Az élet első hónapjai: kritikus időszak az elhízás kialakulásához

"Ha az életet teljesítményekkel mérnénk, a legtöbben csecsemőkorban halnánk meg."

első

Talán mindez nem valósul meg csecsemőkorban, bár ez a leggyorsabb lineáris növekedés időszaka. Szerveink még fejlődési képlékeny állapotban vannak. Több zsírunk van, mint bármely más fajnál, talán azért, hogy csodálatos agyunk működhessen éhínség idején (1). Minden nap és minden héten hatalmas ugrásokat hajtunk végre a neurokognitív, motoros és társadalmi fejlődésben. Mégis függünk attól, hogy valaki más táplál minket és a mozgás. Így nem lehet meglepő, hogy ami az élet első hónapjaiban történik, elengedhetetlen lehet az egész életen át tartó táplálkozási állapot szempontjából.

Mi van a súlygyarapodással a korábbi életkorban? A finn kohorszban a BMI növekedése születéstől 1 éves korig vagy 1-2 éves korig későbbi sovány, de nem kövér tömeggel volt összefüggésben. A francia kohorsz adatai egyetértenek abban, hogy a súlygyarapodás sebessége 1 vagy 2 éves korban gyenge előrejelzője a későbbi zsírtömegnek. A finnek korábbi adatai (6) arra utalnak, hogy a BMI növekedése születéstől 2 évig nem jósolja a szívkoszorúér-betegség magasabb (és valójában alacsonyabb) kockázatát felnőttként, és Delhiből származó adatok a káros glükóz-intolerancia kockázatáról egyetért (4).

Ha ez lenne az egyetlen rendelkezésre álló adat az élet első 1-2 évéről, sokan egyetérthetnek Barkerrel (7), hogy „. a szívkoszorúér-betegség, a 2-es típusú cukorbetegség, a szélütés és a magas vérnyomás a fejlődési plaszticitásból ered, válaszul a magzati élet és csecsemőkor alatti alultápláltságra. " Egyre növekvő irodalom azonban mást javasol. 2005-ben például Baird és munkatársai (8) 10 tanulmány szisztematikus áttekintését tették közzé, amelyek értékelték a csecsemő súlygyarapodásának és a későbbi elhízásnak a kapcsolatát. A későbbi elhízás relatív kockázata 1,17 és 5,70 között mozgott azoknál a csecsemőknél, akiknél az első életévben gyorsabb a súlygyarapodás. A szövetségek következetesen követték az elhízást különböző életkorokban és az 1927 és 1994 közötti időszakban született személyek esetében, bár a fejlődő országok képviselete, ahol továbbra is elterjedt az elakadás és a pazarlás, korlátozott volt.

Mi magyarázhatja ezeket az eltéréseket? Ylihaärsilaä és munkatársai néhány lehetőséget javasolnak, ideértve a gyermekek életkorának, etnikai hovatartozásának és tápláltsági állapotának különbségeit; az a tény, hogy a BMI és az adipozitás asszociációi idővel megváltozhattak; és az az érdekes lehetőség, hogy a finn gyermekek tapasztalatai az élelemhiány megéléséről a második világháború alatt korlátozhatják az alkalmazhatóságot a mai gyermekekre. Az is lehetséges, hogy a súlygyarapodás és az adipozitás összefüggései eltérnek a nehezebb klinikai kimenetelűektől, például a cukorbetegségtől és a szívkoszorúér betegségtől.

Míg ezeknek az érveknek mindegyikét megérdemli, érdemes egy másik magyarázatot megfontolni: az élet első néhány hete és hónapja különösen érzékeny időszak az elhízás és a kardiometabolikus szövődmények kialakulása szempontjából. Milyen epidemiológiai bizonyítékok támasztják alá ezt az állítást?

A közzétett tanulmányok újbóli vizsgálata. Ebben a számban Ylihaärsilaä és munkatársai nem osztják tovább az első életévet, de ha közelebbről megnézzük a Barker és mtsai (6) publikált, ugyanazon kohorszban szereplő adatait, úgy tűnik, hogy a finnek BMI-je, akiknél végül szívkoszorúér alakult ki a betegség az első ~ 3 hónappal nőtt, mielőtt csökkent. Botton és munkatársai, akik kifejezetten megvizsgálták a csecsemőkor korábbi korszakait, azt találták, hogy a súlygyarapodás sebessége 3 és 6 hónaponál jobban megjósolta a serdülőkori zsírtömeget, mint az 1 vagy 2 éves súlygyarapodás sebessége. A Delhi-tanulmányban a BMI növekedése az első 6 hónapban összefüggött mind a BMI-vel, mind a felnőttkori bőrvastagságok összegével (9).

Koraszülött és kicsi születésű csecsemők beavatkozása. Singhal és munkatársai (10, 11) megfigyelési utóvizsgálatsorozatot tettek közzé a koraszülöttek etetési kísérleteinek résztvevőinek egy részéről. Az eredmények azt sugallják, hogy az első hetek súlygyarapodása közvetlenül összefügg a serdülőkori vérnyomással, valamint a plazma inzulinnal és a leptinnel (11). Egy újabb kiadványban az energiával dúsított tápszerhez véletlenszerűen hozzárendelt kisgyerekes korú csecsemők gyorsabb súlygyarapodást mutattak 0 és 9 hónap között, és magasabb a diasztolés vérnyomás 6–8 éves korban (11).

A gyermekkori zsírosodáshoz kapcsolódó eredmények újabb kohorszai. Az amerikai kohorsz projektben, a Viva-ban, a 0-6 hónapos hosszúságú testtömeg-növekedés magasabb BMI-t, a bőrréteg vastagságainak összegét és a vérnyomást jelezte 3 éves korban (12). A New York-i állam WIC (Women, Infants and Children) programjának egyik vizsgálata megerősíti a 0–6 hónapos súlygyarapodás közvetlen összefüggését a BMI által meghatározott elhízással 4 éves korban (13). Egy jól irányított gondozási szervezetben végzett gyermekkorú látogatásokról szóló elektronikus orvosi nyilvántartásokból kinyert kohorszban nemrégiben azt figyeltük meg, hogy az első 6 hónapban 2 fő súly-hosszú centilis felfelé való átlépése gyakori volt, és az elhízás magas kockázatát jósolta y később. A 6-ról 12-re, 12-ről 18-ra vagy 18-ról 24 hónapra történő felfelé történő keresztezés ritkább és kevésbé prediktív volt.

A felnőttek eredményeit vizsgáló kohorszok. A SWEDES vizsgálatban a 0-6 hónapos súlygyarapodás nemcsak az adipozitást, hanem az anyagcsere-kockázati pontszámot is megjósolta 17 éves korban. A 3 és 6 év közötti súlygyarapodás nem jósolta meg a metabolikus kockázati tényezők ezen csoportját (14). Néhány más tanulmány azt is jelzi, hogy a csecsemőkor első felében a súlygyarapodás jobban megjósolja a későbbi elhízást, mint a későbbi súlygyarapodás csecsemőkorban vagy gyermekkorban. A csak tápszerrel táplált populációban Stettler és mtsai (15) kimutatták, hogy az élet első hetének súlygyarapodása felnőttkorban közvetlenül összefügg a túlsúlysal.

Ezen epidemiológiai bizonyítékok mellett az auxológiai vizsgálatok azt mondják, hogy az első 6 hónapban a súlygyarapodás elsősorban a zsír növekedése, míg a zsírmentes tömeg előnyösen felhalmozódik az életkor után (16). A hatvanas évek klasszikus patkánykísérletei azt mutatják, hogy az energia bevitelének módosítása az élet első heteiben egész életen át befolyásolja a súlygyarapodást, még akkor is, ha a normális energiafogyasztás ezt követően helyreáll (17). Egy újabb patkánymodellben a leptin beadása postnatálisan megszüntette a prenatális anyai energiakorlátozás egyébként állandó utódok metabolikus hatásait (18). Ráadásul a jelenlegi elhízási járvány nem kímélte legfiatalabb gyermekeinket: az 1980-as évek elejétől a 21. század elejéig tartó, irányított gondozói populációból származó nagy tanulmányunkban a túlsúly és az elhízás prevalenciája nőtt a 0–6 hónapos csecsemők körében. 10,4% -ról 17,0% -ra (19). Az idősebb csecsemők és az óvodások számának növekedése szerényebb volt.

Minden szülő tudni akarja: „Mekkora legyen a babám”? A kutatóknak, a klinikusoknak és a közegészségügyi közösségnek képesnek kell lennie arra, hogy ne csak erre a kérdésre válaszoljon, hanem a további kihívásokra is, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a csecsemők megfelelő méretűek legyenek. A válaszok nagyon ígéretesek az elhízás megelőzésére.

Lábjegyzetek

Támogatja a Nemzeti Egészségügyi Intézet K24 HL 068041 támogatása.