Az elhízás oktatási különbségei az Egyesült Államokban: A trendek közelebbi áttekintése

Ausztrál Demográfiai és Társadalomkutató Intézet, Ausztrál Nemzeti Egyetem, Canberra, Ausztrál fővárosi terület, Ausztrália

Absztrakt

Az 1970-es évek óta az elhízás (BMI ≥30) több mint kétszeresére nőtt (15-ről 33% -ra) az amerikai felnőttek körében ((1)). Időközben a legalább valamilyen főiskolai végzettséggel rendelkező népesség aránya 12-ről 56% -ra nőtt ((2)). Az empirikus bizonyítékok az oktatással kapcsolatos elhízási különbségekről következetlenek. A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatok (NHANES) elemzésein alapuló, széles körben idézett állítások a következők: (i) az elhízásban az oktatási különbségek csökkentek, különösen a nők esetében az 1970-es évek óta; (ii) bár az elhízás továbbra is fordított összefüggésben van a nők oktatásával, ez már nem különbözik a férfiak végzettségétől; és (iii) az elhízás a legnagyobb mértékben a legképzettebb férfiaknál és nőknél növekedett ((3), (4)). A National Health Interview Surveys (NHIS) számos elemzése azt találta, hogy a főiskolai végzettséggel összehasonlítva a középiskolai végzettséggel vagy valamilyen főiskolai végzettséggel rendelkező emberek egyre nagyobb valószínűséggel elhíznak, de egymás között a kevésbé képzett csoportokat nehezebb elérni megkülönböztetni egymástól ((5), (6), (7)). Az NHIS elemzései közül kettő azonban nagyrészt figyelmen kívül hagyta a divergencia eredményeit, és arra a következtetésre jutott, hogy az oktatási különbségek az idők során csökkentek ((5), (7)).

Az NHANES-adatokat összehasonlítható felmérési terveik és fizikailag mért antropometriai információik alapján figyelték meg, míg az NHIS-ben található súly- és magassági adatokat önmaguk jelentik, ami általában alábecsüli a túlsúlyt ((8)). A fejlett országokban élő nők körében az önjelentések felhasználásával végzett vizsgálatok nagyobb valószínűséggel mutatnak inverz kapcsolatot a társadalmi-gazdasági helyzet és az elhízás között ((9)). Az NHIS egyik tanulmánya sem volt külön nemenként, bár az NHANES eredményei nemi különbségeket sugallnak az oktatásban - az elhízás társulásában. Más kérdés lehet az oktatás nem megfelelő osztályozása. Az NHIS eredményei szignifikáns és növekvő különbségtételre utalnak a főiskolai végzettségűek és a nem végzettek között ((5), (6), (7), de ez a megkülönböztetés nem történt meg minden korábbi tanulmányban. Az NHANES elemzéseiben ((3), (4)) az oktatást alacsony (

MÓDSZEREK ÉS ELJÁRÁSOK

Három NHANES mintát elemeznek a megfelelő alapvonalakkal 1971–1974 (NHANES I), 1976–1980 (NHANES II) és 1999–2006 (folyamatos NHANES, négy kétéves ciklusban szabadul fel) ((10)). Az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ által végzett NHANES az USA nem intézményesített populációjának többlépcsős, rétegzett és csoportosított valószínűségi mintája. A túlmintázott alcsoportok azok, akiknek az NHANES I és II csoportban nagy az alultápláltság veszélye (alacsony jövedelműek, óvodáskorú gyermekek, fogamzóképes nők és idősek), valamint alacsony jövedelműek, 12–19 éves serdülők, 60 évesek és afrikai amerikaiak és mexikói amerikaiak a folyamatos NHANES-ban. A szociodemográfiai és egészségügyi információkat belföldi interjú és fizikai vizsga útján gyűjtik össze egy mobil vizsgaközpontban.

A kilogrammokban kifejezett tömeg és a négyzetmagasság méterben számított BMI-t három kategóriába sorolják: normál testsúlyú (BMI 18,5–2), túlsúlyos (BMI 25–2) és elhízott (BMI ≥30 kg/m 2) ( (11)). Kizárjuk az alsúllyal járó eseteket (BMI 2), ami (3), (4), (12)) képviseli a főiskolát végzettek megkülönböztetését a néhány főiskolai végzettséggel.

Az elemzés a kiinduláskor 25–64 éves nem spanyol fehérekre és feketékre korlátozódik. Az első két NHANES esetében a spanyolokat a nemzeti származás alapján azonosítják ((13)). Az oktatási vagy antropometriai mérésekből hiányzó 282 eset, a felmérés idején 612 terhes nő és 584 alsúlyú eset törlése után az elemzési mintában 21 504 alany van. Asztal 1 biztosítja a minta nagyságát és a BMI megoszlását az oktatás szintje szerint.

Az elhízás oktatási különbségeit a prevalencia modell elemzi, és az idő (1971–1980 vs. 1999–2006) és az oktatás közötti interakciós kifejezések jelzik az oktatás és az elhízás társulásának időbeli változását (a részletes modellleírásokat lásd: Kiegészítő függelék online). Az elemzést külön-külön végzik mind a négy nemi csoport esetében, életkor szerint (25–44 vs. 45–64). Az eredmények hasonlóak, ha az életkort az egyes korosztályokhoz igazítják. Az NHANES I és II adatokat összesítve az 1971–1980 közötti időszakot reprezentálják, mivel az oktatás-specifikus BMI megoszlás stabilnak tűnik az első két NHANES-on.

Az elemzést a SAS (9.2-es verzió; SAS Institute, Cary, NC) PROC GENMOD eljárása hajtja végre binomiális elosztási és azonosság-kapcsolati funkcióval ((14)), és a felmérés tervezésének hatásait az általánosított becslési egyenletek keretrendszere (( (15)). A minta tömegét a hat felmérés/ciklus mindegyikén belül normalizáljuk. Az eredmények nem különböznek egymástól lényegesen, ha a folyamatos NHANES mintatömegeit egy többszörös 2 éves ciklusok elemzésére kifejlesztett súlyozási eljárás alapján állítják össze ((16)), vagy ha az elemzés súlyozatlan, a felmérés klaszterezéséhez és rétegzéséhez nem igazítanak. Mivel az elemzés nem igazodik további kovariánsokhoz, a modellbecslések megegyeznek a kereszttáblázott eredményekkel, a kerekítési hiba kivételével. A modellezés ugyanakkor becsléseket ad a mintavételi hibákról és a közvetlen statisztikai tesztekről.

EREDMÉNYEK

Asztal 1 Összehasonlítja az elhízott prevalenciát az oktatási kategóriák és az időszakok között, a Kiegészítő függelék online. A fehér nők esetében az elhízott százalékban az oktatási különbségek mind pozitívak voltak, ami a nem főiskolai végzettségűek elhízási hajlamának általános emelkedését jelzi a diplomásokhoz viszonyítva. E különbségek időbeli változásai szintén pozitívak voltak, és statisztikailag szignifikánsak azoknál a nőknél, akik valamilyen főiskolával rendelkeznek. Így az elhízás különbségei az idő múlásával nőttek a két főiskolai csoport esetében, és más összehasonlítások esetében nem volt bizonyíték csökkenésre. 1999–2006-ban az elhízott prevalencia a legalacsonyabb volt az egyetemen végzett nők körében (20% 25–44 éves korban és 32% 45–64 éves korban), és lényegesen magasabb, 8–18 ponttal a kevésbé képzetteknél.

Noha a férfiak iskolai különbségei kisebbek voltak, mint a nőké, a fehér férfiak körében az oktatás és az elhízás mindkét időszakban is negatív kapcsolatban állt. Az általános minta alól kivételt képeztek a középiskolából kimaradó fiatalabb férfiak. A legmagasabb az elhízás aránya 1971–1980-ban (15,7% vs. 6,3% a főiskolát végzetteknél), de 1999–2006-ban nem elhanyagolhatóan kevésbé voltak elhízottak, mint a legképzettebbek (18,3% és 24,8%). A különbség 16 pontos csökkenése jelentős volt. Figyelemre méltó, hogy egyetlen más összehasonlításban sem csökkentek a fehér férfiak iskolai különbségei az idő múlásával, és 45–64 éves korban az elhízott prevalencia 1999–2006 között volt a legmagasabb a középiskolából kimaradók körében (42%).

A fekete minták lényegesen kisebbek voltak, különösen a korábbi időszakban a két főiskolai csoport esetében. Ezért a feketékre vonatkozó eredmények bizonytalanabbak voltak. A fiatalabb fekete nők esetében a kevésbé képzettek többé vagy kevésbé voltak elhízottak, mint a főiskolát végzettek, és a két főiskolai csoport közötti elhízási különbség mérsékelt jelentőséggel nőtt, ami hasonló volt a fehér nőkhöz. Az idősebb fekete nők esetében az oktatási különbségek jelentéktelennek látszottak csökkenni 1999–2006 között. De a csökkenést nagyrészt a főiskolai végzettségűek szokatlanul alacsony elhízási százaléka okozta a kis mintában (1971–1980) (19 eset).

Az elhízás oktatási különbségei elhanyagolhatóak voltak az idősebb fekete férfiak körében mindkét időszakban, a fiatalabb fekete férfiak körében pedig 1999–2006 között. Az elhízás emelkedése 1971–1980-ban a fiatalabb, kevésbé iskolázott feketék esetében jelentős volt, ha az összes nem főiskolát végzett diplomát összevonták, ami a különbségek csökkenésére utal. De az 1971–1980-as mintában kevés volt a főiskolai végzettségűek száma (27 eset).

Végül, az elhízás az idők folyamán minden oktatási szinten növekedett az összes korosztály és nemcsoport között (utolsó oszlop, Asztal 1). A változások oktatási különbségei egyenértékűek az oktatási különbségek változásával (utolsó oszlop, Asztal 1). Így a növekedés a legtöbb oktatási csoportban hasonló volt, de szignifikánsan nagyobb a fiatal nőknél, akik valamilyen főiskolával rendelkeznek, és kisebb a fiatalabb fehér férfiaknál, középiskolai végzettség nélkül. A legkevésbé képzett idősebb fekete nők esetében a lényegesen kisebb növekedés kétséges volt egy kis minta miatt, amint arra fentebb rámutattunk.

VITA

Az 1970-es évek óta az elhízás oktatási különbségei általában stabilak maradtak. A fehérek és a fiatalabb, 25–44 éves fekete nők körében a kevésbé képzettek továbbra is gyakrabban elhíznak, mint a főiskolát végzettek, de a különbségek nagyobbak a nőknél, mint a férfiaknál, és gyengék vagy egyáltalán nem léteznek a fekete férfiak és az idősebb, 45–45 éves nők között. 64. Az oktatási különbségek stabilitása és tartóssága ellentétben áll azzal a korábbi állítással, hogy az elhízás különbségei az idők során csökkentek, és az elhízás leggyorsabb növekedése a legképzettebbeknél következett be ((3), (4), (5), (7), ( (12)). Tekintettel a heterogenitásokra a főiskolát végzettek és a nem végzettek között (a férfiaknál változatlan, de a fiatalabb nők körében egyre növekszik), a korábban (3), (4), (12)) történő összevonás talán nem okos, torzítja az oktatási különbségek lefelé irányuló becsléseit és hamis trendekre.

Korábbi kutatások az elhízás különbségeit is vizsgálták jövedelem szerint ((13)). A jövedelem és az oktatás megcélozhatja az ember társadalmi-gazdasági helyzetének különböző jellemzőit, ezért a testtömeggel való összefüggésük eltérő értelmezést igényel. Az oktatás nemcsak a lehetséges béreket és kereseteket jelzi, amelyek felhasználhatók az egészséggel kapcsolatos áruk és szolgáltatások vásárlására, hanem a kognitív készségeket és az egészségügyi magatartást befolyásoló információkhoz való hozzáférést is. Az oktatást kevésbé befolyásolhatja az elhízás és más egészségi állapotok felnőttkorban, mint a jövedelem. A jövedelemhez igazított további elemzésünk (a szegénységi jövedelem arányával mérve) nem talált lényeges változást az eredményekben.

A stabil tendencia alól vannak kivételek. A fiatalabb nők növekvő elhízási hajlandósága a főiskolai végzettséghez képest néhány főiskolához vezethet a megváltozott népességi összetétel miatt. A felsőoktatási rendszer drámai bővülése lehetővé tette a főiskolai beiratkozást olyan emberek számára, akik a múltban nem lettek volna képesek bejutni az egyetemre.

Az, hogy az elhízási különbség csökkent a legkevésbé képzett és a legkevésbé képzett fehér férfiak között, és az előbbiek kevésbé valószínűek elhízottak (bár jelentéktelen mértékben, ahogyan itt látható), mint utóbbiak, sok figyelmet keltett ((3), (4)). A vitából az hiányzik, hogy ez csak a fiatalabb férfiakra vonatkozik. Az idősebb férfiak körében a középiskolából lemorzsolódók továbbra is nagyobb valószínűséggel elhízottak, mint a főiskolát végzettek, és valójában az összes oktatási csoport körében a legmagasabb az elhízás gyakorisága 1999-2006 között. További elemzés megállapította, hogy az alacsonyabb általános elhízási százalék ellenére a legkevésbé képzett fiatalabb férfiaknál valamivel magasabb volt a súlyos elhízás (BMI ≥35) százaléka, mint a legképzettebbeknél. A szélsőséges tendenciák (súlyos elhízás és soványság egyaránt) olyan kockázati tényezők csoportosulásából származhatnak, mint az egyensúlyhiányos étrend, a testmozgás hiánya és a dohányzás.

A fekete amerikaiakkal kapcsolatos megállapítások a kis minták miatt kevésbé biztosak. Az asszociáció gyengesége vagy hiánya tükrözheti a súlyeszmék faji különbségeit. Az elhízás népesség szintjén gyakoribb volt a feketéknél, mint a fehéreknél, ami valószínűleg befolyásolja az egyéni jellemzők, például a faj, az oktatás és a BMI összefüggését. Az ilyen normatív különbségek nem feltétlenül univerzálisak, mert az elhízásbeli különbségek a középiskolát végzett fiatalabb fekete nők között ugyanolyan erősek, mint a fehér társaik között. Fajtól és nemtől függetlenül, a dohányzás, amely a betegségek elpazarlásához vezethet, az újabb születési kohorszokban egyre kevésbé koncentrálódik a kevésbé képzettek körébe ((17)). További kutatásokra van szükség az egészség holisztikusabb szemléletének megszerzéséhez.

Miközben rávilágít az elhízás folyamatos oktatási különbségeire, ez a kutatás szilárd bizonyítékot szolgáltat a teljes népességnek kitett obesogén környezetről. Az elhízás mindenkinél nőtt. A főiskolán végzett fehér nők közül a legkevésbé valószínű, hogy elhíznak, de 14–18 pontos növekedéssel elhízott százalékuk most olyan magas, mint azoknál a nőknél, akik 30 évvel ezelőtt nem fejezték be a középiskolát. A közegészségügyi programoknak mind a kevésbé képzett csoportokat, mind az általános környezetet meg kell célozniuk, amely befolyásolja mindenki életmódját.

KIEGÉSZÍTŐ ANYAG

A kiegészítő anyag a cikk online változatához kapcsolódik a http: www.nature.comoby címen

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ez a cikk nem kapott külön támogatást. A megjegyzésekért és javaslatokért hálás vagyok Larry Wu-nak és 3 névtelen bírálónak.