Az életmód módosítása befolyásolhatja-e a férfiak merevedési funkcióját?

Marah C. Hehemann 1, James A. Kashanian 2

Hozzászólások: (I) Koncepció és tervezés: Minden szerző; (II) Adminisztratív támogatás: Minden szerző; (III) Tanulmányi anyagok vagy betegek biztosítása: Minden szerző; (IV) Adatok gyűjtése és összegyűjtése: Minden szerző; (V) Adatok elemzése és értelmezése: Minden szerző; (VI) Kéziratírás: Minden szerző; (VII) A kézirat végleges jóváhagyása: Minden szerző.

Absztrakt: A merevedési zavar (ED) világszerte férfiak millióit érinti. Az ED és a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői (CVD) közötti kórélettani és epidemiológiai összefüggések jól megalapozottak. Az életmód módosítását, például a dohányzásról való leszokást, a súlycsökkentést, az étrend módosítását, a fizikai aktivitást és a pszichés stressz csökkentését egyre inkább felismerik az ED megelőzésének és kezelésének alapjaként. Ennek a felülvizsgálatnak az a célja, hogy felvázolja azokat a viselkedési döntéseket, amelyek növelhetik az ED kialakulásának kockázatát, releváns tanulmányokat mutat be az ED-vel összefüggő életmódbeli tényezőkről, és felhívja a figyelmet az ED-ben szenvedő férfiak merevedési funkciójának javítását célzó beavatkozási mechanizmusokra. Ezek az ajánlások keretet adhatnak az ED-ben szenvedő betegek életmód-módosítással kapcsolatos tanácsadásához.

Kulcsszavak: Merevedési zavar (ED); életmód; férfi egészség; kockázatcsökkentő magatartás

Beküldve 2015. december 13-án. Elfogadva kiadásra 2016. január 15-én.

Bevezetés

Az erekciós diszfunkcióval (ED) kapcsolatos tudatosság nőtt a szildenafil FDA 1998-as jóváhagyása és a foszfodiészteráz inhibitorok (PDE5i) közvetlen fogyasztói reklámozásának ezt követő fokozódása óta (1,2). 2005-ben a szildenafil és a tadalafil a 20 legfontosabb gyógyszeripari termék közé került a közvetlen fogyasztói reklámozásra fordított kiadások tekintetében. E két gyógyszer együttes közvetlen reklámozása a fogyasztók számára 2005-ben 190 millió dollárba (1,3) került. A mindenütt jelenlévő reklám és a betegek elismerése miatt az ED olyan állapot lett, amelyet nemcsak urológusok, hanem az alapellátás orvosai is kezelnek.

Az ED gyakori aggodalomra ad okot a férfiak és partnereik számára, jelentős depressziót és szorongást okozhat, és nagyban befolyásolhatja az életminőséget (QoL) (4,5). Az ED a fizikai és érzelmi intimitás alacsonyabb szintjéhez is vezethet, ami alacsonyabb szintű elégedettséget eredményez a kapcsolaton belül. Különböző vizsgálatok adatai szerint a 40–70 éves férfiak akár felének is van valamilyen ED-je (2,6–9). Becslések szerint a 30–39 éves férfiak 10% -ának ED-je van, prevalenciája a 70–79 éves férfiak 59% -ára nő (8). Ez csak az Egyesült Államokban több mint húszmillió férfira extrapolálódik ED-vel. Különösen a súlyos ED előfordulása az életkor előrehaladtával meredeken növekszik, a 70 évnél idősebb férfiak több mint 35% -a számolt be arról, hogy nehézséget okoz az erekció elérése vagy fenntartása (7). Az előrejelzések szerint 2025-ig világszerte az ED világszerte több mint 300 millió férfit érint (2). Ezek a megdöbbentő becslések tették az ED-t széles körű közegészségügyi problémává a világszerte elöregedő népesség körében.

Ma már jól megalapozott patofiziológiai és epidemiológiai összefüggések vannak az ED és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázati tényezői, például a magas vérnyomás, a hiperlipidémia és a cukorbetegség között (6,10). Ezt a kapcsolatot a Massachusettsi Férfi Öregedési Tanulmány (MMAS) bizonyította, és ezt követően további nagyszabású epidemiológiai vizsgálatok is alátámasztották (6-8,10,11). Kórélettanilag az endotheliális diszfunkciót tekintik a CVD és ED közös mögöttes mechanizmusának (1. ábra) (12, 13). Ebből következik, hogy az ED a korai halálozás fokozott kockázatával járt (14). Ennek az egyesületnek az elismerése ösztönözte a Princetoni Konszenzus Konferenciát a kardiovaszkuláris kockázat alapos értékelésére és kezelésére minden olyan betegnél, akinek ED-je van és nincs ismert CVD (15).

Fontos, hogy az ED következményei túlmutatnak a fizikai és szexuális egészségen. Az ED arról is ismert, hogy károsítja a QoL-t, a pszichoszociális és érzelmi jólétet mind a beteg, mind pedig partnere számára (5,16). Az ED-vel és depressziós tünetekkel küzdő betegek kezelés előtti szűrésén a Beck Depresszió-Leltár-II-nél kiderült, hogy az ED súlyossága előre jelzi a depressziót (17). Kontrollált klinikai vizsgálatok kimutatták a pszichológiai eredmények javulását, beleértve a magabiztosságot, a szexuális elégedettséget és a depresszió tüneteit a farmakológiai szerekkel végzett kezelést követően (18–21). Ezenkívül a pénisz merevségének változása az ED kezelése után a szexuális funkció és a QoL javulásával társult a női partnerekben (22). Így az ED megelőzése és kezelése fontos eszközt jelent a betegek és partnerek wellnessének és a férfiak általános egészségi állapotának javításához.

Korábbi publikációk olyan módosítható életmódbeli tényezőket ismertek fel, mint az elhízás, a fizikai aktivitás, a dohányzás, az étrend és mások, amelyek mind a CVD, mind az ED kialakulásában és fejlődésében jelentősen hozzájárulnak (8,9,23). A szexuális diszfunkcióról szóló 2009. évi nemzetközi konzultáció során kidolgozott irányelvek az „életmód módosítását” tartalmazzák, mint az ED kezelési algoritmusának megalapozó lépését (23,24). Azonban az ED módosítható kockázati tényezőiről, különösen a dohányzásról, a CVD rizikófaktorainak kontrolljáról és a mozgásszegény életmódról a betegek kevés ismerettel rendelkeznek, és az életmód módosításának végrehajtására vonatkozó konkrét ajánlásokat korábban nem vázoltak (25 Emellett továbbra is fennállnak a kérdések arról, hogy az életmód módosítása és a kiegészítő terápiák milyen mennyiségi hatással lehetnek az ED természetes kórtörténetére.

Jelen áttekintés célja olyan életmódválasztások körvonalazása, amelyek fokozott kockázatot jelenthetnek az ED kialakulásában, bemutatnak releváns tanulmányokat, amelyek foglalkoznak az ED-vel összefüggő viselkedési tényezőkkel, valamint felhívják a figyelmet az ED-ben szenvedő férfiak merevedési funkciójának javítását célzó beavatkozási mechanizmusokra.

Dohányzó

Számos tanulmány kimutatta, hogy a dohányzás pozitívan kapcsolódik az ED fokozott kockázatához. A longitudinális epidemiológiai vizsgálatok az ED kialakulásának relatív kockázatát jelentették a dohányzóknál 1,5–2-szer nagyobb arányban, mint a nem dohányzók esetében (7,8,26,27). A Boston Area Community Health felmérésében 2301 férfi keresztmetszeti vizsgálatában dózis-válasz összefüggést mutattak ki a dohányzás és az ED között (28). A jelentőséget a 20-pack éves kumulatív expozíciónál érték el, miután az életkor, a CVD és a cukorbetegség kockázati tényezőihez igazodtunk. Noha nem találták szignifikánsnak, a passzív dohányzás expozíciója az ED jelentős kockázatához vezetett. Noha ez a tanulmányterv visszahívási torzításnak van kitéve, fontos információkat nyújthat a dohányzásnak kitett ED kockázatának számszerűsítésekor.

A dohányzás mennyiségének és időtartamának, valamint az ED kockázatának pozitív dózis-válasz összefüggését a megfigyelési epidemiológiai vizsgálatok metaanalízise megerősítette (29). A nyomozók 14% -kal, illetve 15% -kal növelték a napi 10 elszívott cigarettára eső 10% -os dohányzás kockázatát. Egyénre szabott inverz dózis-válasz összefüggést figyeltek meg azoknál a dohányosoknál, akik az éjszakai pénisz tumescencia (NPT) poliszomnográfiai értékelésén estek át, ahol a legtöbb cigarettát fogyasztó (> 40 cigaretta naponta) volt a legkevesebb perc éjszakai tumescence és a leggyorsabban detumeced (30). Molekuláris és sejtszinten az állatmodellben a cigarettázás (CS) az oxidatív stressz és a kavernosalis szöveti apoptózis lényegesen magasabb markereihez kapcsolódik (31). A CS-nek kitett patkányoknál szignifikánsan alacsonyabb a cavernosalis neuronális nitrogén-oxid-szintáz (nNOS) expressziója és csökkent endotheliális és simaizom-tartalom, ami alátámasztja az endothel diszfunkció szerepét az ED patofiziológiájában (12).

A dohányzásról való leszokás erekciós funkcióra gyakorolt hatását is megvizsgálták. Pourmand és mtsai. prospektív módon tanulmányozta az ED-ben szenvedő és egyetlen dohányzó férfiak mint rizikófaktorát; kizárták azokat a férfiakat, akiknek más ED-kockázati tényezői voltak, például cukorbetegség, magas vérnyomás, diszlipidémia, perifériás érrendszeri betegségek, pszichiátriai rendellenességek és veseelégtelenség. A kiinduláskor az ED súlyossága szignifikánsan korrelált az expozíció időtartamával a csomagolás éveiben (32). A dohányzás abbahagyása után 1 évvel történő nyomon követéskor a dohányzást sikeresen abbahagyó betegek (volt dohányzók) 25% -kal javultak az erekciós funkcióban, míg a férfiak, akik folytatták a dohányzást, nem javultak. Ezenkívül a jelenlegi dohányzók nagyobb hányada (7%), mint a volt dohányzók (2,5%), rosszabbodott a kiindulási ED-ben. Ez a tanulmány az ED nagyfokú stabilizálására vagy javulására utal a dohányzás abbahagyása után.

Ezeket az eredményeket egy randomizált, kontrollált vizsgálat megerősítette, nikotinpótló terápiás (NRT) programba bevont kínai férfiakkal tanácsadással vagy anélkül. A beiratkozás után hat hónappal azoknál a betegeknél, akik sikeresen leszoktak a dohányzásról, nagyobb valószínűséggel javult az erekciós funkció a tartósan dohányosokhoz képest (53,8% vs. 28,1%, P

Elhízottság

Az elhízásról úgy gondolják, hogy az krónikus gyulladásos állapotot, az oxidatív stresszt és végső soron az endotheliális diszfunkciót közvetlenül befolyásolja az erekció működésében (12). Epidemiológiai szempontból az Health Professionals Follow-up Study (HPFS) lineáris összefüggést mutatott a növekvő testtömeg-index (BMI) és az ED kockázat között. Az elhízott férfiak (BMI ≥30 kg/m 2) kétszer nagyobb eséllyel rendelkeztek ED-vel, mint a férfiak normál testsúly-tartományban (BMI 2) (8).

A súlyvesztés erekciós funkcióra gyakorolt hatását randomizált, kontrollált vizsgálatban tanulmányozták 110 elhízott, ED-s férfival (38). Az intervenciós csoportban 55 férfi kapott intenzív, egyénre szabott oktatást táplálkozásról és fizikai aktivitásról, míg 55 férfi általános tájékoztatást kapott az étrendről és a testmozgásról. A kiindulási átlag IIEF pontszámok a csoportok között hasonlóak voltak 13,9-nél és 13,5-nél (P = 0,55). 2 éves követés után az intervenciós csoportban a férfiak 31% -a normalizálta az erekciós funkciót, és az IIEF-5 pontszáma ≥22-re javult. A BMI és a fizikai aktivitás szintje egyaránt független előrejelzője volt az IIEF pontszámának. Megjegyzendő, hogy az intervenciós csoport alanyainál jelentősen csökkent a szérum IL-6 és CRP, mind a gyulladás, mind az endothel diszfunkció helyettesítői (39). Fontos megjegyezni, hogy az intenzív táplálkozási és testedzési utasítások szoros személyes nyomon követéssel nem mindig valósíthatók meg a klinikai körülmények között.

Esposito és mtsai. randomizált 65, ED-t (IIEF-5 ≤21) és metabolikus szindrómában szenvedő férfit [a felnőttek III. paneljének ajánlásai alapján diagnosztizáltak (40)] két csoportba: egy individualizált étrendi beavatkozási csoport, intenzív oktatással a mediterrán étrendről (egészben gazdag) gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek, dió és olívaolaj); és egy kontrollcsoport, akik általános tájékoztatást kaptak az egészséges ételválasztásról. Mindkét csoportnak utasítást adtak a fizikai aktivitás növelésére. Nem volt szignifikáns különbség a kiindulási IIEF-5 pontszámokban (14,4 ± 3,8 vs. 14,9 ± 3,7). Két évvel a randomizálás után az intervenciós csoportban 13/35 férfinak és a kontroll csoportban 2/30 férfinak sikerült helyreállítani a normális erekciós funkciót IIEF-5 ≥22 esetén (P = 0,015). A tápanyagok bevitele, az endoteliális funkció pontszámai és a CRP független predikátorai voltak az IIEF-5 pontszámnak (41). Megjegyzendő, hogy a fizikai aktivitás mindkét csoportban nőtt, nincs szignifikáns különbség közöttük.

Míg ezen eredmények általánosíthatósága problematikus lehet, tekintve az olyan férfiak kizárását, akiknek társbetegségei általában kísérik az ED-t (CVD, cukorbetegség és magas vérnyomás), az ebben a tanulmányban elfogadott mediterrán étrend az American College of Cardiology/American Heart által vázolt étrendi ajánlásokat tükrözi. Egyesület (ACC/AHA) munkacsoport (42). Ez a testület A fokozatú ajánlásokat fogalmazott meg a „MED minta” diétára vonatkozóan, amely hasonlóan magas gyümölcsökben, zöldségekben, teljes kiőrlésű gabonákban, halakban, többszörösen telítetlen zsírokban, diófélékben, alacsonyabb pedig telítetlen zsírokban, vörös húsban, cukorral édesített italokban. Ezek az ajánlások keretet adhatnak az ED-ben szenvedő és elhízott betegek étrend-módosítással kapcsolatos tanácsadásához.

A fizikai aktivitás

A CVD-vel kapcsolatos következményei mellett a mozgásszegény életmód és az alacsony fizikai aktivitás (PhA) is bebizonyosodott, hogy jelentős és független kockázati tényezők az ED-re (7,43,44). Az egészségügyi szakemberek utólagos felmérésében a metabolikus ekvivalensekkel (MET) mért PhA fordítottan összefügg az ED kockázatával (8). Azok a betegek, akik hetente 16,6 MET-t végeztek (egyenértékű a futással

Heti 1,5 óra vagy 3 óra szigorú fizikai munka kültéri munkában) 0,8 relatív ED-kockázattal rendelkezett, összehasonlítva a férfiakkal, akik hetente kevesebb mint 2,7 MET-t költenek. Az aktivitás heti 32,6 MET-re történő növelése a relatív kockázatot 0,7-re (8) csökkentette. Egy másik nagyszabású vizsgálatban a mozgásszegénység nagyobb mértéke szorosan összefüggött az ED-vel a többváltozós kiigazítás után. Azok a férfiak, akik napi ≥5 órát töltöttek TV/videó vagy számítógép használatával, majdnem háromszor nagyobb valószínűséggel jelentették az ED-t, mint a férfiak, akik 3000 kcal-t költenek hetente, szignifikánsan csökkentette a súlyos ED valószínűségét (IIEF-5

Alkohol és tiltott kábítószerek

Az alkohol és a tiltott drogok szerepe az ED progressziójában és kezelésében egyértelműen kevésbé egyértelmű. Az MMAS kezdeti keresztmetszeti adataiban az ED magasabb aránya összefüggött a bőséges mennyiségű alkohol fogyasztásával (> 600 ml/hét) (6). Ezenkívül egy nagy, multinacionális epidemiológiai tanulmányban a mértéktelen alkoholfogyasztáshoz és az alkoholfogyasztáshoz képest magasabb volt az ED kockázata a mérsékelt alkoholfogyasztáshoz képest (heti 1-7 ital), bár nem szignifikánsan (48). Éppen ellenkezőleg, a HPFS vizsgálatban az alkoholfogyasztás minden kategóriájában nem történt változás az ED relatív kockázatában (8).

Patkánymodellben a krónikus alkoholfogyasztás az endothelin-1 (ET-1) szabályozásához vezet, amely vazokonstriktorként működik a corpora cavernosa-ban (CC). A fő kismedencei ganglion elektromos stimulációját követően az etanollal kezelt patkányok szignifikánsan csökkent erekciós választ mutattak a maximális intracavernosalis nyomás/átlagos artériás nyomás (ICP/MAP) alapján mérve (49). Ezek az eredmények adnak némi alapot az emberek vizsgálata során. Az, hogy az etanol-leszokás után fennmaradnak-e a CC ET-1 szint változásai, indokolttá teszi-e a vizsgálatot.

Az illegális kábítószer-használatot egy tajvani fogvatartottak (N = 701, átlagéletkor 33,8 év) keresztmetszeti vizsgálatában tanulmányozták, akiknek kórtörténetében kábítószerrel való visszaélés és kontrollok szerepeltek (N = 196) (50). A heroin, az amfetamin és az MDMA („extázis”) voltak a leggyakrabban jelentett visszaélések kábítószerei ebben a fogvatartott népességben. A kábítószer-visszaélők több mint egyharmadának (36,4%) kiderült, hogy ED-je van, mint azt az IIEF-5 pontszáma kimutatta, 10% -uk pedig súlyos ED-t jelentett. Megállapították, hogy a kábítószer-fogyasztók szignifikánsan alacsonyabb átlagos IIEF-pontszámokkal rendelkeznek az egyes tartományokban a kontrollokhoz képest. Ezenkívül a többszörös logisztikus regressziós elemzés bebizonyította, hogy az adagolás gyakorisága az ED előrejelzője. Azoknál a férfiaknál, akik tiltott szerek használatát ≥3 alkalommal jelentették naponta, jelentősen megnőtt az ED valószínűsége a férfiakhoz képest

Feszültség

Az ED és a szorongás, a depresszió, a krónikus stressz és a károsodott QoL közötti ciklikus kapcsolat nehézkesnek tűnhet, de a viselkedésmódosítás és az ED kezelésének másik lehetséges helyszíne (53,54). Schmidt és mtsai. nyolc klinikai vizsgálat metaanalízisét végezte, összehasonlítva a PDE5-I terápiát pszichológiai beavatkozással (azaz szexuális terápiával, párok tanácsadásával, szexuális neveléssel) kombinálva, bármelyik beavatkozással szemben (55). A szerzők jelentős előnyöket tapasztaltak a kombinált terápiában az erekciós funkció helyreállításában, és arra a következtetésre jutottak, hogy a pszichológiai beavatkozás különféle formátumokban történő alkalmazása további javulást eredményezett az IIEF-ben farmakológiai beavatkozással kombinálva.

31 újonnan diagnosztizált ED-ben szenvedő férfi prospektív kísérleti tanulmányában a stresszkezelés és a tadalafil (N = 19), valamint a kizárólag tadalafil (N = 12) programját hasonlították össze (56). A stresszkezelő program 8 hetes rekeszizom-légzőgyakorlatból és progresszív izomlazításból állt, audio CD-vel. A reggeli nyál kortizolszintjét a kiinduláskor és a beavatkozás végén mértük. 8 hetes beavatkozás után a szexuális vágy pontszámai negatívan korreláltak a reggeli nyálkortizollal, ami arra utal, hogy a magas reggeli kortizolszint gátolhatja a nemi vágyat.

Az ED-ben szenvedő betegek értékelése és kezelése során fontos megjegyezni, hogy a betegek teljes biopszichoszociális profillal rendelkeznek, és fel kell ismerni, hogy a szorongás, a depresszió, a stressz és az érzelmi jólét nemcsak az ED következménye lehet, hanem hozzájárulhat is ahhoz. A PDE5-I és az ED pszichológiai közreműködőinek csökkentését célzó kiegészítő módszerek kombinálása fontos lépés az életmód módosításában.

Következtetések

A szexuális diszfunkcióra vonatkozó jelenlegi klinikai irányelvek az életmódmódosítás alapvető szerepét támasztják alá az ED kezelésében (24). Az erekciós funkció javulása kézzelfogható motivációt jelent a betegek számára, amely az urológusokat egyedülálló szerepbe helyezi a megelőző stratégiák elősegítőjeként, amelyek sokkal szélesebb körű egészségügyi következményekkel járnak, beleértve a kardiovaszkuláris, pszichológiai és általános jólét javítását.

Köszönetnyilvánítás

Lábjegyzet

Érdekkonfliktusok: A szerzőknek nem jelentenek be összeférhetetlenséget.