Az inzulinérzékenység javításához intenzív életmódbeli változtatások szükségesek

Randomizált, kontrollált vizsgálat

Kirsten A. McAuley, MBCHB 1,
Sheila M. Williams, BSC 2,
Jim I. Mann, DM, PHD 1,
Ailsa Goulding, PHD, FACN 3,
Alex Chisholm, PHD 1,
Noela Wilson, PHD 4,
Gretchen-történet, BPHED 1,
Rebecca T. McLay, MSC 1,
Michelle J. Harper, BSC 1 és
Ianthe E. Jones, MSC 3

1 Humán Táplálkozási Tanszék, Otago Egyetem, Dunedin, Új-Zéland
2 Megelőző és Szociális Orvostudományi Tanszék, Otago Egyetem, Dunedin, Új-Zéland
3 Orvostudományi és Sebészeti Tanszék, Otago Egyetem, Dunedin, Új-Zéland
4 Élet Új-Zélandon Aktivitási és Egészségügyi Kutatási Egység, Otago Egyetem, Dunedin, Új-Zéland.

Randomizált, kontrollált vizsgálat

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- Az inzulinérzékenység javítása érdekében az életmód megváltoztatásának mértékét nem sikerült megállapítani. Ez a tanulmány összehasonlítja a jelenlegi étrendi és testmozgási ajánlások inzulinérzékenységre gyakorolt hatását egy intenzívebb beavatkozással normoglikémiás inzulinrezisztens egyéneknél.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK- Tizenkilenc normoglikémiás inzulinrezisztens (az euglikémiás inzulin bilincs alapján meghatározva) férfiakat és nőket randomizáltak vagy kontrollcsoportba, vagy két kombinált étrendi és testmozgási program egyikébe. Az egyik csoport (szerény szint) az aktuális ajánlásokon, a másik pedig egy intenzívebb étrend- és testmozgási programon alapult. Az inzulinérzékenységet euglikémiás inzulinbilincs segítségével, a testösszetételt kettős energiájú röntgenabszorpciós módszerrel, az antropometriát és az aerob alkalmasságot 4 hónapos intervenciós időszak előtt és után mértük. Négy napos táplálékfelvételt rögzítettünk, és mértük az éhomi glükózt, inzulint és lipideket.

EREDMÉNYEK—Csak az intenzív csoport mutatott jelentős javulást az inzulinérzékenységben (23% -os növekedés, P = 0,006 vs. 9% a szerény csoportban, P = 0,23). Ez az aerob fitnesz jelentős javulásával járt (11% -os növekedés az intenzív csoportban, P = 0,02 vs. 1% a szerény csoportban, P = 0,94) és a nagyobb rostbevitel, de a jelentett teljes vagy telített étrendben nem volt különbség zsír.

KÖVETKEZTETÉSEK—A jelenlegi klinikai táplálkozási és testmozgási ajánlások, még erőteljes végrehajtásuk esetén sem javították jelentősen az inzulinérzékenységet; intenzívebb program azonban megtette. Az aerob fitnesz javulása jelentette a fő különbséget a két intervenciós csoport között, bár a fogyás és az étrend összetétele is fontos szerepet játszhatott az inzulinérzékenység meghatározásában.

DXA, kettős energiájú röntgenabszorpciós módszer
Gbw, a teljes testtömegre beadott glükóz
Gffm, glükóz, zsírmentes tömeg elérésére
IGT, csökkent glükóz tolerancia
OGTT, orális glükóz tolerancia teszt
VLCD, nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend

Az életmódbeli beavatkozás csökkenti a glükóztolerancia (IGT) és a 2-es típusú cukorbetegség közötti progresszió kockázatát (1). Széles körben feltételezik, hogy a fizikai aktivitással (2) és az étrend módosításával (3) kapcsolatos jelenlegi tanácsok elegendőek (feltehetően az inzulinérzékenység javulásával közvetítettek) a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának csökkentéséhez. A folyamatban lévő vagy befejezett összes nagy beavatkozási kísérlet az IGT-ben szenvedő alanyok beavatkozására összpontosult (1,4,5). Úgy tűnik azonban, hogy miután kóros glükózszint kialakult, már jelentős β-sejtek diszfunkciója fordult elő, és kevesebb az esély az inzulinérzékenység javítására.

Az IGT kialakulása előtti beavatkozás kínálhatja a legjobb lehetőséget az IGT és a 2-es típusú cukorbetegség progressziójának csökkentésére. Bár a megnövekedett fizikai aktivitás és az étrend módosítása javítja az inzulinérzékenységet, nincsenek olyan adatok, amelyek egyértelműen mutatnák a szükséges életmódváltás mértékét. Ez a tanulmány elsőként hasonlítja össze az életmódbeli beavatkozás két szintjét normoglikémiás inzulinrezisztens egyéneknél az inzulinérzékenységről, az egyik a jelenlegi ajánlások alapján (szerény), a másik pedig egy intenzívebb étrend- és testmozgási program alapján. Ez segít megválaszolni azt a fontos kérdést, hogy az agresszívebb életmódbeli beavatkozás előnyösebb-e. Ebben a tanulmányban a résztvevőket randomizálták egy kontrollcsoportba vagy a két beavatkozási csoport egyikébe.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

Jogosultság

Összesen 440 önkéntes válaszolt a helyi hirdetésekre. A résztvevőket akkor vehették át szűrésre, ha megfelelnek a következő kritériumoknak: 25–70 évesek, képesek és hajlandók részt venni egy diétás és testmozgási programban (7), és nincsenek személyes kórtörténetükben cukorbetegség vagy bármilyen súlyos betegség, pszichiátriai betegség, vagy kábítószer- vagy alkoholfüggőség. A warfarint vagy az orális szteroidokat szedők kizárásra kerültek, de a többi gyógyszert szedők is beletartoztak, ha több mint 6 hónapig kezelték őket, és valószínűleg nem változtatták meg a gyógyszert az intervenciós időszak alatt. A szűrés magában foglalta az éhomi glükóz, inzulin és trigliceridek mérését. Azoknál, akiknek éhgyomri glükóz −1 · l −1 volt (G = glükóz infúziója mg · kg −1 · min −1), meghívták az intervenciós vizsgálatba. Ez a határérték a sovány populáció legalacsonyabb 25. centile volt (BMI 2). Hetvenkilenc kaukázusi férfi és nő volt jogosult és megalapozott beleegyezését adta a tanulmányhoz, amelyet az Otago Etikai Bizottság jóváhagyott. A szűrés és a toborzás 1999 februárja és 2000 augusztusa között történt. A résztvevőket randomizálták a három csoportba kilenc blokkban (hogy a tanulmányba való belépés fokozatos legyen) a nem és az inzulinérzékenység mértékének rétegzése után.

Diétás beavatkozás

Gyakorlati beavatkozás

Klinikai látogatások

Az euglikémiás inzulin clamp vizsgálat idején éhomi vérmintákat vettek a lipidmérésekhez, és megismételték az antropometriát és a vérnyomásméréseket. A résztvevőket randomizálták a három csoport egyikébe, és egy héten belül kettős energiájú röntgenabszorpciós (DXA) vizsgálatot és testmozgási tesztet végeztek. Mindezek az alapadatok voltak. A beavatkozás megkezdődött, amint az összes alapintézkedést összegyűjtötték. Az intervenciós csoportok résztvevőit a kutatók hetente látták súlymérésen, valamint rövid étrendi és testmozgási értékelésen. Ha a résztvevők nem vettek részt, telefonon keresték meg őket, megbeszélték az előrehaladásukat, és további időpontot egyeztettek. Minden egyes havi intervallumban az intervenciós csoportok résztvevőinek a következő méréseket kellett elvégezniük: súly-, derék- és csípőmérés, vérnyomás, éhomi vérvizsgálat glükózért, inzulin- és lipidprofil, valamint 1 mérföldes séta teszt. A 4 hónapos időszak végéig nem került kapcsolatba a kontrollcsoporttal, amikor az összes résztvevőnél megismételték az alapszintű méréseket.

Az eredménymérések módszertana

statisztikai módszerek

A minta méretének kiszámítása a log-transzformált inzulinérzékenységi index (Gffm/i) SD becslésén alapult, amely 0,25 volt. Így a 25 csoportos mintaméret a három csoportban 80% esélyt adna a Gffm/i 20% -os javulásának kimutatására az 5% -os szignifikancia szint alkalmazásával. Regresszióanalízist és alapváltozatot kovariátként alkalmaztunk a kezelési csoportok összehasonlításához a kontroll csoporttal. A STATA 7.0 verziójú statisztikai szoftvert (Stata, College Station, Texas) használtuk. Az összes fő végpontot a kezelési csoportok ismerete nélkül értékelték.

EREDMÉNYEK

A csoportok életkorát és nemét az 1. ábra tartalmazza, amely a résztvevők előrehaladását is mutatja a vizsgálat során, beleértve a lemorzsolódókat és azokat, akik nem teljesítik az egyes eredményméréseket. Öt alany dohányos volt, és folytatták a dohányzást a 4 hónapos beavatkozás során. Azok közül, akiknek OGTT-je volt, kettő 2 órás glükózértéke ≥7,8 mmol/l volt.

Az inzulinérzékenység csak az intenzív csoportban változott szignifikánsan (1. táblázat). Ez párhuzamosan történt a súly, a derékbőség, a BMI, a szisztolés és a diasztolés vérnyomás (2. táblázat), a teljes és a csonka zsír (1. táblázat) csökkenésével, a jelentett étkezési rostok növekedésével és az aerob fitnesz növekedésével (3. táblázat). Mindkét csoport csökkentette az összes energia, az összes zsír, a telített zsír és a koleszterin bevitelét. A felügyelt gyakorlatokon való részvétel mindkét beavatkozási csoportban hasonló volt (> 70%), és az ön által bejelentett napi kullancslapokon alapuló megfelelés magas volt, mindkét csoport teljesítette az edzés 5 nap/hét célkitűzéseit.

KÖVETKEZTETÉSEK

Ezeknek az adatoknak jelentős közegészségügyi vonatkozásai vannak azokban az országokban, ahol magas a 2-es típusú cukorbetegség, és ezek kihatnak az IGT-ben szenvedő embereket érintő intervenciós vizsgálatokra. Azoknál, akiknél már kialakult az IGT, és programjuk részeként szerény testmozgást írnak elő, úgy tűnik, hogy jelentős számban továbbra is 2-es típusú cukorbetegség alakul ki (1). Az életmódbeli beavatkozás legnagyobb előnye akkor mutatkozik, ha inzulinrezisztens egyéneknél alkalmazzák, akiknél még nem alakult ki IGT, és akik javított aerob fitneszi.