsoport átlagos értékét kiszorítják az érintettek átlagértékéből. Ebben az esetben két eloszlás keveréke valószínűleg jobban megmagyarázza a tulajdonság változását, mint egyetlen eloszlás. Mivel az alanyok többségénél a pulzus eloszlása torz volt, meg akartuk győződni arról, hogy a ferdeség két statisztikailag különálló populáció létezéséből ered-e. Ehhez egyváltozós keverékelemzést alkalmaztunk, amely egy teljesen objektív módja annak, hogy egy nyilvánvalóan heterogén populációban egynél több homogén szubpopuláció létezését tudjuk kimutatni. 8.

A tachycardia prevalenciája és klinikai jelentősége

Ebben a tanulmányban szoros összefüggést találtunk a vérnyomás és a pulzus között minden populációban, és a kapcsolat fennmaradt a pulzusszámot esetlegesen befolyásoló egyéb tényezők kiigazítása után. Az asszociáció erősebb volt a férfi nemben. Meg kell azonban jegyezni, hogy a pulzusszám a BP varianciájának csak egy kis részét magyarázta (a férfiaknál 4,9% - 12,2%). Így bár a pulzus/BP összefüggés statisztikai szempontból erősnek tűnik, ennek az összefüggésnek a klinikai jelentősége minimális. Másrészt a keverékelemzés azt mutatta, hogy a férfiaknál az összes populációban ez az összefüggés leginkább azzal magyarázható, hogy a magas BP-vel rendelkező „magas” pulzusszámú alanyok szubpopulációval rendelkeznek. A tachycardiában szenvedő férfi alanyok aránya 8,4% és 19,3% között változott. A nők körében csak a Tecumseh-vizsgálatban lehetett elkülöníteni magas és normál pulzusszámú alanyokat, de a két alcsoport között nem észleltek BP-különbséget. A pulzus és a BP összefüggéseinek nemi vonatkozású különbségéről korábban más szerzők beszámoltak. 2 5

A jelen elemzés másik érdekes megállapítása, hogy a tachycardiában szenvedő férfiaknál magas volt a koleszterin- és trigliceridszint, magas az éhomi inzulinszint és a megnövekedett posztterheléses glükóz is, amelyek az inzulinrezisztencia szindróma jellemző jellemzői. Ez megmagyarázhatja, hogy az emelkedett pulzusszámú alanyokban miért alakul ki tartós hipertónia a későbbi életben, amint azt a fiatal, 24 vagy felnőtt egyéneken végzett prospektív vizsgálatok dokumentálják. 1 25 A magasabb BP, a túlsúly és a glükóz anyagcseréjének zavarai mind a jövőbeni magas vérnyomás ismert kockázati tényezői. Ezeknek a kockázati tényezőknek a csoportosulása a diszlipidémiával, amelyet X szindrómának neveznek, és amelyet a jelen pulzusszám elemzésében találtak a magas pulzusszámú alcsoportokban, magyarázatot adhat arra, hogy miért magasabb a kardiovaszkuláris morbiditás a tachycardiában szenvedő betegeknél.

Klinikai következmények

A pulzus, a vérnyomás és az anyagcsere-rendellenességek közötti kapcsolat, amelyet a jelen elemzés férfiaknál mutat, arra utal, hogy bár a tachycardia rövid távú érzelmi reakciót tükrözhet a mérési feltételekre, nem szabad ártalmatlannak tekinteni. Több bizonyíték azt sugallja, hogy az úgynevezett fehérkabátos jelenség a célszerv károsodásának nagyobb gyakoriságával társul magas vérnyomásban. 10 15 32 A jelen tanulmány adatai tehát a magas pulzusszámú alanyokhoz való hozzáállás felülvizsgálatát kérik a klinikai vizsgálat során, és azt javasolják, hogy ezeket az egyéneket ne utasítsák el egyszerűen „idegesnek”. Azonban nem tudtunk általános partíciós értéket megadni a normál és magas pulzusszámú alanyok megkülönböztetéséhez.

A keverék-analízissel azonosított küszöbérték a tachycardia és a normál pulzus között 75 és 85 bpm között változott a három populációban. Ezek a különbségek a pulzus mérésének változékonyságából fakadnak. Valójában a határérték alacsonyabb volt (75 ütés/perc) a belga lakosság körében, amelyben automatikus eszközt használtak, elkerülve ezzel az orvos jelenlétével kapcsolatos pszichés stresszt. A Nemzetközi Tudományos Társaságok szigorú szabályokat állapítottak meg a BP mérésére, míg a szívfrekvencia értékelésére vonatkozóan nem nyújtottak be konkrét ajánlásokat. És mégis, a variabilitás forrásai gyakoribbak a pulzus mérésénél, amelyet az alkalmazott módszer (EKG és pulzus arány) vagy a test helyzete jelentősen befolyásolhat. A pulzus számítását befolyásolhatja a populációnkban kettőtől hatig terjedő mérések száma, a mérés (ek) előtti pihenőidő hossza, vagy a pulzusszámolás napjának ideje.

Jelen tanulmányban jelentős bizonyítékokkal szolgáltunk a tachycardia klinikai jelentőségéről, amelyet a klinikusoknak a szív- és érrendszeri betegségek fontos rizikófaktorának kell tekinteniük. Annak megállapítása érdekében, hogy mely pulzusszinteket kell veszélyesnek tekinteni, a jövőbeni vizsgálatok során gondosan egységesíteni kell a pulzus mérésére használt módszereket.

Újra kinyomtatja a kéréseket: Paolo Palatini, MD, Clinica Medica 1, Padovai Egyetem, via Giustiniani, 2, 35126 Padova, Olaszország.

1.ábra. Q-Q diagramok a klinika pulzusára a HARVEST populációban. a és c, a férfiak és a nők tényleges adateloszlása. Megjelennek a normál normál referencia eloszlások (összehasonlító vonal) 95% -os konfidencia intervallummal is. b és d, Az összehasonlítási vonaltól való eltérések ábrái, megkönnyítve ezzel a nézeteltérés mintázatának megtekintését. A férfiaknál az összehasonlítási vonaltól való egyértelmű eltérés a felső farokban történik. A nőknél szinte minden adatpont a bizalmi határok közé tartozik.

2. ábra. A görbék két „magas” és „normális” pulzusú pulzusszám-eloszlást ábrázolnak, amelyet keverékanalízissel azonosítottak a Tecumseh populációban. Mindkét nemnél a megfigyelések gyakorisága kisebb a magas pulzusszámú csoportnál.

3. ábra. Az éhomi inzulin „magas” és „normális” pulzusszámú alanyokban, keverékanalízissel végzett osztályozás után, a Tecumseh populációban. Az adatok a zavarókra igazítva (lásd: „Módszerek”). A HR a pulzusszámot jelzi.

Asztal 1. A három populáció klinikai jellemzői nemenként

HR jelzi a pulzusszámot (ütés/perc); SBP, szisztolés vérnyomás (Hgmm); DBP, diasztolés vérnyomás (Hgmm); és BMI, testtömeg-index (kg/m 2). Az adatok átlag ± SD.

1 Az alkalmazott pulzus- és vérnyomásértékek száma.

2. táblázat. A klinikai pulzus (független változó) és az átlagos vérnyomás (függő változó) kapcsolata, több zavarosra igazítva 1 három fehér populációú férfiaknál és nőknél

PopulationSexCoefficientSEtPbelgaFérfi.25.055.0 1 A részletekért lásd: „Módszerek”.

3. táblázat. A klinika pulzus-, életkor- és testtömeg-indexe azoknál az alanyoknál, akiket a keverékelemzés szerint normál vagy magas pulzusszámúnak minősítettek

HR jelzi a pulzusszámot; BMI, testtömegindex. Az adatok átlag ± SD.

4. táblázat. Szisztolés és diasztolés vérnyomás, korrigálva az 1. zavarókra azokban az alanyokban, akiket a keverékelemzés szerint normál vagy magas pulzusszámúnak minősítettek