Az elhízott terhes szudáni nőknél magasabb a vashiány

Wisal Abbas

1 Orvostudományi Kar, Alneelain Egyetem, Kartúm, Szudán

Ishag Adam

2 Orvostudományi Kar, Kartúmi Egyetem, P.O. 102. doboz, 11111, Kartúm, Szudán

Duria A. Rayis

2 Orvostudományi Kar, Kartúmi Egyetem, P.O. 102. doboz, 11111, Kartúm, Szudán

Nada G. Hassan

2 Orvostudományi Kar, Kartúmi Egyetem, P.O. 102. doboz, 11111, Kartúm, Szudán

Mohamed F. Lutfi

1 Orvostudományi Kar, Alneelain Egyetem, Kartúm, Szudán

Absztrakt

Az elhízás és a vashiány (ID) közötti összefüggés felmérése.

ANYAG ÉS MÓDSZEREK:

Terhes nőket toboroztak a szudáni Khartoumi Saad Abualila kórházból 2015. január – április folyamán. A kórtörténetet (életkor, paritás, terhességi életkor) kérdőív segítségével gyűjtötték össze. Mérték a súlyt és a magasságot, és kiszámolták a testtömeg-indexet (BMI). A nőket a BMI alapján alcsoportokba sorolták alsúlyba (Kulcsszavak: Testtömeg-index, vashiány, elhízás, terhesség, Szudán

Bevezetés

A terhes nők körében fokozott a túlsúly és az elhízás aránya [1]. A túlsúly és az elhízás gyakorisága a szudáni terhes nők körében 35,6%, illetve 19,4% [2]. Legjobb tudásunk szerint a szudáni terhes nők testtömeg-indexe (BMI) viszonylag magasabb, mint más afrikai országokban, különösen a Szaharától délre fekvő régióban [2,3]. Ez valódi kihívást jelent a szülészeti gyakorlattal szemben, mivel az elhízás az anyára és a magzatra gyakorolt negatív hatásai miatt [4]. Az elhízott terhes nők magzatának nagyobb a kockázata a halvaszületésnek, a makrosómiának, az idegcsőhibáknak és más veleszületett rendellenességeknek [4–6]. Alternatív megoldásként a terhességi diabetes mellitus, a preeclampsia, az idő előtti vajúdás és a császármetszés nagyobb valószínűséggel fordul elő elhízottaknál, mint a sovány terhes nőknél [5,6].

A legújabb kutatások intim kapcsolatot mutattak ki a magas BMI és a vashiány (ID) [7–9] között, és több lehetséges szövődményt adtak az elhízott terhes nőknek, mint a vashiányos vérszegénység (IDA) [9–14]. A BMI negatív hatását a vas-homeosztázisra számos, elhízott gyermekeket [15,16] és serdülőket [16,17] célzó tanulmány állapította meg. Felnőtteknél a magas BMI és az ID közötti kapcsolatot vizsgáló tanulmányok változó eredményeket mutattak, ahol egyes jelentésekben szignifikáns összefüggéseket mutattak ki [8,13], másokban azonban nem [14,18]. Az elhízott terhes nők körében összehasonlítható vizsgálatok korlátozottak, és többnyire kis mintanagyságon alapulnak [19]. Hasonlóképpen, az elhízás vasállapotra gyakorolt hatását terhesség alatt értékelő tanulmányok nem vették figyelembe a várható ID potenciális hatását az erythropoiesisre [10].

Ebben a tanulmányban értékeltük a magas BMI és az ID közötti összefüggést terhes szudáni nőknél. Ezenkívül az IDA prevalenciáját különböző BMI kategóriákban értékelték, hogy megítéljék az ID hatását az erythropoiesisre. A jelen tanulmány eredményei várhatóan nagyobb betekintést nyújtanak az elhízott terhes nők vas-homoeostasisába, és segítik az egészségügyi szolgáltatókat a megfelelő beavatkozás megtervezésében az antenatán látogatások során.

Anyag és módszerek

Keresztmetszeti vizsgálatot végeztek a Saad Abualila szülészeti kórházban (Kartúm, Szudán) 2015. január – április között. Ez egy harmadlagos kórház, amelyet a Kartúmi Egyetem Orvostudományi Karának irányít. A megalapozott beleegyezés aláírása után a jogosult nőket bevonják a vizsgálatba. A felvételi kritériumok a következők voltak: egyedülálló terhességű nők korai terhességüknél (2), normál testsúlyuk (18,5–24,9 kg/m 2), túlsúly (25–29,9 kg/m 2) és elhízott (≥ 30 kg/m 2). Ez a besorolás az egészségügyi világszervezetet követi, amely a terhesség alatti elhízással és az egész lakossággal foglalkozik [20].

Minden résztvevőtől öt ml vénás vért vettünk, hagytuk alvadni, centrifugáltuk, és elemzésig -20 ° C-on tároltuk. A szérum ferritint radioimmun assay gamma számlálóval (Riostad, Németország) és a Beijing Isotope Nuclear Electronic Co. (Peking, Kína) által biztosított készletekkel mértük.

A teljes 430 résztvevőből álló minta nagyságát az elhízás (19,4%) és az IDA előfordulási gyakorisága (29,4%) korábbi szudáni terhes nők felhasználásával számították ki [2], [21]. Képletet használtak az elhízott és normál testsúlyú nők vashiányának kiszámításához, amely 80% -os energiát szolgáltat az 5% -os különbség kimutatásához α = 0,05 mellett, azzal a feltételezéssel, hogy a teljes adatok nem állnak rendelkezésre a résztvevők.

Statisztika

Asztal 1

A szudáni nők általános jellemzői a jelenlegi vizsgálatban a korai terhességük során

Változó N = 423 átlaga (SD)

Kor, évek	26,8 (6,2)
Paritás	1,7 (2,2)
Gesztációs kor, hetek	10.7 (3.1)
Testtömegindex kg/m 2	26,6 (3,7)
Hemoglobin, gm/dl	10,5 (0,8)

A 423 nőből kettő (0,5%), 126 (29,8%), 224 (53,0%) és 71 (16,8%) alulsúlyos, normál testsúlyú, túlsúlyos és elhízott volt.

2. táblázat

A BMI csoportok szocio-demográfiai, orvosi és szülészeti jellemzőinek összehasonlítása a korai terhesség alatt álló szudáni nők körében

A lineáris regresszióanalízis szignifikáns negatív kapcsolatot mutatott ki a szérum ferritin és a BMI között (- 0,010 µg /, P = 0,006), 3. táblázat .

3. táblázat

A tényezők és a testtömeg-index lineáris regressziós elemzése Khartoumban, Szudánban

VariablesCoefficientStandard errorP

Kor	0,099	0,033	0,003
Paritás	- 0,167	0,090	0,063
Gesztációs kor	0,068	0,057	0,230
Hemoglobin	0,098	0,217	0,650
Szérum ferritin	- 0,010	0,004	0,006

Vita

A jelenlegi eredményekből kitűnik, hogy az anaemia és az ID prevalenciája eltérő tendenciákat mutatott a terhes nők BMI-jével kapcsolatban. Jelen eredmények szerint a vérszegénység ritkábban fordul elő túlsúlyos és elhízott terhes nőknél, annak ellenére, hogy ezekben a kategóriákban túlsúlyban van az ID. Érdekes módon a túlsúlyos és elhízott terhes nők körében az ID magasabb előfordulása nem indukálja a HCT, MCV, MCH és MCHC jelentős csökkenését ezekben a csoportokban.

A magas BMI és az ID közötti összefüggést számos korábbi jelentés dokumentálta [7, 9, 16, 22, 23], másokban azonban nem [14, 18]. Gyerekek és serdülők között többször bizonyítottak inverz kapcsolatot a vasszint és a BMI között [7, 16, 22, 23]; felnőttekkel végzett összehasonlítható vizsgálatok azonban nem reprodukálható eredményeket mutattak [14, 18, 24].

321 gyermeknél és serdülőnél a vizsgált elhízott, túlsúlyos és normál testsúlyú személyek 38,8% -ánál, 12,1% -ánál és 4,4% -ánál figyeltek meg ID-t. Összehasonlításképpen, az IDA százalékos aránya 6,7%, 35% és 58,3% volt a megfelelő csoportokban [7]. Hasonló megállapításokat legalább három külön iráni [16], kínai [23] és mexikói [25] tanulmány reprodukált. Emellett a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat III. (1988-1994) keresztmetszeti adatai megerősítik az ID kétszeres kockázatát magas, alacsony BMI-s gyermekekhez képest [22].

Felnőtteknél az ID-t dokumentálták egyéb mikrotápanyag-hiányosságok között betegesen elhízott betegeknél a bariatrikus műtét előtt [8, 24]. A túlsúlyos/elhízott alanyok vasállapotát értékelő metaanalízis-tanulmány intim kapcsolatot mutatott ki az ID és az elhízás között, bár az elhízottaknál a hemoglobinszint magasabb volt, mint a normál testsúlyú felnőtteknél [13]. Ugyanannak a vizsgálatnak az asszociációs elemzése szignifikáns különbségeket mutatott azok között a vizsgálatok között, amelyekben 18 éven aluli (esélyhányados = 1,78) és 18 éves vagy idősebb személyeket vizsgáltak (esélyszorzó = 0,92). Ezt a megállapítást Ogata és munkatársai is alátámasztották, akiknek nem sikerült kimutatniuk az elhízott és normál testsúlyú felnőttek közötti jelentős vas-koncentrációbeli különbségeket [18]. Egy külön vizsgálatban a csökkent szérum vasszintet túlsúlyos nőknél igazolták, férfiaknál azonban nem [14].

A túlsúlyos/elhízott gyermekek és serdülők körében az ID magas előfordulása az elégtelen vasbevitelnek, a megnövekedett fizikai növekedésnek és a vérmennyiségnek tudható be ezekben a korcsoportokban [7, 12, 25]. Alternatív megoldásként az elhízott nőknél [11] és a gyermekeknél [26] a vas homoeostasisát vizsgáló tanulmányok szintén igazolták a vas felszívódásának romlását és következésképpen a vas megerősítésére adott rossz reakciót. Ismételt bizonyíték van arra, hogy a vas gyomor-bél traktusból történő felszívódásának (GIT) károsodása másodlagos a hepcidin fokozott expressziójában [15, 17], amely az emberekben a GIT-ből származó vas felszívódásának fő gátlója [27]. Megállapították, hogy a vashiányos elhízott gyermekeknél a hepcidin pozitív korrelációt mutat a leptinnel, még a lehetséges zavaró tényezők, például a BMI korrekciója után is [15]. Ez azt sugallja, hogy a fokozott hepcidin termelés és következésképpen a vas metabolizmusának zavara valószínűleg másodlagos az elhízott alanyok kapcsolódó magas leptin szintjéhez képest. Egy másik hipotézis a magas hepcidin-szintet az elhízással járó enyhe gyulladásnak tulajdonítja [28].

A hepcidin-szint normális trendje az első és a harmadik trimeszter fokozatos csökkenése [29]; elhízott terhes nőknél azonban ennek fordítottja bizonyult [10]. Másrészt a vas átadása a placentán fokozódik terhesség alatt, még akkor is, ha az anyai vasraktárak kimerültek [30]. Állatmodellekkel [30], valamint emberekkel [31] végzett vizsgálatok megerősítették a megnövekedett vastranszfert a placentán ID állapotokban, valószínűleg másodlagosak a placenta transferrin 1 (pTFR1) fokozott expressziója miatt. Ez arra utal, hogy a vemhesség alatt a vas anyagcseréje elfogult a magzat megfelelő vasellátásának fenntartása terén, még akkor is, ha az anya vaskészletei kimerültek. A fenti elbeszélés alapján a megnövekedett hepcidin szint és a pTFR1 expresszió együttese valószínű magyarázat az ID-re az általunk vizsgált elhízott terhes nőknél. Ez a hipotézis azonban a terület kutatóinak további vizsgálata marad.

Érdekes módon az ID általunk vizsgált magasabb túlsúlyos és elhízott terhes nők körében gyakoribb előfordulása nem indukálja a HCT, MCV, MCH és MCHC jelentős csökkenését ezekben a csoportokban. Feltételezték, hogy az alacsony fokú vasfogyás tünetmentes lehet [32], de fokozatosan vashiányos erythropoiesishez vezet [33], végül IDA-hoz [33, 34]. Az általunk vizsgált elhízott terheseknél a vörösvértestek számának jelentős csökkenésének hiánya jelezheti az ID alacsonyabb fokozatát ebben a csoportban.

Figyelemre méltó, hogy a jelen jelentés nem becsülte meg a hepcidin és a pTFR1 szintet, ami potenciális vizsgálati korlátokat jelentett. E paraméterek értékelése a jövőbeni kutatások során segíthet az ID elhízás kórélettanának jobb megértésében az elhízott terhes nők körében.

A jelenlegi eredmények nyilvánvalóan paradox eltéréseket mutatnak az anaemia és az ID prevalenciájában az elhízott terhes nőknél. Anaemia ritkán fordul elő túlsúlyos és elhízott terhes nőknél, annak ellenére, hogy magas az ID kockázata. Az általunk vizsgált magasabb túlsúlyos/elhízott terhes nőknél az ID magasabb előfordulása nem váltott ki jelentős csökkenést a vörösvértestek indexében, ami alacsonyabb fokú ID-re utal ezekben a csoportokban.

Összefoglalva, további tanulmányok, amelyek a hepcidin és a pTFR1 szintet is értékelik, kívánatosak az elhízott terhes nők körében az ID patofiziológiájának jobb megértéséhez.

Lábjegyzetek

Finanszírozás: Ez a kutatás nem kapott anyagi támogatást.

Versenyző érdekek: A szerzők kijelentették, hogy nincsenek versengő érdekek.