Az elhízás kezelési módjai

Mi kit illik?

Vojtĕch Hainer, MD, PHD 1,
Hermann Toplak, orvos, PHD 2 és
Asimina Mitrakou, MD 3

1 Endokrinológiai Intézet, Prága, Csehország
2 Orvosi, Diabetes és Metabolizmus Tanszék, Graz Orvostudományi Egyetem, Graz, Ausztria
3 Belgyógyászati Klinika, Henry Dunant Kórház, Athén, Görögország

Címzett levelezés és újranyomtatási kérelem Dr. Vojtech Hainerhez, az Endokrinológiai Intézethez, Narodni 8, 116 94 Prága 1, Csehország. E-mail: vhainerendo.cz

Absztrakt

Az elhízás elterjedtsége mind a fejlett, mind a fejlődő országokban riasztó mértékben növekszik világszerte (1). Az európai elhízás prevalenciája a férfiaknál 10-20%, a nőknél 15-25% között mozog, míg az amerikai felnőtteknél az elhízás prevalenciája a férfiaknál a 28% -ot, a nőknél a 34% -ot érte el.

A túlsúly a hatodik legfontosabb kockázati tényező, amely hozzájárul a világ egészségügyi terheihez. Az elhízás felerősíti a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, a diszlipidémia, az ízületi gyulladás és számos rák kockázatát, és becslések szerint csökkenti az átlagos várható élettartamot (2).

Az elhízás kezelése által kiváltott negatív energiamérlegnek a zsírraktárak csökkenéséhez és a sovány testtömeg megfelelő megőrzéséhez kell vezetnie. Az elhízás kezelésének legfontosabb céljai között szerepel a hasi zsír előnyös csökkentése, az elhízással kapcsolatos egészségügyi kockázatok enyhítése, a társbetegségek és az életminőség javulása, valamint a halálozási arány csökkentése (3,4). Az elhízás sikeres kezelésének fontos hatással kell lennie az orvosi erőforrások felhasználására és az egészségügyi költségekre. Az orvosok és más egészségügyi szakemberek nagy kihívással néznek szembe az elhízott betegek nemcsak a fogyás, hanem a fogyás fenntartásának elősegítésében is.

Az elhízás kezelését egyedileg kell szabni, és figyelembe kell venni az életkorot, nemet, az elhízás mértékét, az egyéni egészségügyi kockázatokat, az anyagcsere és a pszicho-magatartás jellemzőit, valamint a korábbi súlycsökkentési kísérletek eredményét. A jövőben figyelembe kell venni a fogyást befolyásoló hormonális és örökletes tényezőket is.

Az elhízás kezelésének megkezdése előtt reális célokat kell kitűzni. Mind az orvosnak, mind a betegnek tudnia kell, hogy az 5–15% -os súlycsökkenés jelentősen csökkenti az elhízással kapcsolatos egészségügyi kockázatokat. A súlycsökkenéssel kapcsolatos irreális elvárások gyakran a súlykezelés kudarcát eredményezik.

Milyen típusú alacsony energiafelhasználású étrendet kell javasolni?

Az elhízás kezelésére ajánlott alacsony energiájú étrendnek alacsony zsírtartalmúnak kell lennie (2 vagy 35,0 és 39,9 kg/m 2 közötti BMI mellett komorbiditásokkal (3,4,52,53). Az elhízási műtéteket olyan központokban kell elvégezni, amelyek képesek a betegek műtét előtti felmérése, valamint a diagnózis, az értékelés, a kezelés és a hosszú távú nyomon követés átfogó megközelítésének felajánlása (53). A bariátriai műtétet alaposan meg lehet fontolni súlyosan elhízott serdülőknél, akiknek nem sikerült lefogyniuk az átfogó súlykezelés során legalább 6–12 hónapig egy speciális központban folytatott program, amely csontváz- és fejlődési érettséget ért el. A serdülőknél a bariatrikus műtétet végző központoknak széleskörű tapasztalattal kell rendelkezniük a felnőttek ilyen kezeléséről, és képesnek kell lenniük egy multidiszciplináris csoport biztosítására, amely rendelkezik gyermekgyógyászati műtéttel, dietetikával és pszichológiai kezeléssel kapcsolatos készségek (52,53). Idős betegeknél (> 60 év) a kockázat/haszon arányt egyéni alapon kell figyelembe venni. s. Hangsúlyozni kell, hogy az idős betegek műtétjének elsődleges célja az életminőség javítása, mivel a műtét önmagában nem valószínű, hogy növeli az élettartamot (53).

A bariatrikus sebészetben jelenleg rendelkezésre állnak korlátozó eljárások, valamint a tápanyagok felszívódását korlátozó eljárások. A súlycsökkenés és a fogyás fenntartásának nagysága a következő eljárásokkal növekszik: gyomor sávosodás, függőleges sávos gasztroplasztika, proximális gyomor bypass, biliopancreaticus elvezetés duodenalis kapcsolóval és biliopancreaticus elterelés (53). Nincs elegendő bizonyítékon alapuló adat, amely arra utalna, hogy egy adott beteget hogyan lehet egy adott bariatrikus eljáráshoz rendelni. Azonban azoknál a betegeknél, akiknek BMI-értéke> 50 kg/m 2, a gyomor bypass vagy a biliopancreaticus eltérítése több előnnyel jár. Tiszta korlátozó eljárások nem ajánlottak jelentős hiatal sérvben vagy súlyos gastrooesophagealis reflux betegségben szenvedő betegek számára. A gyomorszalagozás nem járulhat hozzá további jelentős fogyáshoz azoknál a betegeknél, akiknél a műtét előtt jelentősen csökkent táplálékfelvételt igazoltak. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a laparoszkóposan beállítható gyomorszalag a legbiztonságosabb bariatrikus eljárás, amely csak kisebb perioperatív műtéti kockázatokkal jár.

HORMONÁLIS ÉS ÖRÖKSÉGVETÉSI TÉNYEZŐK, AMELYEK HATÁLYOZIK A FOGÁST

Míg jelentős figyelmet szenteltek a táplálkozási és pszicho-magatartási tényezőknek a súlykezelésben betöltött szerepére, a testsúlycsökkenés és a fogyás fenntartásának hormonális és örökletes meghatározó tényezőinek szerepét alábecsülték.

A FOGYÁS HORMONÁLIS MEGHATÁROZÓI

A központi idegrendszer, a zsírszövet és a gasztrointesztinális traktus számos, a szabályozás energiamérlegében részt vevő hormonját írták le. A kiindulási hormonális szintek szerepét és a súlykezelésre adott válaszukat mind a fogyás, mind a fogyás fenntartása szempontjából tanulmányozták.

Naslund és mtsai. (58) értékelte a leptin, az inzulinrezisztencia és a pajzsmirigy működésének a súlycsökkenés fenntartásában játszott szerepét elhízott férfiaknál, akiket az életmód kétéves viselkedésmódosítási ideje alatt követtek. A magas kiindulási leptin/BMI arány, mint a leptin-rezisztencia markere, összefüggésbe hozható az elért fogyás fenntartásának sikertelenségével. A többszörös regressziós elemzésből kiderült, hogy a súlycsökkenés változékonyságának 2% -át a 2 éves követés után a kiindulási leptin és az inzulin szint magyarázta az életkorral együtt. A leptin érzékenységnek a súlycsökkenés meghatározásában betöltött szerepét Verdich et al. (59) Magasabb súlycsökkenést mutattak a 24 hetes testsúly-kezelésre reagálva azoknál az egyéneknél, akik alacsonyabb alapszintű leptinszintet mutattak a zsírtömeghez való igazodás után. Másrészt a szérum leptin szintjének nem megfelelően magas csökkenése a testsúly-szabályozásra reagálva negatívan befolyásolhatja a súlycsökkenés kimenetelét, és hajlamos a súly visszanyerésére (60–62) és a súlyciklusra (63).

A FOGYÁS VESZÉLYES MEGHATÁROZÓI

Nyilvánvaló, hogy néhány elhízott ember nagyobb súlycsökkenést érhet el ugyanarra a negatív energiamérlegre reagálva, mint a többiek. A genetikai tényezők szerepét a fogyás különböző képességeiben monozigóta ikreken, azaz azonos génekkel rendelkező egyéneknél végzett vizsgálatokban azonosították. Bouchard és Tremblay (67) tanulmánya középpontjában az enyhén túlsúlyos egypetéjű ikrek negatív energiamérlegre való reagálása állt, a fokozott fizikai aktivitás eredményeként. A súlycsökkenés hasonló volt az azonos ikrek párjaiban, de jelentősen különbözött a párok között. Hainer és munkatársai egy későbbi tanulmánya (68) szignifikáns hasonlóságot mutatott a súlycsökkenésben az elhízott monozigóta ikrek párjain belül egy VLCD-vel végzett 1 hónapos súlykezelési programra adott válaszként. Noha a testtömeg-csökkenés nagy különbségeket mutatott az egyének között, 5,9 és 12,4 kg között, monozigóta ikrek párjában hasonló volt. A páron belüli hasonlóság a zsírvesztésben 17-szer olyan magas volt, mint a párok közötti hasonlóság.

SÚLYFOGYÁS AZ ELHÍZÁS MONOGEN FORMÁJÁBAN -

A TÖBBFEJLESZTÉS GENETIKAI ÖSSZETEVŐJE A TÖBBI TÖBBÉLETES FORMÁBAN -

A genetikai tényezők bevonása az elhízás kialakulásába 40–70% -ra becsülhető (74). Csaknem 600 elhízásjelölt gént írtak le (75). Ezen obesogén vagy leptogén gének némelyike befolyásolhatja a fogyást és a fogyás fenntartását (76). Kimutatták, hogy több elhízásjelölt gén polimorfizmusa befolyásolja a súlykezelés eredményét (76). A súlykezelés kimenetelében részt vevő gének közül a vizsgált gének közé tartoznak az energiafelhasználás szabályozását befolyásoló gének (β3-adrenerg receptor, fehérjék szétkapcsolása), étvágyszabályozás (leptin, leptin receptor, szerotonin receptor), étkezési viselkedés (neuromedin β), adipogenezis (peroxiszóma proliferátor által aktivált γ2 receptor) és metabolikus szindróma (adiponektin) kialakulása. A több vizsgálatban tapasztalt kétértelmű eredmények a nem figyelembe vett gén-gén kölcsönhatásokkal, valamint a vizsgált gének eltérő etnikai, életkori és nemi kohorszokban játszott eltérő szerepével magyarázhatók. Ezenkívül az elhízás kezelésére adott testsúlycsökkenést befolyásolhatják az obesogén és/vagy leptogén génexpresszió változásai, amelyeket olyan környezeti tényezők okoznak, mint a bevitt tápanyagok típusa és a fizikai aktivitás szintje.

A genotipizálás releváns lehet a gyógyszerek súlykezelésben való hatékonyságának előrejelzésében. A G-fehérje β3 alegység polimorfizmusának (C825T) CC genotípusában szenvedő, elhízott egyének nagyobb súlycsökkenést értek el a szibutramin beadására reagálva, mint a TT/TC genotípusú egyénekkel (77). A fenil-etanol-amin-N-metil-transzferáz - egy enzim, amely katalizálja a noradrenalin epinefrinné való átalakulását - polimorfizmusa szintén kimutatták, hogy befolyásolja a sibutramin által kiváltott fogyást. A G-148A polimorfizmus homozigóták nagyobb súlycsökkenést mutattak a szibutraminnal végzett 3 hónapos kezelés hatására (78).

Átfogóbb tanulmányokra van szükség a jelölt elhízási gének, a pszicho-magatartási tényezők és a környezeti tényezők közötti kölcsönhatásról, hogy jobban megértsük a súlykezelés eredményét egyre obezogénebb környezetünkben.

ÁTfogó többszintű elhízásmenedzsment hálózat -

Köszönetnyilvánítás

Ezt a tanulmányt részben a cseh Egészségügyi Minisztérium támogatásával támogatták (IGA NR/7800-4).

Lábjegyzetek

A cikk szerzőinek nincs releváns kettősségi nyilatkozatuk.

Ez a cikk a cukorbetegség, az elhízás és a magas vérnyomás (CODHy) 1. világkongresszusán tartott előadáson alapul. A kongresszust és ennek a cikknek a közzétételét az MSD, a Roche, a sanofi-aventis, a Novo Nordisk, a Medtronic, a LifeScan, a World Wide, Eli Lilly, Keryx, Abbott, Novartis, Pfizer, Generx Biotechnology, Schering, korlátlan oktatási támogatások tették lehetővé. valamint a Johnson & Johnson.