Anyai szülés utáni szorongás és gyermekkori túlsúly

Koppenhágai Egyetemi Kórház, Prevenciós Orvosi Intézet, Koppenhága, Dánia

Az Aarhusi Egyetem Népegészségügyi Intézetének járványügyi tanszéke, Aarhus, Dánia

Koppenhágai Egyetemi Kórház, Prevenciós Orvosi Intézet, Koppenhága, Dánia

Teresa A. Ajslev,
Camilla S. Andersen,
Katja G. Ingstrup,
Ellen A. Nohr,
Thorkild I. A. Sørensen

Ábrák

Absztrakt

Célkitűzés

Megvizsgáltuk az anyai szülés utáni szorongás, a szorongás, a depresszió és a stressz, valamint a gyermekkori túlsúly közötti összefüggéseket.

Mód

Prospektív kohorszvizsgálatot végeztünk, amelyen 21 121 anya-gyermek-diadán vett részt a Dán Nemzeti Születési Kohortból (DNBC). Az anyai szorongást 6 hónappal a szülés után 9 elemzéssel mérték, amelyek a szorongást, a depressziót és a stresszt tartalmazzák. Ennek eredménye a gyermekkori túlsúly volt 7 éves korban. Több logisztikai regressziós elemzést végeztek, és az anya életkoráról, társadalmi-gazdasági helyzetéről, a terhesség előtti BMI-ről, a terhességi súlygyarapodásról, a paritásról, a terhesség alatti dohányzásról, az apai BMI-ről, a születési súlyról, a születési terhességi korról, a nemről, a szoptatásról és végül a csecsemő súlyáról 5 évesen. és 12 hónapot vettek fel az elemzésekbe.

Eredmények

Megállapítottuk, hogy a szülés utáni szorongás nem társult a gyermekkori túlsúly kockázatával, VAGY 1,00, 95% CI [0,98–1,02]. A szorongás, a depresszió vagy a stressz expozíció sem volt külön. A nemek között nem volt szignifikáns különbség. A lehetséges zavarókra történő kiigazítás nem változtatta meg az eredményeket.

Következtetés

Az anya szülés utáni szorongása nyilvánvalóan nem önálló kockázati tényező a gyermekkori túlsúly esetén a 7 éves korban. Megerősíthetjük azonban a perinatális determinánsok korábbi megállapításait, mint az anyai terhesség előtti magas BMI, és a terhesség alatti dohányzás a gyermekkori túlsúly kockázati tényezője.

Idézet: Ajslev TA, Andersen CS, Ingstrup KG, Nohr EA, Sørensen TIA (2010) Anyai szülés utáni szorongás és gyermekkori túlsúly. PLoS ONE 5 (6): e11136. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0011136

Szerkesztő: Ian Lanza, Mayo Klinika, Amerikai Egyesült Államok

Fogadott: 2010. február 3 .; Elfogadott: 2010. május 13 .; Közzétett: 2010. június 30

Finanszírozás: A dán nemzeti születési kohorthoz további támogatást nyertek a Gyógyszertár Alapítvány, az Egmont Alapítvány, a Dimes márciusi születési rendellenességei Alapítvány, az Augustinus Alapítvány és az Egészségügyi Alapítvány. A DNBC-n belüli 7 éves nyomonkövetési tanulmány pénzügyi támogatást kapott a Lundbeck Alapítványtól (195/04) és a Dán Orvosi Kutatási Tanácstól (SSVF 0646). A finanszírozóknak nem volt szerepük a tanulmányok tervezésében, adatgyűjtésben és elemzésben, a közzétételre vonatkozó döntésben vagy a kézirat elkészítésében.

Versenyző érdeklődési körök: A szerzők kijelentették, hogy nincsenek versengő érdekek.

Bevezetés

A gyermekkori túlsúly világszerte növekszik, és a növekedés oka továbbra is bizonytalan [1] - [3]. Korábbi tanulmányok szerint a perinatális determinánsok etiológiai jelentőséggel bírnak, például: az anya terhesség előtti BMI-je, a terhességi súlygyarapodás, a terhességi cukorbetegség és a terhesség alatti dohányzás, amelyek ma már megállapított kockázati tényezők a gyermekkori túlsúly szempontjából [1], [2], [ 4] - [9]. Ezenkívül a szoptatás védelmet nyert a gyermekkori túlsúlyra nézve [4], [10], [11]. A gyermekkori túlsúly a későbbi morbiditással jár együtt [12], és hosszú távú pszichoszociális következményekkel járhat a gyermek számára, pl. megbélyegzés, diszkrimináció és depresszió [2].

A szülői elhanyagolást korábban összefüggésbe hozták a túlsúlytal gyermekkorban és korai felnőttkorban, OR 1,6, 95% CI [1,1, 2,1] és OR 7,1, 95% CI [2,6, 19,3], illetve [13] - [15]. A szorongatott anyáknak talán nagyobb a kockázata annak, hogy elhanyagolják gyermekeiket, így az anyai pszichés jólét a szülés utáni időszakban szintén korai meghatározója lehet a gyermekkori túlsúlynak.

Anyagok és metódusok

A vizsgált populáció 21 121 anya-gyermek-diadából állt, akik részt vettek a dán nemzeti születési kohortban (DNBC). Több mint 100 000 1997–2002 között született gyermek került be az eredeti születési kohorszba (24).

Az anyákat telefonon, terhesség alatt kétszer (1. és 2. interjú), illetve terhesség után kétszer, amikor a gyermekek 6, illetve 18 hónaposak voltak, interjút készítettek (3. és 4. interjú). A kohort másutt alaposan leírták [28]. A 7 éves követés folyamatban van, és a jelen tanulmányban alkalmazott első hullám 40 640 gyermeket vett fel. A nyomon követést kérdőívvel hajtották végre, amelyet a szülők töltöttek ki interneten vagy papíron.

Ebbe a tanulmányba bevontuk a kifejlett, élve született szingliket, ahol a szülők a 7 éves utánkövetés során kijelentették, hogy a magasság és a súly mérését ugyanazon a napon hajtották végre. A születési kohorszba tartozó fiatalabb testvéreket is kizárták. Ezenkívül az anyáknak részt kellett venniük az 1. és a 3. interjúban, valamint információt kellett szolgáltatniuk a terhesség előtti magasságról és súlyról, valamint a terhességi súlygyarapodásról. A terhességi cukorbetegségben szenvedő, preeclampsia, anyagcsere-betegségben szenvedő vagy korábbi vagy jelenlegi étkezési rendellenességgel rendelkező anyákat kizárták. A 45 éves anyákat szintén kizárták az elemzésekből, csakúgy, mint a nagyon alacsony születési súlyú gyermekeket (1. ábra. A vizsgált populáció folyamatábra.

Expozíciós változók

Az anya szülés utáni szorongását 9 olyan kérdés értékelte, amely az anyákat a szorongás, a depresszió és a stressz érzéséről kérdezte a 3. interjúban, amelyet a szülés után hat hónappal végeztek. Mindegyik kérdés tartalmazott egy elemet, és két korábbi validált kérdőívből vettük át, azaz a Tünetek Vész-ellenőrzőlistájából (SCL-90) [29] és az Általános Egészségügyi Kérdőívből (GHQ 60) [30]. A feltett kérdéseket a 2. ábra mutatja. Az anyák válaszolhattak „nem”, „kicsit” vagy „sokat”, ami egy 3 pontos likert skálára utal. A válaszok kódoltak voltak; „Nem” = 0, „egy kicsit” = 1 és „sok” = 2. Az előzetes elemzések szerint a kilenc elemnél a Chronbach-alfa> 0,81 volt, ami közepes és magas belső megbízhatóságot jelez. Ezért az anya átfogó becslése Szorongás generálták, ahol a kilenc tétel pontszámait összesítették. Ez 0 és 18 pont közötti szorongási pontszámot adott. Változók, amelyek lefedik Szorongás (0–6 pontszám), Depresszió (0–6 pontszám) és Feszültség (0–6 pontszám) három különböző összpontszámot készítettünk, és az egyes területek alatti három elem pontszámait összesítettük.

A depresszióval és szorongással kapcsolatos kérdéseket a Symptom Distress Checklist (SCL-90) részéből vettük át. A stresszel kapcsolatos kérdések az Általános Egészségügyi Kérdőívből (GHQ-60) származnak.

Eredmény változó

Az eredmény mértéke a gyermekkori túlsúly volt 7 éves korban. A testtömeg-indexet (BMI = súly/(magasság (m) 2) a szülőknek a gyermek magasságára és súlyára vonatkozó jelentéseiből számoltuk. A gyermek életkora 5–8 év volt a követés során. Ezért a nemzetközi életkorot és a gyermekkori túlsúlyra vonatkozóan a nemre jellemző határértékek, amelyek felnőttkori BMI-nek ≥ 25 felelnek meg, ha a gyermek ugyanazon a növekedési görbén marad [31]. Az elemzéseket a nyomon követéskor a gyermek életkorához is igazították. Az elhízás (BMI ≥30) és a soványság (az előző születések BMI-jének) küszöbértékei A dohányzás változót nemdohányzókba sorolták, napi 1-10 cigaretta vagy 10 cigaretta felett (11+). terhesség A BMI-t öt kategóriába kódolták (BMI 25 kg. A szoptatást három kategóriába sorolták: 0–14 hét,> 14–21 hét vagy> 21 hét. A legalacsonyabb kategóriába azok a nők is beletartoztak, akik soha nem szoptattak. 4. interjúból az apa magasságát és súlyát, valamint a csecsemő súlyát 5. és 12. hónapban gyűjtöttük d. Az apai BMI-t kiszámítottuk és folytonos változóként használtuk. A dán nemzeti anyakönyvi nyilvántartásból információkat kaptak a terhesség kimeneteléről, a gyermek neméről, születési súlyáról és a születéskori terhességi korról.

statisztikai módszerek

A Chi-négyzet és a Student T-tesztek segítségével megvizsgáltuk a normál testsúlyú és a túlsúlyos gyermekek, valamint a három anyai distressz változó közötti csoportonkénti különbségeket kategóriák szerint, például terhesség előtti BMI, terhességi súlygyarapodás, paritás, apai BMI, születési súly, szoptatás, dohányzás és szex. Ezután több logisztikai regressziós elemzéssel megbecsültük az összefüggő, változóként bevitt anyai distressz jelentés és a gyermekkori túlsúly közötti összefüggéseket. A szorongásos expozíció és más kovariánsok közötti kölcsönhatásokat az eredményhez viszonyítva vizsgálták, de interakciókat nem találtak. A kiigazított elemzések során két különböző stratégiát választottunk. Az első kiigazított modellbe felvettük az a priori kiválasztott zavarókat; anyai életkor, társadalmi-gazdasági helyzet, dohányzás, paritás, terhesség előtti BMI, terhességi súlygyarapodás és kovariánsok apai BMI-ként, gyermeknem, születési terhességi életkor és 7 éves követéskor. A második kiigazított modellben a lehetséges zavaró tényezőket is figyelembe vettük, mint születési súly, szoptatás és a gyermek súlya 5 és 12 hónapos korban. Végül elvégeztük az egyes nemekre vonatkozó kiigazított elemzéseket külön-külön is. Minden elemzéshez az Intercooled STATA 9.2 verziót használtuk (Stata Corp, Texas).

Etikai nyilatkozat

A Dán Nemzeti Orvosbiológiai Kutatási Etikai Bizottság alapos értékelés után jóváhagyta a DNBC létrehozását és nagyszerű adatgyűjtését. A beiratkozáskor minden résztvevő írásos tájékoztatáson alapuló beleegyezést kapott. Az anyák bármikor kivonulhattak a DNBC-ből [34]. A Dán Adatvédelmi Ügynökség és a DNBC intézményi testületi bizottsága jóváhagyta a tanulmány célkitűzését.

Eredmények

A gyermekkori túlsúly prevalenciája fiúknál 8,8% volt (n = 903), [átlag BMI 15,7 ± SD 1,6] és 10,5% lányoknál (n = 1133) [átlag BMI 15,7 ± SD 1,7]. Az anyai distressz pontszám 0 és 18 között változott, az átlagos pontszám 2,1, 95% CI [2,06–2,13], és 7300 anya nem számolt be szorongásról. A szorongás (átlag 0,86, 95% CI [0,84–0,87]), a depresszió (átlag 0,59, 95% CI [0,57–0,60]) és a stressz (átlag 0,66, 95% CI [0,64– 0,67]). Jelentős különbségeket találtak a normál testsúlyú és a túlsúlyos gyermekek között szinte az összes kovariánsban, az 1. táblázat mutatja. A gyermekkori túlsúlyt gyakrabban figyelték meg azoknál az anyáknál, akiknél magasabb volt a terhesség előtti BMI (nyers, OR 1,85, 95% CI [1,75– 1,95]) vagy magasabb terhességi súlygyarapodás (nyers OR 1,10, 95% CI [1,06–1,15]), akik terhesség alatt dohányoztak (nyers OR 1,46, 95% CI [1,36–1,57]), magasabb paritással rendelkeztek (nyers OR 1,16, 95% CI [1,06–1,27]), vagy rövidebb ideig tartó szoptatás (nyers OR 1,18, 95% CI [1,11–1,25]). Úgy tűnt, hogy a túlsúlyos gyermekek nője alacsonyabb társadalmi státusú.

A túlsúlyos gyermekek 5 és 12 hónapos korukban nagyobb volt a születési súlyuk, és nagyobb volt a súlyuk és magasságuk. Nem találtunk szignifikáns csoportbeli különbséget a normális testsúlyú és a túlsúlyos gyermekek anyai distressz-jelentései között (az eredményeket nem mutatjuk be). Az általános szorongásról, szorongásról, depresszióról és stresszről szóló jelentések a 2. táblázatban bemutatott kovariánsokban eltérőek voltak. A nagy szorongást jelentő anyák összességében alacsony vagy nagyon magas életkorúak voltak, alacsonyabb a társadalmi-gazdasági helyzetük, nagyobb a terhességi súlygyarapodásuk, és gyakrabban dohányoztak. A primiparae-oknál nagyobb volt a szorongás és a depresszió érzése, a multiparae-k esetében pedig magasabb a stressz. A rövidebb ideig tartó szoptatással rendelkező anyáknál többször jelentettek szorongást, valamint stresszt, szorongást és depressziót.

A többszörös logisztikus regressziós elemzések eredményeit a 3. táblázat mutatja. A gyermekkori túlsúly korrigálatlan esélyhányadosa a szorongási jelentések egy pontos növekedésével OR 1,01, 95% CI [0,99–1,03], (p> 0,05) [distressztartomány 0– 18]. A becslésekben nem találtunk szignifikáns változást a kovariánsokhoz való igazítás során egyik modellben sem. A nemi logisztikus regressziók külön-külön kisebb tendenciákat mutattak a stressz és a túlsúly összefüggései, valamint a szorongás vagy depresszió és a túlsúly között (az eredményeket nem mutatják be), de nem voltak szignifikáns nemi különbségek. Összehasonlítottuk a nulla (n = 7300) szorongási pontszámmal rendelkező anyák csoportját a többi vizsgált populációval is. Ezeknek a gyermekeknek a túlsúly kockázata OR 0,97, 95% CI volt [0,88–1,06].

Kiegészítő elemzések során megvizsgáltuk az elhízáshoz vagy a vékonysághoz való esetleges összefüggéseket, az elhízás (n = 211) és a soványság (n = 2731) küszöbértékeinek felhasználásával. Az elemzések nem mutattak szignifikáns összefüggést az anyai distressz és a gyermekkori elhízás között VAGY 1,02, 95% CI [0,99–1,06], a depresszió, a szorongás és a stressz külön-külön sem. A vékony gyermekek csoportjának (n = 2731) kizárásakor a logisztikai regressziós elemzésekből szintén nem volt utalás a szorongás és a gyermekkori túlsúly közötti összefüggésekre, és az elhízással sem volt összefüggés. Ezenkívül nem találtak összefüggést az anyai distressz és a soványság kockázata között VAGY 1,00, 95% CI [0,98–1,01].

Vizsgáltuk a túlsúly súlyosságát azoknál az anyáknál is, akik nem vettek részt a 3. interjúban. Ez a prevalencia 9,8% volt, szemben azokkal, akik részt vettek a 3. interjúban (az eredmények nem láthatók). Ismételtük a korrigált elemzéseket, amelyek kontrollálták a terhesség alatti vészjelzéseket. Ez egyik becslésen sem változtatott.

Vita

Ebben a prospektív kohorszvizsgálatban az anyai szülés utáni szorongás és a gyermekkori túlsúly közötti összefüggéseket vizsgálták. Az eredmények azt mutatták, hogy az anyai szülés utáni szorongás nem volt független kockázati tényező a gyermekkori túlsúlyra 7 éves korban. A prospektív módon összegyűjtött információk tanulmánytervével kiváló alkalmunk nyílt megvizsgálni ezeket az összefüggéseket a visszahívási torzítás veszélye nélkül. Emellett nem találtunk szignifikáns különbséget a nemek között, és nem találtunk összefüggést a szorongásról, a depresszióról és a stresszről szóló külön jelentések és a gyermekkori túlsúly között. Ezenkívül tanulmányunk megerősíti a gyermekkori túlsúlyhoz kapcsolódó perinatális determinánsok korábbi megállapításait, ideértve az anyák terhesség alatti dohányzását, az anya és az apai prekoncepció magas BMI-jét, az anyai terhességi súlygyarapodást és a szoptatás védőhatását.

Tekintettel a prospektív módon összegyűjtött információkkal ellátott kohorsztervre és a nagyon szűk konfidencia intervallumokra, ez a tanulmány jó bizonyítékot szolgáltat arra, hogy nincs összefüggés a korai szülés utáni szorongás és a gyermek túlsúlyos kockázata között a későbbi életben. A népesség azonban egészséges dán nőkből állt egy jóléti társadalomban, általában alacsony szorongással és ezáltal alacsony az expozíciós kontrasztdal. Az asszociációk eltérőek lehetnek más populációkban, amelyeknél nagyobb a szorongás a szülés utáni időszakban.

Számos anya-gyermek diadát kizártak a vizsgálati populációból a heterogenitás csökkentése és az elfogultság csökkentése érdekében a hiányzó és érvénytelen mérések miatt. Kizártuk a korábbi vagy a jelenlegi étkezési rendellenességekkel rendelkező anyákat, mert ez a betegség befolyásolhatja a magzat és a csecsemő tápanyagellátását, és ezáltal esetleg az anyagcsere programozásának fejlődési eredetét [40], [41]. Emellett az evészavarral küzdő anyák fokozott szorongást érezhetnek és számolhatnak be a társbetegség miatt, amelyet szintén találtunk (az anorektikus nőknél 3,4, a bulimiában szenvedő nőknél 3,3 és más nőknél 2,1 az átlagos szorongás), és ezért a a gyermekkori túlsúlyt nehéz lett volna értelmezni. Mégis megvizsgáltuk az anorexia és bulimia anyai jelentéseinek és a gyermekkori BMI közötti összefüggéseket a kirekesztett populációban, és nem találtunk szignifikáns összefüggést (az eredményeket nem mutatjuk be).

A vizsgált populációt összehasonlítottuk a 7 éves nyomon követésben résztvevő teljes népességgel. Jelentős, de nagyon kis különbségeket találtak több kitettségnél. A bevont gyermekek anyái alacsonyabb terhesség előtti BMI-vel és magasabb paritással rendelkeztek; magasabb társadalmi státusúak voltak, és hosszabb ideig tartott a szoptatás (az eredményeket nem mutatják). Az ebben a vizsgálatban részt vevő gyermekek BMI-je kissé alacsonyabb volt a 7 éves követés során. Nem voltak különbségek az anya terhességi súlygyarapodása, a dohányzási szokások vagy az apai BMI között.

A 3. interjúban a magas distresszről (10–18) beszámoló nők aránya 3,8% volt, szemben a 7 éves utánkövetés során részt vevő anyák 2,7% -ával. Emellett az általunk kizárt anyáknál a szülés után 6 hónappal magasabb volt a szorongási pontszám, mint a többi vizsgált populációnál. Magasabb vészjelzéseket figyeltek meg koraszülött anyáknál, preeclampsiaban szenvedő anyáknál, ikrekkel és hármasokkal rendelkező anyáknál, amelyek valóban alátámasztják az anyák vészjelentéseinek megbízhatóságát.

A DNBC létrehozásakor az összes arra jogosult nő 30% -át toborozták. Nohr és munkatársai tanulmánya. megállapította, hogy a DNBC-ben való alacsony részvétel nem váltott ki elfogultságot a kiválasztott expozíció-kimenetel összefüggésekben, amikor a résztvevőket a teljes támogatható népességhez hasonlították [42]. Az utánkövetési időszak hosszú volt, és a lemorzsolódás jelentősen csökkentette a kohorszmintát az 1. interjú óta. A szelekciós torzítás lehetséges lehet, hogy a szorongatott anyák esetében nem teljesítik a 6 hónapos követést. Az általunk elvégzett kiegészítő elemzések azonban nem sugalltak ilyen elfogultságot.

Következtetés

Ez a kohorszvizsgálat nem talált etiológiai összefüggést az anyai szülés utáni szorongás és a gyermekkori túlsúly kialakulása között 7 éves korban. Ezenkívül tanulmányunk megerősíti az anyai terhesség előtti BMI, a magas terhességi súlygyarapodás, a terhesség alatti dohányzás és a magas apai BMI korábbi megállapításait, amelyek az iskoláskorban a gyermekkori túlsúly kockázati tényezői.

Köszönetnyilvánítás

Az első szerző köszönetet mond a résztvevő szülőknek és a DNBC irányító testületének az adatok felhasználásáért. A Dán Nemzeti Kutatási Alapítvány létrehozta a Dán Epidemiológiai Tudományos Központot, amely kezdeményezte és létrehozta a dán nemzeti születési kohortot. Ez a tanulmány a dán Elhízáskutató Központ, a DanORC tevékenységeinek része (lásd: http://www.danorc.dk/).

Szerző közreműködései

A kísérletek megtervezése és megtervezése: TAA CSA EAN TIAS. Elemezte az adatokat: TAA. Hozzájáruló reagensek/anyagok/elemző eszközök: TIAS. Írta az írást: TAA CSA KGI EAN TIAS.