Az indiai fehérjefogyasztás elemzése növényi és állati forrásokon keresztül

Cikk információk

Priya Rampal, MS Swaminathan Kutatási Alapítvány, Third Cross Street, Taramani Intézményi Terület, Chennai 600113, Tamil Nadu, India. E-mail: [e-mail védett]

indiai

  • Absztrakt
  • Teljes szöveg
  • Hivatkozások
  • Kiegészítő anyagok
  • Idézi
  • PDF

Absztrakt

Háttér:

India az 1960-as években a zöld forradalom miatt önellátóvá vált az élelmiszerek terén. Mind a technológiai innováció, mind pedig a politikai támogatás elfogult volt a gabonafélék felé. Várhatóan a gabonafélék jelentik a fő fehérjeforrást az étrendben. Az utóbbi években a gabonafogyasztás a csökkenő preferenciák miatti növekvő kibocsátás ellenére csökken. Ezért az országnak növelnie kell a hüvelyesek termelését és fogyasztását, hogy megfeleljen a lakosság táplálkozási igényeinek.

Célok:

Ez a cikk a pulzus és a fehérjefogyasztás tendenciáit tárgyalja az évek során. Ezenkívül a különféle fehérjeforrások közötti helyettesíthetőségre és komplementaritásra összpontosít.

Mód:

A látszólag nem összefüggő regressziós becslés (SURE) keretrendszert alkalmazzák a különböző forrásokból származó fehérjék - gabonafélék és hüvelyesek (növényi források), tej és tejtermékek, állati eredetű források, például tojás, hal és hús, és egyéb termékek - árának és jövedelmének vizsgálatára. fehérjeforrások.

Eredmények:

Megállapították, hogy a fehérjékre fordított kiadások nagyok és jelentősek. A jövedelem növekedésével nő a fehérjék fogyasztása. A magasabb rendelkezésre álló jövedelmek magasabb állati fehérjeforrások iránti kereslethez vezettek. Jelentős élelmiszerár-hatások vannak elemzésünkben - negatívak a gabonafélékre és pozitívak a tojásokra. Az impulzusok árának növekedésével nő az állati fehérjeforrások fogyasztása.

Következtetés:

Fontossá válik az ingadozás visszafogása az impulzusárakban, mivel ez a növényi fehérje fő forrása. A nyilvános elosztórendszerben impulzusokat elosztó államok magasabb fehérjefogyasztást mutatnak, mint más államok.

Bevezetés

Bármely gazdaságban fontos mind a termelési, mind a fogyasztási szektor fejlesztése. Gondos tervezéssel és technológiai fejlesztéssel rövid időn belül jelentős változásokat lehet elérni a termelési szektorban. A fogyasztási szektor azonban jól bevált társadalmi és kulturális normákra épül, amelyek az idő múlásával lassan fejlődnek. 1 Ezenkívül a tanulmány elemezte a fogyasztás folytonosságait és megszakításait a változó környezetben, és azt állítja, hogy az emberek ragaszkodnak a primitív fogyasztási mintákhoz, mint hatékony védekezéshez a változás erőivel szemben. Így a fogyasztási szektorban bekövetkező változások nem annyira drámai vagy láthatóak, mint a termelési szektorban bekövetkező változások, de ugyanolyan fontosak, hogy ezeket figyelembe vegyék. Az indiai kontextusban mind a fogyasztási, mind a termelési szokásokat nagyban befolyásolta a politikai környezet. Tehát annak ellenére, hogy az étkezési preferenciákat a társadalmi és kulturális normák határozzák meg, az elfogyasztott ételek mennyisége különféle tényezőktől függ, beleértve az erőforrás-korlátokat és az élelmiszerpolitikát. Például a gabonafélék elosztása a nyilvános terjesztési rendszerben (PDS) oda vezet, hogy az indiai étrendben a gabonafélék dominálnak.

Indiában él a legtöbb alultáplált, 5 év alatti gyermek. Az Országos Egészségügyi és Családi Felmérés (NFHS-4) negyedik fordulója szerint 2014-2015-ben a gyermekek harminchét százaléka elakadt, 21% -uk pazarolt, 34% -uk pedig alulsúlyos volt. 2 A fehérje-energia alultápláltsága, valamint a mikroelemhiány csökkenthető az impulzusok fogyasztásának növelésével, amelyek gazdag fehérje-, ásványi anyag-, vas- és rostforrások. Az 2006-os adatok szerint az indiánok 31 százaléka vegetáriánus A hindu-CNN-IBN nemzetfelmérés (1. megjegyzés). A hüvelyeseket Indiában vegetáriánusok és nem vegetáriánusok is fogyasztják. A nem vegetáriánusok aránya ellenére az elfogyasztott tojás, hal és hús mennyisége csekély. Így a fehérjeszükséglet nagy részét impulzusokkal lehetne kielégíteni. Az élelmezésbiztonság a rendelkezésre állás, a hozzáférés és a felszívódás 3 oszlopán áll (táplálkozás; UNICEF). 3 Bár az élelmiszerbiztonság rugalmas fogalom, az élelmiszerbiztonság és a megfizethetőség is fontos elem. A közelmúltban paradigmatikus elmozdulás következett be az élelmiszer-hozzáférhetőségről a háztartási élelmiszer-bizonytalanságra, és az energiafogyasztásról (bemeneti intézkedések) az antropometriai intézkedésekre (output-mutatók), ezáltal a hangsúly a megfelelő táplálkozásra irányult. 4

Egy olyan fejlődő országban, mint India, a fogyasztási szokások elemzésénél számos tényezőt figyelembe kell venni. A fejlődés folyamatát a jövedelem emelkedése kíséri, ami az egy főre eső tényleges kiadások növekedéséhez, az intézmények és szervezetek változásához, és általában a preferenciák változásához vezet. A globális árak változása egy másik fontos tényező, amely befolyásolja bármely ország fogyasztási szokásait. Az 1990-es években Indiában végrehajtott gazdasági reformok és a növekedési ráta meredek emelkedése az évtizedet jelentősvé teszi az ország számára, mivel India a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává vált. A változó fogyasztási szokások eredményei azért fontosak a döntéshozók számára, mert az élelmiszer- és táplálkozásbiztonsággal foglalkoznak egy olyan jelentős gazdasági változás időszakában, amelynek célja az emberek általános jólétének javítása.

India az 1960-as évek végén a zöld forradalom miatt önellátóvá vált az élelmiszerek terén. Mind a technológiai innováció, mind a politikai támogatás azonban elfogult a gabonafélék, nevezetesen a búza és a rizs felé. A rizs és a búza minimális támogatási ára nagyon jövedelmező. Kalória tekintetében a gabonafélék jóval meghaladják a háztartás teljes kalóriabevitelének 50% -át. 8 A gabonafélék mérsékelt fehérjeforrás, mivel csak körülbelül 10% fehérjét tartalmaznak. Az indiai étrendben azonban ők jelentik a fő fehérjeforrást (National Sample Survey Organization [NSSO], 2011-2012). 9 Az utóbbi években a gabonafélék fogyasztása a változó preferenciák miatti növekvő kibocsátás ellenére csökken. 2004-2005-ben az összes fehérje 66,4% -a, a városi szektorban 56,2% -a gabonafélékből származott. 10 Ez 2011–2012-ben 62,5% -ra, illetve 53,7% -ra csökkent. Ezért az országnak növelnie kell a hüvelyesek fogyasztását és termelését a lakosság táplálkozási igényeinek kielégítése érdekében. Maitra és társai országosan reprezentatív adatok felhasználásával találtak bizonyítékot a kalóriabevitel romlására az 1998–1999 és a 2005–2006 közötti időszakban.

Ez a cikk a különböző impulzusok és fehérjék fogyasztási szokásait vizsgálja az évek során. Ezután részletes, látszólag összefüggéstelen regressziós becslést (SURE) végez a fehérjefogyasztásról az Országos Mintamérés (NSS) 68. fordulóján különböző foglalkozások, oktatási csoportok, társadalmi kasztok és az egy főre jutó havi kiadások (MPCE) tekintetében az 5 élelmiszer-csoport számára (1) gabonafélék, (2) hüvelyesek, (3) tej és tejtermékek, (4) tojás, hal és hús, és (5) egyéb fehérjeforrások. Megpróbálja elmagyarázni, hogy a fehérjefogyasztás hogyan változik a jövedelemtől és az áraktól, és hogy ezeket hogyan függ az oktatás, a foglalkozás, a háztartás mérete és a társadalmi csoport. Továbbá a különféle fehérjeforrások helyettesíthetőségére és komplementaritására összpontosít, különös tekintettel a növényi fehérjeforrásokra - gabonafélékre és hüvelyesekre.

Különböző impulzusok fogyasztási mintái és fehérjeforrásai

Átlagosan 100 g bengáli gramm (chana) körülbelül 17 g fehérjét, 4,6 mg vasat, 186 mg folsavat, 202 mg kalciumot és nagyjából 360 kalóriát tartalmaz. Piros gramm (arhar) és fekete gramm (urad) fehérje aránya magasabb (24 g/100 g). Az Indian Council of Medical Research 19 (2. megjegyzés) szerint 56 g hüvelyes ajánlott napi bevitel olcsó indiai vegetáriánus étrendhez.

1993-1994-ben a teljes pulzusfogyasztás körülbelül 25,3 g/nap volt India vidékén, míg a városi Indiában napi 28,7 g volt. A következő 5 évben a fogyasztás 28 g/napra nőtt a vidéki szektorban és 33,3 g/napra a városban. A hüvelyesek fogyasztása az NSSO 61. fordulója során 2004-2005-ben csökkenést mutatott, napi 23,67 g-ra a vidéki szektorban és 27,3 g-ra a városi szektorban. 2011-2012-ben, az NSSO 68. fordulója alatt, a vidéki szektorban napi körülbelül 26,1 g-ot fogyasztottak, míg a városi szektorban napi 30,03 g-ot (1. táblázat). Az egy főre jutó napi fogyasztás mindig nagyobb volt a városi szektorban, mint a vidéki szektorban, annak ellenére, hogy a lakosság nagyobb hányada fogyasztott impulzusokat a vidéki szektorban.

1. táblázat: Különböző hüvelyesek és hüvelyes termékek fogyasztása vidéki és városi Indiában. a