Az étrendi sóbevitel és a gyomorrák előfordulásának prospektív vizsgálata meghatározott japán populációban: Hisayama-tanulmány

Orvostudományi és Klinikai Tudományok Tanszék, Orvostudományi Doktori Iskola, Kyushu Egyetem, Fukuoka

Orvostudományi és Klinikai Tudományok Tanszék, Orvostudományi Doktori Iskola, Kyushu Egyetem, Maidashi 3‐1–1, Higashi ‐ ku, Fukuoka City 812–8525, Japán További keresési lehetőségek a szerzőtől

Orvostudományi és Klinikai Tudományok Tanszék, Orvostudományi Doktori Iskola, Kyushu Egyetem, Fukuoka

Egészségfejlesztési Tanszék, Egészség- és táplálkozástudományi iskola, Nakamura ‐ Gakuen Egyetem, Fukuoka

Orvostudományi és Klinikai Tudományok Tanszék, Orvostudományi Doktori Iskola, Kyushu Egyetem, Fukuoka

Egészségfejlesztési Tanszék, Egészség- és táplálkozástudományi iskola, Nakamura ‐ Gakuen Egyetem, Fukuoka

Orvostudományi és Klinikai Tudományok Tanszék, Orvostudományi Doktori Iskola, Kyushu Egyetem, Fukuoka

Absztrakt

Az étrendi sóbevitel és a gyomorrák előfordulása közötti összefüggés prospektív tanulmányainak eredményei továbbra is ellentmondásosak. Ennek a kérdésnek a vizsgálata egy általános populáció kohorszos vizsgálatában: 2476 40 éves vagy annál idősebb alanyot 4 csoportba soroltak a napi sófogyasztás mennyisége szerint:,

Ebben a cikkben egy prospektív tanulmány eredményeiről számolunk be, amelyek az étrendi sóbevitel mennyisége és a gyomorrák előfordulása közötti kapcsolatot vizsgálják egy általános japán minta vizsgálatába bevont alanyokban; egyéb kockázati tényezők, többek között H. pylori fertőzést és atrófiás gyomorhurutot egyszerre vették figyelembe.

Anyag és módszerek

Vizsgálati populáció

Hisayama városa egy külvárosi közösség, amely Fukuoka City szomszédságában található, egy nagyvárosi terület Japán déli régiójában. A város lakossága megközelítőleg 7500, és több mint 40 éve stabil maradt. Az 1985-ös népszámlálás szerint a város lakosságának kora és foglalkozási megoszlása majdnem megegyezett Japán egészével. 23 A lakosok táplálkozási szokásai hasonlóak voltak a Nemzeti Táplálkozási Felmérés résztvevőihez, amely Japán-szerte 300 területről választotta ki alanyait. 24.

1988-ban 2742 40 éves vagy annál idősebb hisayamai lakos (az e korcsoport teljes népességének 80,1% -a) szűrővizsgálaton esett át. Miután 132 olyan személyt kizártunk, akiknek kórtörténetében gyomor-eltávolítás vagy gyomorrák volt, 138-an, akik nem estek át étrendi felmérésen, és 5-en haltak meg a szűrési időszak alatt, összesen 2467 alany (1023 férfi, átlagéletkor: 57,3 év; 1444 nő, átlagos életkor): 58,7 év) vettek részt a vizsgálatban.

Utánkövető felmérés

Ezt a népességet 14 éven át követték nyomon 1988 decembere és 2002 novembere között, 1-2 évente ismételt egészségügyi vizsgálatokkal. 25 Az alanyok hozzávetőlegesen 60–80% -a rendszeresen visszatért az ellenőrzésre, míg a követési időszakban 163 alany (az összes alany 5,9% -a) költözött el a városból. Mindegyik olyan személy esetében, aki nem esett át rendszeres ellenőrzésen vagy kiköltözött a városból, az egészségi állapotot évente postán vagy telefonon ellenőrizték. Ezen túlmenően napi ellenőrzési rendszert hozott létre a vizsgálati csoport, valamint a helyi orvosok és a város Egészségügyi és Jóléti Osztályának tagjai. A gyomorrák új előfordulásának azonosítására a kohorszban röntgen- és endoszkópos vizsgálati nyilvántartásokat, valamint a gyomor endoszkópos biopsziájának nyilvántartásait figyeltük a helyi klinikákon vagy az általános kórházakban a városban és környékén. A bárium röntgenvizsgálattal diagnosztizált gyomorrákos esetek összes éves tömegszűrési nyilvántartását is ellenőriztük. A rejtett gyomorrák esetleges észleléséhez emellett boncolást végeztek összesen 648 beteg 496-nál (76,5%), akik a követési időszak alatt haltak meg.

A gyomorrák valamennyi esetének diagnózisát a műtéttel kapott szövetminták szövettani vizsgálatával erősítették meg, beleértve a gasztrektómiát és az endoszkópos nyálkahártya reszekcióját vagy a boncolást. A daganatokat bél- vagy diffúz típusú daganatokká sorolták Lauren osztályozása szerint. A daganat gyomorban való elhelyezkedését a klinikai és hisztopatológiai feljegyzések együttes értékelésével határoztuk meg.

A követési periódus alatt csak 1 alany veszett el a nyomon követéstől, és 93 alanynál (67 férfi és 26 nő) alakult ki gyomorrák, köztük 3 (3,2%) rejtett eset, amelyet először boncoláskor diagnosztizáltak. Ezen pozitív esetek között 8 olyan alany (8,6%) volt, akiknek 2 szinkron gyomorrákja volt, ami 101 elváltozást eredményezett. Ezen elváltozások közül 77-et bél típusú daganatoknak minősítettek, a fennmaradó 24 pedig diffúz típusú daganatnak. A rákok anatómiai alhelyét tekintve 23 elváltozást találtak a gyomor proximális egyharmadán, beleértve a cardiát is, a fennmaradó 78 pedig a szerv disztális kétharmadán volt.

Táplálkozási felmérés

Az étrendi felmérést szemikvantitatív étkezési gyakorisági módszerrel végeztük. 27 A résztvevők a vizsgálat megkezdése előtt kitöltöttek egy, az élelmiszer-fogyasztásról szóló, az elmúlt évben 70 élelmiszerből álló kérdőívet, amelyet 70 élelmiszer tartalmazott, és tapasztalt dietetikusok és táplálkozási szakemberek ellenőrizték, akik ételmodelleket mutattak be az alanyoknak. tényleges méretét. A napi átlagos táplálékfelvételt az étkezés gyakoriságának és az egyes ételek mennyiségének részletes leírása alapján becsülték meg. A táplálékbevitelt a japán élelmiszer-összetétel standard táblázatok 4. felülvizsgálatával számoltuk. 28 A táplálkozási elemeket az energiafogyasztáshoz igazítottuk Willet és Stamper 29 módszerével a független hozzájárulások értékelése céljából.

Az alanyokat 4 csoportba osztották a napi sóbevitel mennyisége szerint: mégpedig,

Kockázati tényező mérése

Statisztikai analízis

A lehetséges rizikófaktorok átlagértékeit a kovariancia módszerrel korrigáltuk életkor és nem szerint, és összehasonlítottuk az étrendi sóbevitel különböző kategóriáiban, lineáris regressziós modell segítségével. A kockázati tényezők életkor szerinti és nem szerinti gyakoriságát közvetlen módszerrel becsültük meg, és Mantel-Haenszel χ 2 teszttel hasonlítottuk össze, 10 éves korcsoportok felhasználásával. Az első gyomorrák előfordulását személy-év módszerrel becsülték meg, és összehasonlították a Cox arányos veszélyek modelljével. 31 Az összes vizsgálati alanyot standard populációként alkalmazták az életkor és a nem szerinti kiigazításhoz. Az életkor és a nem, illetve a többváltozós korrigált veszélyességi arányokat (HR) és a 95% -os konfidencia intervallumokat (CI) szintén megbecsültük a Cox arányos veszélyességi modell alkalmazásával. A többváltozós elemzés során a lépésenkénti módszert használtuk, a o

Etikai szempontok

A vizsgálati protokollt a Kyushu Egyetem Orvostudományi Doktori Iskolájának Humánetikai Felülvizsgálati Bizottsága hagyta jóvá.

Eredmények

Az étrendi sófogyasztás mennyiségének függvényében az életkor és nem szerint kiigazított átlagértékeket vagy a lehetséges rizikófaktorok gyakoriságát az I. táblázat mutatja. Az életkor, a testtömeg-index és az összes koleszterinszint átlagértékei, valamint a férfiak gyakorisága szex, pozitív H. pylori fertőzés, atrófiás gyomorhurut, a peptikus fekély kórtörténete, a rák családi kórelőzménye, cukorbetegség, az aktív fizikai aktivitás és az alkoholfogyasztás nem változott a sófogyasztás szintjével összefüggésben. A jelenlegi dohányzás gyakorisága a sófogyasztás növekedésével nőtt. A releváns táplálkozási tényezők közül a szénhidrát- és C-vitamin-bevitel átlagértékei pozitív összefüggést mutattak a sóbevitel mellett, míg a B2-vitamin és a rostbevitel jelentősen csökkent a megnövekedett sóbevitel mellett.

A gyomorrák életkor és nem szerinti korrigált előfordulási arányát az étkezési sófogyasztás mennyiségének függvényében az 1. ábra mutatja. A gyomorrák előfordulása szignifikánsan magasabb volt azoknál az egyéneknél, akiknek étrendi sófogyasztása ≥ 10 g/napig, összehasonlítva azokkal az alanyokkal, akiknek étrendi sóbevitele elérte

A gyomorrák életkor és nem szerinti korrigált gyakorisága az étkezési só bevitel mennyisége alapján, Hisayama tanulmány, 1988–2002.

Az életkor és nem szerint beállított HR-k kétszer magasabbak voltak azoknál az alanyoknál, akiknél a táplálékkal bevitt só ≥ 10 g/nap volt, mint azoknál, akik diétásan fogyasztották a sót a II. Táblázatban. Életkor- és nem- vagy többváltozós korrigált HR-ek és 95% -os CI-k a gyomorrák kialakulásához az étrendi sóbeviteli szintek alapján, Hisayama-tanulmány, 1988–2002

Ezután elemeztük a gyomorrák kockázatát a magas sófogyasztás (≥ 10 g/nap) tekintetében az alacsony sótartalomhoz viszonyítva (III. Táblázat. Élet- és nemi beállítást igénylő HR-ek és a gyomorrák 95% -os CI-je diétás sóbevitel szerint Atrófiás gyomorhurut, Helicobacter pylori Fertőzés, rák elhelyezkedése és rák szövettana, Hisayama tanulmány, 1988–2002

Vita

Egy meghatározott japán populáció prospektív tanulmányában pozitív összefüggést tártunk fel az étkezési só fogyasztása és a gyomorrák előfordulása között, ahol a rák kockázata jelentősen megnőtt 10 g/nap sótartalom mellett. Ez az összefüggés lényegében változatlan maradt, még azután is, hogy más zavaró tényezőkre, például életkorra vagy nemre kiigazításokat hajtottak végre, H. pylori fertőzés, atrófiás gyomorhurut, a peptikus fekély kórtörténete, a rák családi kórtörténete, testtömegindex, cukorbetegség, összkoleszterinszint, fizikai aktivitás, alkoholfogyasztás, dohányzási szokások és egyéb étrendi tényezők. A rétegzett elemzés során szignifikáns só – rák összefüggést csak azoknál az egyéneknél figyeltek meg, akiknél mindkettő volt H. pylori fertőzés és atrófiás gyomorhurut. Tudomásunk szerint ez az első prospektív kohortvizsgálat a sóbevitel mennyisége és a gyomorrák előfordulása közötti összefüggésről, figyelembe véve az étrendi sóbevitel és az atrófiás gyomorhurut állapota közötti kölcsönhatást, valamint a H. pylori fertőzés.

Javasolt patogenezis

A magas sótartalmú étrend által kiváltott gyomor karcinogenezisének számos mechanizmusát tárgyalták az irodalomban, bár a mai napig nem jelentettek meggyőző bizonyítékokat. Úgy gondolják, hogy a magas étkezési sóbevitel megváltoztatja a nyálkahártya gátjának viszkozitását és megkönnyíti a rákkeltő szerek, például a nitrátok expozícióját. 14 Ráadásul a magas intragasztrikus sókoncentrációk nyálkahártya károsodást és gyulladást okoznak. A gyomor tartós gyulladásos változásai elősegíthetik az ideiglenes sejtproliferációt és növelhetik az endogén mutációk arányát, 33, 34 végül rák kialakulásához vezethetnek. A magas sófogyasztás gyomor karcinogenezisre gyakorolt hatásának alternatív magyarázata, hogy az erősen sós étrend megkönnyítheti a H. pylori, 35, amelyet a gyomorrák meghatározott kockázati tényezőjeként ismernek el. Kohorszunkban azonban a H. pylori a fertőzés nem változott a kiindulási étrendi sóbevitel mértékétől függően (I. táblázat), ami arra utal, hogy a magas sóbevitel önmagában nem H. pylori fertőzés.

Gyomor atrófia és H. pylori fertőzés társulása

Kohorszunkban a magas sóbevitel hatása a gyomor karcinogenezisére erős volt azoknál az egyéneknél, akiknek atrófiás gyomorhurutuk és H. pylori fertőzés. A magas sótartalmú étrend szinergikus elősegítő hatásai és H. pylori A gyomor karcinogenezisében történt fertőzést egy futóegérekkel végzett kísérleti vizsgálat során figyelték meg. 36 Kimutatták, hogy H. pylori a fertőzés súlyosbítja a gyomor nyálkahártya károsodását az egerek sós étrendje miatt, 37 és az anti-H. pylori az antitestek aránya magasabb a magas sótartalmú diétás fertőzött állatokban, mint a normál étrenddel rendelkezőknél, 36 arra utal, hogy a magas sótartalmú étrend befolyásolja a humorális reakciókat H. pylori fertőzés, és valamilyen módon hozzájárul a karcinogenezist fokozó hatáshoz. Másrészről úgy gondolják, hogy az atrófiás gyomorhurut a gyomorrák megelőző elváltozása. 38 Így a magas sótartalmú étrend szinergikus elősegítő hatásai és H. pylori a fertőzés erősen megjelenhet a gyomor atrófia körülményei között.

Általánosan elfogadott tény, hogy a gyomor adenokarcinoma, különösen a béltípus, krónikus gastritisből származó többlépcsős folyamat révén keletkezik, és az atrófia, a bél metaplazia és a dysplasia szakaszában halad előre, ami végül karcinómát eredményez. 39 A korábbi jelentések eredményei, valamint a jelen eredmények alapján valószínűbb, hogy a magas sófogyasztás elsősorban a többlépcsős gyomor karcinogenezisének utolsó szakaszaiban játszik szerepet, és ezáltal elősegíti a gyomor karcinogenitását, mert az atrófiás gastritis az egyik e szakaszok morfológiai jellemzői közül. 40

A gyomorrák szövettani típusa

Témáinkban az étrendi sóbevitel promóciós hatása a bél típusú rák kialakulására erősebb volt, mint a diffúz típusú rák kialakulására. Általánosan elismert, hogy a bél típusú rák kialakulása keresztül A többlépcsős gyomor-karcinogenezis (39) és a magas sótartalmú étrend úgy tekinthető, hogy részt vesz a többlépcsős karcinogenezisben, ami a gyomorrák prekurzor elváltozásait indukálja, például az emberekben a bélmetapláziát. 41 Másrészt a diffúz típusú gyomorrákot kevésbé tekintik összefüggésbe a környezeti tényezőkkel, és feltételezik, hogy genetikailag előre meghatározott. 42 A korábbi jelentések eredményei tehát megerősítik azt a megállapításunkat, hogy a magas sóbevitel egyértelműen csak a bél típusú gyomorrákkal társult.

A gyomorrák anatómiai alhelye

Ami a gyomorrák anatómiai alhelyeit illeti, a magas étkezési sófogyasztás egyértelműen a gyomor disztális kétharmadának rákjával volt összefüggésben, de a gyomor proximális egyharmadának rákjával nem volt összefüggésben. Úgy gondolják, hogy a gyomorrák kockázati tényezői az anatómiai alhelyenként eltérőek. 43 Köztudott, hogy a karcinogenezis fent említett többlépcsős típusa distalis gyomorrákkal társul, a szívrákkal azonban nem. 44 Témáinkban tehát a magas sótartalmú étrend promóciós hatását úgy gondolják, hogy nagyobb a gyomor disztális kétharmadának rákos megbetegedéseiben, mint azokban az esetekben, amelyek a gyomor proximális egyharmadában fordulnak elő, beleértve a a kardia.

Korlátozások

Következtetések

Vizsgálatunkban szignifikánsan megnövekedett gyomorrák kockázatát figyeltük meg azoknál az alanyoknál, akiknél az étrendi sófogyasztás mérsékelt vagy magas volt, különösen azok között, akiknek atrófiás gyomorhurutuk és H. pylori fertőzés. Bár a só mechanizmusa önmagában részt vesz a gyomor karcinogenezisében, továbbra sem tisztázott, a sóbevitel korlátozását hasznosnak tartják a gyomorrák megelőzésében, különösen olyan országokban, mint Japán, ahol az étrendi sóbevitel és a gyomorrák kockázata egyaránt jelentős.