Fibromyalgia-szindrómás Puerto Ricai-szigeteki túlsúly/elhízás társult klinikai megnyilvánulásai

1 Reumatológiai osztály, Orvostudományi Intézet, Puerto Rico Egyetem, Orvostudományi Campus, San Juan, PR 00936, USA

2 Retrovírus-kutatóközpont, Belgyógyászati Klinika, Universidad Central del Caribe Orvostudományi Kar, Bayamón, PR 00960, USA

Absztrakt

1. Bemutatkozás

A fibromyalgia szindróma (FMS) főleg nőknél fordul elő, és diffúz mozgásszervi fájdalom, fáradtság, alvászavar, fejfájás és kognitív károsodás jellemzi számos egyéb megnyilvánulás mellett [1, 2]. Az FMS pontos patogenezise, valamint a tünetek súlyosságához kapcsolódó járulékos tényezők még tisztázatlanok [3–6]. Az elhízás és a túlsúly állapota gyakori társbetegség az FMS-es betegeknél [3, 4, 7]. Az elhízás fokozott fájdalomérzékenységgel, rossz egészségi állapottal és az egészséggel kapcsolatos alacsony életminőséggel jár [8–10]. Mivel az elhízásnak és az FMS-nek vannak bizonyos klinikai jellemzői, nem meglepő, hogy egyes tanulmányok azt találták, hogy az elhízásban szenvedő FMS-betegeknek rosszabb tünetei vannak, többek között magasabb a fájdalomérzékelés, alacsonyabb fizikai erő, gyengébb alvásminőség és alacsonyabb önjelölt életminőség [3, 4, 6]. Ezenkívül megállapították, hogy az elhízás a FMS független kockázati tényezője a norvég nők longitudinális kohorszában [11]. Az FMS megnyilvánulásainak teljes spektrumát nem vizsgálták teljes mértékben túlsúlyos/elhízott FMS betegeknél. Így a túlsúlyhoz/elhízáshoz kapcsolódó klinikai megnyilvánulásokat kerestük egy Puerto Ricai-szigeteki FMS-csoportban.

2. Módszerek

2.1. Betegpopuláció

Keresztmetszeti vizsgálatot végeztek felnőtt (≥21 éves) puertorikai FMS-ben szenvedő betegeknél, az 1990-es American Reumatológiai Főiskola (ACR) kritériumai szerint [12]. 21 évesnél fiatalabb betegek, akiknek kórtörténetében kábítószer- vagy alkoholfogyasztás szerepel, valamint olyan autoimmun reumás állapotok miatt másodlagos FMS-ben szenvedők, mint a szisztémás lupus erythematosus, rheumatoid arthritis, Sjögren-szindróma, gyulladásos izombetegség, vegyes kötőszöveti betegség és szeronegatív gyulladásos ízületi gyulladás kizárták. Az egymást követő betegeket 2008. december és 2009. december között írták be a Puerto Rico-i Egyetem Orvostudományi Egyetemének (UPR-MSC) Reumatológiai Klinikáira, San Juan-ba, Puerto Rico-ba, és 2 magán reumatológiai praxisba, San Juan-ban, Puerto Ricóban. Mind Puerto Ricó-i etnikumúak voltak (saját és 4 nagyszülő). Ezt a tanulmányt a Puerto Rico-i Egyetem Orvostudományi Egyetemének Intézményi Felülvizsgálati Testülete hagyta jóvá.

A tanulmányi látogatáson a klinikai kutatók teljes anamnézist és fizikai vizsgálatot végeztek. Valamennyi klinikai nyomozó belgyógyászatban és reumatológiában tanúsított reumatológus volt, az American Board of Internal Medicine. Minden beteg számára strukturált klinikai űrlapot töltöttek ki, amely adatokat gyűjtött a demográfiai paraméterekről, az életmódbeli viselkedésről, az FMS klinikai megnyilvánulásairól, a társbetegségekről és a farmakológiai kezelésről. Ezt az űrlapot az UPR-MSC Reumatológiai Osztály fejlesztette ki, hogy a klinikai információkat egységesen értékelje és lehetővé tegye az FMS kimenetelének értékelését az egyes betegek látogatásakor. Szükség esetén az FMS-betegek orvosi nyilvántartását felülvizsgálták, hogy további információkat gyűjtsenek a korábbi klinikai megnyilvánulásokról, társbetegségekről és farmakológiai terápiáról.

2.2. Változók

Szociodemográfiai jellemzőket, egészséggel kapcsolatos magatartást, FMS-sel kapcsolatos tüneteket, gyengéd pontokat (ACR kritériumok szerint), társbetegségeket és FMS kezelést vizsgáltak. A demográfiai tartomány változói között szerepelt az életkor, a nem és az oktatás éve. A betegség időtartamát az FMS diagnózis és a tanulmányi látogatás közötti időintervallumként határoztuk meg. Kiértékelték az egészséggel kapcsolatos magatartást, beleértve a cigarettázást, az alkoholfogyasztást és a testmozgást is. Ez utóbbit a fizikai erőfeszítésekben való rendszeres részvételként határozták meg, a személyes fitneszterv részeként.

Az FMS megnyilvánulásai az aktuális (az elmúlt hónapban) FMS-sel kapcsolatos tüneteket és gyengéd pontokat tartalmazták. A következő tüneteket határozták meg: fáradtság, étvágytalanság, fogyás, álmatlanság, fejfájás, szorongás, depresszió, memóriazavar, arthralgiák, ízületi duzzanat, myalgiasok, reggeli merevség, légszomj, székrekedés, hasmenés, vizelési gyakoriság, paresztézia, Raynaud-jelenség, sicca tünetek és dysmenorrhoea. A pályázati pontokat az FMS 1990-es ACR besorolásában leírtak szerint értékelték. A vizsgált helyek (9 pár) a nyakszirt volt a suboccipitalis izombeillesztéseknél, az alacsony nyaki terület az intertranszverz terek elülső részeinél a C5 – C7-nél, a trapézizom a felső határ közepén, a supraspinatus izom az eredeténél, a második borda a kostochondrális csomópontok, 2 cm-re disztálva az oldalsó epikondylustól, a fenék felső külső kvadrátja, a nagyobb trochanterikus kiemelkedés hátsó részénél, és térd a mediális zsírpárnánál az ízületi vonal közelében. A pályázati pontok adatait a pozitív pályázati pontok számolásaként jelentették. Az értékelés maximális pontszáma 18.

A testtömeg-indexet (BMI) kiszámítottuk, és a betegeket két kategóriába soroltuk: BMI ≤ 24,9 kg/m 2 (nem túlsúlyos/elhízott) és a BMI ≥ 25 kg/m 2 (túlsúlyos/elhízott). A kumulált társbetegségek közé tartoztak az osteoarthritis, a nyaki gerincbetegség, az ágyéki gerincbetegség, az oszteoporózis, a perifériás neuropathia, a hyperthyreosis, a hypothyreosis, a magas vérnyomás, a hiperlipidémia, a 2-es típusú diabetes mellitus, a koszorúér-betegség, agyvérzés, a bronchiális asztma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség és a rosszindulatú daganat. Meghatározták az FMS következő gyógyszereinek jelenlegi (az elmúlt hónapban) és korábbi (az értékelés dátumát megelőző egy hónapig) használatát: triciklusos antidepresszánsok (TCA), szerotonin-szelektív újrafelvétel-gátlók (SSRI), szerotonin-norepinefrin újrafelvétel-gátlók ( SNRI), görcsoldók, benzodiazepinek, izomlazítók, nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), ciklooxigenáz-2 (COX-2) inhibitorok és opioidok. A pszichoterápiát, a fizikoterápiát és az akupunktúrát is megállapították.

2.3. Statisztikai analízis

Az összes változóra kiszámítottuk a leíró statisztikákat. Készültek készenléti táblázatok a demográfiai és klinikai jellemzők és a BMI csoportok kapcsolatának értékelésére. A kategorikus változók összehasonlítását khi-négyzet vagy Fisher pontos tesztjével végeztük, ha a cellában a várható gyakoriság 5-nél kisebb volt. A folyamatos változókat Student's

-teszt vagy a Mann-Whitney

tesztelje, hogy a változók nem voltak-e normálisan elosztva. Változók a

a 0,05 alatti értékeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük. A statisztikai elemzéseket a Stata 11.0 alkalmazásával végeztük (Stata Corporation, College Station, Texas).

3. Eredmények

Összesen 144 FMS-es beteget értékeltek. Százharminchét (95,1%) nő volt. Harmincöt beteget (24,3%) nem túlsúlyos/elhízott (BMI ≤ 24,9 kg/m 2), 109 beteget (75,7%) túlsúlyos/elhízott (BMI ≥ 25 kg/m 2). Amint az 1. táblázat mutatja, nem voltak szignifikáns különbségek a csoportok között a szociodemográfiai jellemzők és az egészséggel kapcsolatos magatartás tekintetében.

A 2. táblázat az FMS-sel kapcsolatos tüneteket és gyengéd pontokat mutatja be a vizsgálati csoportok között. A túlsúlyos/elhízott betegeknél nagyobb valószínűséggel volt önmaga által bejelentett memóriazavar (82,6%, szemben 62,9%),

), szorongás (82,6% szemben 65,7%,

), légszomj (62,4% szemben 42,9%),

), a vizelési gyakoriság (61,5% versus 31,4%,) és a magasabb medián pályázati pontok száma (16 (IQR 12–18), szemben a 18 (IQR 14–18),), mint a nem túlsúlyos/elhízott betegeknél. Nem volt szignifikáns különbség a fáradtság, az étvágytalanság, a fogyás, az álmatlanság, a fejfájás, a depresszió, az ízületi fájdalmak, az ízületi duzzanat, a mialgia, a reggeli merevség, a székrekedés, a hasmenés, a Raynaud-jelenség, a sicca tünetek és a dysmenorrhoea tekintetében.

A 3. táblázat az FMS populációnkban kiválasztott társbetegségeket mutatja be. A túlsúlyos/elhízott betegeknél nagyobb eséllyel volt 2-es típusú diabetes mellitus (12,8% szemben 0%,

), mint a nem túlsúlyos/elhízott betegeknél. Más komorbiditások esetében nem volt szignifikáns különbség. A jelenlegi és a korábbi FMS-terápiákat a 4. táblázat mutatja be. A görcsoldók (gabapentin és pregabalin) jelenlegi alkalmazását (53,2% szemben a 31,4% -kal) és a benzodiazepinek korábbi expozícióját (42,2% szemben a 22,9% -kal) gyakrabban figyelték meg túlsúlyosak/elhízottak betegek. Nem tapasztaltak szignifikáns különbséget más farmakológiai terápiákban (antidepresszánsok, izomlazítók, NSAID-ok, COX-2-gátlók és opioidok) vagy nem gyógyszeres terápiákban (pszichoterápia, fizikoterápia, akupunktúra és kiropraktika).

A logisztikai regressziós elemzések során a memóriazavar és a vizelési gyakorisági különbségek szignifikánsak maradtak az életkor, a nem, a betegség időtartama, a 2-es típusú diabetes mellitus, a görcsoldó gyógyszerek jelenlegi alkalmazása és a benzodiazepinek korábbi alkalmazása után történő kiigazítás után (5. táblázat). A kétváltozós elemzés során a túlsúlyhoz/elhízáshoz kapcsolódó egyéb megnyilvánulások, mint például a légszomj, a szorongás és az érzékeny pontok száma, nem érték el a statisztikai szignifikanciát a többváltozós elemzésben.

4. Megbeszélés

Ebben a 144 puertoricai FMS-sel végzett keresztmetszeti vizsgálatban a BMI és az FMS klinikai megnyilvánulásainak összefüggését vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a túlsúly/elhízás összefüggésbe hozható az ön által bejelentett memóriazavarral, szorongással, légszomjjal, vizelési gyakorisággal és nagyobb számú pályázati ponttal. Az ön által bejelentett memóriazavar és a vizelési gyakoriság megtartotta jelentőségét a többváltozós elemzésben, miután a zavaró tényezőkhöz igazodott.

Korábbi tanulmányokkal összhangban megállapítottuk, hogy a túlsúly és az elhízás magas gyakoriságot mutat FMS populációnkban [3, 4]. FMS-es betegeink 76 százalékának BMI-értéke ≥ 25 kg/m 2 volt. Vizsgálatunkban azonban a túlsúlyos/elhízott betegek aránya hasonló ahhoz, mint amelyet Puerto Rico általános népességénél jelentettek [13–15]. Egy nemrégiben elvégzett 6025 puerto ricai felnőtt felméréséből kiderült, hogy a válaszadók 70% -a túlsúlyos vagy elhízott [13].

A neurokognitív tünetekről az FMS-betegek általában beszámolnak, és ezek nagy hatással vannak életminőségükre [16–18]. Vizsgálatunk kimutatta, hogy a túlsúlyos/elhízott betegek memóriazavarról számoltak be gyakrabban, mint a nem túlsúlyos/elhízott FMS betegek. Ezek az eredmények összhangban állnak más munkákkal. Egy kognitív diszfunkcióval rendelkező és anélkül szenvedő FMS-betegeket összehasonlító eset-kontroll vizsgálatban Fava és mtsai. összefüggésekről számoltak be a kognitív károsodás, az elhízás és az inzulinrezisztencia között [19]. Egy másik eset-kontroll vizsgálatban Grace és mtsai. számoltak be arról, hogy az észlelt memóriahiánnyal küzdő FMS-betegeknél a szorongás és a fájdalom szintje több volt az ön által bejelentett kérdőívek alapján [16]. Érdekes, hogy tanulmányunkban a túlsúlyos/elhízott betegek azon túl, hogy nagyobb memóriazavarról számoltak be, több önjelölt szorongással is rendelkeztek, mint a nem túlsúlyosak/elhízottak. Hasonlóképpen Aparicio és mtsai. megállapította, hogy az elhízás szorongással és depresszióval társult egy FMS-ben szenvedő 175 spanyol nő csoportjában [7]. Elemzésünk során azonban nem találtunk összefüggést a BMI és a depresszió között.

Az FMS-betegek általában urogenitális rendellenességekről számolnak be [20, 21]. Vizsgálatunkban a vizelési gyakoriság gyakoribb volt a túlsúlyos/elhízott FMS-betegek körében. Ez a megállapítás nem meglepő, mivel a magas BMI és a női urogenitális rendellenességek közötti összefüggésről korábban beszámoltak az általános felnőtt populációban [22, 23]. Egy 5 éves longitudinális vizsgálatban Handa et al. erős összefüggéseket figyelt meg az elhízás, a túlműködő hólyag és a stressz inkontinencia tünetei között a parous nők csoportjában [22]. Hasonlóképpen McGrother és mtsai. megállapította, hogy az elhízás újszülött hiperaktív hólyaghoz kapcsolódott egy 3411 nőből álló csoportban az Egyesült Királyságban [23]. Így nem váratlan hasonló összefüggéseket találni az FMS populációkban.

A kétváltozós elemzés során azt találtuk, hogy a túlsúlyos/elhízott betegek pályázati pontjainak száma magasabb volt, mint a nem túlsúlyos/elhízott betegeknél. Ezenkívül ezek a betegek gyakrabban alkalmaztak antikonvulzív szereket, és gyakrabban számoltak be a benzodiazepinek korábbi alkalmazásáról, mint az FMS-betegek a túlsúlyos/elhízott csoportban. A BMI és a pályázati pontok közötti összefüggést korábban más tanulmányokban is megfigyelték [3, 5]. Érdekes módon az elhízás a fájdalom fokozottabb észleléséhez is kapcsolódik az általános lakosság körében [9]. A délkeleti egyesült államokban lakó 3637 beteg keresztmetszeti vizsgálatában lineáris összefüggést figyeltek meg a BMI és a beteg által jelentett fájdalom között [9]. Az elhízott betegek nagyobb valószínűséggel számoltak be a fájdalomról az életkor, a nem, a faj, az iskolai végzettség és az egészségbiztosítás megléte után. Ezek az eredmények magyarázatot adhatnak a BMI és a fájdalomérzékelés összefüggésére az FMS-ben. Sőt, arról számoltak be, hogy a súlycsökkentés, akár konzervatív intézkedésekkel, akár bariatrikus műtéttel, csökkentheti a FMS-ben szenvedő elhízott betegek fájdalom pontszámát és a gyengéd pontok számát [24, 25].

Az elhízás több társbetegséggel társult [10]. Vizsgáltuk a BMI és az FMS-betegek közös kiválasztott társbetegségei közötti összefüggéseket. A várakozásoknak megfelelően azt tapasztaltuk, hogy a túlsúlyos vagy elhízott betegeknél gyakrabban volt 2-es típusú diabetes mellitus, mint nem túlsúlyos/elhízott betegeknél. Ezzel szemben nem figyeltek meg szignifikáns különbségeket az elhízással általában társuló egyéb állapotokban, például artériás magas vérnyomásban, hiperlipidémiában, koszorúér-betegségben, bronchiális asztmában és osteoarthritisben [10, 26]. Annak ellenére, hogy a túlsúlyos/elhízott, FMS-ben szenvedő betegeknél szignifikánsan több volt az ön által jelentett szorongás, az orvos által diagnosztizált szorongásos rendellenességben nem tapasztaltunk különbséget.

Felismerjük, hogy tanulmányunknak vannak bizonyos korlátai. Először is, keresztmetszeti jellege miatt nem lehet oksági következtetéseket levonni a BMI és az FMS megnyilvánulásaival kapcsolatban, csak asszociációkat. Másodszor, nem használtak validált kérdőíveket, mint például a Fibromyalgia Impact Questionnaire-t a változók értékeléséhez, és a legtöbb klinikai megnyilvánulást a betegek jelentették. Mindazonáltal a beteg által jelentett megnyilvánulások és a betegközpontú eredmények fontos klinikai értékkel bírnak bármely állapot értékelésekor. Harmadszor, mivel a túlsúlyos és elhízott betegeket egyetlen csoportba sorolták, nem tudtuk külön értékelni a túlsúlyos FMS betegek és az elhízott betegek klinikai megnyilvánulásainak különbségeit. Az ilyen elemzéshez nagyobb mintaméretre lenne szükség.

Összefoglalva azt tapasztaltuk, hogy a túlsúly/elhízás az FMS számos klinikai megnyilvánulásával társult, beleértve az önmaga által bejelentett memóriazavarokat és a vizelési gyakoriságot ebben a puertoricai FMS-csoportban. Mivel a túlsúly és az elhízás rendkívül elterjedt társbetegség az FMS-ben szenvedő betegeknél, ezek az eredmények más hasonló jelentésekkel együtt hasznos klinikai adatokat szolgáltathatnak az FMS-betegek értékelésénél, kezelésénél és tanácsadásánál. Ezen túlmenően ezek a megfigyelések arra irányulnak, hogy prospektív tanulmányokat kell készíteni a kapcsolat részletesebb értékelésére, valamint a BMI FMS-ben betöltött szerepének további tisztázására és a súlycsökkentő beavatkozások hatásának további meghatározására az FMS-sel kapcsolatos megnyilvánulások előfordulására vagy súlyosságára vonatkozóan.

Érdekkonfliktus

A szerzők kijelentik, hogy a jelen cikk megjelenésével kapcsolatban nincs összeférhetetlenség.

Köszönetnyilvánítás

A tanulmányt az Országos Egészségügyi és Egészségügyi Egyenetlenségi Intézet 8U54MD007587 és 8G12MD007583 támogatásai, valamint az AbbVie korlátlan oktatási támogatása támogatta.