A zsírsejtekben a túltermelő leptin-receptorok kulcsfontosságúak lehetnek a súlygyarapodás megállításában

Az UT Southwestern Medical Center kutatóinak új tanulmánya azt sugallja, hogy amikor a zsírsejtek mérete megnő - ahogyan az elhízás kialakulása során is -, a sejtek fokozatosan elveszítik a leptin hormon receptorait, amely a zsírégetés erőteljes ingere. A leptint, a test zsírsejtjei által termelt és a testtömeg szabályozásában részt vevő hormont először 1994-ben fedezték fel. Úgy gondolták, hogy a leptin maga is kulcsfontosságú az elhízás orvoslásában, de a hipotézis nem vált könnyen át fogyássá elhízott embereknél. Egérmodellek segítségével az UT délnyugati kutatói most kimutatták, hogy ha elegendő receptor van jelen a zsírsejteken, lehetetlen, hogy a sejtek raktározzák a zsírt, és az elhízás blokkolódna.

leptin-receptorok

Az új eredmények, amelyek a Proceedings of the National Academy of Sciences következő lapjában jelentek meg és jelenleg online elérhetők, egy lépéssel közelebb viszik a kutatókat az emberek elhízásának megértéséhez - mondta Dr. Roger Unger, az UT Southwestern Touchstone Diabetes Research Center igazgatója és a tanulmány vezető szerzője.

"Most azt gondoljuk, hogy azok az emberek, akiknek természetesen magas a leptinreceptor-szintjük, az idő múlásával nem tudnak olyan gyorsan hízni, mint azok, akik alacsony leptin-receptorokkal rendelkeznek" - mondta Dr. Unger. "Ez megmagyarázhatja, hogy egyesek miért ehetnek többet és nem híznak." Ennek a hipotézisnek a tesztelésére az UT délnyugati kutatói genetikailag módosított patkányokat használtak, amelyekben a leptin-receptor jelentős mennyiségben is jelen volt, még a túlteljes táplálás során is. Normál egerekben a magas zsírtartalmú étrend hatalmas elhízást okozott, a zsírsejtek normál méretük majdnem háromszorosára növekedésével. Azokban az egerekben, amelyeknél a leptin receptor a zsírsejtjein túlzottan expresszáltatott, nem jelentkezett elhízás, annak ellenére sem, hogy magas zsírtartalmú, magas kalóriatartalmú étrendet fogyasztottak velük.

"A zsírsejtek zsírraktározási funkciója megköveteli a leptin receptor eltűnését" - mondta Dr. Unger. "Ez annak érdekében történik, hogy blokkolja a leptin zsírsejtek termelésének hatását."

May-Yun Wang, az UT Southwestern vezető nyomozója és belgyógyászati ​​oktatója szerint a transzgenikus egerek magas leptinreceptor-szintje miatt a felesleges kalóriákat elégették, nem pedig tárolták.

"Rendkívül túltáplálták őket, és nem lettek elhízottak. Kontrollállatainkat ugyanazzal a táplálékkal etették és hatalmas súlyt híztak" - mondta Dr. Wang. "Ha megakadályozhatnánk a leptin receptorok eltűnését a túlfogyasztott embereknél, akkor valószínűleg nem híznának fel a túlevés után."

Az evolúció szempontjából a kutatók úgy vélték, hogy a leptin receptorok eltűnési képessége a túlfogyasztás során létfontosságú mechanizmust biztosított a zsírsejteknek az éhínség elleni védekezéshez azáltal, hogy hatékonyan raktározták el a kalóriákat, amikor a tápanyagok bőségesek voltak. Másrészt a túlsúlyos és elhízott emberek, akárcsak a rágcsálók, magas leptinszinttel és alacsony receptorokkal rendelkeznek, mondta Dr. Unger. A magas leptin és receptora közötti inverz kapcsolat megmagyarázhatja a legtöbb leptinnel végzett elhízási kezelés sikertelenségét. A közös minta egy szerény súlycsökkenés, amelyet a súly visszaszerzése követ, ami a leptin receptor szintjének csökkenésének függvénye lehet.

Jelenleg 50 millió amerikai szenved metabolikus szindrómában - elhízással járó betegségben, amely magában foglalja a koszorúér-betegséget és a 2-es típusú cukorbetegséget.

"Ha farmakológiai módszerrel kezelnénk a leptin receptor expresszióját, akkor képesek lennénk az elhízás kezelésére" - mondta Dr. Unger. "Az elhízás azonban messze a legjobb kezelés mindig a kalóriakorlátozás és a rendszeres testmozgás lesz." A tanulmányhoz Lelio Orci és Mariella Ravazzola, a svájci Genfi Egyetem Orvostudományi Karának kutatói is hozzájárultak.