Az egyidejűleg alkalmazott gasztroparézis negatív hatással van a funkcionális epehólyag-betegségben szenvedő gyermekekre

Bruno P. Chumpitazi

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Baylor College of Medicine, Houston, TX, USA

2 texasi gyermekkórház, Houston, TX, USA

Stanton M. Malowitz

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Baylor College of Medicine, Houston, TX, USA

2 texasi gyermekkórház, Houston, TX, USA

Warren Moore

2 texasi gyermekkórház, Houston, TX, USA

4 Radiológiai Osztály, Baylor College of Medicine, Houston, TX, USA

G.S. Gopalakrishna

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Baylor College of Medicine, Houston, TX, USA

2 texasi gyermekkórház, Houston, TX, USA

Robert J. Shulman

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Baylor College of Medicine, Houston, TX, USA

2 texasi gyermekkórház, Houston, TX, USA

3 Gyermektáplálkozási Kutatóközpont, Houston, TX, USA

Társított adatok

Absztrakt

Célkitűzések

A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy előfordul-e egyidejű gasztroparézis és epeúti diszkinézia gyermekeknél, és ha igen, annak meghatározása, hogy az egyidejű gasztroparézis befolyásolja-e az epeúti diszkinéziában szenvedő gyermekek klinikai kimenetelét. Módszerek: Retrospektív diagramvizsgálatot végeztünk az epeúti diszkinéziában szenvedő gyermekekről (ejekciós frakció Kulcsszavak: Biliáris diszkinézia, gyermekek, gasztroparézis, eredmény, gyermekgyógyászati

BEVEZETÉS

A funkcionális epehólyag-betegség, közönségesen epeúti diszkinézia, a diszpeptikus tünetek elismert oka, ideértve az epigasztrikus vagy a jobb felső negyed hasi fájdalmát, émelygést és hányást felnőtteknél (1). Noha a Róma III bizottság hivatalosan nem ismeri el a gyermekek funkcionális gyomor-bélrendszeri rendellenességeit (2), egyre növekvő konszenzus alakul ki abban, hogy a gyermekek, csakúgy, mint a felnőttek, szintén epebeli dyskinesiában szenvednek (3). Valójában az epeúti diszkinézia a leggyakoribb javallat a gyermekkori kolecisztektómiára bizonyos intézményekben (3). Az epeúti diszkinézia jelentős morbiditást eredményezhet, mivel az epeúti diszkinéziában szenvedő gyermekek legfeljebb 52% -ának és a felnőttek 23% -ának nincs javulása, vagy továbbra is jelentős tünetei vannak annak ellenére, hogy az elsődleges kezelés műtéti kolecisztektómián esik át (4). Ennek oka továbbra sem világos, így az érintettek és az őket gondozó klinikusok megküzdenek annak megállapításával, hogy a kolecisztektómia hasznos-e, és annak következményeivel, ha a kolecisztektómiát a tünetek megszűnése nélkül végzik.

Az epeúti diszkinézia diagnosztizálásával és kezelésével kapcsolatos nehézségek egyik lehetséges aspektusa a nem specifikus megjelenésében és a diagnosztizálás módjában rejlik. Az értékelést gyakran kolecisztokininnel (CCK) stimulált koleszcintigráfiával végzik, az epehólyag kilökődési frakciójának kiszámításával. Az epehólyag 35% -os vagy annál kisebb számított frakciója kórosnak tekinthető a gyermekeknél (5, 6). Mindazonáltal a mai napig nem javasoltak egy szabványosított protokollt, amelyet az összes gyermekgyógyintézet követett. Ezenkívül a dyspeptikus tünetek nem specifikusak az epehólyag rendellenességeire, és más entitásokkal, köztük a gasztroparézissel rendelkező gyermekeknél is előfordulhatnak (7).

Tudomásunk szerint a gastroparesis és a funkcionális epehólyag-betegség lehetséges átfedését korábban nem vizsgálták. Feltételeztük, hogy az epeúti diszkinézia diagnózisával diagnosztizált gyermekek egy alcsoportja egyidejűleg gasztroparézissel járhat, és mindkét motoros rendellenességben szenvedőknek nagyobb valószínűséggel lesz kedvezőtlen klinikai eredménye. Ezért vállaltunk egy vizsgálatot az epeutak diszkinéziában szenvedő gyermekek egyidejű gasztroparézisének prevalenciájának meghatározása érdekében, valamint annak meghatározása érdekében, hogy jelenléte befolyásolta-e az epeúti diszkinéziában szenvedő gyermekek hosszú távú klinikai eredményét.

MÓD

Elkészült az összes kolecisztokinin-stimulált gyermek retrospektív diagram-áttekintése a texasi gyermekkórházban 2002 és 2008 között. Minden olyan gyermeket azonosítottak, akinek epehólyag-kidobási frakciója kevesebb, mint 35%, és aki a koleszcintigráfiát követő egy éven belül befejezte a szilárd fázisú gyomorürítési vizsgálatot. E gyermekek közül kizárták a dokumentált kolelithiasisban, mikrolithiasisban, epehólyag falának megvastagodásában, peri-kolecystás folyadékban vagy epevezeték dilatációban szenvedők ultrahangvizsgálattal vagy bármilyen más radiológiai modalitással a koleszcintigráfiát megelőzően vagy azt követő 3 hónapon belül. Az endoszkópos értékelés során azonosított szerves (pl. Peptikus fekélybetegség) etiológiájú gyermekek kizárták az elsődleges gasztroenterológus megítélése alapján a diszpeptikus tüneteket. Azokat a gyermekeket is kizárták, akiknél az aminotranszferázok, a bilirubin vagy a gamma-glutamil-transzferáz szintje laboratóriumi szinten megemelkedett. A tanulmányt a Baylor College of Medicine Institutional Review Board jóváhagyta.

A CCK által stimulált koleszcintigráfiát minden gyermeknél ugyanúgy végeztük. A gyerekek semmilyen körülmények között nem voltak semmilyen formában, és a nyomjelző injekció beadása előtt legalább 4 órán át semmilyen formájú kábítószert nem használhattak. Legfeljebb 5,0 mCi (Clark-képlet alapján kiigazítva 70 kg-nál kisebb súlyúakhoz) Technecium-99m metil-tribróm-imino-diecetsavat injektáltak (8). Nukleáris képeket képkockánként 1 percig, 60 percig kaptunk, és 120 percig meghosszabbodtunk, ha az epehólyag lassú feltöltése történt. Az epehólyag kitöltése után kolecisztokinint (Sincalide, Bracco Diagnostics, Princeton, NJ, USA) injektáltunk 0,02 μg kg -1 (maximum 2 μg) dózisban intravénásán 5 perc alatt. A képeket 1 perc/képkocka sebességgel kaptuk 30 percig az injekció megkezdése után. Az epehólyag kilökődési frakcióját az injekció beadását követő 30 perc alatt a maximális ürítésként számítottuk kiindulási értékként a közvetlen injekció előtti keretaktivitást alkalmazva (9, 10).

A szilárd állapotú gyomorürítő szcintigráfiát 120 ml rántottából álló étkezéssel hajtották végre, bár egy tojásallergiás gyermek zabpehelyet használt. Az étkezést 0,5 millicurium Technetium-99M kén-kolloiddal jelöltük és orálisan adtuk be a betegnek. Képeket kaptunk a bal elülső ferde vetületből, miközben a beteg feküdt 90 percig. Fél ürítési időt lineáris illesztési módszerrel számoltunk. A 90 percnél hosszabb fél ürítési időt késleltetettnek tekintettük intézményünk előre meghatározott normái alapján.

Demográfiai adatokat, magasságot, súlyt, klinikai tüneteket és beavatkozásokat rögzítettünk. A protonpumpa inhibitorokat vagy hisztamin receptor antagonistákat antiszekréciós szerekként sorolták be. A metoklopramidot, a domperidont és az eritromicint prokinetikának minősítették. A triciklikus antidepresszánsokat, a gabapentint vagy a szelektív szerotonin receptor antagonistákat neuromodulátorokként osztályozták. A gyógyszereket beavatkozásként vonták be, ha az elsődleges gasztroenterológus felírta őket a dyspeptikus tünetekre a követési időszak bármely pontján, függetlenül attól, hogy az utolsó utólátogatás idején még mindig használták-e őket.

A kiindulási diszpeptikus tüneteket a kezdeti bemutatás időpontjától kaptuk. Az értékelt diszpeptikus tünetek között szerepelt a hasi fájdalom súlyossága és gyakorisága, az émelygés súlyossága és gyakorisága, valamint az ételintolerancia mértéke. A klinikai eredményt a legutóbbi dokumentált utólátogatás időpontjában dokumentált diszpeptikus tünetek jellemzésével határozták meg, összehasonlítva az elektronikus orvosi nyilvántartásban szereplő kiindulási (első) látogatással. Az élelmiszer-intoleranciát a táplálékfelvételhez kapcsolódó diszpeptikus tünetek bármelyikének súlyosbodásaként határozták meg. Az aktivitáskorlátozást úgy határozták meg, hogy a tünetek miatt hiányoztak az iskolai napok, vagy a tünetek miatt képtelenek voltak befejezni a kívánt tanórán kívüli tevékenységeket (pl. Sport). A súlycsökkenést a kiindulási súly ≥ 10% -os csökkenésének határozták meg, amely a dyspepsia miatt következett be.

A gyermekeket négy klinikai eredménycsoportba sorolták az orvos dokumentációja alapján az utolsó követés idején:

Gyenge: Bármelyik tünet súlyosbodik vagy nem javul bármelyik tünethez képest a kiindulási értékhez vagy az aktivitás korlátozásához képest az utolsó követés időpontjában, összehasonlítva a kiindulási értékkel

Megfelelő: Részleges javulás néhány, de nem minden dyspeptikus tünetben az utolsó követés időpontjában az alapszinthez képest

Jó: Az összes diszpeptikus tünet javulása, de az összes tünet nem oldódik meg teljes mértékben az utolsó követés időpontjában az alapszinthez képest

Kiváló: Az összes tünet teljes feloldása

Elemzés céljából a kiváló és jó eredményeket kedvezőnek, igazságosnak, a gyenge eredményeket pedig kedvezőtlennek tekintették.