Az étrend bevitelének és a gyomor-bélrendszeri tünetek mérése az irritábilis bél szindrómában: Az ételek és a tünetek naplójának validálása

Morag Wright-McNaughton

1 Humán Táplálkozási Tanszék, Otago Egyetem, Dunedin, Új-Zéland;

Sebastiaan ten Bokkel Huinink

2 Orvostudományi Tanszék, Otago Egyetem, Christchurch, Új-Zéland;

3 Orvosi Osztály, VU Orvosi Központ, Amszterdam, Hollandia;

Christopher M.A. Frampton

2 Orvostudományi Tanszék, Otago Egyetem, Christchurch, Új-Zéland;

Andrew M. McCombie

2 Orvostudományi Tanszék, Otago Egyetem, Christchurch, Új-Zéland;

Nicholas J. Talley

4 Egészségügyi és Orvostudományi Kar, Newcastle Egyetem, Newcastle, Új-Dél-Wales, Ausztrália.

Paula M.L. Skidmore

1 Humán Táplálkozási Tanszék, Otago Egyetem, Dunedin, Új-Zéland;

Richard B. Gearry

2 Orvostudományi Tanszék, Otago Egyetem, Christchurch, Új-Zéland;

Társított adatok

Absztrakt

BEVEZETÉS:

Az irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedő betegek az ételt azonosítják az emésztőrendszeri tünetek megjelenésének vagy súlyosbodásának kiváltó okaként. Ennek ellenére nincs publikált validált egyidejű táplálék- és tünetnapló az étrend és az IBS tünetei közötti összefüggések vizsgálatára. Ennek a prospektív megfigyelésnek a célja egy új élelmiszer-napló és tüneti kérdőív, a Food and Symptom Times (FAST) napló és az élelmiszer-napló komponens prediktív érvényességének értékelése volt a rost és fermentálható oligoszacharidok, diszacharidok vonatkozásában., monoszacharidok és poliolok fogyasztása és az azt követő emésztőrendszeri tünetek.

MÓD:

Ötvenegy IBS-ben szenvedő résztvevő töltötte ki a FAST naplót és számos régi eszközt. A FAST gasztroenterológiai tünetek és az örökölt eszközök kapcsolatát Spearman-korrelációs együtthatókkal vizsgáltuk. További statisztikai elemzés vizsgálta az étrend és az étkezés utáni gasztrointesztinális tünetek kapcsolatát.

EREDMÉNYEK:

Az a priori jóslatokkal összhangban a FAST tünetek mérsékelt összefüggéseket mutattak a betegek által közölt, a betegek által hasonló eredmények mérésére szolgáló Információs Rendszer gyomor-bélrendszeri skáláival (0,328–0,483, P 0,05). Az IBS-életminőség mérsékelt összefüggéseket mutatott a FAST tüneti hasi duzzanattal/duzzanattal (0,313–0,416, P 2 és ANOVA tesztek. Minden résztvevő kérdőívét és naplóit átvilágítottuk hiányzó adatokra, és felkértük a résztvevőket, hogy adják meg A tünetek időtartama étkezés után az egyesületek számára 3 órára esett a vizsgálat során az étkezés utáni IBS-ben szenvedő betegek gyomor-bélrendszeri tüneteinek korábbi vizsgálatának eredménye alapján (7).

Az összes adatot az SPSS 25-ös verziójába (IBM, Armonk, New York) importálták, és az elemzéshez a különböző forrásokból származó adatokat egyesítették. Az összes teszt szignifikancia szintjét a P 1. táblázatban határoztuk meg. 1. A résztvevők többsége nő volt (96,1%), 11,8% maoriként azonosult, és a résztvevők többségének IBS-D volt. Mind a 51 résztvevő kitöltötte a FAST kérdőívet a válaszok teljessége és az elfogyasztott ételek rögzített mennyisége alapján. A 14 résztvevő, akit elveszítettek a nyomon követés során, csoportban nem különbözött szignifikánsan azoktól, akiket az átlagéletkor, a nem és az IBS altípus gyakorisága tekintett.

Asztal 1.

A vizsgálatban résztvevők demográfiai jellemzői a

A résztvevők az összes elfogyasztott étkezésből 422/782 után (54,6%) jelentkeztek tünetek. A 2. táblázat a 2. táblázat ismerteti az étkezések arányát, amelyeknél a tünetek a következő 3 órában jelentkeztek. A leggyakoribb tünet a hasi fájdalom volt; amikor azonban a hasi duzzanat bekövetkezett, ezt a legsúlyosabb tünetként értékelték (az „elég rossz” irányába mutat), és a leghosszabb ideig tartott (149 ± 134 perc). 3. táblázat: 3 dokumentálja a résztvevők pontszámát az örökölt eszközökre nem és IBS altípus szerint. Nem volt szignifikáns különbség a résztvevők nemek szerinti pontszámai között. A várakozásoknak megfelelően az IBS-C és IBS-D résztvevőknél volt a legnagyobb a székrekedés és a hasmenés átlagos válasza. Az IBS-C-ben szenvedő résztvevők az IBS-QOL szerint az egészségügyi aggodalmak gyakoribb előfordulásáról számoltak be.

2. táblázat.

Az étkezés után 3 órán belül tapasztalt tünetek átlagos gyakorisága és súlyossága a

3. táblázat.

Az örökölt eszközök átlagos résztvevői pontszáma: GSRS, PROMIS GI mérleg és IBS-QOL nem és IBS a altípus szerint

5. táblázat.

A gyomor-bélrendszeri tünetek átlagos súlyossága és időtartama az étkezés után a következő 3 órában a FODMAP bevitel és az IBS a altípus szerint

A résztvevők teljes mintájának elemzésénél nem tapasztaltak szignifikáns összefüggést a gyomor-bélrendszeri tünetek között FODMAP vagy rost jelenlétében vagy hiányában, kivéve az elfogyasztott rost mennyiségét és a hasi teltség jelenlétét (P 6. táblázat mutatja az átlagot gramm étkezés során elfogyasztott rost, aszerint, hogy a fogyasztás után a következő 3 órában jelentkeztek-e tünetek. Az összes étkezés átlagos rosttartalma 4,91 g volt. A résztvevők átlagosan napi 13,94 (SD ± 63,22) gramm rostot fogyasztottak.

6. táblázat.

Az étkezés során elfogyasztott rost gramm a fogyasztást követő 3 órában jelentkező tünetek jelenlétében vagy hiányában. a

A FODMAP bevitele hasi puffadással társult az IBS-D-ben szenvedő betegeknél (P = 0,046) és hasi duzzanattal az IBS-C-ben szenvedőknél (P = 0,007). Az IBS-D-ben szenvedõ résztvevõk számára nem jelentõs tendencia volt a hasi duzzanat, a hasi teltség és a hasi puffadás tüneteinek magasabb százalékában a FODMAP-ot tartalmazó étkezés után, összehasonlítva a FODMAP-ot nem tartalmazó étkezéssel, amelynek tünetei jelentkeztek. Az IBS-C-ben szenvedő résztvevőknél mérsékelt összefüggést találtak a rostfogyasztás és az étkezés utáni tünetek időtartama között a hasi teltség (P = 0,011) és a hasi puffadás (P = 0,019) között.

VITA

Kidolgoztuk és validáltuk a FAST naplót, egy új, valós idejű gyomor-bélrendszeri tünetek skáláját, amely egy étkezési naplóba ágyazódik, és amely rögzíti a résztvevők által az előforduláskor tapasztalt tüneteket. Tudomásunk szerint ez az első publikált tanulmány, amely valós idejű tünetskálákat használt az IBS-ben szenvedő felnőttek gyomor-bélrendszeri tüneteinek felmérésére, és ezeket közvetlenül az étrendhez kapcsolta. Az eredmények azt mutatják, hogy a FAST tünetek mérsékelt konstrukciós érvényességet mutatnak a régi eszközökhöz képest. A gyomor-bélrendszeri tünetek súlyossága és időtartama közötti szorosabb összefüggések merültek fel, amikor korreláltak a kapcsolódó örökségi eszközökkel kapcsolatos kérdésekkel. A táplálékbevitel másodlagos elemzései a gyomor-bélrendszeri tünetekkel kapcsolatban alulteljesítettek voltak, de többnyire a várt irányba irányultak; Az étkezéskor elfogyasztott FODMAP-ok az étkezés után jelentkező tünetek nagyobb százalékának tendenciáját mutatták az IBS-D-ben szenvedő résztvevők számára, és a rostbevitel korrelált a tünetek időtartamával az IBS-C-ben szenvedőknél.

Vizsgálatunkban a FAST tünetek többségének (83,3%) szignifikánsan mérsékelt korrelációs együtthatói voltak, összehasonlítva a GSRS és a PROMIS gyomor-bélrendszeri skála logikailag összefüggő örökségi eszköz kérdéseivel. Korábbi kutatások szerint mérsékelt (0,30–0,60) besorolású korrelációs együtthatók mutatják a konstrukció jó érvényességét a gyomor-bélrendszeri tünetek és a kérdőívek közötti összefüggések értékelésekor (24,25,36,41,42). Csak a székrekedéssel kapcsolatos örökölt kérdések nem függtek össze szignifikánsan a FAST tünetekkel. Mivel ebben a vizsgálatban az IBS-C volt a legkevésbé népes IBS altípus, ez a jelentőség hiányának tudható be, amikor a régi műszer székrekedési skáláját hasonlítottuk össze a bélmozgások FAST tünetével.

A hasi duzzanat/duzzanat volt a legkevésbé jelentett tünet, valószínűleg részben a hasonlóság és az esetleges nehézségek miatt, hogy ezt meg lehessen különböztetni a hasi puffadás tünetétől. Hagyományosan ezeket a kifejezéseket felcserélhető módon használták az irodalomban; a puffadást ma a megnövekedett hasi nyomás szubjektív érzésének definiálják, amely kísérheti vagy nem kísérheti a hasi átmérő objektív növekedését, amelyet megduzzadásnak neveznek (43 Chang és mtsai. (44) azt sugallja, hogy bár a legtöbb IBS-ben szenvedő résztvevő hasi duzzanattal/duzzanattal járó hasi puffadást tapasztal, 24% -uk egyedül hasi puffadást tapasztalt. Hasonlóképpen azt tapasztaltuk, hogy 31% -kal több étkezés okozta étkezés utáni hasi puffadást (146 étkezés), mint hasi duzzanatot/duzzanatot (101 étkezés). Mivel a résztvevők képesek megkülönböztetni a szubjektív puffadás érzést és a korábbi kutatásokkal összhangban lévő objektív feszültséget, úgy gondoljuk, hogy mindkét intézkedést fel kell venni a FAST naplóba.

Noha erre nem volt hatással, a jelen tanulmány a FAST tünetek és az étkezésen belüli rost- és FODMAP-fogyasztás kapcsolatát vizsgálta. Bár a rost hagyományosan hatékony a székrekedés kezelésében, tanulmányok kimutatták, hogy a rostok súlyosbíthatják a gyomor-bélrendszeri tüneteket (17,45–47). Az étkezés során a magasabb rostbevitel a hasi teltséghez társult, az IBS-C-ben szenvedő résztvevők mérsékelt összefüggéseket tapasztaltak a rostbevitel, valamint a hasi teltség és puffadás időtartama között. A FAST napló használata olyan étrend-kalkulátorral együtt, amely az összes rostot oldhatóvá és oldhatatlanná tudja osztani, szintén ideális lenne azoknál a vizsgálatoknál, amelyekben a rost a vizsgált kulcsváltozó volt. Az alacsony FODMAP diéták enyhíthetik a hasi fájdalmat, a puffadást és a hasmenést (6,20,22,38,48). Vizsgálatunkban, az IBS altípustól függetlenül, kiderült, hogy a FODMAP-fogyasztás nem befolyásolja a tünetek súlyosságát vagy időtartamát. Az IBS-D-ben szenvedő résztvevők gyakrabban tapasztalták a hasi puffadást egy FODMAP-tartalmú étkezés után (P = 0,046). Ezzel szemben az IBS-C-ben szenvedő résztvevők esetében a FODMAP-ok étkezés közbeni fogyasztása a hasi duzzanat kevesebb előfordulásával volt összefüggésben (P = 0,007).

Ezek a kísérleti adatok megerősítik a FAST napló használatának megvalósíthatóságát az étkezés egyes összetevői és a gyomor-bélrendszeri tünetek közötti kapcsolat vizsgálatához. Van azonban egy sor olyan változó, amelyet optimalizálni kell a vizsgált élelmiszer-összetevő és az egyes összetevők feltételezett hatásmechanizmusa alapján, amelyek tüneteket okoznak. Például a tünetablak 3 óránál szélesebb lehet, mivel a béltranszport változó, amikor egyes összetevők hatását vizsgálják, amelyek hosszabb ideig okozhatnak tüneteket, mint más ételek (49–51). Ez különösen igaz az oligoszacharidok és a vastagbél fermentációján keresztüli tünetek keletkezésének hatásaira (49). A FODMAP-okkal kapcsolatban nagyobb vizsgálatokat kell elvégezni, több résztvevővel megvizsgálva az egyes FODMAP-ok bél tüneteire gyakorolt hatásait. A FODMAP bevitelét kvantitatív módon is meg kell mérni, hogy alaposabban megértsük a bevitel és a tünetek közötti összefüggések jellegét. Végül, a nagyobb kohorszok lehetővé teszik az IBS szubfenotípusainak egyénileg és kombinációban történő tanulmányozását, hogy megértsék, hol lehetnek az étrendi beavatkozások a leghatékonyabbak.

Ennek a tanulmánynak számos korlátja van. A résztvevők túlnyomórészt nők voltak, és a FAST naplót férfiaknál kell értékelni. A minta nagysága kicsi volt, de az érvényesítési vizsgálat számára elfogadható határokon belül volt. A résztvevők számát előre meghatározták, és elfogadhatóak voltak a vizsgált speciális populáció miatt. A jövőbeni kutatásoknak meg kell vizsgálniuk a FAST napló megkülönböztető érvényességét egészséges kontrollokban és más hosszú távú állapotokban.

A FAST napló sokféle felhasználási lehetőséget kínál. A klinikai gyakorlatban ez a dietetikusok számára pontosabb eszközöket nyújthat a gasztrointesztinális tünetekkel küzdő emberek számára az élelmiszer-kiváltó okok azonosítására, és lehetővé teszi a dietetikusok számára, hogy objektívebben mérjék klinikai ellátásuk hatékonyságát. A kutatók számára a naplók hasznosak lehetnek a táplálék kiváltó tényezőinek azonosításához a populáció egészében, vagy annak felmérésére, hogy egy sor rendellenesség étrend-alapú kezelése társul-e a gyomor-bélrendszeri tünetekkel.

Összefoglalva, a FAST napló prediktív és konstrukciós érvényességgel bír az emésztőrendszeri tünetek értékelésére IBS-ben szenvedő betegeknél. Tudomásunk szerint ez az első publikált eszköz az étrend és a gyomor-bélrendszeri tünetek kapcsolatának értékelésére. Az ebben a tanulmányban leírt konstrukció érvényességi folyamat azt mutatja, hogy a FAST tünetek mérsékelt összefüggést mutatnak a régi eszközökkel. Bár bizonyítékok vannak arra, hogy a FAST napló megjósolhatja a gyomor-bélrendszeri tünetekkel járó kiválasztott tápanyagok bevitelét, ezeknek az összefüggéseknek a megbízhatósága érdekében a jövőbeni kutatásoknak meg kell vizsgálniuk a napló kipróbálását az összes IBS altípust képviselő nagyobb populációkban és más, az alsó gyomor-bélrendszeri betegséggel küzdő populációkban.

ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG

A cikk garanciavállalója: Richard B. Gearry, MBChB, PhD.

Konkrét szerzői hozzájárulások: a vizsgálat megtervezése: P.M.L.S., R.B.G. és N.J.T. Adatgyűjtés: M.W.-M. és S.t.B.H. Adatok elemzése és értelmezése: M.W.-M., C.M.A.F. és A.M. A kézirat elkészítése: M.W.-M. Kritikus visszajelzés a kéziratról: P.M.L.S., R.B.G., N.J.T., S.t.B.H., M.W.-M., C.M.A.F. és A.M.M. Minden szerző kritikus visszajelzést adott a kézirathoz, és jóváhagyta a végleges kéziratot.

Pénzügyi támogatás: Ezt a tanulmányt részben az Új-Zélandi Üzleti, Innovációs és Foglalkoztatási Minisztérium High Value Nutrition National Science Challenge finanszírozta.

Potenciális versengő érdekek: Nincs bejelentendő.