A teljes adiponektin túlsúlyos és elhízott személyeknél és a zsigeri zsírvesztésre adott válasz

Absztrakt

Háttér

A zsigeri elhízás és a kapcsolódó cukorbetegség járványos méreteket ölt az Egyesült Arab Emírségekben (Egyesült Arab Emírségek). Az adiponektin egy hormon, amelyet a zsírszövet választ ki, és fontos szerepet játszhat az elhízással kapcsolatos morbiditásban. Ennek a tanulmánynak a célja az volt, hogy megvizsgálja az összes adiponektin-szintet az Egyesült Arab Emírségek túlsúlyos és elhízott személyeinél, akik súlykezelés céljából egészségügyi intézményeket látogattak meg.

Mód

A közösségi egészségügyi központokat felkereső minden túlsúlyos és elhízott személyt felkérték, hogy vegyen részt a vizsgálatban. Kétszázhat résztvevő személyre szabott, strukturált étrendi oktatásban részesült a súlykezelés érdekében. Demográfiai adatokat, antropometriai méréseket és éhomi vénás vérmintákat vettünk a teljes adiponektin, valamint a gyulladás és a táplálkozási állapot markereinek mérésére az alapszint és az utánkövetés során. Többváltozós elemzést végeztünk a prognosztikai faktorok szérum adiponektinszintre gyakorolt független hatásainak meghatározására.

Eredmények

Összesen 193 (93%) nőt vettünk fel, akiknek átlagéletkora (± SD) 36 ± 11 év volt. A 427 ± 223 napos utánkövetési időszak alatt a résztvevők 13 ± 5 strukturált táplálkozási oktatást kaptak. Megfigyeltük a teljes adiponektinszint csökkenését a derékkörfogat (WC) és a testtömeg-index (BMI) kvartilisének növekedésével. A férfi nem és a terhességi, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kórelőzménye szignifikánsan alacsonyabb teljes adiponectin-szinttel társult (o

Háttér

Mód

A túlsúlyos és elhízott alanyok 12 hónapos időtartam alatt ellátogattak a közösségi egészségügyi központba az elhízás kezelésére Al Ain városában, amely összesen 600 000 lakost szolgál ki, hogy vegyenek részt ebben a longitudinális prospektív tanulmányban. A tájékoztatott írásbeli beleegyezés után a jogosultak antropometrikus méréseket és 10 ml vért vettek éhezéssel az adiponektin, a gyulladás markereinek, köztük a TNF, az IL6, a nagy érzékenységű C-reaktív fehérje (hsCRP) és más kapcsolódó táplálkozási és biokémiai változók mérésére. Valamennyi felvett alany strukturált táplálkozási oktatásban részesült, hogy növelje gyümölcs- és zöldségfogyasztásukat, és csökkentse magas energiafogyasztású élelmiszer-fogyasztását 2 tapasztalt, külön klinikát vezető dietetikus által. Minden dietetikus látogatásonként 20 és 30 percig külön-külön találkozott minden résztvevővel, hogy oktatási anyagok segítségével megvitassák a gyümölcs- és zöldségfogyasztás növelésének és a kalóriabevitel csökkentésének módjait a megértés és a betartás megkönnyítése érdekében. Az alanyokat a szokásos gyakorlat szerint kezelték, és havonta egyszer követték nyomon a továbbképzési órákon.

A statisztikai elemzéseket az SPSS szoftver 19.0 verziójával (SPSS Inc., Chicago) végeztük. A BMI és a WC négy egyenlő kvartilisre volt felosztva. A páros t tesztet és az egyirányú ANOVA-t vagy a nem paraméteres Kruskal-Wallis H tesztet alkalmaztuk a csoporton belüli és csoport közötti különbségek tesztelésére, és o érték

Eredmények

Összesen 206 túlsúlyos vagy elhízott személyt (193 nőt, 13 férfit) vettek fel. Bár mind a 206 alanynak nyomon követési adatai voltak, csak 125 alany vállalta, hogy nyomon követi a vérmintákat. A vizsgált populáció átlagéletkora (SD) 36 (11) év volt. A felvett 206 alany közül 7-nek (3,4%) volt 2-es típusú cukorbetegsége, 32-nek (16%) terhességi cukorbetegsége volt, 10-nek (5%) diszlipidémiája volt, 19-en pedig cukorbetegség és diszlipidémia kezelésére szedtek gyógyszereket. A túlsúlyos és elhízott alanyok átlagos (SD) táplálkozási oktatása 13 ± 5 volt a 427 ± 223 napos követési időszak alatt. Az 1. és 2. ábra a túlsúlyos és elhízott női alanyok összesített kiindulási adiponektinszintjét mutatja a BMI és a WC szerint 4 kvartilisre osztva. Az összes adiponektin szint a kvartilis növekedésével csökkent mind a WC, mind a BMI szempontjából, de az összefüggések statisztikailag nem voltak szignifikánsak (o > 0,05). A férfi nem és a terhességi, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kórelőzménye szignifikánsan alacsonyabb adiponectin-szinttel társulto 1. ábra

A kiindulási adiponektinszintek (μg/ml), [átlag (SD)], a női alanyok derékméretének kvartilisei (WC) szerint

A kiindulási adiponektinszintek (μg/ml), [átlag (SD)], a női alanyok testtömeg-indexének (BMI) átlagának (SD) kvartilisei szerint

A teljes adiponektin és a nagy sűrűségű lipoproteinek közötti összefüggés túlsúlyos és elhízott személyeknél

Vita

Eredményeink inverz összefüggést sugallnak a zsigeri zsír és az összes adiponektin szint között. Azt is tapasztaltuk, hogy a zsigeri zsírvesztés a gyulladásos markerek jelentős csökkenésével és a teljes adiponectin szint nem szignifikáns növekedésével járt együtt a nyomon követés során. Ezek az eredmények hozzáadják a korábban ismertetett megállapításokat a megnövekedett gyulladásról és csökkent antioxidáns státuszról a viscerális elhízással rendelkező emirátusoknál [4, 5].

Tekintettel arra, hogy a hasi elhízás gyakoribb az Egyesült Arab Emírségek lakosságában, és hogy az Egyesült Arab Emírségekben az elhízással összefüggő diabetes mellitus az egyik legelterjedtebb a világon, ezek az új előzetes megállapítások fontos közegészségügyi következményekkel járhatnak [1, 3]. Ennek oka, hogy a zsigeri zsír által kiválasztott számos tényező szerepet játszik az elhízással járó kórképekben [2, 5,6,7]. Például az adiponektin a zsírszövet által kiválasztott sok adipokin egyike, számos endokrin és parakrin hatással a szív- és érrendszerre [9]. Az adiponektin inzulinérzékenyítő tulajdonságokkal rendelkezik, és úgy gondolják, hogy javítja az inzulinérzékenységet, a sejtek glükózfelvételét és csökkenti a máj glükoneogenezisét [8]. Ezenkívül beszámoltak arról, hogy az adiponektin gyulladáscsökkentő hatású és csökkenti a kardiovaszkuláris oxidatív stresszt [9]. Az adiponektin szerepe az inzulinrezisztenciában és a kardiovaszkuláris homeosztázisban még mindig nem teljesen ismert. Ezenkívül a magasan keringő adiponektin jótékony szív- és érrendszeri hatásai nem látszanak jobb klinikai eredményeket elérni a CVD-ben szenvedő betegeknél, ezért további kutatások indokoltak [8]. Mindazonáltal a gyulladáscsökkentő és a cukorbetegség elleni védőhatások ígéretes terápiás célponttá teszik az adiponektint [8, 9].

Az adiponektin és az inzulinérzékenység közötti kapcsolatot etnikai különbségek befolyásolják, és kiderült, hogy a különböző populációk között változó [10, 14]. Például egy dél-ázsiai populációban, amelyek némi hasonlóságot mutatnak vizsgálati populációnkkal, kiderült, hogy az adiponektin összefüggést mutat az adipozitással és az inzulinrezisztenciával [15]. Az adiponektin-értékek és más kapcsolódó adipokinek regionális és etnikai különbségeinek fontos szerepet játszhatnak bizonyos populációk elhízásra és a kapcsolódó CVD-kórokozásokra való hajlamában [11]. Mivel az ezen a területen rendelkezésre álló kutatási adatok korlátozottak, több kutatásra van szükség különböző populációk bevonásával.

Megállapítottuk, hogy a vizsgálati populációnkban a terhességi (GDM) és a 2-es típusú cukorbetegség alacsonyabb adiponektinszinttel társult az egészséges kontrollokhoz képest [16, 17]. A prospektív vizsgálatok nemrégiben készült metaanalízise értékelte az adiponektin és más gyulladásos markerek szintjének összefüggését a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával, erős kapcsolatról számoltak be az emelkedett gyulladásos markerek, az alacsony adiponektinszint és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata között. A szerzők azonban jelentős heterogenitásról számoltak be a tanulmányok között, és azt javasolták, hogy további kutatásokra van szükség az adipokinek, köztük az adiponektin és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának, valamint terápiás potenciáljának kapcsolatának tisztázásához [17].

Az adiponektinszint és a HDL közötti pozitív kapcsolat összhangban áll a korábbi vizsgálatokkal [18, 19]. Figyelembe véve az alacsony HDL-szint és a CVD megnövekedett kockázata, valamint a HDL csökkent védőhatásai közötti ismert összefüggést a 2-es típusú cukorbetegségben, ez a megállapítás klinikai szempontból érdekes lehet [14]. Az adiponektin és más lipidprofil markerek közötti kapcsolat hiánya részben magyarázható az olyan sztatinok használatával, amelyekről ismert, hogy csökkentik az LDL-koleszterint, és kevésbé befolyásolják a HDL szintet.

További kutatásokra van szükség az adiponektin különböző populációkban történő növelésének mechanizmusainak és lehetséges útjainak tisztázásához, és ami még fontosabb, annak potenciális előnye az elhízással összefüggő anyagcsere-betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében és megelőzésében .

A vizsgálat egyik fontos korlátja az alanyok számának csökkentése volt az utólagos látogatások során. Ennek oka, hogy egyes alanyok nem voltak hajlandók vérmintákat szolgáltatni. Egy másik korlátozás a kontrollcsoport hiánya és a nyílt tervezés volt. Mindazonáltal a testösszetétel-méréseket digitálisan és egy lapra nyomtattuk a megfigyelői hibák minimalizálása érdekében. A biokémiai elemzéseket laboratóriumi technikus is elvégezte, aki nem vett részt a toborzásban, az étrendi oktatásban vagy az eredményadatok gyűjtésében.

Következtetések

Összefoglalva eredményeink azt mutatják, hogy a túlsúlyos és elhízott betegeknél a megnövekedett viscerális zsír a teljes adiponektinszint csökkenésével jár. Tekintettel arra, hogy a zsigeri zsír megnövekedése a megnövekedett oxidatív stresszel és a megnövekedett gyulladásos markerekkel is társul, például az antioxidánsokban gazdag étrend, amely elősegíti a zsigeri zsírvesztést, fontos eszköz lehet az elhízással és a kapcsolódó krónikus betegségekkel járó terhek csökkentésére.

Az adatok és anyagok rendelkezésre állása

Az adatok kérésre rendelkezésre állnak a megfelelő szerző számára.