Hans H. Stein

Monogasztrikus Táplálkozási Laboratórium

Főmenü

itthon
Rólunk
Kutatás
Publikációk
hírek
Podcastok
Takarmány-összetevők
Linkek

A szójabab-liszt a fő fehérjeforrás, amelyet a sertések étrendjében használnak az Egyesült Államokban, valamint a világ legtöbb országában, az általa nyújtott fehérje magas minősége miatt. A szójaliszt azonban tartalmaz tápellátási tényezőket is, amelyek korlátozzák annak felhasználását az elválasztott sertéstáplálásokban. A sertések nem választják ki a vékonybélben a raffinóz és sztachioz, α-galaktozidáz hidrolíziséhez szükséges enzimet. Ezért ezeket az oligoszacharidokat nem enzimatikusan emésztik meg, hanem fermentálják a vékonybélben és a vastagbélben. Ennek következtében csökken a növekedési teljesítmény és növekszik a hasmenés előfordulása elválasztott sertések etetése esetén.

Az oligoszacharidok alkoholos extrakciós eljárással eltávolíthatók a szójalisztből, szójafehérje-koncentrátumot létrehozva. A szójafehérje-koncentrátum nagyobb emészthetőséggel rendelkezik a legtöbb aminosavval és nagyobb az emészthető energia-koncentrációval (DE) és metabolizálható energia (NEKEM), mint a szójaliszt. Nemrég mutatták be a szójafehérje koncentrátum új forrását, a Nutrivance nevet (Midwest Ag Enterprises Inc., Marshall, MN), amelyet olyan eljárás alkalmazásával állítanak elő, amely ötvözi a nem alkoholos extrakciót és a szójaliszt enzimes kezelését. Az ezen módszerrel előállított szójafehérje-koncentrátum tápértékét nem határozták meg. Ezért kísérletet végeztek a szójafehérje-koncentrátum DE és ME koncentrációjának meghatározására, valamint ezek értékeinek összehasonlítására a szójalisztben lévő DE és ME értékekkel.

Kísérleti terv

Huszonnégy hordót használtak átlagos kezdeti testtömeggel, 13,94 kg-mal. A sertéseket a három étrend egyikével táplálták: 96,9% kukoricát tartalmazó alaptáplálékot, 61,4% kukoricát és 36% szójalisztet tartalmazó étrendet, valamint 70,3% kukoricát és 27,0% szójafehérje koncentrátumot tartalmazó étrendet (az összes diétás készítmény táplálékként kifejezve alapján).

A diétákhoz való ötnapos alkalmazkodási időszak után székletet és vizeletet gyűjtöttünk, és energiatartalmukat elemeztük az egyes étrendek DE és ME számításához. Ezután kiszámolták a kukoricából származó DE és ME hozzájárulását a szójafehérje-koncentrátumot vagy a szójalisztet tartalmazó étrendhez, és a szójafehérje-koncentrátumban és a szójalisztben lévő DE és ME koncentrációit különbséggel számolták.

A szójafehérje-koncentrátum több emészthető és metabolizálható energiát tartalmaz, mint a szójaliszt

A három vizsgált összetevő tápanyag-összetételét az 1. táblázat mutatja. A szójaliszt liszt feldolgozása szójafehérje-koncentrátumként szinte az összes kis molekulatömegű szénhidrát (szacharóz, maltóz, sztachioz és raffinóz) eltávolítását eredményezte. Ennek eredményeként a nyersfehérje és az aminosavak koncentrációja nőtt a szójafehérje-koncentrátumban a szójaliszthez képest.

A traktus látszólagos emészthetősége (ATTD) a bruttó energia (GE) nem különbözött a kukorica és a szójafehérje koncentrátum között, és nagyobb (P Hozzávaló