Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

StatPearls [Internet]. Kincses Sziget (FL): StatPearls Publishing; 2020 jan-.

StatPearls [Internet].

Gunjan Gupta; Kunal Mahajan .

Szerzői

Hovatartozások

Utolsó frissítés: 2020. november 20 .

Bevezetés

A gégegyulladás a gége gyulladására utal, és akut és krónikus formában egyaránt jelentkezhet. [1] Az akut gégegyulladás gyakran enyhe és önkorlátozó állapot, amely általában 3–7 napig tart. Ha ez az állapot több mint 3 hétig tart, akkor krónikus gégegyulladásnak nevezik.

Az akut gégegyulladás leggyakoribb oka a felső légúti vírusfertőzés (URI), és ezt a diagnózist gyakran úgy lehet megszerezni, hogy a betegből alaposan átnézzük a jelenlegi betegséget. Fertőző kórelőzmények vagy beteg kapcsolatok hiányában meg kell vizsgálni a nem fertőző gégegyulladás további okait. A megjelenő tünetek gyakran magukban foglalják a hangváltozásokat (a betegek rekedtségről vagy "reszketett" hangról számolhatnak be), a korai hangi fáradtságot (különösen énekeseknél vagy hivatásos hanghasználóknál) vagy száraz köhögést. A légzési nehézségek ritkák (bár lehetségesek) akut gégegyulladás esetén, de jelentős légszomj, légszomj (SOB) vagy hallható stridor jelenléte figyelmezteti a klinikust, hogy veszélyesebb betegség alakulhat ki. Fokozni kell a gyanút a dohányzóknál és az immunhiányos betegeknél, mivel ezeknek a betegeknek nagyobb a kockázata a rosszindulatú daganatoknak és a veszélyesebb fertőzéseknek, amelyek egyébként utánozhatják az akut gégegyulladást. Hasonlóképpen, a jelentős dysphagia, odynophagia, nyálasodás vagy testtartás jelenléte nagyon ritka az egyszerű akut gégegyulladásban, és további munkát igényel.

Etiológia

Az akut gégegyulladás etiológiája mindkét kategóriába sorolható fertőző vagy nem fertőző. A fertőző forma gyakoribb és általában egy felső légúti fertőzést követ.

A vírusos szerek, mint például a rhinovírus, a parainfluenza vírus, a respiratoris syncytialis vírus, a koronavírus, az adenovírus és az influenza, mind potenciális etiológiai ágensek (a gyakoriság nagyjából csökkenő sorrendben vannak felsorolva). Lehetséges, hogy a vírusos gégegyulladás hátterében bakteriális szuperfertőzés fordulhat elő, ez klasszikusan a tünetek megjelenése után körülbelül hét nappal jelentkezik.

A leggyakrabban előforduló baktériumok a következők: Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae, és Moraxella catarrhalis, abban a sorrendben. Az exantematikus lázas betegségek, például a kanyaró, a bárányhimlő és a szamárköhögés, szintén heveny gégegyulladásos tünetekkel társulnak, ezért körültekintő pontos immunizációs előzményeket szerezni. A gombás fertőzés okozta gégegyulladás immunkompetens egyéneknél nagyon ritka, és gyakran krónikus gégegyulladásként jelentkezik immunhiányos betegeknél vagy inhalációs szteroid gyógyszereket alkalmazó betegeknél.

Akut fertőző gégegyulladás felnőtteknél leggyakrabban a fent felsorolt vírusorganizmusok okozzák. Ugyanezek a szerek gyakoriak a gyermekkori akut gégegyulladásban, bár fontos emlékezni a gyermekek kruppjára (laryngotracheobronchitis), amely a parainfluenza vírus (leggyakrabban a parainfluenza-1) következménye. Ez elszigetelt vokális tünetekkel járhat, de klasszikusan magában foglal egy jellegzetes "ugató" köhögést, és belégzési vagy kétfázisú stridorig terjedhet [2].

Akut nem fertőző gégegyulladás oka lehet vokális trauma/visszaélés/visszaélés, allergia, gastrooesophagealis reflux betegség, asztma, környezeti szennyezés, dohányzás, inhalációs sérülések vagy funkcionális/átalakulási rendellenességek.

Az énekkel való visszaélés vagy visszaélés akut lehet, amint azt egy vagy több napos kiabálás/ordítás után észlelik. Ez gyakori az edzőkben, a szurkolókban és a sportolókban egy esemény után. Ez a vokális előadókon is megfigyelhető, különösen azoknál, akiknél a teljesítmény intenzitása vagy gyakorisága az utóbbi időben nőtt, és akiknek nem volt hivatalos hang- vagy ének-edzésük.

A gasztro -ophophealis reflux (GERD), pontosabban az extra-oesophagealis GERD, amelyet laryngopharyngealis refluxnak (LPR) neveznek, a hangtünetek és a gégegyulladás kivételesen gyakori oka. Ezek a tünetek lehetnek akutak vagy krónikusak, és lehetnek epizódosak is. Lehet, hogy nem követik vagy kísérik a klasszikus GERD tüneteket, és a GERD-ben szenvedő betegek 1/3-a tapasztalni fogja csak gége-/hangtünetek. A fémjelek között szerepel a GERD kórelőzménye, gyakori toroktisztítás vagy köhögés, globus pharyngeus érzés vagy a hang durvasága. Az énekesek észrevehetik magasabb tartományuk elvesztését.

Az asztma inhalációs készülékek kémiai irritációja miatt hajlamosíthat a gégegyulladásra, a krónikus szteroid inhalátorok pedig hajlamosak lehetnek a gombás gégegyulladásra, különösen akkor, ha a betegek nem szednek tiszta vizet szteroidos inhalátoruk használati utasításának megfelelően. Van olyan köhögés-variáns asztma is, amely ismétlődő sérülést okozhat a hangszálakban, ami hangváltozásokhoz vezet, amelyek utánozzák az akut gégegyulladást.

A környezeti okok, mint például a szezonális és környezeti allergiák, vagy a szezonális vagy állandó légszennyezés, irritálhatják a hangszalagokat, ami kiválthatja a gége heveny tüneteit.

A dohányzásból vagy más kábítószer-használatból, vagy a nem szándékos expozícióból származó szándékos káros anyagok belélegzése irritálja a gégét, és a hangráncok ödémáját és a hangtüneteket okozhatja. Egyes betegek érzékenyek lehetnek a parfümökre, kölnire, mosószerekre vagy más, a mindennapi életben általánosan használt aromákra.

A funkcionális diszfónia a valódi konverziós rendellenességek csoportjának kifejezése, amely a hangtünetek és a fizikális vizsgálati eredmények széles skáláját öleli fel. Ez a kirekesztés diagnózisa, de a közelmúltban bekövetkezett főbb stresszhelyzetek, például a munkahely vagy a szeretett személy elvesztése jól ismert kiváltó tényezők. [4]

Járványtan

Az akut gégegyulladás bármely életkorú betegséget érinthet, bár gyakoribb a felnőtt lakosság körében, általában a 18–40 éveseket érinti, bár hároméves gyermekeknél is megfigyelhető. A három évnél fiatalabb gyermekek elszigetelt hangtüneteinek alaposabb megmunkálást kell elősegíteniük a további patológiának, beleértve a hangszalag bénulást, a GERD-t és a neurodevelopmentális állapotokat. Az akut gégegyulladás pontos incidenciájának mérését továbbra is nehéz megmagyarázni, mivel ezt az állapotot továbbra is aluljelentik, sok beteg megfelelően nem keres orvosi ellátást e gyakran önkorlátozott állapot miatt. [2]

Kórélettan

Az akut gégegyulladás 2 héten belül megszűnik, és a hanghajtások és a környező szövetek helyi gyulladásának köszönhető egy kiváltó reakcióra, függetlenül attól, hogy ez a kiváltó ok fertőző vagy nem fertőző-e. Ha a tünetek ezen az időkereten túl is fennmaradnak, akkor annak oka a szuperfertőzés vagy a krónikus gégegyulladásra való áttérés.

Történelem és fizikai

Az akut gégegyulladás értékelését mindig alapos anamnézissel és fizikai vizsgálattal kell kezdeni. Különös figyelmet kell fordítani a közelmúltbeli URI-ra vagy más betegségekre, beteg kapcsolatokra vagy a szisztémás betegség egyéb jeleire. Az orvosnak fel kell tárnia a korábbi kórtörténeteket is, beleértve az immunállapotot, az immunizálási állapotot, az allergiát és az utazási előzményeket, valamint egyéb zavaró kórképek, például a GERD kórtörténetét. Különös figyelmet kell fordítani a tünetek megjelenésére és időtartamára, valamint arra, hogy valaha is előfordultak-e korábban. Ha a beteget a bemutatás előtt kezelték, meg kell vizsgálni az ilyen kezelés hatékonyságát és jellegét is.

Az akut gégegyulladás kezdeti tünetei általában hirtelen jelentkeznek, és két vagy három nap alatt súlyosbodnak, bár kezelés nélkül akár egy hétig is fennmaradhatnak. Ezek a következők lehetnek:

A diagnózist általában az előzmények alapján lehet felállítani.

A gége vizsgálata megerősítheti a diagnózist. Indokolt a légút indirekt vizsgálata tükörrel vagy rugalmas laryngoszkóppal. A gége megjelenése a betegség súlyosságától függően változhat. A korai szakaszban az epiglottis, az aryepiglottic redők, az arytenoidok és a hangszalagok erythema és ödémája van. A betegség előrehaladtával a hangszalagok erythemásakká és ödémássá válhatnak. A felbujtó ágenstől függően a szublglottus régió érintett lehet, bár ez ritkább. Ragadós, ropy, váladékok is láthatók a hangszálak között vagy az aritenoidok közötti régióban. Hanggal való visszaélés vagy visszaélés esetén számos változás látható a hanghajtásokban. A Reinke ödéma gyakori megállapítás mind az akut, mind a krónikus gégegyulladásban. A nyálkahártya vérzése akut vokális traumában figyelhető meg, vagy korábban nem diagnosztizált csomók vagy álcsomók lehetnek jelen. Kezelés nélkül mindez krónikus hangpatológiává válhat. [1] [5] [6] [7] [1]

Értékelés

A diagnózist általában nagyon alapos kórtörténet és fizikális vizsgálat útján állapítják meg. Formális hanganalízis és száloptikus gégetaszkópia alkalmazható a diagnózis megerősítésére olyan esetekben, amelyek refrakterek a kezelésre vagy más módon összezavarodtak. A stroboszkópia viszonylag normális lehet, vagy aszimmetriát, aperiodicitást és csökkent nyálkahártya hullámmintákat mutathat ki [8]. További képalkotás vagy laboratóriumi vizsgálatok nem szükségesek, kivéve, ha atipikus kórokozó vagy neoplazma gyanúja merül fel. Ritkán, ha a betegnek az oropharynxben vagy a hangszálakban váladék van, a tenyésztés jelezhető.

Kezelés/kezelés

A kezelés gyakran támogató jellegű, és a gégegyulladás súlyosságától függ.

A gombás gégegyulladás orális gombaellenes szerek, például flukonazol alkalmazásával kezelhető. A kezelés általában három hétig szükséges, és szükség esetén megismételhető. Ezt azoknak a betegeknek kell fenntartani, akiknél gégevizsgálat és/vagy tenyésztés igazolt gombás fertőzésben szenved.

Mukolitikumok, például guaifenesin használhatók a váladék kitisztítására.

Az életmód és az étrend módosítása mellett az LPR-hez kapcsolódó gégegyulladást anti-reflux gyógyszerekkel kezelik. A savtermelést elnyomó gyógyszerek, például a H2 receptor és a protonpumpa blokkoló szerek hatásosak a gastrooesophagealis reflux ellen, bár a protonpumpa inhibitorait találták a leghatékonyabbnak az LPR esetében. Ehhez nagyobb adagokra vagy napi kétszeri adagolási ütemezésre lehet szükség, hogy hatékonyak legyenek ebben a beállításban. [10]

Az uralkodó adatok nem támasztják alá az antihisztaminok vagy az orális kortikoszteroidok felírását az akut gégegyulladás kezelésére.