A vizelet húgyhidrogén-kiválasztásának étrendi ellenőrzésének hatása a kalcium-oxalát kőképzőkben és a nem kőt képző kontrollokban

Vernon M. Pais, ifj.

1 Urológiai osztály, Kentucky Egyetem Chandler Medical Center, Lexington, Kentucky

Ross P. Holmes

1 Urológiai osztály, Kentucky Egyetem Chandler Medical Center, Lexington, Kentucky

Dean G. Assimos

2 Urológiai Tanszék, Wake Forest Egyetem Orvostudományi Kar, Winston Salem, Észak-Karolina

Absztrakt

Háttér és cél

A hyperuricosuria a kalcium-oxalát urolithiasisának jól elismert kockázati tényezője. Néhány tanulmány kimutatta, hogy a vizeletben a vizelet sav fokozottan ürül ki a kőképzőkben, összehasonlítva a nem kőt képző kontrollokkal; mindazonáltal ezeket a vizsgálatokat korlátozta az önállóan kiválasztott étrendek beteg általi fogyasztása. Annak felismerésével, hogy az étrendi különbségek változást idézhetnek elő a vizelet húgysavkiválasztásában, értékeltük ennek a vegyületnek a kőképzőkben való kiválasztódását és a standard étrendet fogyasztó kontrollokat.

Tantárgyak és módszerek

Standard kalibrált étrendet alkalmaztak 65 kalcium-oxalát kőképzőnek és 61 korosztálynak megfelelő, nem kőt képző kontrollnak. A 3 napos diétás beavatkozás során 24 órás vizeletgyűjtést nyertek. Minden alany számára kiszámolták a vizelet kreatininjéhez indexált átlagos vizelet-húgysav-kiválasztást, és összehasonlították a két csoport eredményeit.

Eredmények

A kőalakító alanyoknál nem nőtt a vizelet vizeletürülése a kontroll alanyokhoz képest, a vizelet átlagos indexelt vizeletkiválasztása 337 ± 64 mg/g kreatinin és 379 ± 76 mg/g kreatinin volt.

Következtetések

Az étrend standardizálásával nem figyeltünk meg vizelet húgysav kiválasztásának növekedését mintavételezett populációinkban. Ezek az eredmények hangsúlyozzák az étrendi tényezők szerepét a vizelet húgysav kiválasztásában, és kiemelik az étrendi beavatkozások lehetséges értékét.

BEVEZETÉS

A hyperuricosuria jelentőségét egy randomizált kettős-vak vizsgálatban mutatták be, amelyben a hyperuricosuric visszatérő kalcium-oxalát kőképzők vagy allopurinolt kaptak, amely a húgysav termelését gátolja, vagy placebót. A követési 2 év követési aktivitása 2 év alatt szignifikánsan kisebb volt az allopurinol-kohorszban, és ez a kezelés a húgysav-kiválasztás szignifikáns csökkenésével járt együtt a kiindulási szinttől. Ez utóbbi csökkenés nem fordult elő a placebo csoportban.

Ellentmondó jelentések vannak a hyperuricosuria előfordulásáról mind a kalcium-oxalát kőképzőkben, mind a nem kőképzőkben. A Coe 3 a hyperuricosuria 26% -os előfordulásáról számolt be kalciumkő-képzőkben, míg a Fellstrom és társai 6 által közölt adat csak 13% volt. Ezenkívül a szakirodalom egyik áttekintése 7 feltárta, hogy a hyperuricosuria előfordulása hasonló volt a kőképzőknél és a nem kőképzőknél. Egyes kutatók magasabb kémhatású 24 órás húgysavkiválasztást jelentettek, mint a kőt nem képző alanyokban; mások nem vettek észre ilyen különbséget. 8 - 11 Ezek a vizsgálatok azonban a vizeletgyűjtéseken alapultak, amikor az alanyok saját maguk választották ki a diétát, és jól dokumentált, hogy a húgysav kiválasztását étrendi tényezők befolyásolhatják. Például a magas purintartalmú élelmiszerek, például az állati fehérje fogyasztása elősegíti a vizelet húgysav kiválasztását. 12 Ezért lehetséges, hogy a fent említett eredménykülönbségek az étrend különbségeit tükrözik.

Olyan vizsgálatot hajtottunk végre, amelyben kontrollált étrendet alkalmaztunk felnőtt kalcium-oxalát kőképzőknek és nem kőképzőknek a környezeti változékonyság korlátozása érdekében, és ezáltal lehetővé téve a vizelet húgysav kiválasztásának jobb értékelését ebben a két csoportban.

TÁRGYAK ÉS MÓDSZEREK

Ezt a tanulmányt az Intézményi Felülvizsgálati Testület jóváhagyta. Hatvanöt felnőtt kalcium-oxalát kőképző és 61, életkornak megfelelő, nem kőt képző kontroll vett részt. A kőképző csoportban 51 férfi és 14 nő volt, míg a kontroll csoport 12 férfiból és 49 nőből állt. Az átlagos életkor mindkét csoportban 43 év volt. Az alanyok 3 napig standardizált tápszert fogyasztottak (Ensure; Ross Labs), az ohiói fogyás-tervező (Ohio Distinctive Software) által meghatározott kalóriaigényhez igazítva. Az étrendi beavatkozás ideje alatt mindegyik alanyból három egymást követő 24 órás vizeletmintát gyűjtöttünk. Ezeket a mintákat bórsavval megsavanyítottuk, és a gyűjtés során hűtőszekrényben tartottuk. A húgysavat és a kreatinint (Cr) spektrum analizátorral határoztuk meg, a gyártó által biztosított vizsgálati készletekkel (Abbott).

Megvizsgáltuk a nullhipotézist, miszerint a vizelet húgysav kiválasztása egyenlő lenne a két csoportban, amikor az étrendet kontrollálták. Minden alanyra kiszámolták a három 24 órás vizelet húgysavértékét, amelyet a vizelet Cr-jéhez indexáltak. Ezeket az adatokat ezután statisztikai elemzésnek vetettük alá. Párosítatlan, kétfarkú Student t-tesztet alkalmaztunk, az a-t 0,05-re állítva. Az adatelemzéshez kereskedelmi statisztikai szoftvert (Microsoft Excel Analysis ToolPak) használtak.

EREDMÉNYEK

A vizelettel történő átlagos vizeletkiválasztást az 1. táblázat mutatja. A kőképző csoportban a húgysav átlagos kiválasztódása 337 ± 64 mg/g Cr. Ez kevesebb volt, mint a vizeletben a vizelet savjának kiválasztása a kontrollcsoportban, 379 ± 76 mg/g Cr (P 6) Nem találtunk statisztikailag szignifikáns különbséget, ha összehasonlítottuk a hím kőalakítókat a hím kontrollokkal vagy a női kőképzőket nő kontrollokkal (1. táblázat Ugyanakkor az összes nő, nőstény nem kőképző és nőstény kőalakító között statisztikailag szignifikánsan megemelkedett a Cr-korrigált húgysav kiválasztás férfi társaikkal összehasonlítva (2. táblázat).

2. TÁBLÁZAT

A vizelet húgysav kiválasztása (átlag ± Sd) férfi és női alanyokban kontrollált étrenden

KőalakítókNem kőalakítókMindkét csoport

Férfi alanyok	325 ± 47	315 ± 44	323 ± 45
Női alanyok	381 ± 94	394 ± 75	392 ± 78
P érték	13 A hyperuricosuria definícióját alkalmaztuk, mivel ezek az értékek meghaladták a standard populáció átlagától 2 standard eltérést a tápszeres étrenden. A számított érték 531 mg/g Cr. Két hiperurikozurikus alanyot (3%) azonosítottunk a kontrollcsoportban és egyet (2%) a kőalakító csoportban. A korrigált vizelet húgysav eloszlásának hisztogram diagramjait az 1. ábra mutatja .

A 24 órás húgysavkiválasztás megoszlása kőképzőkben és nem kőképzőkben.

VITA

A hyperuricosuria és a kalcium-oxalát urolithiasis közötti összefüggést jól ismerik. Coe és munkatársai in vitro modellekkel elegánsan bemutatták a kalcium-oxalát kristályosodásának indukálását uráttal. 14 Számos csoport számolt be a hyperuricosuria nagyobb előfordulásáról a kőképzőkben és a húgysav fokozottabb kiválasztódásáról a kőalkotókban a kontrollokhoz képest. 3., 8., 9. A húgysavtermelés és kiválasztás csökkentésére irányuló orvosi terápia csökkentheti a kalcium-oxalát kőképződés előfordulását. 5, 15 Általánosságban az orvosi terápia jelentős előnyöket kínál azok számára, akik egyébként javíthatatlan veleszületett anyagcserezavarral rendelkeznek; azonban szükségtelen lehet, ha a környezeti tényezők korrekciója ugyanazt a hatást éri el. Továbbá a krónikus orvosi kezelés nem nélkülöz jelentős költségeket, és a betegeknek a kezelés ideje alatt monitorozniuk kell a káros hatásokat. A tanulmányok többségében önállóan kiválasztott étrendet vizsgáltak, amelyek nem kontrollálják az étrend lehetséges hatásait. Így étrendi kontroll alkalmazásával értékeltük a vizelet húgysav kiválasztását mind a kőképző, mind a kontroll populációban.

Számos csoport számolt be a vizelet több vizeletürítéséről a kalcium-oxalát-kőképző populációkban, mint a nem kőképzőkben. 3, 8, 9 Bár Leonetti és munkatársai 9 a húgysav szignifikánsan magasabb vizeletkiválasztását állapították meg a kőképzőkben, mint a kontrollokban, ez pozitív összefüggésben volt a vizelet karbamid kiválasztásával. Ez a megállapítás azt jelzi, hogy a húgysav kiválasztásának különbsége legalább részben az étrendi fehérjebevitel különbségének tudható be. Vizsgálatunk során standardizált étrend alkalmazásával kiküszöböltük ezt a tényezőt. Ezenkívül a vizelet Cr-t a sovány testtömeg helyettesítőjeként használtuk a testméret befolyásolására. Ezeket a kontrollokat alkalmazva azt tapasztaltuk, hogy a vizelet húgysavának átlagos kiválasztása nem magasabb a kalcium-oxalát kőképzőkben, mint a kontrollokban. Valójában a vizelet vizelet savjának kiigazítása 12% -kal magasabb volt a kontrollokban, mint a kőképzőknél. Ez az eredmény összhangban van Curhan és munkatársai (13) megállapításával, akik szintén megállapították, hogy a vizelettel több vizeletsav ürül ki a nem kőképzőkben, mint a kőképzőkben. Azonban az alanyok nem kontrollált étrendet folytattak, és a vizelet húgysav kiválasztását nem indexelték a vizelet Cr-jához.

Az étrend és a sovány testtömeg ellenőrzésével emellett megjegyeztük, hogy a hyperuricosuria gyakorisága hasonló a kalcium-oxalát kőképző és a nem kőt képző kontrollcsoportok esetében. Ezenkívül a hyperuricosuria gyakorisága mindkét csoportban alacsonyabb, mint azt az önállóan választott étrendet folytató egyéneknél jelentették. 3, 6, 7 Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy a klinikailag azonosított hyperuricosuria jelentős része diétás.

Statisztikailag szignifikánsan magasabb vizelet-húgysav kiválasztást figyeltünk meg nőknél, mint férfiaknál. Ez ellentétben áll Fellstrom és munkatársai, 6 megállapításával, akik szerint a férfiaknál nagyobb a vizeletürítés a vizeletből. Többféle magyarázat lehetséges. A korábbi vizsgálatban az étrendet nem kontrollálták, és a húgysav kiválasztódását nem indexelték Cr-re. Ezenkívül előfordulhatnak nemspecifikus válaszok a tápszer tápszerére és az endogén purin anyagcserében vagy a húgysav vese tubuláris kezelésében mutatkozó különbségek.

Vizsgálatunk nem a hyperuricosuria genetikai hozzájárulásának értékelésére készült. A húgysav homeosztázis fenntartásáért felelős specifikus uráttranszporterek közelmúltbeli azonosítása és a húgysav homeosztázisában különálló fenotípusos különbségekkel rendelkező polimorfizmusok azonosítása arra utal, hogy genetikai tényezők befolyásolják a húgysav kiválasztását bizonyos kőképzőkben. 16, 17 Azonban a vizelet húgysav kiválasztásának bimodális vagy trimodális eloszlásának hiánya kontrollált diétás vizsgálatunkban arra utal, hogy a környezeti tényezők jelentősen befolyásolják ennek a vizeletanalitnak a kiválasztódását.

Tanulmányunk számos korlátját felismerjük. Először is, a nem kőt alkotó alanyok nagyobb százaléka nő volt. A kontroll étrend kohorszainak értékelése a tápszer bevezetése előtt lehetővé tette volna a végleges következtetések levonását a beavatkozás hatására vonatkozóan. Ezenkívül fennáll annak a lehetősége, hogy a vizelet húgysav kiválasztásának hasonlósága a kőképző és kontroll populációkban műtermékeny. A hyperuricosuria alacsony előfordulása a kőképző csoportban egyszerűen tükrözheti a mintavétel különbségét az ellentétes eredményeket eredményező tanulmányokhoz képest. Érdekes lenne tehát ugyanazt a vizsgálati vonalat folytatni egy olyan populációban, amelynek korábban hyperuricosuria bizonyult, és saját maga választott étrendet folytatott. Mindazonáltal eredményeink hasonló húgysavkiválasztást mutatnak a kőképzőkben és a nem kőt képző kontrollokban, ha az étrendi purinbevitel szabályozott. Ezek az adatok tehát a vizelet húgysav kiválasztásában fontos környezeti szerepre utalnak.

KÖVETKEZTETÉSEK

Ha az étrend ellenőrzése alatt áll, a vizelettel történő húgysav kiválasztása nem nagyobb a kalcium-oxalát kőképzőkben, mint a nem kőt képző kontrollokban. Statisztikai vagy klinikailag szignifikáns különbség hiánya a vizelet húgysav kiválasztásában ezekben a csoportokban el kell, hogy gátolja az olyan szerek nem szelektív alkalmazását, mint az allopurinol a kálcium-oxalát kőképzőknél. Inkább a beavatkozást kell megfontolni azoknál, akiknél hyperuricosuria nem reagál az étrend módosítására.