Ausztrália távoli északi részén élő őslakosok közösségi szintű étrendjének jellemzői

Témák

Absztrakt

Az ausztrál őslakosok fejlesztése kiemelt stratégia az őslakos és nem bennszülött ausztrálok közötti egészségügyi szakadék csökkentésére. 1 Az őslakosok körében a rossz minőségű étrend jelentős kockázati tényező a korai halálozás három fő okának - a szív- és érrendszeri betegségeknek, rák és 2-es típusú cukorbetegség.2 A távoli területeken élő ausztrál őslakosok 26% -a tapasztalja az ausztrál őslakosok egészségi állapotának 40% -át.3 A betegség ezen terhének nagy része az egész életen át tartó rendkívül rossz táplálkozásnak köszönhető.4

Átfogó étrendi adatok az ausztrál őslakosokról nem állnak rendelkezésre nemzeti táplálkozási felmérésekből vagy más forrásokból. A távoli őslakos közösségekben vásárolt élelmiszerekről szóló korábbi jelentések dátummal vannak ellátva, 5 az elsődleges boltra korlátozódik5, 6 és/vagy rövid távú vagy keresztmetszetű. 7, 8 Ezek a tanulmányok folyamatosan beszámoltak alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztásról, magas finomított gabonafélék és cukrok bevitele, a túlzott nátrium-bevitel és több kulcsfontosságú mikroelem hozzáférhetősége.

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy 12 hónapos időtartam alatt megvizsgálja az északi terület távoli közösségeiben a közösségi szintű étrend jellemzőit.

Három távoli közösségben megvizsgáltuk a megvásárolt élelmiszereket a következők kapcsán:

az egy főre eső becsült bevitel;

tápanyag profil (makrotápanyagok energiához való hozzájárulása) és tápanyag sűrűsége (tápanyag/1000 kJ) az igényekhez képest; és

fő tápanyagforrások.

Információkat gyűjtöttünk a közösség méretéről, az élelmiszerek távoli elhelyezkedéséről és elérhetőségéről az egyes közösségekben, valamint a közösségi étrendi adatokról, beleértve az összes rendelkezésre álló ételt, kivéve a hagyományos ételeket és a közösségtől kívülről származó ételeket. Vizsgálatunk idején a három vizsgálati közösségben tilos volt az alkohol.

Az adatok teljességét és pontosságát a következők biztosították: a bejelentett havi időszakok ellenőrzése, nyomon követés a szolgáltatókkal, ahol nem volt elérhető élelmiszerleírás vagy egységtömeg, vagy ahol eltérést észleltek; az egység súlyának ellenőrzése az egység dollár értékéhez képest; és egy második személy ellenőrzi az élelmiszerek tápanyag-összetételi adatokkal való egyezését és hozzárendeli az élelmiszercsoportokat.

Az adatokat közösség, élelmiszerforrás, hónap és élelmiszercsoport szerint csoportosítottuk, és elemzés céljából a Stata 10-be (StataCorp) továbbítottuk. Az összes élelmiszer-forrás adatait összevontuk (közösségi élelmiszer-ellátás), és kiszámoltuk az egyes élelmiszer-csoportok havi és egy főre eső napi súlyát és dollárértékét. Feltételezzük, hogy az átlagos havi és napi tápláléktömeg megközelíti az átlagos havi és napi étrend-bevitelt az adatperiódusra vonatkozóan.

A három távoli közösség és a három közösség együttes populációit a közösségi szintű étrend által biztosított teljes energiamennyiség alapján becsültük meg, és az energiaegyensúlyt feltételezve elosztottuk az egy főre eső becsült egy főre eső energiaigénnyel. a közösségek és a három közösség együttvéve. A becsült teljes népességet az Ausztrál Statisztikai Hivatal (ABS) becslései alapján ellenőrizték.11 Az egy főre eső súlyozott energiaigényt minden közösség számára meghatározták az egyes korcsoportok és nemek becsült energiaigényének felhasználásával, az Ausztráliára vonatkozó tápanyag-referenciaértékek szerint. Új-Zéland12 (fizikai aktivitási tényezője 1,6 [Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács - könnyű aktivitás13]) a népesség életkorával és nemi megoszlásával összefüggésben, amelyet a 2006. évi ABS népszámlálás határoz meg e három közösség mindegyikére.

Az egyes tápanyagok tápanyag-sűrűségét úgy számítottuk ki, hogy a teljes tápanyag-súlyt elosztottuk a közösségi élelmiszer-ellátás energiaértékével. A populációval súlyozott tápanyag-sűrűség-követelményeket a becsült átlagos követelmények (EAR) felhasználásával vezették le .12 A tápanyagokra vonatkozó EAR-t napi átlagként adják meg, és életkoronként és nemenként változó. Az EAR-k a becslések szerint megfelelnek egy adott korcsoport és nem egészséges egészséges fele követelményeinek, és felhasználják az elégtelen bevitel népességi szintű előfordulásának értékelésére.12 Az 1000 kJ/súlyozott EAR alatti tápanyag-sűrűség-szintet elégtelennek ítélték a lakosság igényeinek kielégítése.

Megfelelő beviteli (AI) értékeket alkalmaztunk olyan tápanyagok esetében, amelyekhez nem volt elérhető EAR (kálium, élelmi rost és E-vitamin α-tokoferol-ekvivalensek). A nátrium AI tartományának középpontját alkalmaztuk. A makrotápanyagok profilját (a fehérjéből, az összes zsírból, a telített zsírból, a szénhidrátból és az összes cukorból származó étrendi energia arányát) összehasonlították az elfogadható makrotápanyagok eloszlási tartományaival. 14 A fő élelmiszer-forrásokat úgy határozták meg, hogy az élelmiszerek 10% -ot vagy annál többet adnak egy adott tápanyagból.

Az etikai jóváhagyást a Menzies Egészségügyi Kutatóintézet Humán Kutatási Etikai Bizottsága és az Északi Terület Egészségügyi Minisztériuma, valamint a Közép-Ausztráliai Humán Kutatási Etikai Bizottság biztosította. Írásbeli, tájékozott beleegyezést szereztek az összes résztvevő közösség, az élelmiszeripari vállalkozások és az élelmiszer-szolgáltatók.

A becsült teljes népesség 2644. A közösségi népesség becsült nagysága 163 és 2286 között volt, többnyire őslakosok, és összehasonlíthatók voltak az életkor és a nemek szerinti megoszlás tekintetében.15 Az egyes közösségek és a legközelebbi élelmiszer-nagykereskedők közötti távolság 130 km és 520 között volt. km. A közösségek közötti távolság, a méret és az élelmiszer-árusítóhelyek száma az 1. háttérmagyarázatban található.

Az A, B és C közösségekben az egy főre eső átlagos kiadások az élelmiszerekre és az alkoholmentes italokra 394 USD (SD, 31 USD), 418 USD (SD, 82 USD) és 379 USD (SD, 80 USD) voltak. Az élelmiszerekre és italokra fordított összes pénz körülbelül egynegyede italokra fordult (összevont közösségek, 24,8%; SD, 1,4%), az üdítőitalok 11,6–16,1% -kal járultak hozzá a három közösség értékesítéséhez (összevont közösségek, 15,6%; SD 1,2%) (2. függelék). Ez összehasonlítható a gyümölcsökre és zöldségekre fordított összköltség kevesebb mint 10% -ával a három közösség mindegyikében (7,3%, 9,1% és 8,9%; összevont közösségek, 2,2% [SD, 0,2%] gyümölcsre és 5,4% [SD, 0,4 %] zöldségenként) (2. függelék).

Lakossági becslések alapján sok élelmiszercsoport egy főre jutó napi mennyiségében különbségek mutatkoztak az A közösség között a B és C közösségekkel összehasonlítva, valamint kevésbé figyelemre méltó különbségek a B és C közösségek között (3. melléklet).

Átlagosan az egy főre eső napi italfogyasztás (beleértve a megvásárolt vizet és a folyékony teát is) 1464 g (SD, 130,5 g) volt, cukorral édesített üdítőkkel, amelyek 298–497 g-ot tartalmaztak a közösségekben (3. melléklet). A fennmaradó italmennyiség legnagyobb részét folyékony tea tette ki. Az egy főre jutó gyümölcs- és zöldségfogyasztás az A közösségben (122 g) alig haladja meg a felét a B (222 g) és a C (247 g) közösség fogyasztásának (3. melléklet).

Az A közösség esetében az étrendi energia aránya szénhidrátként az ajánlott tartomány felső végén volt; a B és C közösségek esetében az ajánlott tartományba esett. A cukorok az étkezési energia teljes arányának 25,7–34,3% -át adták a három közösségben (2. háttérmagyarázat), amelynek 71% -a asztali cukor és cukorral édesített ital volt. A zsírból származó étkezési energia aránya az egyes közösségek számára elfogadható tartományon belül volt, az A közösségben pedig alacsonyabb a B és C közösségekkel összehasonlítva. Az étrendi energia, mint telített zsír, az A közösség ajánlott tartományán belül volt, és magasabb, mint a közösségek számára ajánlott B és C. Az étkezési energia aránya fehérjeként mindhárom közösségben alacsonyabb volt, mint az ajánlott minimum (2. háttérmagyarázat).

Az 1000 kJ/mért súlyozott EAR-k (vagy AI-k) és a mért tápanyagok vonatkozásában mindhárom közösségben az étrend elégtelen volt kalciumban, magnéziumban, káliumban és rostban (3. háttérmagyarázat). A vas-, a C-vitamin- és a folát-ekvivalensek kb. Kétszeresei voltak a súlyozott EAR/1000 kJ, és a niacin-ekvivalensek majdnem négyszeresei az EAR-nak (3. háttérmagyarázat). A legnagyobb feleslegben a nátrium volt a tápanyag, az átlagos beviteli tartomány felezőpontjának közel hatszorosa (3. háttérmagyarázat). A legtöbb tápanyagsűrűség-érték alacsonyabbnak tűnt az A közösségben, mint a B és C közösségekben (4. melléklet).

Mindhárom közösségben a rostokkal és egy sor mikrotápanyaggal dúsított fehér kenyér volt a fehérje, a rost, a vas, a nátrium, a kalcium, az étkezési folát, a kálium, a magnézium és a B-csoport vitaminainak fő forrása (5. melléklet). A cukor és a cukorral édesített italok az összes cukor 65–72% -át adták (5. függelék). A kenyér, a só és a sütőpor mindhárom közösség fő nátriumforrása volt. Az összes tápanyag fő táplálékforrása hasonló volt a három közösségben (5. melléklet).

A közösségi étrend átfogó értékelése 12 hónapos átlagban azt mutatta, hogy magas a finomított gabonafélék és hozzáadott cukrok mennyisége, alacsony gyümölcs-, zöldség- és fehérjeszint, a legfontosabb mikroelemek korlátozása és a túlzott nátrium-bevitel. Eredményeink megerősítik a távoli őslakos közösségek étrendi minőségéről szóló közelmúltbeli és korábbi jelentéseket., kálium, magnézium, kalcium és rost) .8

Vizsgálatunk szembeszökő megállapítása az italokra fordított magas kiadások és a cukorral édesített italok magas bevitele, valamint alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztás (és alacsony bevitel).

A cukorral édesített üdítők mennyisége a B és a C közösség számára összhangban van azzal, amit korábban 10 NT közösségre vonatkozóan már csak a boltok adatai alapján jelentettünk.6 Az A közösség számára jelentett nyilvánvalóan lényegesen magasabb egy főre jutó mennyiség további vizsgálatot indokol, ami magában foglalja a regionális fogyasztás, az élelmiszer-szállítási rendszerek és az élelmiszer-árusítóhelyek változatosságának vizsgálatát. Hasonlóan magas egy főre eső cukorral édesített italfogyasztásról számoltak be az őslakosok és a Torres-szoros szigetén élő gyerekek körében Új-Dél-Wales regionális régiójában (fiúk, 457 g/nap; lányok, 431 g/nap) és gyermekeknél országos szinten (364,7 g) /nap).18, 19 A vásárolt tea nagy mennyisége szintén aggodalomra ad okot, mivel a teát általában cukorral édesített italként fogyasztják.

A három vizsgálati közösség számára jelentett alacsony napi gyümölcs- és zöldségbevitel (amely átlagosan 0,3–0,7 adag gyümölcsnek és 1,1–2,1 adag zöldségnek felel meg) tartományban van, a jelentett átlag 0,4 adag gyümölcs és 0,9 adag zöldség fejenként és naponta 10 NT közösségi áruházban értékesítették 2009-ben 6, de alacsonyabbak a távoli Queensland és az NSW más őslakosok körében saját bevallás szerint bevitt bevételeknél. 18, 20, 21 Becsléseink szerint javult a bevitel az alacsony gyümölcsszinthez képest és közel három évtizeddel korábban jelentett zöldségbevitel hat távoli NT közösségben. 5 Óvatosan kell eljárni a korábbi vizsgálatokkal való összehasonlítás során, különféle módszerek alkalmazása miatt. Becslések szerint a gyümölcs- és zöldségfogyasztás napi 600 g-ig történő növelése 31% -kal, illetve 19% -kal csökkentheti az ischaemiás szívbetegségek és a stroke globális terheit.22 Az őslakos népesség előnyei valószínűleg sokkal nagyobbak lesznek figyelembe véve a jelenleg alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztást, valamint a magas betegségterhet.

Az étrend további zavaró aspektusa, hogy a rostokkal módosított és dúsított fehér kenyér a kulcsfontosságú tápanyagok nagy részét biztosítja, beleértve a fehérjét, a folátot, a vasat, a kalciumot és a magnéziumot, valamint az elfogadhatatlanul magas nátriumszintet. Hasonlóképpen, az őslakosok és a Torres-szoros szigeti régióbeli dél-nyugati gyerekek körében a kenyérről is beszámoltak, hogy ez a táplálék fő energiaforrása, só és rost.18 Riasztó, hogy a fehér kenyér az étrendi fehérje nagy százalékát biztosítja, ha az szegény fehérjeforrás. Figyelembe véve az ausztrál őslakosok által hagyományosan fogyasztott kiváló minőségű fehérjetartalmú ételeket, 23 ezt az alacsony fehérjetartalmú és magas szénhidráttartalmú étrendre való áttérést meg kell vizsgálni. A hagyományos ételek, mint például a hal és más tenger gyümölcsei, a tojás és a hús kiváló minőségű fehérjét biztosítanak, de valószínűleg nem lesznek jelentősek a lakosság szintjén, ha gyakran és a lakosság jelentős része nem éri el őket.

A távoli Ausztráliában élő őslakosok körében tapasztalt rendkívül magas megelőzhető krónikus betegség aránya, valamint a cukorral édesített italok magas bevitele, az elfogadhatatlanul alacsony gyümölcs- és zöldségszint, valamint az alapvető tápanyagok korlátozása kényszerítő okot szolgáltat arra, hogy még többet kell tenni a javulás érdekében étrend és táplálkozás. A szegénység az ételválasztás egyik kulcsfontosságú mozgatórugója24 - 26, és bár a távoli közösségekben élő bennszülöttek többsége az alacsony jövedelműek közé tartozik, az élelmiszerköltségek szokásos kosara átlagosan 45% -kal több a távoli NT közösségekben, mint az északi fővárosban A vizsgált közösségekben élők többet költenek élelemre (havonta 379–418 dollár/fő), összehasonlítva a többi ausztrál becsült kiadásokkal (havonta 314 USD/fő, háztartásonként 2,6 fő) .28 Vizsgálatunk a távoli közösség egyetlen rendelkezésre álló becslését nyújtja étel- és italköltségek, amelyekről tudunk. A háztartások kiadási adatai nem állnak rendelkezésre nagyon távoli Ausztráliáról, ami hiányosságot jelent az élelmiszerek megfizethetőségével kapcsolatban, ami az egészség egyik meghatározó tényezője.

Vizsgálatunk kiemelt néhány fontos különbséget az étrend minőségében a vizsgált közösségek között, az A közösség étrendi profilja általában gyengébb. Ez jelezheti a közösségek közötti vagy regionális különbségeket, mint például a közösség nagysága, az élelmiszer-árusítóhelyek száma, elhelyezkedése és távolsága, az élelmiszer-üzletekhez való hozzáférés, a megélhetési szint beszerzése és a hagyományos ételek felhasználása, az éghajlat, a lakhatás vagy a víz minősége, és szélesebb körű vizsgálatot indokol.

Az étrend minőségéről szóló jelentéseket az élelmiszer-összetétel adatbázisainak pontossága is korlátozza. Például az ausztrál élelmiszer-összetételi adatbázisban az egyes élelmiszerek esetében bemutatott tápanyagok köre a rendelkezésre álló analitikai adatoktól függően változik. Az ebben a vizsgálatban jelentett tápanyagszintek a jelenleg rendelkezésre álló tápanyag-összetételi adatokon alapulnak

A közösségi szintű étrend táplálkozási minőségének értékelésében a megvásárolt élelmiszerekre vonatkozó adatok korlátozása a hagyományos táplálékfelvétel kizárása. Feltételezzük, hogy a hagyományos ételek minimálisan járulnak hozzá a közösségi szintű étrendi bevitelhez, mivel nem minden család fér hozzá a hagyományos ételekhez, és a beszerzés általában nem rendszeresen történik. A hagyományos ételek hozzájárulását az étrendi bevitelhez azonban még nem vizsgálták. Felismertük, hogy a jövőbeli vizsgálatok során fontos lenne számszerűsíteni a hagyományos élelmiszerek hozzájárulását az összes élelmiszer-bevitelhez. A kiváló minőségű fehérjetartalmú élelmiszerek alacsony kiadásai (és ezért alacsony bevitele) arra utalnak, hogy ezek az élelmiszerek vagy nem megfizethetőek, vagy hogy ezekhez az élelmiszerekhez megélhetési beszerzések révén juthatnak hozzá. A 2010. évi népszámlálási adatokon alapuló napi átlagos energiafogyasztási becslések azonban azt mutatják, hogy a szükséges energia nagy részét az importált élelmiszer-ellátás biztosítja.

E korlátozások ellenére ez a tanulmány objektív, korszerű és átfogó értékelést nyújt a közösségi szintű étrendről három távoli bennszülött közösségben, az egyéni szintű étrendi bevitel értékelésének eredendő korlátai nélkül. Bizonyítékot szolgáltat a távoli őslakos közösségek étrendjének javításával kapcsolatos aggályokról.

A nagyon rossz étrendi minőség legalább három évtizede továbbra is jellemző a közösségi táplálkozási profilokra Ausztrália távoli bennszülött közösségében. Számos kulcsfontosságú mikrotápanyag jelentős hányadát biztosítják dúsításként egy étrendben, amely túlnyomórészt rossz minőségű, jól feldolgozott élelmiszerekből származik. A közösségi szintű étrend folyamatos figyelemmel kísérésére (az élelmiszer-értékesítési adatok felhasználásával) szükség van a közösségi és tágabb szintű politika és stratégia kidolgozása és végrehajtása jobb tájékoztatása érdekében. Az alacsony jövedelem kétségtelenül az étrend minőségének egyik fő mozgatórugója. Sürgősen további bizonyítékokra van szükség az élelmiszerköltségnek az élelmiszer-vásárlásra gyakorolt hatásáról, és figyelembe kell venni az étrend javításának hosszú távú költség-hasznát.

1 Közösségi jellemzők

Népesség, életkor és/vagy nem szerinti megoszlás *