Általános és hasi elhízás és asztmás esetek felnőtteknél: a HUNT-tanulmány

Absztrakt

A testtömeg-index (BMI) és a derék kerülete mérik az általános elhízást és a hasi elhízást. Míg a magas BMI-t az asztma rizikófaktoraként állapították meg felnőtteknél, a derék kerületét ritkán vizsgálták.

A BMI, a derékbőség és az asztma előfordulása közötti összefüggés meghatározásához prospektív vizsgálatot végeztünk (n = 23 245) a norvégiai Nord-Trøndelagban élő populációban 1995–2008 között.

A kiindulási BMI-t és a derékkörfogatot mértük, és általános elhízásként (BMI ≥30,0 kg · m 2) és hasi elhízásként (derék kerülete ≥88 cm nőknél és ≥102 cm férfiaknál) kategorizáltuk. Az asztmás esetek önmagukban jelentettek újonnan kialakuló eseteket egy 11 éves követési periódus alatt. Az elhízással társult asztma esélyarányait többváltozós logisztikai regresszió alkalmazásával számoltuk.

Az általános elhízás az asztma kockázati tényezője volt a nőknél (OR 1,96, 95% CI 1,52–2,52) és a férfiaknál (OR 1,84, 95% CI 1,30–2,59). A nőknél a BMI további kiigazítása után a hasi elhízás továbbra is az asztma kialakulásának kockázati tényezője volt (OR 1,46, 95% CI 1,04–2,05). A hasi elhízás úgy tűnik, hogy a BMI mellett növeli az asztma előfordulásának kockázatát a nőknél, ami azt jelzi, hogy a nők mind a BMI, mind a derék kerületének mérése magasabb szintű klinikai értékelés lehet az asztmás kockázat szempontjából, mint bármely más intézkedés.

Az elhízás a testzsír feleslegének minősül, és ezt általában a testtömeg-index (BMI) vagy a derék kerületének mérése tükrözi. Az elhízás gyakorisága és előfordulása az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt [1]. A Nemzetközi Elhízás Munkacsoport becslései szerint globálisan 475 millió felnőtt elhízott és 1 milliárd túlsúlyos [2]. Az Európai Unióban ez a felnőtt lakosság körülbelül 60% -át teszi ki [2]. Az elhízás az ötödik vezető kockázati tényező a globális halálozásban, és erős kockázati tényező a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a különféle rákos megbetegedések esetében [1, 2]. A derék kerülete a hasi elhízás mértéke, és minden okból bekövetkező halálozással jár együtt [3, 4]. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy a hasi elhízás még nagyobb mértékben növekszik, mint az általános elhízás [5]. Az előrejelzések szerint a globális elhízási járvány tovább fog növekedni és a rossz egészségi állapot legjelentősebb okává válik.

Számos tanulmány prospektíven vizsgálta az elhízás és az asztma összefüggését. Megállapították, hogy a BMI által mért túlsúly és elhízás dózisfüggő módon növeli az asztma előfordulását, de az asszociáció nemi összefüggései következetlenek [6]. A BMI azonban nem tud különbséget tenni zsír- és izomtömeg között [7]. Különösen a BMI-nek vannak korlátai a hasi zsírlerakódás előrejelzésében, amely csökkent tüdőfunkcióval, metabolikus szindrómával és kardiovaszkuláris szövődményekkel jár [8–10]. A hasi szubkután és zsigeri zsírlerakódások a derék kerületével mérve metabolikusan eltérhetnek a többi testzsírtól, ami a BMI által mért perifériás zsírosságtól különálló kockázatot jelez a gyakori orvosi szövődmények számára [8]. Csak néhány tanulmány vizsgálta a hasi elhízás és az asztma összefüggését, amelyek többsége keresztmetszetű, és nem vették figyelembe a BMI-t [11–17]. A BMI és a derék kerülete erősen korrelál [4]; a derék kerülete és az asztma közötti összefüggés vizsgálatához a BMI-t figyelembe kell venni. Ez a tanulmány a BMI és a derékkörfogat asszociációjának prospektív feltárását tűzte ki célul nőknél és férfiaknál.

MÓD

Vizsgálati populáció

A Nord-Trøndelag Health Study (HUNT) a Norvégiában található Nord-Trøndelag megyében (22 463 km 2) élő, legalább 19 éves nők és férfiak populációja [18]. A megye Norvégia középső részén található, jellemzően hideg, száraz tél és enyhe nyár. A megyei lakosság száma 1995-ben 127 000 volt, a többség kaukázusi [18]. A megyét számos város és mezőgazdasági város jellemzi, a lakosság többsége városi területeken él.

Az elemzési kohorsz folyamatábrája. HUNT: Nord-Trøndelag Egészségügyi Tanulmány; BMI: testtömeg-index.

Az általános és a hasi elhízás mértéke

A magasságot, a súlyt és a derék kerületét mindkét felmérésben mérték képzett ápolónők. A magasságot cm pontossággal, a súlyt pedig fél kg pontossággal mértük. A magas BMI az általános túlsúlyt és az elhízást tükrözi. A BMI kiszámításához a testtömeg kg-ban elosztva a testmagasság négyzetértékével m (kg · m −2). A BMI kategóriáit az Egészségügyi Világszervezettől (WHO) fogadtuk el: BMI −2 (normál/alsósúly); BMI 25,0–29,9 kg · m −2 (általános túlsúly) és BMI ≥ 30,0 kg · m −2 (általában elhízott) [20].

A derék kerületét cm-es pontossággal mértük vízszintesen a köldök szintjén, a résztvevők állva és karjaikat leengedve. A derék kerülete általában a hasi elhízás tükrözésére szolgál. A WHO-tól [20] és L ean et al. [21]: derékkörfogat −1), asztmás kórtörténet (igen/nem), szociális ellátásban részesülő (igen/nem) és gazdasági nehézség (igen/nem). Az asztma családtörténetében minden asztmás családtag (apa, anya, testvér vagy nővér) szerepelt. A szociális ellátás magában foglalta azokat a résztvevőket, akik táppénzben, rehabilitációs ellátásban, átképzési juttatásokban, rokkantsági nyugdíjban, öregségi nyugdíjban, családi jövedelem kiegészítésben, munkanélküli ellátásokban, átmeneti ellátásokban, özvegyi nyugdíjban vagy bármilyen más ellátásban részesültek. A gazdasági nehézségek közé tartoztak azok a résztvevők, akiknek nehézségeik voltak az élelmiszer, a szállítás és/vagy a lakhatás költségeinek fedezésében.

Az asztma kimenetele

A HUNT 2 és a HUNT 3 ugyanazt a felmérési kérdést tartalmazta az asztmáról, vagyis "van-e vagy volt-e asztmája?" Az incidens asztmát „nemként” definiáltuk erre a kérdésre a HUNT 2-ben, és az „igen” -t a HUNT 3-ban. Az ön által bejelentett asztmát gyakran használják a népességalapú vizsgálatokban; ezt a módszert szigorúan értékelték, és nagy érzékenységet és specifitást mutat [22–24].

statisztikai módszerek

Etika

A projektet az Orvosi Kutatás Etikai Regionális Bizottsága hagyta jóvá. Minden résztvevő megalapozott beleegyezést írt alá a részvételhez és az adatok kutatásban történő felhasználásához.

EREDMÉNYEK

Az elemzésben szereplő 23 245 felnőtt közül az általános elhízás prevalenciája a kiinduláskor mindkét nemnél 12% volt (1. táblázat), de a hasi elhízás prevalenciája magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál (17,5% szemben a 8,9% -kal). A nőknél magasabb volt az asztma 11 éves kumulatív előfordulása a férfiaknál (4,1% szemben a 2,9% -kal). A BMI és a derék kerülete nagymértékben korrelált a Pearson-féle korrelációs együtthatóval 0,89 a nőknél és 0,84 a férfiaknál (p Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

A BMI mindkét esetben előfordult asztmával társult. A kovariánsok korrekciója után az általános elhízás esélyaránya a normál BMI-vel összehasonlítva a nőknél 1,96 (95% CI 1,52–2,52), a férfiaknál 1,84 (95% CI 1,30–2,59) volt (2. táblázat). Dózis-válasz összefüggést figyeltek meg a BMI és az asthma incidens között, és a BMI kategóriákra korrigált esélyhányados hasonló volt a nőknél és a férfiaknál (p interakció = 0,66). A BMI (5 kg · m −2) korrigált esélyhányados a nőknél folyamatos változóként 1,32 (95% CI 1,19–1,45) és 1,38 (95% CI 1,17–1,62) férfiaknál.

A hasi elhízás korrigált esélyaránya a normál derékkörfogathoz képest 1,88 (95% CI 1,51–2,34) volt a nőknél és 1,55 (95% CI 1,08–2,21) a férfiaknál (3. táblázat). A BMI további kiigazítása, azaz ha az alanyok hasonló BMI-értékekkel rendelkeztek, a hasi elhízással rendelkezők 1,46 (95% CI 1,04–2,05) esélyarányt adtak nőknél és 0,88 (95% CI 0,53–1,47) férfiaknál. A derék kerülete és az asztma között dózis-válasz összefüggést figyeltek meg a nőknél (p a trend = 0,03), a férfiaknál azonban nem (p a trend = 0,53) a BMI kiigazítása után. A BMI kiigazítását követően az asthma incidens esélyaránya nőtt a növekvő derékkerületű nőknél, míg az esélyek aránya stabil maradt a referenciaszint mentén a férfiaknál (2. ábra). A derék kerülete (10 cm-re), mint a BMI kiigazítását követő folyamatos változó, esélyaránya nőknél 1,23 (95% CI 1,04–1,44), férfiaknál 0,97 (95% CI 0,76–1,23).

Derék kerülete a kiindulási helyzetben az asztmával összefüggésben a norvégiai Nord-Trøndelag Egészségügyi Tanulmányban (HUNT). BMI: testtömeg-index. ----: az életkor, a dohányzás, a fizikai aktivitás, az oktatás, az asztma családi kórtörténete, a szociális előnyök és a kiindulási gazdasági nehézségek alapján kiigazítva; –––: kiegészítve a BMI-vel, mint folyamatos változóval. Az a) nőstények referenciaértéke 80 cm, b) hímeké pedig 94 cm. A BMI kiigazítása előtti asztma előfordulási esélyaránya 10 cm-es távolságban van a referenciaértékektől. A BMI-vel korrigált modellek esélyhányadosa 2 cm-rel meghaladja a kiigazítatlan modelleket, hogy elkerüljék a konfidencia-intervallumok átfedését. A hibasávok 95% -os megbízhatósági intervallumokat jeleznek.

Az életkor szerinti alcsoportelemzés néhány eltérést mutatott ki a férfiaknál (4. táblázat). Az incidens asztma esetében magasabb esélyarányt figyeltek meg az elhízott, ≥40 éves korú férfiaknál (korrigált OR 2,35, 95% CI 1,50–3,68), összehasonlítva az évesekkel. Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Az érzékenységi elemzések az asztma szigorúbb esetmeghatározásával hasonló eredményeket adtak, mint az eredeti elemzések. A kovariánsok korrekciója után az általános elhízás esélyaránya a normál BMI-hez képest 2,22 (95% CI 1,63–3,03) volt a nőknél és 1,89 (95% CI 1,23–2,91) a férfiaknál. A BMI-vel összefüggő incidens asztma korrigált esélyhányadosa (5 kg · m −2) 1,35 (95% CI 1,20–1,53) volt a nőknél és 1,42 (95% CI 1,15–1,75) a férfiaknál. A kovariátok és a BMI korrekciója után a hasi elhízás esélyaránya a normál derékkörfogathoz képest 1,38 (95% CI 0,90–2,13) volt a nőknél és 0,59 (95% CI 0,30–1,17) a férfiaknál. A derék kerületének folyamatos (10 cm-re eső) esélyaránya nőknél 1,25 (95% CI 1,02–1,54), férfiaknál 0,87 (95% CI 0,64–1,21). Az érzékenységi elemzések, kivéve a krónikus bronchitisben, emphysemában vagy COPD-ben szenvedő alanyokat, hasonló eredményeket adtak, mint az eredeti elemzések (az adatokat nem mutatjuk be).

VITA

A 11 éves követés során azt tapasztaltuk, hogy a BMI-ből származó általános túlsúly és elhízás az asztma előfordulásának kockázati tényezője, és nem volt különbség a nők és a férfiak között. A BMI mellett megállapítottuk, hogy a derékbőségből eredő hasi elhízás a nőknél az asztma előfordulásának kockázati tényezője volt.

A BMI-ből származó elhízás és az asztma összefüggéseivel kapcsolatos eredményeink összhangban vannak a korábbi prospektív vizsgálatokkal, amelyek szerint a BMI erős dózis-válasz összefüggésben állt az asztma kialakulásával [6, 17, 25–30]. Egy metaanalízis-tanulmányban B euther és S utherland [6] hét prospektív vizsgálatot elemzett (n = 333 102), amelyek értékelték a BMI-t és az asztmát. Az általános elhízással járó asztma előfordulásának OR értéke ebben a metaanalízisben 1,92 (95% CI 1,43–2,59) volt, hasonlóan a nőknél és a férfiaknál tapasztaltakhoz. Bár a BMI-ből származó elhízás növeli az asztma előfordulását, a nemi összefüggések az összefüggésben következetlenek voltak [6, 12, 13]. Vizsgálatunk eredménye arra utal, hogy ebben a norvég populációban nincs különbség a nők és a férfiak között az általános elhízás és az asztma előfordulásának összefüggésében. Eredményeink megfelelnek B euther és S utherland [6] megállapításainak, miszerint a BMI-vel mért elhízás és az asztma nem különbözik a nemek között.