Akut vakbélgyulladás

Az akut vakbélgyulladás a vakbélgyulladás, amely luminalis obstrukció után következik be, és az akut hasi fájdalom egyik leggyakoribb oka.

Kapcsolódó kifejezések:

  • Antibiotikum
  • Hasmenés
  • Tályog
  • Perforáció
  • Hasi fájdalom
  • Számítógéppel támogatott tomográfia
  • Vakbélgyulladás
  • Vakbélműtét

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Akut vakbélgyulladás

Michele Pisano,. Luca Ansaloni, a sebészeti fertőzések mikrobiológiájában, 2014

Bevezetés

Az akut vakbélgyulladás (AA) nagyon gyakori betegség és a hasi vészhelyzet leggyakoribb oka. Általában az élet második és harmadik évtizedében tapasztalható, de bármely életkorban előfordulhat. 1 Férfi túlsúly van (1,4: 1 arány); az AA kialakulásának teljes életében fennálló kockázata a férfiaknál 8,6%, a nőknél pedig 6,7%. 2

Bár az AA etiológiája még mindig kevéssé ismert, a leggyakoribb hipotézis a vakbél obstrukciójára utal, amelyet a fal függelék gátjának romlása, majd a fal perforációja és/vagy tályogképződés követ. 1 Egyes tanulmányok azonban azt sugallják, hogy a komplikáció nélküli és bonyolult vakbélgyulladás különböző entitások, amelyek eltérő kezelést igényelnek. 3,4 Ez megmagyarázhatja, hogy az AA legfeljebb 20% -a szűnik meg spontán módon, amint azt Fitz 125 évvel ezelőtt megfigyelte. 5.

Világszerte az AA ellátásának színvonala a vakbélműtét, amelyet a mai napig általában rutinszerű és biztonságos műtétnek tekintenek. A vakbélgyulladást köztudottan nehéz diagnosztizálni, mivel klinikai megjelenése finom lehet, és a felesleges vakbélműtétek aránya körülbelül 15% 6,7; az ultrahangvizsgálat (USA) rutinszerű használata ezt 10% -ra, a preoperatív számítógépes tomográfia (CT) pedig tovább csökkenti 5-10% -ra, de nem nullára. 8,9 Ezenkívül a legtöbb európai sebész nem végez rutinszerűen képalkotó vizsgálatokat, mivel bízik a klinikai diagnózisban. 10.

Annak ellenére, hogy a műtét jelenti az AA arany standard kezelését, számos kísérletet tettek az antibiotikum-kezelés szerepének vizsgálatára. Az AA konzervatív vezetését már régen fontolóra vették. 1959-ben Coldrey ötéves tapasztalatairól számolt be 471 olyan szelektálatlan betegnél, akiket nem műtéti úton kezeltek AA-val, alacsony morbiditási és halálozási rátával. 11 1977-ben 425 nem kiválasztott beteget kezeltek hagyományos kínai orvoslással és antibiotikum-kezeléssel, és 7/100 betegnél recidiváló vakbélgyulladást írtak le. 12.

Azóta a kérdés nyitva maradt.

Akut vakbélgyulladás

Heather M. Vasser, Daniel A. Anaya, Netter’s Infectious Diseases, 2012

Klinikai kezelés és kezelés

Az akut vakbélgyulladás kezelése vakbélműtét. A korai akut vakbélgyulladást általában műtéttel és megelőző antibiotikumokkal kezelik a műtéti fertőzés (SSI) kockázatának minimalizálása érdekében. Ha perforációval vagy fokális peritonitisszel nem találkozunk, a műtét után általában nincs szükség az antibiotikumok folytatására, mert a fő fertőző forrást - a forráskontrollt - eltávolították. Perforált vakbélgyulladás esetén vakbélműtétet kell végezni, és a szisztémás antibiotikumokat 5–7 napig, vagy a láz és a leukocitózis megszűnéséig kell folytatni. Az Escherichia coli és a Bacteroides fragilis az akut egyszerű és perforált vakbélgyulladásban izolált fő organizmus. Azonban mind anaerob baktériumok, mind más gram-negatív szervezetek jelen lehetnek, és a polimikrobiális fertőzések a leggyakoribbak. A Surgical Infection Society (SIS) a rendelkezésre álló legjobb bizonyítékok alapján különféle egyszeri és többszeres szereket ajánlott, általában randomizált, kontrollált vizsgálatokból származnak. Az egyszeres hatóanyagú gyógyszerek közé tartoznak a cefoxitin, a cefotetan és a ticarcillin-klavulánsav; és a többszeres terápiák magukban foglalják a harmadik generációs cefalosporint, monobaktámot vagy aminoglikozidot, antianerob lefedettséggel kombinálva olyan szerekkel, mint a metronidazol vagy a klindamicin.

A késleltetett megjelenés, amelyet általában a tünetek megjelenése óta 5 nap elteltével vagy annál hosszabb időtartamú prezentációként határoznak meg, a tályog kialakulásával plusz vagy mínusz flegmon vagy diffúz peritonitis társul. Ezeknek a betegeknek az eredménye rosszabb, mint azoknál, akiknél korán jelentkeztek. Ezeknél a betegeknél általában CT-vizsgálat javasolt. Ha egy flegmonot azonosítanak, a beteget szisztémás antibiotikumokkal, bélpihenéssel és fiziológiai támogatással kezelik. Ha a CT-vizsgálat tályogot tár fel, azt lehetőség szerint perkután megközelítéssel ki kell üríteni, és meg kell kezdeni a korábban leírt orvosi kezelést. A nem sebészeti kezelés a betegek körülbelül 7-10% -ánál sikertelen volt. Az orvosi kezelés kudarcát a súlyosbodó hasi fájdalom, a folyamatos láz, a leukocitózis és/vagy a fokális vagy diffúz peritonitis kialakulása jelenti. Ezekben az esetekben a beteget sebészeti kezelés céljából azonnal el kell vinni a műtőbe, amely magában foglalja az érintett szövetek elvezetését és reszekcióját, amely gyakran cecectomiát vagy hemicolectomiát igényel, valamint a lefolyó elhelyezését.

A nem perforált vakbélgyulladás kezeléséről egyedül antibiotikumokkal (nem sebészeti kezelés) beszámoltak a kezdeti tapasztalatok után azokban az esetekben, amikor műtéti kezelés nem állt rendelkezésre, például távoli területeken vagy elszigetelt körülmények között (pl. Tengeralattjárók). Egy nemrégiben közzétett, randomizált, kontrollált vizsgálat, amelyben 252 férfi beteg vett részt, arra a következtetésre jutott, hogy ez a nem sebészeti stratégia alkalmazható akut vakbélgyulladás hátterében. Ez a megközelítés azonban olyan negatív következményekkel jár, mint a magas visszafogadási arány (14-35%) és a fejlettebb betegség jelenlétében műtétet igénylő orvosi kezelés sikertelensége. Ezen lehetséges szövődmények és a vakbélműtét utáni viszonylag jóindulatú lefolyás miatt a korai operatív beavatkozás antibiotikumokkal vagy anélkül (a korábban ismertetett irányelvek szerint) a választott kezelés, amikor ez a stratégia rendelkezésre áll, és az orvosi vagy az antibiotikum-kezelést egyedül a jól megválasztottnak kell fenntartania. olyan betegek, akiknél egy műtét nagyobb kockázatot jelenthet, vagy akiknél a műtéti kezelés nem áll azonnal rendelkezésre.

Azoknál a betegeknél, akiknél a vakbélműtétet nem hajtották végre az akut megjelenés során, az intervallumos vakbélműtét 6 hét és 3 hónap között következhet, miután a beteg felépült a kezdeti eseményből. Annak ellenére, hogy ennek a későbbi műtétnek a szükségessége továbbra is ellentmondásos, a különféle tanulmányok magas (10–30%) kiújulási arányról számoltak be, amelyek erősen alátámasztják a későbbi vakbéleltávolítást. Ha megfigyelő stratégiát követnek, a későbbi vizsgálatokat be kell fejezni a daganatos megbetegedések kizárása érdekében kiválasztott egyéneknél.

Végül vita alakult ki a vakbélműtét legjobb műtéti megközelítéséről: laparoszkópos és nyitott. Több randomizált, kontrollált vizsgálat eredményeiről számoltak be, és a szakirodalom egy nemrégiben készült áttekintése a laparoszkópos megközelítést részesítette előnyben a jobb posztoperatív eredmények miatt, beleértve az alacsonyabb SSI arányt, a rövidebb tartózkodási időt és a gyorsabb munkába való visszatérést. Bár a közvetlen költségek, az operatív idő és az intraabdominális tályogok előfordulása magasabbak lehetnek, a laparoszkópos megközelítés jelenleg az ellátás színvonala, tekintettel a műtét utáni jelentett előnyökre.

Akut vakbélgyulladás

Absztrakt

Az akut vakbélgyulladás az egyik leggyakoribb hasi fájdalom oka, férfiaknál körülbelül 8,5%, nőknél 6,7% előfordulási gyakorisággal; a halálozási arány megközelítőleg 0,5%. Bár az akut vakbélgyulladás bármely életkorban előfordulhat, leggyakrabban a második vagy a harmadik évtizedben fordul elő. A hagyományos bölcsesség szerint az akut vakbélgyulladás az appendikuláris lumen elzáródásának következménye, amelyet a fal későbbi perforációhoz és flegmonképződéshez vezet. Újabb gondolkodásmód szerint az enyhe, komplikáció nélküli vakbélgyulladást és a súlyos szövődményes vakbélgyulladást különböző kóros folyamatok okozzák, és valójában két teljesen különálló betegségről van szó, amelyek nagyon eltérő kezelést igényelnek.

A diagnózist számos országban klinikai alapon állapítják meg, és a vakbélműtét az elmúlt évszázadban az akut vakbélgyulladás kezelésének szokásos kezelési módja maradt. Annak ellenére, hogy a vakbélműtétek körülbelül 15% -a kórosan normális vakbélet eredményez, és hogy az apendektómia nem mentes a morbiditástól és ritkán a mortalitástól. A képalkotás - beleértve az ultrahangot és a számítógépes tomográfiát - rutinszerű használata az akut vakbélgyulladás klinikai diagnózisának kiegészítéseként körülbelül 10% -ra csökkentette a „normál eredményű” vakbélműtétek számát. Az enyhe, komplikáció nélküli akut vakbélgyulladás nem sebészeti kezelése iránti legutóbbi érdeklődés szintén befolyásolja ezt a statisztikát.

A hasi fájdalom az akut vakbélgyulladás gyakori jellemzője. Bár az akut vakbélgyulladás fájdalmának klinikai megjelenése változó lehet, klasszikus klinikai megjelenése enyhe periumbilicalis fájdalomként kezdődik, amely egyre súlyosabbá válik, majd a jobb alsó negyedbe vándorol egy olyan pontban, amely egyharmad távolságban van az elülső csípőcsonttól és a köldök, amelyet McBurney-pontnak neveznek. A fájdalom lokalizáltabbá és állandóbbá válik a kapcsolódó anorexiával, émelygéssel, hányással és lázzal. Székrekedés és hasmenés, valamint húgyúti tünetek is előfordulhatnak. A tünetek általában kevesebb, mint 48 órán át jelentkeznek, mielőtt a beteg orvoshoz fordulna.

A függelék gyulladásos rendellenességei

KLINIKAI SZOLGÁLTATÁSOK

Az akut vakbélgyulladás a fiatalok betegsége, amely a legjellemzőbb gyermekeknél és serdülőknél (5-15 éves korban) jelentkezik, bár egyetlen korcsoport sem mentesül. 9, 10 Az Egyesült Államokban az akut vakbélgyulladás előfordulási gyakoriságának becsült becslése 11 eset/10 000 lakos. 11 A vakbélgyulladás patogenezise feltehetően (bár nem minden) tükrözi a nyálkahártya kezdeti sérelmét, amelyet a széklet, az emésztetlen étel töredéke vagy a limfoid hiperplázia által okozott luminalis obstrukció követ, majd bakteriális fertőzés következik be, amely a nyálkahártyáról fokozatosan terjed a fal. Ennek bizonyítékai azonban legjobb esetben is közvetettek, és egyes megfigyelők úgy vélik, hogy az akut vakbélgyulladás ehelyett számos sérülés megnyilvánulása, beleértve a túlérzékenységi reakciókat, a fertőzéseket és az iszkémiás elváltozásokat. Az akut vakbélgyulladás lehetséges okait Carr foglalta össze. 11.

Javultak az akut vakbélgyulladás kimutatására szolgáló képalkotó módszerek, 12, 13, a laparoszkópos vakbélműtét pedig biztonságos technikaként jelent meg. 14 A klinikai és képi alapon vakbélgyulladással gyanús betegek kb. 70% -a reszekció során akut vakbélgyulladással küzd. 15, 16 Egyes megfigyelők úgy vélik, hogy az összes függeléket, még ha normálisan normális is, el kell távolítani a műtét során az akut vakbélgyulladás gyanúja miatt, mivel a normálisan megjelenő függelékek közel 20% -ának heveny gyulladása lehet mikroszkópos vizsgálat során. 15, 16 Lehetséges kivétel azoktól a betegektől, akiknek a jövőben szükség lehet urológiai műtétre, mivel függelékeik hasznosnak bizonyulhatnak vizeletcsatornákként. 17 A HIV-fertőzés hátterében vakbélgyulladásban szenvedő betegek klinikai megjelenése hasonló, bár a perifériás fehérvérsejtszám néha kevésbé feltűnő. Az apendicitis és a HIV-fertőzés egyik műtéti sorozatában a műtét előtti késések megnövelték a perforáció valószínűségét. 18.

Emésztőrendszeri betegségek

Vakbélgyulladás

Nem szüléssebészet a terhes páciensnél

Akut vakbélgyulladás

Az akut vakbélgyulladás a terhes betegekben a leggyakoribb nem szüléssel járó műtéti probléma. A vakbélgyulladás előfordulási gyakorisága a terhesség alatt a szülés 0,06% -tól 0,1% -áig terjed. Az apendicitis előfordulása terhesség alatt nem növekszik, és előfordulásának valószínűsége mindhárom trimeszterben egyenlő.

A feltételezett akut vakbélgyulladás terhes betegekben történő kezelése sürgősségi vakbélműtét. A diagnózis nehézségei, valamint a vakbél perforációja vagy repedése esetén a páciens és a magzat megnövekedett morbiditása miatt magasabb negatív laparotomia arány, 30% és 33% között elfogadható.

A laparotómiát és a laparoszkópiát egyaránt használják terhesség alatt. A laparoszkópos eljárásokat gyakrabban alkalmazzák akut vakbélgyulladásban a gyorsabb gyógyulási idő, a rövidebb kórházi tartózkodás és a csökkent fájdalom miatt. A laparoszkópiát gyakran kevesebb, mint 20 hetes terhességnél végezzük, amikor kevesebb az esély a méhbe való behatolásra a trocharral (lásd a laparoszkópia korábbi tárgyalását). A laparotómiát még mindig minden trimeszterben elvégzik erre az indikációra.

Számított tomográfia (CT)

Richard M. Gore,. Frank H. Miller, a Gasztroenterológia enciklopédiájában, 2004

Vakbélgyulladás

Az akut vakbélgyulladás a leggyakoribb hasi műtéti vészhelyzet, évente körülbelül 250 000 embert érint az Egyesült Államokban. Bár a helyes diagnózis a betegek többségében felállítható az anamnézis, a fizikai vizsgálat és a laboratóriumi vizsgálatok alapján, a diagnózis bizonytalan az atipikus tünetekkel küzdő betegek 20–33% -ában. A diagnózist a legnehezebb csecsemőknél és kisgyermekeknél, időseknél és reproduktív korú nőknél megállapítani. A múltban egy átlagos negatív laparotomia arány 20% volt elfogadható. Kimutatták, hogy az apendicitis gyanúja esetén a helikális CT széleskörű alkalmazása pozitívan befolyásolja a beteg kimenetelét és növeli a pozitív laparotomiák számát. A spirális CT hatékonyságát értékelő tanulmányok 90–100% -os érzékenységet, 83–97% -os specificitást és 93–98% -os pontosságot mutatnak az akut vakbélgyulladás diagnosztizálásához.

Az akut vakbélgyulladásos CT-eredmények a gyulladás mértékét és súlyosságát tükrözik. Enyhe betegség esetén a függelék kitágult (6–15 mm átmérőjű) folyadékkal töltött szerkezetként jelenik meg, amely kerületirányú, szimmetrikus falfestmény-megvastagodást mutat (25. ábra). A fal homogén, sűrű kontrasztjavítása jellemző, de a függelék tengelyirányú megtekintésekor céljel látható. A periappendicealis gyulladás a mesoappendum zsírának enyhe homályosságaként jelentkezik. A meszes apendikolit megbízhatóbb a CT-n, mint a sima filmeken.

vakbélgyulladás

25. ÁBRA. Vakbélgyulladás. A függelék tágul, fokozott falfestmény-javítással (nyílt nyíl). A szomszédos vakbél reaktív megvastagodása van (fekete nyíl).

A betegség előrehaladásával és perforációjával a függelék széttöredezik, elpusztul, és flegmon vagy tályog váltja fel. A szomszédos disztális ileum és a cecum társulhat. Ezekben az esetekben a vakbélgyulladás specifikus diagnózisa felállítható, ha a tályogban vagy a flegmon belül egy appendicolith látható.

A fertőző betegségek klinikai szindrómái és kardinális jellemzői: A diagnózis és a kezdeti kezelés megközelítése

Vakbélgyulladás

A vakbélgyulladás az első tünetektől általában kevesebb, mint 24 órán belül felszakad. 5 A diagnózis továbbra is klinikai, bár az ultrahangvizsgálat hozzáadhatja a specifitást és a számítógépes tomográfia mind érzékenységet, mind specifitást. 6 A klinikai pontozási rendszerek hasznosak lehetnek az alacsony vakbélgyulladás-kockázatú gyermekek azonosításában, és potenciálisan elkerülhetik a sugárterhelést. 7 A megváltozott anatómia kivételével a diagnózis és a vakbélműtét várhatóan el fog érni a szakadás előtt. A csecsemők és a kisgyermekek diagnosztikai kihívást jelentenek; preoperatív repedések az esetek több mint 50% -ában fordulnak elő ilyen betegeknél, mivel nem képesek kommunikálni a klasszikus tünetekkel vagy tünetekkel, valamint azért, mert nincs megkülönböztetés az akut gastroenteritistől, amely ebben a korcsoportban gyakori. 8.

Vakbélgyulladás

Alapinformációk

Definíciók

Az akut vakbélgyulladás a vermiformis függelék gyulladása. A krónikus vakbélgyulladást a vermiform vakbél krónikus gyulladásos elváltozásai jellemzik, amelyet a krónikus visszatérő hasi fájdalom lehetséges tényezőjének tartanak, de sok sebész nem biztos abban, hogy ez milyen gyakran fordul elő. A perforált vakbélgyulladás a vermiform függelék perforációjára utal; a perforált vakbélgyulladás lokális periappendicális tályog kialakulását eredményezheti vakbéltömeggel vagy generalizált peritonitis kialakulását. A gangrénus vakbélgyulladás akut vakbélgyulladás vagy perforált vakbélgyulladás, amelyet a vermiform vakbél gangrénája kísér.