Az elhízás új kognitív viselkedési kezelésének tesztelése: Randomizált, kontrollált vizsgálat, hároméves követéssel

Absztrakt

Az elhízott emberek számára rendkívül nehéz új súlyt fenntartani a fogyás után. Jelen tanulmány célja egy új kognitív viselkedési kezelés azonnali és hosszabb távú hatásainak vizsgálata volt, amelyet kifejezetten a kezelés utáni súlygyarapodás minimalizálására terveztek. Százötven elhízott női résztvevőt randomizáltak az új kezelésre, a viselkedésterápiára (a vezető alternatív pszichológiai kezelés) vagy az irányított önsegélyre (minimális beavatkozás). Mindkét fő kezelés átlagosan a kezdeti súly tíz százalékának megfelelő súlyvesztést eredményezett, míg a súlycsökkenés szerényebb volt irányított önsegítéssel. A résztvevőket a kezelés után három évig követték nyomon. A túlnyomó többség visszaszerezte szinte az összes súlyát, amelyet elveszített, mivel az új kezelés nem volt jobb, mint a viselkedéses kezelés a súly visszaszerzésének megakadályozásában. Ezek a megállapítások további alátámasztást jelentenek annak a gondolatnak, hogy az elhízás rezisztens a pszichológiai kezelési módszerekkel szemben, ha rövid távú perspektíván kívül bármi másról van szó. Azt javasoljuk, hogy etikailag kérdéses lenne azt állítani, hogy az elhízás pszichológiai kezelése "működik", ha nincsenek adatok a hosszú távú hatásaikról.

viselkedési

Bevezetés

Az elhízás kezelésére törekvő emberek többsége képes lefogyni, de kevesen képesek fenntartani a későbbi súlygyarapodás megakadályozásához szükséges viselkedésbeli változásokat. Ennek eredményeként a többség visszanyeri az elvesztett súly nagy részét (Cussler et al., 2008; Jones, Wilson és Wadden, 2007; Turk et al., 2009). Míg a későbbi, különböző formájú terápiás támogatás késlelteti a súly visszanyerését, a hatások szerények és a legtöbb esetben nem maradnak fenn (Svetkey et al., 2008; Wing et al., 2006).

Az étkezési rendellenességek terén elért eredmények relevánsak lehetnek a súlygyarapodás problémája szempontjából, mivel megállapítást nyert, hogy bizonyos pszichológiai kezelések eredményeként ezek közül a betegek közül sokan tartósan megváltoztatják étkezési módjukat. Különös jelentőséggel bír a bulimia nervosa kutatása, egy olyan étkezési rendellenesség, amelyet kontrollálatlan túlfogyasztás (mértéktelen evés) visszatérő epizódjai jellemeznek, és amely krónikus lefolyású. Ez a kutatás egyértelműen vezető kezelést azonosított, a kognitív viselkedésterápia sajátos formáját (CBT-BN; Fairburn, 2008; Fairburn, Marcus és Wilson, 1993), amely nemcsak e betegek túlevéséről szól, hanem azokról a folyamatokról is, amelyek feltételezhetők fenntartani. A CBT-BN a mértéktelen evés és a kapcsolódó viselkedés gyakoriságának jelentős csökkenését eredményezi, a betegek akár fele is teljesen megszűnik fogyasztani, és a kezelési hatás az esetek többségében fennmarad (Wilson és Fairburn, 2007). Hasonló megállapítások merülnek fel a mértéktelen étkezési rendellenességek kutatásáról, egy másik étkezési rendellenességről, amelyet ismételt mértékű evés jellemez, és amely gyakran együtt él az elhízással (Wilson és Fairburn, 2007).

Nemrégiben kifejlesztettek egy új kognitív viselkedési megközelítést az elhízás kezelésére, amely stílusában és stratégiájában hasonló a CBT-BN-hez. Nem csak e betegek túlevését és alacsony aktivitását célozza meg, hanem olyan folyamatokra is összpontosít, amelyek feltételezik, hogy akadályozzák a sikeres testsúly fenntartását (Cooper és Fairburn, 2001, 2002). Jelen tanulmány célja a CBT ezen új formájának értékelése volt. Ennek érdekében összehasonlították az elhízás vezető alternatív pszichológiai kezelésével, a viselkedésterápiával (BT). Ezenkívül mindkét kezelés rövid távú hatásait összehasonlítottuk egy minimális beavatkozás, az irányított önsegítés (GSH) hatásával. Azt jósolták, hogy a BT és a CBT rövid távon felülmúlja a GSH-t a fogyás előidézésében, és hogy a CBT felülmúlja a BT-t a későbbi súlygyarapodás megakadályozásában. Ez utóbbi cél elérése érdekében a betegeket a kezelés után három évig követték nyomon. A tanulmány másodlagos célja a mértéktelen evés, a fogyás és a súly visszanyerése közötti kapcsolat feltárása volt.

Mód

Trial design

Százötven elhízott nőt véletlenszerűen soroltak be a CBT, a BT vagy a GSH közé. A CBT és a BT állapotban lévők 44 hét alatt részesültek kezelésben, míg a GSH 24 hétig tartott. Minden résztvevőt három éven keresztül követtek nyomon a 44. héttől (vagyis a CBT és a BT feltételek végétől). A kezelés befejezése után további kezelést nem nyújtottak (a 24. hét a GSH-ban szenvedőknek; a 44. hét a BT-ben és a CBT-ben szenvedőknek). A minta méretét eleve meghatároztuk, hogy elegendő teljesítményt (80%) biztosítsunk a 30% -os különbség kimutatásához a kétoldalas p2-nél; BMI) 30,0 és 39,9 között, (4) 44 hétig kezelhető, és (5) hajlandó részt venni a vizsgálatban. A kizárási kritériumok a következők voltak: (1) 10% -os vagy annál nagyobb súlycsökkenés az elmúlt hat hónapban, (2) súlyos orvosi vagy pszichiátriai betegség (ideértve az I. vagy a II. Típusú cukorbetegséget), (3) a jelenlegi pszichiátriai vagy pszichológiai kezelés és ( 4) rendellenességek vagy kezelések, amelyekről ismert, hogy befolyásolják az étkezést, a testsúlyt vagy az anyagcserét, valamint olyan rendellenességek, amelyekben a kalória- vagy zsírkorlátozás ellenjavallt. A hipertónia vagy a hiperkoleszterinémia kezelésében részesülők jogosultak voltak a részvételre, feltéve, hogy az elmúlt három hónapban stabil volt a gyógyszeres kezelés. Azok a résztvevők, akik beszámoltak a mértéktelen evésről, részt vehettek.

Háromszázhuszonegy potenciális résztvevőnek ajánlottak felmérési interjút. Ötvenöten nem vettek részt, további 83 pedig nem volt jogosult. Harminchárom úgy döntött, hogy nem vesznek részt. Az 1. ábra a CONSORT diagramot mutatja.