Alkoholfogyasztás, súlygyarapodás és túlsúlyosodás kockázata középkorú és idősebb nőknél

Lu Wang

Preventív Orvostudományi Osztály, Orvostudományi Osztály, Brigham és Női Kórház, Boston, Massachusetts, USA

I-Min Lee

Preventív Orvostudományi Osztály, Orvostudományi Osztály, Brigham és Női Kórház, Boston, Massachusetts, USA

2 Járványügyi Osztály, Harvard Közegészségügyi Iskola, Boston, Massachusetts, USA

JoAnn E. Manson

Preventív Orvostudományi Osztály, Orvostudományi Osztály, Brigham és Női Kórház, Boston, Massachusetts, USA

2 Járványügyi Osztály, Harvard Közegészségügyi Iskola, Boston, Massachusetts, USA

Julie E. Buring

Preventív Orvostudományi Osztály, Orvostudományi Osztály, Brigham és Női Kórház, Boston, Massachusetts, USA

2 Járványügyi Osztály, Harvard Közegészségügyi Iskola, Boston, Massachusetts, USA

3 öregedési osztály, Orvostudományi Osztály, Brigham és Női Kórház, Boston, Massachusetts, USA

Howard D. Sesso

Preventív Orvostudományi Osztály, Orvostudományi Osztály, Brigham és Női Kórház, Boston, Massachusetts, USA

3 öregedési osztály, Orvostudományi Osztály, Brigham és Női Kórház, Boston, Massachusetts, USA

Absztrakt

Háttér

Az elhízás-járvány az Egyesült Államokban komoly egészségügyi probléma. Az alkoholfogyasztás olyan energiafogyasztás forrása, amely hozzájárulhat a testtömeg-növekedéshez és az elhízás kialakulásához. Az ezzel kapcsolatos korábbi tanulmányok azonban korlátozottak és következetlenek voltak.

Mód

Prospektív kohorszvizsgálatot végeztünk 19 220, legalább 39 éves, amerikai nő között, akik szív- és érrendszeri betegségektől, ráktól és cukorbetegségektől mentesek voltak, és akiknek normális kiindulási testtömeg-indexe (BMI) 18,5–2 volt. Az alkoholos italok fogyasztását egy alap kérdőívben jelentették. A testsúlyt önállóan jelentették ki a kiindulási és a nyolc éves nyomon követési kérdőívben.

Eredmények

Fordított összefüggés volt a kiinduláskor elfogyasztott alkohol mennyisége és a nyomon követés 12,9 év alatt megnövekedett súlya között. Összesen 7942 kezdetben normál testsúlyú nő lett túlsúlyos vagy elhízott (BMI ≥25 kg/m 2) és 732 elhízott (BMI ≥30 kg/m 2). Az életkor, a kiindulási BMI, a dohányzási állapot, az alkohol nélküli energiafogyasztás, a fizikai aktivitás, valamint egyéb életmódbeli és étkezési tényezők kiigazítása után a túlsúlyos vagy elhízott relatív kockázatok (RR) az összes alkoholfogyasztás 0,> 0–1, 2 A túlsúly (testtömeg-index vagy BMI 25–2) és az elhízás (BMI ≥30 kg/m 2) prevalenciájának növekedését az Egyesült Államokban már 1960-ban észlelték, 2 és legalább 1999-ig folytatódott. 3 A Az 1999–2000-ben a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatok (NHANES) részeként végzett felmérés becslése szerint az amerikai felnőttek csaknem kétharmadának BMI-értéke ≥ 25 kg/m 2, 3 ami kiemeli a folyamatos elhízási járványt. Az elhízás megelőzése érdekében az energiafogyasztás és az energiafogyasztás kiegyensúlyozása az Egyesült Államok lakosságában kiemelten fontos a közegészségügy szempontjából.

Az amerikai felnőttek több mint fele alkoholos italokat fogyaszt. 4 A 7,1 kcal/g kalóriaértékű alkohol nem triviális energiaforrást jelent, amely hozzájárulhat a pozitív energiaháztartáshoz, hosszú távon pedig súlygyarapodáshoz és elhízás kialakulásához vezethet. 5 Az epidemiológiai vizsgálatok azonban nem szolgáltattak következetes bizonyítékot az alkoholfogyasztásról, mint az elhízás rizikófaktoráról. A keresztmetszeti vizsgálatok szerint az alkoholfogyasztás és a testtömeg közötti összefüggések férfiaknál 6 - 9 vagy null 10 - 14, nőknél pedig inverz 7, 10 - 13, 15 vagy null 6, 16 pozitívak. Kevés prospektív kohorszvizsgálat vizsgálta az alkoholfogyasztást és a testtömeg hosszú távú változását, és az eredmények ellentmondásosak, pozitív 16, 17 és null 18, 19 asszociáció található férfiaknál és pozitív, 16 inverz, 19 és null 18, 20 asszonyokban talált asszociációk. Noha a túlsúly és az elhízás széles körben elismerten kedvezőtlen klinikai profil, tudomásunk szerint egyetlen korábbi tanulmány sem vizsgálta kifejezetten a túlsúlyos vagy elhízott kockázat kezdetben normál testsúlyú egyének körében. Ezért megvizsgáltuk az alkoholfogyasztás várható összefüggését a súlygyarapodással és a túlsúlyos vagy elhízás kockázatával egy középkorú és idősebb amerikai nőcsoportban 12,9 éves követés során.

Mód

Tanulmány a népességről

Az alkoholfogyasztás értékelése

Az alap kérdőívben a résztvevőket megkérdezték, hogy átlagosan milyen gyakran fogyasztottak alkoholos italokat, beleértve a sört (1 pohár, üveg vagy doboz), vörösbort (4 oz. Üveg), fehér bort (4 oz. Üveg) és alkohol (egy ital vagy lövés), az előző évben. Kilenc lehetséges választ rögzítettek a „soha vagy kevesebb, mint havonta egyszer” és a „napi 6+” között. Az alkoholfogyasztást az egyes italok alkoholtartalmának megfelelően számoltuk, feltételezve, hogy 360 ml (12 uncia) sörnél 13,2 g etanolt, 120 ml vörös vagy fehér bor esetében 10,8 g és 45 ml (1,5) 15,1 g etanolt használunk oz.) szeszes ital. A WHS kohorthoz hasonló egészségügyi szakemberek körében az étrend-nyilvántartásokból és kérdőívekből becsült alkoholfogyasztás korrelációja 0,90 volt a teljes alkoholfogyasztás, 25 0,81 a sör, 0,83 a bor és 0,80 az alkoholfogyasztás esetében. 26.

Egyéb alapváltozók

Azok a nők, akik WHS-ben jelentettek, a dohányzás állapota, a fizikai aktivitás, a menopauza állapota, a menopauza utáni hormonhasználat, a multivitamin-használat és az anamnézisben szereplő cukorbetegség, magas vérnyomás és hiperkoleszterinémia az alap kérdőíven. A 39 876 randomizált résztvevőből 39 310 kitöltött egy 131 tételes validált szemikvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőívet (SFFQ). Az egyes élelmiszerekhez egy általánosan használt egység- vagy adagméretet határoztak meg, és a résztvevők beszámoltak arról, hogy az előző évben átlagosan milyen gyakran fogyasztották ezt a mennyiséget. A tápanyagok bevitelét úgy számítottuk ki, hogy az egyes egységek bevitelének gyakoriságát megszoroztuk a megadott adag nagyságú tápanyag-tartalommal a Harvard School of Public Health (Boston, MA) élelmiszer-összetételi táblázatai szerint. 15 A jelenlegi vizsgálatban szereplő egyes tápanyagok bevitelét a maradék módszerrel korrigáltuk a teljes energiafogyasztáshoz. 16 A WHS-ben alkalmazott SFFQ ésszerű érvényességet és reprodukálhatóságot mutatott a hosszú távú átlagos étrendi bevitel mérésére. 17.

A testtömeg-változás és az esetleges túlsúly és/vagy elhízás megállapítása

Statisztikai analízis

A statisztikai elemzéseket SAS szoftver (SAS Institute, Cary, NC, USA) 9.1-es verziójával hajtottuk végre. Az összes alkoholfogyasztást előre meghatározott kategóriákra osztották: 0,> 0–2, 7 346 (38,2%) nem fogyasztott alkoholt, 568 (3%) pedig alkoholt fogyasztott ≥30 g/nap. A nem ivókkal összehasonlítva a nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztó nők szignifikánsan idősebbek voltak, nagyobb valószínűséggel voltak fehérek, jelenlegi dohányosok, posztmenopauzálisak és hipertóniásak, és kissé alacsonyabb volt az alap BMI (1. táblázat). A teljes energiafogyasztás jelentősen nőtt az alkoholfogyasztás növekedésével, míg az alkoholfogyasztással számított energiafogyasztás az alkoholfogyasztással csökkent. A szabadidős fizikai aktivitásból fakadó energiafelhasználás U-alakú kapcsolatban állt az alkoholfogyasztással, a nőknél, akik köztes mennyiségű alkoholt fogyasztottak, volt a legmagasabb a fizikai aktivitás. Az étrendi tényezőket illetően az alkoholfogyasztás pozitív kapcsolatban állt a vörös hús, baromfi és magas zsírtartalmú tejtermékek bevitelével; fordított összefüggésbe hozható a teljes kiőrlésű gabonák, a finomított gabonafélék, az alacsony zsírtartalmú tejtermékek, a zsírok, a szénhidrátok és a rostok teljes és alcsoportjának bevitelével; és nincs összefüggésben a gyümölcs, zöldség és fehérje bevitelével.

Asztal 1

A kiindulási jellemzők 19 220 nő, akiknek testtömeg-indexe 18,5–2 volt

Teljes alkoholfogyasztás (g/nap)0> 0- ‡

Medián (g/nap)

1.73

8.64

19.4

38.6

7346

6312

3865

1129

568

Demográfia

Kor (y)

54,9 ± 7,4

53,8 ± 6,7

54,1 ± 6,9

55,6 ± 7,4

56,6 ± 7,4

22,5 ± 1,6

22,3 ± 1,6

Összes zsír (g/nap)

56,7 ± 12,4

56,5 ± 11,4

55,6 ± 11,1

55,5 ± 11,0

54,6 ± 12,1

† A bemutatott értékek átlagok ± standard eltérés voltak a folytonos változók és a százalékok a kategorikus változók esetében.

A teljes alkoholfogyasztás és a túlsúlyossá válás vagy az elhízás kockázata közötti inverz összefüggés a nők alcsoportjaiban nem különbözött lényegesen (2. ábra). Azokkal a nőkkel összehasonlítva, akik nem fogyasztottak alkoholt és 0,05 évesek voltak).

A túlsúly vagy elhízás relatív kockázata a kiinduló alkoholfogyasztás függvényében a nők alcsoportjaiban. Az életkor, a faj, a kiindulási BMI, a randomizált kezelés, az alkohol nélküli energiafogyasztás, a fizikai aktivitás, a dohányzás állapota, a menopauza utáni állapot, a menopauza utáni hormonhasználat, a multivitamin-használat, a hiperkoleszterinémia és a magas vérnyomás előzményei, a gyümölcs- és zöldségfogyasztás kiigazítva, teljes kiőrlésű gabona, finomított gabonafélék, vörös hús és baromfi, alacsony zsírtartalmú tejtermékek, magas zsírtartalmú tejtermékek, energiatakarékos összes zsír, szénhidrát és rost. Az interakciót Wald khi-négyzet teszt alkalmazásával vizsgáltuk.

Számos másodlagos elemzést végeztek. Először az egyéb italok, többek között a kávé, az üdítőitalok és a tea fogyasztásához igazodtunk. Másodszor, kizártuk azokat a nőket, akik dohányoztak, vagy akiknek kórtörténetében hipertónia vagy hiperkoleszterinémia volt a kiinduláskor. Harmadszor, cenzúráztuk a nőket, amikor köztük krónikus betegségek, köztük szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, hiperkoleszterinémia és rák alakultak ki a nyomon követés során. Negyedszer, az elemzéseket 12 132 nőre korlátoztuk, akik az összes utánkövetési kérdőívet visszaküldték, és a teljes nyomon követés során frissítették az egyes kérdőívek testsúlyát. Végül időfüggő változóval frissítettük az alkoholfogyasztást a 48 hónapos és a 108 hónapos követés során. Az általános eredmények ezen másodlagos elemzések egyikében sem változtak lényegesen, ezért nem kerülnek bemutatásra.

Vita

Ebben a középkorú és idősebb nők nagy csoportjában azt tapasztaltuk, hogy az alkoholfogyasztáshoz képest a könnyű-mérsékelt alkoholfogyasztás kisebb súlygyarapodáshoz és alacsonyabb túlsúlyos és/vagy elhízott kockázathoz kapcsolódott 13 év alatt a nyomon követés. Ezek az asszociációk továbbra is nagyon szignifikánsak voltak a többféle életmódbeli, klinikai és étrendi tényező igazítása után. Tudomásunk szerint ez az első tanulmány, amely összefüggést vizsgált az alkoholfogyasztás, valamint a klinikailag meghatározott túlsúly és elhízás kialakulásának kockázata között az eredetileg normál testsúlyú egyének között.

Ebben a tanulmányban nem különíthetjük el az egykori alkoholfogyasztókat, akik betegség miatt abbahagyták az ivást, az életükben tartózkodóktól. Ez azonban nem befolyásolhatja érdemben vizsgálati eredményeinket, mert a WHS kohorsz a kiinduláskor kizárta a súlyos krónikus betegségben szenvedő résztvevőket. Elemzéseinkből kizártuk a kiindulási diabéteszes nőket is. Az érzékenységi elemzések során tovább cenzúráztuk azokat a nőket, akiknél a követés során súlyos betegség alakult ki, és az eredmények változatlanok maradtak. Vizsgálati eredményeink csak a testtömeg-változással összefüggésben a könnyű-közepes mértékű alkoholfogyasztásra vonatkoznak. Mivel a vizsgálatunkban nagyon kevés nő számolt be erős alkoholfogyasztásról, nem tudjuk ésszerűen értékelni a nagy alkoholfogyasztás szerepét a testtömeg-növekedésben és az elhízás kialakulásában. A normál BMI-vel rendelkező nők kiindulási populációjában csak 3% fogyasztott alkoholt ≥30g/nap (ami napi 2-3 italnak felel meg). Ebben a legmagasabb alkoholfogyasztási kategóriában a nők akár egyharmada volt dohányzó, ami azt sugallja, hogy a nagy mennyiségű alkoholfogyasztók életstílusa jelentősen eltérhet az alacsonyabb alkoholfogyasztókétól.

Összegzésként megállapítottuk, hogy a középkorú és idősebb, kezdetben normál testsúlyú nők hosszú távú nyomon követése során a könnyű-mérsékelt alkoholfogyasztás kisebb súlygyarapodással és a túlsúlyossá válás és/vagy elhízott a tartózkodáshoz képest. Ezek az asszociációk a többváltozós kiigazítást és az alcsoportelemzéseket követően is fennmaradtak. Vizsgálati eredményeink azt sugallják, hogy azok a nők, akiknek testtömege normális, és könnyű-mérsékelt alkoholt fogyasztanak, fenntarthatják az ivási szokásaikat anélkül, hogy túlsúlyosak lennének. Figyelembe véve azonban az alkoholfogyasztással kapcsolatos esetleges orvosi és pszichoszociális problémákat, az alkoholfogyasztásra vonatkozóan minden ajánlást meg kell tenni az egyén számára, miután széles körben alaposan értékelte az ivási magatartás káros és jótékony hatásait. További vizsgálatok szükségesek annak felderítésére, hogy az alkoholbevitel és az alkohol-anyagcsere milyen szerepet játszik az energiaegyensúlyban, valamint meghatározzák azokat a viselkedési, fiziológiai és genetikai tényezőket, amelyek módosíthatják az alkoholhatásokat.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a tanulmányt a DK081141, a DK66401, a CA-47988, a HL-080467, a HL-43851 és a HL-65727 kutatási támogatások támogatták a National Institute of Health, Bethesda, MD. Ezek a támogatások finanszírozást nyújtottak a tanulmányok lebonyolításához és az adatgyűjtéshez. Lu Wang teljes hozzáféréssel rendelkezett a vizsgálat összes adatához, és felelősséget vállal az adatok integritásáért és az adatelemzés pontosságáért. Hálával tartozunk a Nők Egészségügyi Tanulmányának 39 876 résztvevőjének odaadó és lelkiismeretes együttműködésükért, valamint a Női Egészségügyi Tanulmány teljes munkatársának a vizsgálat megtervezésében és lebonyolításában nyújtott segítségükért.