Az elhízás hatása a munka első szakaszára

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS

Becsülni az elhízás hatásait a vajúdás első szakaszának időtartamára és előrehaladására egy túlsúlyos populációban, és megbecsülni a dózis-hatást az elhízás növekvő osztályai szerint.

MÓD

Retrospektív kohorsz vizsgálatot végeztünk a vajúdás progressziójáról 5204 egymást követő, szinguláris terhességet (37 hét vagy annál hosszabb terhesség) és csúcsbemutatót tartalmazó szülők között, akik befejezték a vajúdás első szakaszát. Két összehasonlító csoportot határoztunk meg a testtömeg-index (BMI) alapján, amely kevesebb, mint 30 (n = 2413) vagy 30 vagy annál nagyobb (n = 2791). A reprodukciós görbék felépítéséhez ismételt mérések analízisét polinom modellezéssel alkalmaztuk. A 30-nál kevesebb BMI-vel rendelkező nők és a 30-nál nagyobb testtömeg-indexű nők időtartamát és progresszióját összehasonlították egy többváltozós intervallum-cenzúrázott regressziós modellben, amely a paritásra, a munka kezdetének típusára, a fajra és a 4000 g-nál nagyobb születési súlyra igazított.

EREDMÉNYEK

A vajúdási görbék a terhesség első szakaszának hosszabb időtartamát és lassabb előrehaladását jelzik a nőknél, akiknek BMI-értéke 30 vagy annál magasabb, mind a nulliparous, mind a multiparous nők esetében. A többváltozós intervallum-cenzúrázott regresszióanalízis szignifikánsan hosszabb időtartamot igazolt (4–10 cm: 4,7 a 4,1 órához képest, a P 1–3 elhízott nőknél magasabb a sebfertőzés, a sebek szétválasztása, a dehiszekció, az érzéstelenítés szövődményei, a trombózis és a műtéti szövetkárosodás császármetszéssel járó 2,4,5 Ezen kívül sok tanulmány az anyák elhízását a császármetszés független rizikófaktoraként határozta meg. 5–7 Ezért körültekintő újra megvizsgálni a császármetszéssel kapcsolatos javallatainkat, különösen, ha ez összefügg az elhízott lakosságnak.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Retrospektív kohorszvizsgálatot végeztünk minden olyan terhes nőtől, aki 2004. július és 2008. június között teljesítette a vajúdás első szakaszát a Washington Egyetem Orvosi Központjában, St. Louis-ban (Missouri). A vizsgálat megkezdése előtt a washingtoni engedély jóváhagyást kapott. Egyetemi emberkutatási védőtábla Azok a nők, akik teljesítették az inklúziós kritériumokat, szinguláris terhességet hordoztak a fejfájás prezentációjában, és legalább 37 hetes 0 napos terhességig voltak a vajúdáskor és a szülésnél. Kizárási kritériumok azok a nők voltak, akik koraszülöttek, veleszületett rendellenességekkel rendelkező magzatuk volt vagy császármetszéssel születtek 10 cm-es dilatáció előtt.

Részletes demográfiai információkat vontak ki a nyilvántartásokból, beleértve az orvosi és műtéti előzményeket, a szülészet és a nőgyógyászat történetét, a prenatális kórtörténetet, a szülést megelőző nyilvántartásokat, valamint a szülés és a szülés nyilvántartását. A vajúdási és a szülés nyilvántartásában rendelkezésre álló információk magukban foglalták a gyógyszereket, a vajúdás típusát, a méhnyak vizsgálati idejét, a dilatációt és az állomást, a vajúdási szakaszok hosszát, a szülés módját és a szülés utáni nyilvántartást. A méhnyak tágulását centiméterben mértük, 0 és 10 cm között. A súlyt és a magasságot a munkaerő-felvételről és a szülésről szóló betegjelentés alapján rögzítettük. A testtömeg-indexet (BMI, súly (kg)/[magasság (m)] 2 számítva) az orvosi dokumentáció adatai alapján számítottuk. Az elhízást BMI 30-nak vagy annál nagyobbnak határozták meg az Egészségügyi Világszervezet kritériumai szerint. 14 A terhességeket egy nő utolsó menstruációs periódusával dátumozták, ha ez a dátum az első trimesztert követő 7 napon belül, a második trimeszter 10 napján vagy a harmadik trimeszter ultrahangvizsgálatának 21 napján belül volt. A terhességeket ultrahanggal dátumozták, ha az utolsó menstruációs időszak ismeretlen volt, vagy ha az ultrahangos datálás kívül esett a fent említett paramétereken.

A kiindulási jellemzőket összehasonlítottuk a két vizsgálati csoport között: a BMI kevesebb, mint 30, és a BMI 30 vagy annál nagyobb. A folyamatos változókat összehasonlítottuk a Student t tesztjével az összes normálisan elosztott adathoz. A normalitást Shapiro-Francia teszttel teszteltük. 15 kategorikus változót hasonlítottunk össze a χ 2 teszt segítségével.

További elemzéseket végeztek, rétegezve a paritás, valamint a BMI-rétegek szerint: kevesebb, mint 25, 25–29, 30–39 és 40 vagy annál nagyobb. Az elemzés során a többszörös összehasonlításhoz Bonferroni korrekciót alkalmaztunk, a korrigált szignifikancia szint P 16 volt. A regressziós elemzést fordított megközelítéssel hajtottuk végre; ezért a kiindulási pontot akkor határoztuk meg, amikor a beteg elérte a 10 cm-es tágulatot, majd visszafelé számítottuk 0 cm-re. Megállapítást nyert, hogy az adatsorban a kilencedik rendű polinom felel meg legjobban a dilatációs értékeknek.

Asztal 1

Az elhízott és nem elhízott nők alapjellemzői

BMI 30 vagy több (n = 2791) kevesebb, mint 30 (n = 2413) P

Anyai életkor (y)

24,8 ± 5,7

23,8 ± 6,0

2 .

Az elhízott nők hosszabb ideig és lassabban haladtak a vajúdás első szakaszában. A paritás, a munkaerő típusa, a faj és a születési súly 4000 g-nál nagyobb súlyának kiigazítása után is a 4 cm-től a teljes méhnyak-dilatációig tartó fejlődés időtartama átlagosan hosszabb időt vett igénybe azoknál a nőknél, akiknél a BMI 30 vagy annál nagyobb (4,7, szemben a 4,1 órával, P táblázat 2). 2 cm-es intervallumokban elemezve a dilatáció 4 cm-ről 6 cm-re való haladásának különbsége volt a legkifejezettebb (2,2 1,9 órához képest, P 1. és 2. ábra). 2). Az afro-amerikai versenyt az 1. táblázatban látható különbségek figyelembevételével igazítottuk; az adatok azonban nem voltak fajonként rétegezve, mivel a korábbi adatok nem mutatnak különbséget a munka első szakaszának időzítésében. 19.

Elhízott munkaerő görbe a nem elhízott nőkhöz képest. BMI, testtömegindex.

Normann. Az elhízás hatása a munka görbéjére. Obstet Gynecol 2012.

Munkaerő-görbe az elhízás állapota és paritás szerint. BMI, testtömegindex.

Normann. Az elhízás hatása a munka görbéjére. Obstet Gynecol 2012.

2. táblázat

Az első vajúdási szakasz medián időtartama (4–10 cm) órákban (5., 95. percentilis) elhízottaknak a nem elhízott nőkhöz képest és 2 cm-es lépésekben

Nyaki tágulás (cm) BMI 30 vagy több, kevesebb mint 30 P *

n	2,791	2,413
4–10	4,7 (1,3, 16,4)	4,1 (1,2, 14,3)	2 .

A BMI alapján stratifikálva a növekvő BMI hosszabb idővel társult az egyes méhnyak-dilatációk eléréséhez 6 cm-ig, mind a nulliparous, mind a multiparous nőknél (3. táblázat). Nem volt különbség a munka előrehaladásának idején a 25-ös vagy annál kisebb BMI-k és a BMI-k 25,1–29,9 között mindkét paritásos csoport esetében. A nulliparous és a multiparous nők esetében sem mutatkozott klinikailag szignifikáns különbség a vajúdás progressziójának medián idejében 6 cm után. A vajúdás első szakaszának befejezéséhez szükséges medián idő jelentősen megnőtt, mivel a BMI 30 felett nőtt, és körülbelül 2 órával hosszabb volt a 40-nél nagyobb BMI-vel rendelkező nőknél, szemben a 25-ös vagy annál alacsonyabb BMI-vel (6,7, míg a nullipáros nőknél 4,6 és 5,0 összehasonlítva a többpáros nőknél alkalmazott 3,3-zal). A 6 cm-es dilatáció utáni munka sebessége és a BMI között azonban nem volt összefüggés (3. és 4. ábra 4).

A nullipáros nők munkaerő-görbéje testtömeg-index (BMI) szerint rétegezve.

Normann. Az elhízás hatása a munka görbéjére. Obstet Gynecol 2012.

Munkaerő-görbe a többpáros nők esetében testtömeg-index (BMI) szerint rétegezve.

Normann. Az elhízás hatása a munka görbéjére. Obstet Gynecol 2012.

3. táblázat

A vajúdás első szakaszának medián időtartama (4–10 cm) órákban (5., 95. százalék) a testtömeg-index alapján rétegzett nulla és többszörös nők esetében, 2 cm-es lépésekben

Nyaki tágulás (cm) BMI 25,0 vagy kevesebb 25,1–29,930,0–40,0, nagyobb, mint 40,0

Nulliparous	366	676	746	137
4–10	4,6 (1,5, 14,4)	5,0 (1,6, 15,7)	5,5 (1,8, 17,3)	6,7 (2,1, 21,2)
Referens	.18.	2 .

VITA

Megállapítottuk, hogy az elhízott nők vajúdásának első szakasza hosszabb medián időtartammal rendelkezik, és lassabban halad 6 cm-ig, mint a nem elhízott kohorszuk, még a lehetséges zavaró tényezők kiigazítása után is. A vajúdási görbe különbsége az elhízott nőknél a vajúdás úgynevezett „látens” szakaszában nyilvánul meg, és nem befolyásolja a vajúdás aktív szakaszát. Ez azt jelzi, hogy az elhízott nőknek hosszabb ideig kell eljutniuk a vajúdás aktív szakaszába, és szemben az általánosan elfogadottakkal, a vajúdás első szakaszának aktív szakasza ebben a csoportban csak 6 cm-re kezdődik. BMI kategória szerinti rétegzéskor a munka második szakaszának eléréséhez szükséges idő megnövekedett. A vajúdás első szakaszának befejezéséhez szükséges medián idő majdnem 2 órával hosszabb volt a 40-nél nagyobb BMI-vel rendelkező nőknél, a normál testsúlyú nőknél, a nullipáros és a többpáros nőknél, és körülbelül 7 órával hosszabb az e kategóriákba tartozó nők 95. percentilisében. Ezek az eredmények megerősítik a korábbi tanulmányokat, amelyek arra utalnak, hogy az elhízott nők vonatkozásában szükség lehet a „normális” munka jelenlegi meghatározásának megváltoztatására.

Legutóbb Koimniarek és munkatársai hasonló intervallum-cenzúrázott regresszióanalízist használtak a BMI munkaerő-előrehaladásra gyakorolt hatásának vizsgálatára. Ebbe a tanulmányba 118 978 házastársi és többpáros nőt vontak be. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a BMI növekedése mind a nulliparous, mind a multiparous nőknél a munka lassabb előrehaladásával jár. Az elhízott, semmihez nem tartozó nők esetében a munkaerő-görbében nem volt inflexiós pont; ezért nem találtak különbséget a látens és a gyorsított fázisok között. Az elhízott, sokpáros nőknél a vajúdás progressziójának különbségét csak 7 cm előtt találták meg. Fontos megjegyezni, hogy ebben a tanulmányban olyan nők vettek részt, akik nem teljesítették a vajúdás első szakaszát, ami potenciálisan torzította az eredményeket. Ezen túlmenően, bár a vizsgált populáció 53% -ban elhízott nőkből állt, csak 6,8% -nál volt a BMI 40-nél nagyobb.

Vizsgálati kohorszunkba csak azok a nők kerültek be, akik elérték a vajúdás második szakaszát. Ha van olyan elfogultság, amely kizárja azokat a nőket, akik nem jutottak el a második szakaszba, az elfogultság valószínűleg a nullára mutat, és alulbecsüli az elhízott és nem elhízott nők közötti munkaerő-előrehaladás különbségét. Egyetlen, nagy elhízott népességgel rendelkező tercier ellátási központ használata korlátozza az eltérő klinikai megközelítéseket és elfogultságokat a vajúdó elhízott betegek gondozásában, mivel az elhízás meghaladja a vizsgált populáció 50% -át. A tanulmány másik erőssége az adatok részletes kivonása volt, beleértve a kiindulási demográfiai adatokat és a munkaerő-változókat, amely lehetővé tette a kockázatbecslések kiigazítását a lehetséges zavaró tényezők szempontjából.

Vizsgálatunk lehetséges korlátait is figyelembe kell venni. A magasság és a súly a beteg beszámolóján alapult, nem pedig a munkaerő-felvétel és a szülés pontos mérésén. Mindazonáltal a súlyról és magasságról szóló betegjelentés megbízható információforrásnak bizonyult a reproduktív korú nőkről szóló korábbi vizsgálatok során. 23 Ezenkívül lehetséges, hogy a beteg magassági és testsúly-jelentése potenciális beiktatáshoz vezetett a téves csoportba, ami téves osztályozási torzítást okozott. Ez azonban csak az azonosított különbségek alábecsülését szolgálná. Egy másik lehetséges korlátozás az, hogy retrospektív tanulmánytervünk tipikus munkaerő-felvételi gyakorlatokra támaszkodott, amelyek a korai látens szakaszban kevés spontán munka felvételét tartalmazták. Tehát a munkaerő-görbe-összehasonlítások becslésének pontossága korlátozott a 3 cm-nél kisebb méhnyak-dilatáció vonatkozásában, tekintettel a korábbi dilatációk korlátozott számú megfigyelésére. Végül, tekintettel a vizsgálat retrospektív jellegére, csak az elhízás és a vajúdás első szakaszának előrehaladása közötti kapcsolatot tudjuk megállapítani, nem pedig az okozati összefüggést.

Megállapítottuk, hogy a 30 vagy annál nagyobb BMI-vel rendelkező nők hosszabb ideig és lassabban haladnak a vajúdás első szakaszának látens szakaszában, megerősítve azokat a korábbi tanulmányokat, amelyek kizárták azokat a nőket, akik nem jutottak el a második szakaszba. Vizsgálatunk azt mutatja, hogy az elhízott nők esetében a szülés felgyorsult fázisa csak 6 cm-es dilatációval kezdődik, és hogy a gyorsított fázis elérése több időbe telik, mint nem elhízott társaik. Továbbá azt tapasztaltuk, hogy ez a különbség növekszik az elhízási osztály növekedésével. 14 A császármetszés egyre növekvő számával és a császármetszésen átesett elhízott nők növekvő morbiditásával körültekintő, hogy újraértékeljük a munka letartóztatásának általános definícióját. Eredményeink azt sugallják, hogy egyetlen „normál” vajúdási görbe alkalmazása a munkaerő-disztócia túlzott diagnosztizálásához vezet 6 cm-es dilatáció előtt, és hogy a császármetszésről szóló döntés meghozatala előtt az elhízott nőknél különböző normákkal kell meghatározni a munka letartóztatását.

Köszönetnyilvánítás

Dr. Cahill Robert Wood Johnson orvos kari tudós, aki részben támogatja ezt a munkát.