A Talmud bölcsei az étkezésről és az étkezésről

Amikor az idősebb Hillel megszűnt tanítványait tanítani, akkor ő sétált, és ők együtt jártak vele. Mondták neki a tanítványai: "Mester, merre mész?" Mondta nekik: "Kedveskedni fogok egy vendéggel az otthonomban." Mondták neki: "Minden nap van vendéged?" Mondta nekik: "Ez a szegény lélek nem vendég a testben? Ma itt van, holnap nem."

étkezésről

(Midrash Rabbah, Vayikra 34)

A mondás így hangzik: "A has viszi a lábakat"

(Midrash Rabbah, Bereishit 70)

Amikor a Szent Templom létezett, az Oltár engesztelte Izraelt; ma az ember asztala engesztel.

(Talmud, Berachot 55a)

Aki lassan eszik, sokáig él.

(Talmud, Berachot 54b)

A világ bor nélkül élhet, de víz nélkül nem élhet; a világ élhet paprika nélkül, de nem élhet só nélkül.

(Jeruzsálem Talmud, Horeyot 3: 5)

"A nagyszerű evés érte távol tartja a közelben lévőket, és közel hozza azokat, akik távol vannak."

(Talmud, Sanhedrin 103)

Négy dolog hangzott el a kenyérrel kapcsolatban: Nem szabad nyers húst tenni a kenyérre, nem szabad egy teljes csészét átengedni a kenyér felett, nem szabad dobni a kenyeret, és nem szabad megtámasztani a tálat egy darab kenyérrel.

(Talmud, Berachot 50b)

Meir rabbi azt mondja: Az a fa, amelyből Ádám evett, szőlő volt, mert semmi sem hoz bánatot az emberre, mint a bor.

Júda rabbi azt mondja: Búza volt, mert a gyermeknek nincs tudása, hogy "Atyát" és "Anyát" hívjon, amíg meg nem kóstolja a gabonát.

Nehémiás rabbi azt mondja: Ez egy fügefa volt - ami a pusztulásukat okozta, az egyúttal a helyesbítésük is volt, ahogy az meg van írva (1Mózes 3: 7): "És varrták a füge leveleit.

(Talmud, Szanhedrin 70a-b)

Amikor Noé ültetésre vállalkozott, a Sátán eljött, eléje állva azt mondta neki: "Mit ültetsz?" Azt mondta: "Szőlőskert". Mondta neki a Sátán: "Mi a természete?" Mondta: "Gyümölcse édes, akár nedves, akár száraz, és az ember olyan bort készít belőlük, amely örömet okoz a szívnek." Mondta Sátán Noénak: "Szeretné, ha mi ültetnénk együtt, te és én?" Mondta Noah: - Igen.

Mit tett a Sátán? Bárányt hozott és levágta a szőlőn; aztán hozott egy oroszlánt, és levágta rajta; aztán hozott egy majmot, és levágta rajta; aztán hozott egy sertést és levágta rajta; és vérükkel öntözte a szőlőt. Így utalt Noéra: Amikor az ember egy poharat iszik, olyan, mint egy bárány, szerény és szelíd. Amikor két csészét iszik, hatalmas lesz, mint az oroszlán, és büszkén kezd beszélni, mondván: "Ki hasonlít velem!" Amint három vagy négy csészét megiszik, majommá válik, táncol, tréfálkozik és rontja a száját, és nem tudja, mit csinál. Amikor részeg lesz, disznóvá válik, sárral piszkolódik és mocsokban falazik.

Nem szabad evés közben beszélni, nehogy a szélcső [megkapja az ételt] a nyelőcső előtt, és ne veszélyeztesse az életét.

(Talmud, Taanit 5b)

Rav Ami mondta: A tanulóteremben részesítsd előnyben a bölcsességet; az asztalnál adjon elsőbbséget az életkornak.

(Talmud, Bava Batra 120a)

Bölcsjeink azt tanították: Aki az utcán eszik, az összehasonlítható a kutyával. Vannak, akik azt mondják, hogy eltiltották tanúként.

(Talmud, Kiddushin 40b)

Azokban a ruhákban, amelyekben edényt főztél a gazdádnak, ne tálalj csészét a gazdádnak.

(Talmud, Shabbat 114a)

A kenyeret kard szélén kell enni.