Az elhízás és az androgénhiány diagnózisa közötti összefüggés tüneti idős férfiaknál

Témák

Absztrakt

Ausztráliában az 55–64 éves férfiak 25,5% -a és a 65–74 éves férfiak 19,9% -a elhízott, a testtömeg-index (BMI: a testtömeg kilogrammban kifejezett magassága és a négyzetméterben kifejezett magasság aránya) szerint ≥ 30 kg/m 2; ez 2,5-szeres növekedést jelent az elmúlt 20 évben. 7 Több mint minden harmadik, 55 éves vagy annál idősebb férfi derék kerülete (WC) az elhízott tartományban (≥ 102 cm) - 50% -os növekedés 1989 óta.8 az elhízás valószínűleg fontos tényező, amely hozzájárul az androgénhiány (AD) előfordulásának jelentett növekedéséhez az idősödő férfiaknál.

A tesztoszteron kiegészítést egyre inkább használják az idősödő, 10 - 12 éves férfiak, a jelöltek kiválasztása általában az AD-re utaló tünetek kombinációján és a szérum TT meghatározásán alapszik, 12 - 14, mivel egyikük sem következetesen megbízható elkülönítve. Nincs azonban egyetértés abban a TT-szintben, amely alatt a kezelés indokolt. 10, 12 - 14 Nemzetközi ajánlások alátámasztják azt az elképzelést, hogy a 8 nmol/l alatti TT szintek szubsztitúciót igényelnek, és a 12 nmol/L feletti szintek nem. 15 Az ausztráliai Endokrin Társaság (ESA) irányelvei, amelyeket a gyógyszerészeti ellátási rendszer elfogadott a tesztoszteron receptek támogatására 40 éves és idősebb férfiak esetében, kimutatható here- vagy agyalapi mirigy-betegség hiányában 8-nál kisebb TT-szint dokumentálását követelik meg. nmol/L vagy TT szint 8–15 nmol/L, a luteinizáló hormon (LH) szintje meghaladja az eugonadal referencia-tartomány felső határának 1,5-szeresét a fiatal férfiaknál (az elsődleges herékelégtelenség mutatójaként) két külön reggeli mintán.16

Az elhízás és a szérum TT-szintek közötti elismert összefüggés ellenére nincsenek adatok arról, hogy az elhízás milyen hatással van az AD biokémiai diagnózisának valószínűségére tüneti idős férfiaknál.

Beszámolunk a tüneti idős férfiaknál az adipozitás és a TT kapcsolatáról, és felmérjük az elhízás hatását a TT küszöbértékek alkalmazására az életkorral összefüggő AD diagnosztizálásában a jelenlegi ausztrál irányelvek szerint.

Az 55 éves és annál idősebb férfiak közösségi hirdetésekkel toboroztak. A résztvevők nem dohányzók voltak, akiknek általános egészségi állapota jó volt, de az AD-vel összhangban lévő tünetek jelentkeztek a hangulat és a kogníció (például alacsony hangulat, letargia), testösszetétel (pl. Csökkent izomtömeg vagy erő) és szexuális diszfunkció ( pl. rossz libidó, szexuális teljesítmény csökkenése).

A férfiakat telefonos szűrés útján kizárták, ha túlzott alkoholfogyasztásról, rosszindulatú daganatról, súlyos krónikus orvosi betegségről (beleértve a cukorbetegséget és alvási apnoét), prosztatarákról vagy klinikailag jelentős benignus prosztata betegségről, tesztoszteron terápia alkalmazásáról számoltak be az elmúlt 12 hónapban, vagy gyógyszerek, amelyekről ismert, hogy befolyásolják a tesztoszteronszintet. A férfiakat szintén kizárták, ha II. Vagy III. Osztályú elhízásról számoltak be (BMI ≥ 35 kg/m 2), 17 a hipogonadotróf hipogonadizmussal elismert összefüggés miatt.18

Az alanyok magasságát, súlyát és WC-jét ugyanazon kutatónővér mérte meg, és két reggeli vérmintát vettek (külön napokon 7: 00-10: 30 között) a TT, a nemi hormonkötő globulin (SHBG) és az LH szintjének meghatározására. . A két érték átlagát használtuk. Ha a TT szintek több mint 100% -kal különböztek, akkor egy harmadik mintát vettünk (n = 5), és kiszámítottuk a három érték átlagát. Az ösztradiolt csak egyetlen mintán mértük. A mintagyűjtések közötti intervallum 3–14 nap volt.

A déli egészségügyi humánkutatási etikai bizottság jóváhagyta a projektet, és minden alany aláírt beleegyezést adott. Az alanyokat 2001. május és 2003. február között vették fel.

A TT-t immunvizsgálattal mértük Chiron Diagnostic ACS: 180 automatizált kemilumineszcens rendszerrel (Chiron Corporation, East Walpole, Mass, USA) (vizsgálati interakciós variációs együttható [CV], 7,9% 8 nmol/L-nél; referencia-tartomány [RR], 8 –28 nmol/L). Az SHBG-t IMMULITE analizátorral (CV, 7,9%) határoztuk meg, és az ösztradiolt radioaktív immunvizsgálattal (CV, 14,5%) határoztuk meg (Diagnostics Product Corporation, Los Angeles, Kalifornia, USA). A számított szabad tesztoszteront (számított FT) a Vermeulen-egyenlet segítségével határoztuk meg. 19 LH-t AxSym-en (Abbott Diagnostics, Abbott Park, Illinois, USA) mértünk (CV, 6,4%).

A magasságot 0,1 cm-re kalibrált sztadiométerrel határoztuk meg, és a súlyt 0,1 kg-ra mértük a BMI kiszámításához. 17 WC-t mértek a parti margó és a csípőcsík közötti középpontban.17 E vizsgálat szempontjából a férfiak elhízottak voltak, ha vagy a BMI ≥ 30,0 kg/m 2, vagy a WC ≥ 102 cm volt. 17, 20

A statisztikai számításokat a GraphPad InStat 3.05-ös verziójával és a Prism 4 for Windows (GraphPad Software, San Diego, Calif, USA) segítségével végeztük. Az elemzés céljából a férfiakat az elhízás megléte vagy hiánya alapján osztályozták. A csoportok összehasonlítására szolgáló statisztikai elemzéseket párosítatlan t teszt alkalmazásával végeztük; és Mann – Whitney tesztet alkalmaztunk az LH értékekre, mivel az adatok nem voltak normálisan elosztva. Az alacsony TT és a kalkulált FT relatív kockázatait Fisher pontos tesztjével határoztuk meg. Jelentősége a következő volt: P Eredmények

223 férfit (222 fehér, egy ázsiai) vettünk fel, átlagéletkoruk 63,4 ± 0,5 év (tartomány 54–86 év), átlagos BMI 27,3 ± 0,2 kg/m 2 (tartomány 20,5–36,2 kg/m 2). Négy férfi mért BMI-értéke ≥ 35,0 kg/m 2 (tartomány: 35,5–36,2 kg/m 2) annak ellenére, hogy önmaga jelentette be a BMI 2-t; ezeket az alanyokat bevonták az elemzésbe. Az átlagos WC 99,8 ± 0,7 cm (tartomány, 77–125 cm) volt. A csoportban nem volt korreláció a TT szintje és az életkor között (az adatokat nem közöljük).

Kilencvenkilenc férfi elhízott (BMI ≥ 30,0 kg/m 2 vagy WC ≥ 102 cm) és 124 férfi nem elhízott (1. háttérmagyarázat). Az elhízott férfiak átlagos TT-értéke alacsonyabb volt (12,7 ± 0,4 v 15,0 ± 0,4 nmol/l; P ± 1,4 v 40,2 ± 1,3 nmol/L; P = 0,005), mint a nem elhízott férfiaknál. Az elhízott férfiaknál az átlagos kalkulált FT-szint is alacsonyabb volt (275,7 ± 7,8 v 299,3 ± 7,4 pmol/L; P = 0,03). Medián LH (4,4 [IQR, 3,4–6,7 NE/L] v 5,3 [IQR, 3,7–6,5 NE/L]; P = 0,21) és az átlagos ösztradiolszint (40,3 ± 1,8 v 38,9 ± 1,6 pmol/L; P = 0,46) szintek nem különböztek.

Az elhízott férfiak közül 12% -nak volt átlagos TT szintje P = 0,0003). Átlagos TT-szintek P = 0,02).

Amikor az életkorral összefüggő AD diagnosztizálására vonatkozó ESA irányelveket16 alkalmazták a csoportra, 15 elhízott férfit (15%) és négy nem elhízott férfit (3%) minősítettek alkalmasnak a PBS által támogatott tesztoszteron terápiára (3. háttérmagyarázat).; az elhízott férfiak relatív kockázata 1,92 (95% CI, 1,44–2,55; P = 0,003).

11 elhízott férfiból három, akiknek volt egy kezdeti TT szintű megbeszélésük

Ez az első leírás az elhízás szérum tesztoszteronszintre gyakorolt hatásáról az öregedő, AD-re utaló tünetekkel rendelkező férfiak csoportjában, akik valószínűleg azokat tükrözik, akik tanácsot kérhetnek a tesztoszteron terápia szerepéről. Ezek az adatok megerősítik és kiterjesztik az epidemiológiai vizsgálatok korábbi megfigyeléseit. 4, 21 Az egyébként egészséges, de tünetekkel járó, 54–86 éves férfiak körében az enyhe elhízás (BMI vagy WC alapján) a TT szint 15% -os csökkenésével járt.

Az AD tüneteire vonatkozó követelményt azért vezették be, hogy ösztönözzék a férfiak bevonását az egészségügyi szakemberek elé, hogy megvitassák a férfiak öregedését vagy a tesztoszteron kezelést. Bár nem közvetlenül összehasonlítható, önkénteseink fenotípusa valószínűleg hasonló lesz a „LOH: Late Onset Hypogonadism” - mások által leírt „klinikai és biokémiai szindróma” néven említett.15 Kizártunk olyan férfiakat, akik mérsékelt vagy súlyos elhízásról számoltak be, a hipogonadotróf hipogonadizmussal való ismert összefüggés.18, 21

Az ESA irányelveit alkalmazva megállapították, hogy 16 AD minden 55 éves vagy annál idősebb férfiban létezik, akik általában vagy hasi elhízottak (de a BMI nem haladja meg a 35 kg/m 2 -et) és az AD-vel összhangban lévő tünetekkel rendelkeznek, szemben az csak egy a 33 nem elhízott, hasonló korú férfiból, ugyanakkor a tünetek profiljával.

Adataink alátámasztják az alacsony TT-szint megerősítésének követelményét az AD diagnosztizálásához is. A TT-szintek hétről hétre történő változékonysága jól dokumentált, 23 és kohorszunkban 11 elhízott férfiból három és négy nem elhízott férfiból három, kezdeti TT-vel, 14 - ez elhízott férfiak 5% -ára vonatkozna de nem elhízott embereinknek csak 1% -a. A legújabb irányelvek azt is tanácsolják, hogy a TT P szintet