A taplógombák használatának azonosítása a neolit ​​közösségekben a la Dragában

A 7300 évvel ezelőtti la Dragánál gombák használata a tűz meggyújtására vagy szállítására az egyik legrégebbi dokumentált példa ezen szervezetek technológiai felhasználására

A la Draga (Banyoles, Girona) neolitikum közösségének lakói már 7300 évvel ezelőtt gombákat használtak a tűzesetek meggyújtására vagy szállítására. A felfedezés a gomba technológiai felhasználásának egyik legrégebbi példáját képviseli, amelyet eddig dokumentáltak, és a helyszínen végzett számos régészeti beavatkozás eredménye, amelyek szintén ezeknek a szervezeteknek az egész őskori Európában egyedülálló gyűjteményét eredményezték.

azonosítása

Ennek az atipikus maradványkészletnek a közelmúltban a PLOS ONE folyóiratban megjelent tanulmányát Marian Berihuete-Azorín (Hohenheimi Egyetem), Josep Girbal (UAB), Raquel Piqué (UAB), Antoni Palomo (Katalónia Régészeti Múzeum) végezte. és Xavier Terradas (CSIC-IMF).

"Annak ellenére, hogy a tűz használatát jól dokumentálják, a la Draga telephelyén még nem találtunk bizonyítékot a meggyújtásához vagy szállításához használt anyagokról. Az összegyűjtött adatokat a helyreállított gombák többségére választották ki, és vitték a helyszínt körülvevő erdőbe., szárítva és tárolva, azzal a céllal, hogy ezeket taposóként használják. Ezenkívül az elemzett két mintában nyilvánvaló volt, hogy erre a célra használják őket, ami bebizonyította hipotézisünket "- magyarázza Raquel Piqué, az UAB kutatója Őstörténeti Tanszék.

A la Draga helyszíne az egyik kivételes példa a régészeti maradványok vizsgálatára, amelyek továbbra is a freatikus szint alatt maradnak, és ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy akár 86 különböző személyt is felépítsenek, amelyek közül néhány teljes, és taxonómiai tanulmányt végeztek, amely lehetővé tette hat gombafaj jelenlétének ellenőrzésére: Skeletocutis nivea, Coriolopsis gallica, Daedalea quercina, Daldinia concentrica, Ganoderma adspersum és Lenzites warnieri.

"Ezeknek a maradványoknak a helyreállítása rendkívüli, tekintettel arra, hogy régészeti anyagként való megőrzésük nagyon nehezen lebontható." - teszi hozzá Antoni Palomo, a MAC és az UAB kutatása.

A la Dragánál kinyert gombák többsége polipórusú, és mind holt fatörzseken, mind élő fákon élősködhet. Nem ehető fajok, amelyeket hagyományosan tüzek gyújtására használtak, ezért "taposgombáknak" nevezik őket. Faszerkezetük miatt könnyen gyúlékonyak, ezért ideálisak a tűz megindításához és szállításához. Az erre a célra használt fajok között megtalálható a Daedalea quercina, a különféle Ganoderma, a Coriolopsis gallica és a Daldinia concentrica, amelyek mindegyikét a la Draga dokumentálja. A taposgombákat arra használták, hogy elkapják a szilícium-kőzetbe ütköző szikrákat egy vas-szulfidban gazdag ásványi anyaggal, például pirittel vagy markazittal. A kutatók biztosítják, hogy a felfedezés a La Dragát kivételes példává teszi az őskor alatti gombák vizsgálatára. Ez a régészeti lelőhelyek egyike, ahol a gombák változatosabbak, és amelyet eddig találtak.

Eddig a gombák kevés régészeti felfedezése Észak- és Közép-Európa lelőhelyeihez tartozott, és csak néhány esetben sikerült demonstrálni a technológiai felhasználást. Az egyik legfontosabb az angliai Starr Carr mezolitikus helyén volt, ahol a mintákat úgy is értelmezték, hogy azokat szándékosan szállították, hogy taposgombaként felhasználhassák őket. Egy másik figyelemre méltó példa, de a La Dragánál időrendi szempontból újabb, az Ötzi jégember felszerelésének részeként szállított maradványok.

A la Draga neolitikumának jelentősége

A tanulmányozott maradványok a Banyoles-tó keleti partján található la Draga neolitikum helyén tett felfedezések sorozatának részét képezik. Ennek az őskori településnek a jelentősége abban rejlik, hogy ez az egyik első enklávé, ahol a neolit ​​földművelő társaságok úgy döntöttek, hogy mintegy 7300 évvel ezelőtt az Ibériai-félsziget északkeleti részén telepednek le, átalakítva a környezetet a mezőgazdasági és állattenyésztés elvégzése érdekében. megélhetésükhöz szükséges gyakorlatok. A helyszín legkiemelkedőbb tulajdonsága a fából és más szerves anyagokból épített elemek megőrzése, ami egy ilyen korai társadalom kivételes bravúrja, és hozzájárul a Földközi-tenger legnyugatibb részén fekvő első gazdálkodó társaságok teljesebb megértéséhez.

A helyszínt 1990-ben fedezték fel, azóta különböző beavatkozásokat hajtottak végre a Banyolesi Régészeti Múzeum koordinálásával, valamint az Universitat Autònoma de Barcelona, ​​a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (IMF, Barcelona) és a Régészeti Múzeum részvételével. Katalónia.