A telmizartán javítja a kardiometabolikus profilt elhízott, artériás hipertóniában szenvedő betegeknél

Prof. Andrzej Wiecek, MD, PhD, FRCP (Edin.)

kardiometabolikus

Nefrológiai, Endokrinológiai és Metabolikus Betegségek Tanszék

Sziléziai Orvostudományi Egyetem

Francuska utca 20/24, PL – 40-027 Katowice (Lengyelország)

Tel. +48 32 255 2695, e-mail: [email protected]

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Bevezetés

Tekintettel az elhízás és a 2-es típusú diabetes mellitus jelenlegi fejlett és fejlődő országainak járványára [1,2], a jó metabolikus tulajdonságokkal rendelkező vérnyomáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása az artériás hipertónia kezelésében nagy klinikai kihívást jelent. A β-blokkolók és a diuretikumok káros hatással vannak az inzulinérzékenységre és a glükóz anyagcserére, a kalciumcsatorna-blokkolók metabolikusan semlegesek, míg az angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorok és az angiotenzin receptor blokkolók (ARB) javíthatják az anyagcsere profilját [3].

Az ARB-k inzulinérzékenységre gyakorolt ​​hatását becslő vizsgálatok eredményei nem konzisztensek. A LIFE-vizsgálatban a losartan-terápia után jelentősen csökkent az újonnan kialakuló diabetes mellitus csökkenése, összehasonlítva az atenolollal kezelt betegekkel [4]. A lozartán kedvező hatása azonban csak a β-blokkolók diabetogén tulajdonságaiból származhat. Ezenkívül a VALUE vizsgálatban a valzartánnal kezelt betegeknél szignifikánsan alacsonyabb cukorbetegséget találtak az amlodipinnel összehasonlítva [5]. Azonban a SCOPE vizsgálatban a kandezartán és a placebo közötti ilyen különbségek nem érték el a statisztikai szignifikanciát [6].

A telmizartán - az ARB-k egyike - bizonyos szerkezeti hasonlóságot mutat a pioglitazonnal (egy peroxiszóma-proliferátor által aktivált receptor-γ (PPARγ) agonista) rendelkező antidiabetikus szerekkel [7]. A PPARγ aktiválása szabályozza a szénhidrát és a lipid anyagcserét, és befolyásolja a gyulladásos folyamatokat [8]. Ezért feltételezték, hogy a telmizartán jótékony hatással lehet az inzulinérzékenységre.

A zsírszövet szintén fontos forrása a gyulladásgátló citokineknek, beleértve a tumor nekrózis-faktort α (TNFα), interleukint (IL) -6 és IL-8. Úgy gondolják, hogy ezek a gyulladáscsökkentő citokinek részt vesznek az érelmeszesedés és az inzulinrezisztencia patogenezisében. Kimutatták, hogy a TNFα közvetlenül (az inzulinjelzés megváltoztatásával) és közvetett módon növeli az inzulinrezisztenciát, csökkentve az adiponektin szekréciót [21] és növelve az oxidatív stresszt [22]. Az IL-6 szekréciója fokozott elhízott és inzulinrezisztens egyéneknél [23,24]. Kimutatták, hogy az IL-6 káros hatással van a szénhidrátokra és a lipid anyagcserére [25,26], és csökkenti az adiponektin szekrécióját [27]. Az IL-8 szerepet játszik az érelmeszesedés és az inzulinrezisztencia patogenezisében [28,29]. Koncentrációja elhízott személyeknél is növekszik [30].

Az euglikémiás-hiperinsulinémiás bilincs eredetileg DeFronzo és mtsai. [31] 1979-ben továbbra is „arany standard” az inzulinérzékenység becsléséhez. Eddig az euglikémiás-hiperinsulinémiás szorító technikát módosított változatként csak egyetlen publikált tanulmányban alkalmazták, amely a telmizartán inzulinrezisztenciára gyakorolt ​​hatását becsülte [32]. A telmisartán-kezelés időtartama azonban rövidebb volt (8 hét), mint a vizsgálatunkban (6 hónap).

Szintén kevés tanulmány vizsgálja a telmizartán keringő adipokinekre és proinflammatorikus citokinkoncentrációra gyakorolt ​​hatását. Ezért a vizsgálat célja az inzulinrezisztencia változásainak megbecsülése volt az euglycemic-hyperinsulinemic clamp technikával, a teljes adiponektin és annak HMW-frakciójának plazmaszintjeivel és számos proinflammatorikus citokinnal hosszú távú telmisartán antihipertenzív kezelés után, elhízott, artériás hipertóniában szenvedő betegeknél.

Mód

Tanulmányi protokoll

Laboratóriumi vizsgálatok

A plazma inzulint enzimhez kapcsolt immunszorbens assay (ELISA) készletekkel mértük az Elecsys számára a Roche Diagnostics GmbH-tól (Mannheim, Németország). A plazma teljes adiponektin-koncentrációt és annak HMW-frakciókoncentrációját a Linco Research Laboratories (St. Louis, Mo., USA) ELISA kitjeivel mértük. Radioimmun vizsgálati módszert alkalmaztunk a plazma leptin (Linco Research Laboratories) és a TNFα (BioSource Europe SA, Nivelles, Belgium) becslésére. Az IL-6 és IL-8 plazmakoncentrációt az R&D Systems (Minneapolis, Minn., USA) nagy érzékenységű ELISA kitjeivel mértük. A szérum CRP koncentrációt nephelometriai módszerrel mértük a Siemens Healthcare Diagnostics (Deerfield, Ill., USA) ’CardioPhase hsCRP’ készletével.

A szérum koleszterin (teljes és HDL frakció), triglicerid és kreatinin koncentrációt automatizált módszerrel (Synchron Cx-9; Beckman Coulter Inc., Fullerton, Kalifornia, USA) mértük.

Statisztika

A statisztikai elemzést a Statistica 7.0 verziójával hajtottuk végre. Valamennyi kvantitatív változót átlag ± SD-ben vagy interkvartilis tartományban mediánban fejezzük ki. A függő változók közötti különbségek meghatározásához Wilcoxon-tesztet alkalmaztunk. o