Absztrakt P6-06-50: Elhízás és a tumor biológiájára gyakorolt hatás, amelyet a közepes kockázati 21-génes recidívák (RS) és a 70-génes emlőrák megismétlődésének (70-GS) vizsgálata határoz meg
Absztrakt
Az elhízás a posztmenopauzális emlőrák (BC), az ösztrogénreceptor (ER) pozitív BC, a nagyobb daganatok, a nyirokcsomó (LN) érintettsége, valamint a kezelés és a BC ellenére bekövetkező haláleset látszólagos kockázati tényezője. E megnövekedett kockázatok specifikus mechanizmusa azonban továbbra sem világos. Korábbi munkánk leírta a metabolikus szindróma negatív hatását a BC kiújulására olyan betegeknél, akiket 21 génismétlődési pontszám (RS) alapján értékeltek az alacsony kockázatú és a közepes kockázatú tertilisekben (Lakhani et al. PSABCS 2012). Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy elemezze az elhízás és a BC biológia kölcsönhatását olyan betegeknél, akiket a BC recidivára vonatkozó 70 gén-aláírás (70-GS) és a 80 gén molekuláris altípusa értékel.
Megvizsgáltuk a Loyola Egyetem Orvosi Központjában 2005-2012 között kezelt, újonnan diagnosztizált ER pozitív, LN negatív BC betegeket, akik köztes RS-vel rendelkeztek. A 70-GS-t ugyanazon paraffinba ágyazott tumorblokkokon végeztük a kockázati szint és a molekuláris altípus szempontjából. A szokásos leíró statisztikákat jelentik. Wilcoxon rangösszeg-teszteket végeztünk a BMI összehasonlítására az RS-pontszámok által meghatározott csoportok szerint (≤24 vs ≥25) és a 70 génalligén-vizsgálattal (magas kockázat és alacsony kockázat). Ezenkívül Chi-négyzet tesztet vagy adott esetben Fisher pontos tesztjét alkalmazták a BMI-tercilisek és a 70GS vagy molekuláris altípus közötti kapcsolat vizsgálatára.
Közepes RS-ben szenvedő 102 beteg közül a 70-GS 89 mintában volt sikeres. Az átlagos életkor 61 év volt (41-79 tartomány). A medián testtömeg-index (BMI) 29 (18-53 tartomány). Jelentős összefüggés volt a BMI és az RS között (p = 0,0110): a medián BMI = 28 azoknál a betegeknél, akik RS ≤24; medián BMI 33 azoknál a betegeknél, akiknél RS ≥25. Jelentős összefüggés volt a BMI és a 70-GS között (p = 0,0116). Medián BMI 27 alacsony kockázatú csoportban; medián BMI 32 a magas kockázatú csoportban. Jelentős összefüggés volt a 70-GS és a BMI között (p = 0,0190).
Társulás a 70-GS és a BMI között
Jelentős összefüggés volt a molekuláris altípus és a BMI-tertilis között (p = 0,0803).
A molekuláris altípus és a BMI tertilisek közötti összefüggés
Az elhízás és a BC biológia szembetűnő kölcsönhatása van, amelyet az RS és a 70-GS vizsgálatok meghatároznak. Adataink azt sugallják, hogy az elhízott nőknél a BC agresszívebb tumorbiológiával és alacsonyabb BMI-vel rendelkezőknél nagyobb a visszatérés kockázata, mint a BC. Az elhízott betegek BC-jének további molekuláris jellemzése tisztázhatja az elhízás szerepét a BC fejlődésében és progressziójában, valamint indokolttá teheti a célzott terápiás vizsgálatokat. Az elhízással kapcsolatos ismert karcinogén útvonalakat célzó klinikai vizsgálatok (például metformin és sztatinok) folyamatban vannak. A 70-GS számos génje azonos az elhízott betegeknél expresszálódó génekkel. Ehhez a betegpopulációhoz további vizsgálatokat kell végezni a 70-GS prognosztikai és prediktív értékének vizsgálatára.
Hivatkozási információk: Cancer Res 2013; 73 (24 Suppl): P6-06-50 kivonat.
- Absztrakt 26 Az elhízás poligén kockázati pontszáma módosítja a gyulladásos étrend társulásait
- A Caenorhabditis elegans mint az elhízás betegségének alapbiológiájának tanulmányozására szolgáló új modell
- Lehet-e a francia diéta az elhízás alacsonyabb kockázatának kulcsa Medical News Bulletin Health News and
- A hasi elhízás és az iszkémiás stroke kockázata az északi Manhattan Stroke Study - PubMed
- Az anya terhességi súlya befolyásolhatja-e gyermeke elhízási kockázatát; Cleveland Clinic Newsroom