Endokrin elvonások

  • Keresés
  • Kérdések/konferenciák
  • Idézd
  • Ról ről
  • Szolgáltatásaink
  • Házirendek
  • Kapcsolatba lépni
  • Jogi nyilatkozat

AEP1039

Az elhízás hatása a miokardiális infarktus típusaira

Julian Gin & Andrew Wilson

St Vincent's Hospital Melbourne, Kardiológia, Melbourne, Ausztrália

típusaira

Bevezetés: Az elhízás a szívkoszorúér-betegség független kockázati tényezője, és bizonyos esetekben a megnövekedett túléléssel is összefüggésben van, például a miokardiális infarktusnál - amelyet „elhízási paradoxonnak” neveznek. Van azonban néhány olyan tanulmány, amely meghatározza a szívizominfarktus típusát - nem ST-szegmens emelkedés MI (NSTEMI) vagy ST-szegmens MI (STEMI) -, amelyek a BMI (testtömeg-index) osztály szerint eltérően elterjedhetnek. Valójában a STEMI-nek jobb a hosszú távú halálozása az NSTEMI-vel összehasonlítva, és hozzájárulhat az elhízott népesség túlélésének javításához.

Hipotézis: Feltételeztük, hogy a STEMI vagy az NSTEMI nagyobb-e elhízott betegeknél, és ha a növekvő BMI korrelál a STEMI valószínűségének növekedésével.

Módszerek: Retrospektív módon elemeztünk 1649 beteget egy nagyobb betegcsoportból a 2010 és 2019 között összegyűjtött helyi szívsebészeti adatbázisból. BMI-t (súly [kg]/magasság 2 [m 2]) kiszámítottunk minden beteg számára, amelyet aztán csoportokba soroltunk (normális [BMI 18,5–24,9], túlsúlyos [BMI 25–29,9] és elhízott [BMI ≥ 30]). Értékelték az alapjellemzőket, beleértve a szív- és érrendszeri kockázati tényezők és a biokémia előzményeit. A MI típus prevalenciáját (akár STEMI, akár NSTEMI formában) minden BMI csoportra kiszámoltuk. Az MI típus korrelált a BMI csoportokkal a kardiovaszkuláris kockázati tényezők és a metabolikus szindrómához kapcsolódó biokémiai paraméterek alapján, beleértve az alacsony sűrűségű lipoproteint (LDL), a triglicerideket és az éhomi vércukorszintet.

Eredmények: Az NSTEMI az összes BMI-csoportban gyakoribb volt a STEMI-vel összehasonlítva. Az NSTEMI mind az elhízott, mind a túlsúlyos csoportokban gyakoribb volt (a STEMI kevésbé elterjedt) a normál BMI-csoporthoz képest (82,4% vs 71,1%, P = 0,001 és 79,8% vs 71,1%, P = 0,008). Az elhízott és a túlsúlyos BMI osztályok között nem volt szignifikáns különbség az NSTEMI vagy a STEMI prevalenciájában (82,4% vs 79,8%, P = 0,34). Az ordinális logisztikus regresszióval járó MI típusának további elemzése a BMI osztály növekedésével a STEMI valószínűségének csökkenését mutatta (OR: 0,57 ± 0,16, 95% konfidencia intervallum 0,33–0,97, P = 0,042), és statisztikailag szignifikáns, ha a fenti ko variál.

Következtetés: Ez a tanulmány kimutatta, hogy a magas BMI-s betegek körében az NSTEMI gyakoribb volt a STEMI-vel szemben. A BMI növekedése a STEMI valószínűségének csökkenésével járt. Habár ezek a megállapítások ellentétben állnak hipotézisünkkel, kiemeli az elhízás hatását az MI prezentációira. Ennek klinikai és/vagy gyakorlati következményei lehetnek az MI elhízott populáció kezelésére, és ebben az összefüggésben további vizsgálatok indokoltak.