Az oxidált alacsony sűrűségű lipoprotein és az inzulin, a leptin összefüggései és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata cukorbeteg elhízott tunéziai nők csoportjában

További kapcsolódó cikkekért látogasson el ide: Journal of Obesity & Weight Loss Therapy

Absztrakt

Az elhízott cukorbetegeknél a lipidparaméterek zavart okoznak, ahonnan a nem inzulinfüggő cukorbetegség kialakulásáért felelős inzulinrezisztencia telepítése.

Célkitűzések: Célunk az volt, hogy értékeljük az inzulin, a leptin és az oxidált LDL szintjét, és keressük a kapcsolatot, amely létezhet ezen paraméterek és a testtömegindex (BMI> 30 kg/m 2) által jelzett elhízás között.

Módszerek: Az összes koleszterin arányát arányosítottuk, trigliceridek, vércukorszint, inzulin, leptin, LDL-koleszterin, HDL-koleszterin és oxidált LDL 53 elhízott, cukorbeteg nőnél, akiknek a 2. típusú cukorbetegségen és az elhízáson kívül más patológiája van, összehasonlítva 21 tanúval, akik életkoruk szerint párosítva vannak.

Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy az összes koleszterin, trigliceridek, vércukorszint, inzulin, leptin, koleszterin LDL és oxidált LDL szintje magasabb volt az elhízott, nem inzulinfüggő nőknél diabetes mellitus összehasonlítva a kontroll csoporttal. Sőt, pozitív és szignifikáns összefüggés a testtömeg-index és a vércukorszint (r = 0,408, p = 0,002), a leptin (r = 0,436, p = 0,001), az inzulin (r = 0,403, p = 0,003), az LDL-koleszterin (r = 0,365, p = 0,007) és oxidált LDL (r = 0,632, p Absztrakt

Az elhízott cukorbetegeknél a lipidparaméterek zavart okoznak, ahonnan a nem inzulinfüggő cukorbetegség kialakulásáért felelős inzulinrezisztencia telepítése.

Célok: Célunk az volt, hogy értékeljük az inzulin, a leptin és az oxidált LDL szintjét, és keressük a kapcsolatot, amely létezhet ezen paraméterek és a testtömeg-index által ábrázolt elhízás között (BMI> 30 kg/m 2).

Mód: Összehasonlítottuk az összes koleszterin, trigliceridek, vércukorszint, inzulin, leptin, LDL-koleszterin, HDL-koleszterin és oxidált LDL arányát 53 elhízott, cukorbeteg nőben, akiknek a 2. típusú cukorbetegségen és elhízáson kívül más patológiája volt, összehasonlítva 21 tanúval, akikkel párjuk van a korig.

Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy az összes koleszterin, a trigliceridek, a vércukorszint, az inzulin, a leptin, az LDL-koleszterin és az oxidált LDL szintje magasabb volt az elhízott, nem inzulinfüggő diabetes mellitusban szenvedő nőknél a kontroll csoporthoz képest. Sőt, pozitív és szignifikáns összefüggés a testtömeg-index és a vércukorszint (r = 0,408, p = 0,002), a leptin (r = 0,436, p = 0,001), az inzulin (r = 0,403, p = 0,003), az LDL-koleszterin (r = 0,365, p = 0,007) és oxidált LDL (r = 0,632, p Kulcsszavak

A túlsúly és az elhízás napjaink betegségei, növekvő mozgásszegény életmóddal és gyakran magas cukortartalmú étrenddel. Ezeket kóros vagy túlzott zsírfelhalmozódásként definiálják, amelyek károsíthatják az egészséget [1]. Ez a globális egészségügyi probléma az iparosodott és a fejlett országokat egyaránt érinti. Az emberi elhízást 1997-ben betegségként ismerte el az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Ez a történelem első nem fertőző járványa [2] és világszerte az ötödik halálozási tényező. Körülbelül 3,4 millió felnőtt hal meg évente túlsúly vagy elhízás következtében. Ezen túlmenően a cukorbetegség terhének 44% -a, az iszkémiás szívbetegségek terhének 23% -a, valamint egyes rákterhelések 7–41% -a a túlsúlynak és az elhízásnak tulajdonítható [1].

Az egyének zsírtömegének növekedése a keringő leptin (a súlyt szabályozó kulcsfontosságú hormon és számos, elsősorban a zsírszövet által kiválasztott metabolikus út) koncentrációjának növekedésével jár, ami úgy tűnik, hogy részt vesz az inzulinrezisztencia kialakulásában, ezért a 2-es típusú cukorbetegségben. Valójában a 2-es típusú cukorbetegek 80% -a elhízott vagy túlsúlyos [3]. Viszont a cukorbetegség a legfontosabb rizikófaktor a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) szempontjából, mivel megváltoztatja a lipid anyagcserét, beleértve az ateroszklerózisban kifejezett alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) oxidációját és annak szövődményeit.

Anyagok és metódusok

Népesség

Vizsgálatunk az "ügy/tanúk" típusú. 53 elhízott, cukorbeteg nőt és 21 kontroll nőt vett részt életkor szerint. Az elhízott nőket az Országos Táplálkozástudományi Intézet "C" gondozási egységének táplálkozási és étrendi terápiájából toborozták. Egy nőt elhízott cukorbetegnek tekintettek, amikor a testtömeg-indexe (BMI), amely megegyezik a súly és a négyzetmagasság négyzetméterével osztva, meghaladja a 30 kg/m² értéket, az éhomi vércukorszint pedig meghaladja a 7 mmol/l-t. A cukorbetegség életkora 5 év alatt van, és a nőnek nincs más metabolikus és fizikai patológiája, kivéve a cukorbetegséget és az elhízást. Megszüntettük a fogamzásgátlóval rendelkező és/vagy elhízás, cukorbetegség, diszlipidémia, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek családjában előforduló nőket.

A felmérésre kiválasztott nőket korábban tájékoztatták a munka céljairól. Ami a kontrollcsoportba tartozó nőket illeti, az Országos Táplálkozástudományi Intézet "C" gondozási egységének táplálkozási és étrendi terápiájával rendelkező betegek kísérőiként vették fel őket, akik beleegyeztek abba, hogy részt vegyenek a felmérésben azzal, hogy motivációként kapják meg a klasszikus biológiai biológiai eredményeket. tesztek: vércukorszint, HDL-koleszterin, LDL-koleszterin, trigliceridek. A kontrollcsoportba tartozó nőket életkor szerint hasonlítottuk össze az esetekkel. Ugyanezeket az esetekre vonatkozó kizárási kritériumokat alkalmazták a kontrollcsoportnál. Meg kell jegyeznünk, hogy vizsgálatunk kezdetén 55 olyan nő jóváhagyását kaptuk meg, akiket a csapat orvos fizikális vizsgálat után egészségesnek tekintett, de körülbelül 50% -ukat vérvizsgálat után eliminálták. Vizsgálatunk egyik végpontja az volt, hogy nehéz volt nőket toborozni az egészséges nők helyettesítésére, akik nem voltak hajlandók részt venni.

Mód

Az adatgyűjtéshez a következőket használtuk:

Egy kérdőív: Ez a mérési eszköz lehetővé tette számunkra, hogy általános információkat gyűjtsünk a betegről, például az életkorról, az iskolai végzettségről, a társadalmi-gazdasági helyzetről és a szakmáról. Arra is törekedtünk, hogy a nő használ-e fogamzásgátlást, és van-e családjában magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás, diszlipidémia és szív- és érrendszeri betegségek.

Antropometrikus adatgyűjtő űrlap: Minden nőt kétszer lemértünk kalibrált mérleg segítségével. A magasságot ugyanazzal az eljárással mértük, mint egy mikro mérőlap segítségével történő súlyfelvételt. 2 súly és 2 magasság átlagát választották

Mérjük a szisztolés és a diasztolés nyomást is.

Laboratóriumi tesztek: A vérmintát 12 órás böjt után antecubitalis vénán vették. Minden nő laboratóriumi vizsgálatokat kapott a következő paraméterekkel: teljes koleszterin (CHOL), trigliceridek (TG), HDL-koleszterin (HDL-CHOL), vércukorszint, LDL-koleszterin (LDL-CHOL).

A vércukorszintet enzimatikus módszerrel mértük glükóz-oxidáz alkalmazásával, a "Beckmansynchron CX9" analizátorral beállított "Beckman" kit alkalmazásával. A normál küszöbérték 3,9-6,1 mmól l -1. A triglicerideket enzimatikus módszerrel, "Beckmansynchron Cx7" készlettel mértük. A normalitás küszöbértéke 0,5-1,7 mmol l -1 .

A koleszterint enzimatikus módszerrel mértük a Beckmansynchron CX9 "adaptációjú" Beckman "Analyzer koleszterin-oxidáz készlet alkalmazásával. A normalitás küszöbértéke -1. Az LDL-koncentrációkat a Friedwald-egyenlettel számoltuk. A normalitási küszöbérték -1. Az inzulint IRMA határozta meg (Immunoradiometricassay): A normál küszöbérték 8-25 µmol ml -1 . Leptin a verseny módszerével mértük "RIA Millipore # HL-81HK" rádióimmunassassal, érzékenysége 0,5 ng mL -1 és 100 ng mL -1 között .

ELISA Kit Ox-LDL-t használtunk, amely a plazmában vagy a szérumban oxidált LDL (ox-LDL) mennyiségi meghatározásának in vitro diagnosztizálására szolgál. Ez egy szendvics ELISA az oxidált LDL mérésére a szérumban vagy a plazmában. Az antitestekkel borított lemezes üregekhez standardokat, kontrollokat és oxidált LDL-t tartalmazó mintákat adtunk. Az első inkubációs periódus alatt a kutak falára immobilizált antitest befogja az antigént a beteg mintáiba. Mosás után a lemez minden üregébe peroxidázzal konjugált antitestet adunk. A tetrametil-benzidint (TMB) használják a peroxidáz szubsztrátjaként. Végül savas blokkoló oldatot adunk a reakció leállításához. A sárga szín intenzitása egyenesen arányos az oxidált LDL koncentrációjával a mintában. A standard értékek felhasználásával titrálási görbét kapunk, amely a koncentrációtól függően az abszorbancia egységét (optikai sűrűség, OD 450 nm-nél) képviseli. A páciensminták ox-LDL koncentrációját közvetlenül ebből a görbéből határozzuk meg.

A HOMA-IR index kiszámítása az éhomi glükóz és az inzulin egyidejű méréséből származik a következő képlettel: HOMA-IR = [glükóz (mmól/l) × Inzulin (µmol/ml)]/22,5.

Statisztikai analízis

Az adatokat az SPSS 13 segítségével elemeztük.

Az eszközök összehasonlítása: Két független sorozat átlagainak összehasonlítását a Student-teszt segítségével végeztük független csoportok esetében, kis szám esetén pedig a nem paraméteres Mann-Whitney segítségével.

A százalékok összehasonlítása: A 2 független sorozat százalékos arányainak összehasonlítását Pearson khi-négyzet próbájával végeztük, és a teszt érvénytelensége esetén a Fisher.

Két kvantitatív változó kapcsolata: Két kvantitatív változó közötti kapcsolatokat a Pearson-korrelációs együtthatóval, az érvénytelenség esetén pedig a korrelációs együtthatóval Spearman-fokozat vizsgálta. Két kvantitatív változó közötti korrelációt osztályon belüli korrelációs együtthatóval értékeltük.

Többváltozós logisztikai regresszióanalízist végeztünk felülről lefelé megközelítéssel. Bevezettük a BMI-t mint függő változót, és mindegyik biokémiai változó korrelált a BMI-vel (glükóz, HDL-koleszterin, LDL-koleszterin, leptin, inzulin és oxidált LDL) mint magyarázó változó.

Valamennyi statisztikai tesztben a szignifikancia szintet p eredményre állítottuk be

Az 1. és a 2. táblázat az antropometriai és a biokémiai paraméterek összehasonlítását mutatja a két csoportban (kontroll és diabéteszes elhízott nők).

Második lépésben a BMI és a biokémiai paraméterek közötti összefüggéseket vizsgáltuk a kontrollcsoportban (3. táblázat) és az elhízott, cukorbeteg nők csoportjában (4. táblázat).

Az 1. ábra a BMI és a biokémiai paraméterek közötti összefüggéseket mutatja az elhízott cukorbetegek csoportjában.

Többváltozós logisztikus regresszióanalízist végeztünk felülről lefelé módszerrel annak érdekében, hogy meghatározzuk a BMI-vel leginkább összefüggő paramétereket a cukorbeteg elhízott nőknél (5. táblázat).

Ebben a tanulmányban az inzulin, a HOMA-IR, a leptin és az oxidált LDL állapotának vizsgálatára vagyunk kíváncsi elhízott, cukorbeteg nők csoportjában, összehasonlítva nem elhízott és nem cukorbeteg nők csoportjával.

Vizsgálati populációnkban, akik elhízott cukorbetegek (BMI = 35,75 ± 3,96 kg m -2 és vércukorszint = 11,04 ± 1,55 mmól L -1), azt találtuk, hogy a testsúly és a BMI szignifikánsan magasabb a kontroll csoporthoz képest (93,28 ± 13,72 kg 72,29 ± 8,30 kg és 35,75 ± 3,96 kg m -2 19,96 ± 2,17 kg m -2 ellen). Mind a szisztolés, mind a diasztolés nyomás szignifikánsan magasabb volt diabéteszes elhízottaknál (140,2 ± 9,5 vs. 122,8 ± 2,5) Hgmm és (88,5 ± 4,2 vs. 72,7 ± 5,3) Hgmm. Az életkor és az elhízás között nem figyeltek meg összefüggést mindkét csoportban (p = 0,735).

Eredményünk nem ért egyet El Hazmi és mtsai tanulmányának eredményeivel. 11208 egyént (4628 férfi és 6580 nő) fedezett le, akik szoros összefüggést találtak az életkor és az elhízás között (r = 0,9066 a férfiaknál és r = 0,9593 a nőknél), valamint az életkor és a túlsúly között (férfiaknál r = 0,8864, míg a nőknél r = 0,8790). nők) p-1-vel szemben 4,73 ± 1,85 ng mL -1). Megerősíti Sinha eredményeit, aki egy elhízott, 2-es típusú cukorbetegségből álló minta esetében átlagosan 30,80 μg L -1 leptinémiát talált a kontrollcsoportban 12,00 μgL -1-vel szemben [6]. Emellett a 70 elhízott alanyon dolgozó Edward Adeyemi csapat olyan eredményeket talált, amelyek csatlakoznak eredményeinkhez, mivel az elhízottaknál a leptin szint magasabb volt a kontroll csoporthoz képest (35 nem elhízott alany) (leptinemia: 38 5,6 ng mL -1, p -1 in nőknél a férfiaknál a 22 ng mL -1, p 2.4) meghaladja az összes diabéteszes elhízott nőmintánkat a kontrollokhoz képest (χ2 = 64,5, p -3) [9].

A magas glükózszint normalizálása érdekében a hasnyálmirigy több inzulint választ ki, ami hiperinsulinémiát okoz. Az elhízott cukorbetegeknél a glükóz és az inzulin arányának növekedése a cukorbetegség kezdetekor kialakult inzulinrezisztencia következménye: az izom- és zsírsejtek érzékenységének csökkenése az inzulin hatására a vércukorszint növekedését és az inzulin túlzott szekrécióját indukálja. a hasnyálmirigy β sejtjei által, hogy alkalmazkodjanak az inzulinrezisztencia által hangsúlyozott igényekhez.

Az inzulin kering a vérben, és biztosítja a sejtek állandó glükózellátását, amelyet energiaforrásként használnak. A glükózfelesleg egy részét rövid távon a májsejtek (mint glikogén) és az izomsejtek (szintén glikogén formájában) tárolják, amelyek gyorsan újrafelhasználják az energiatartalékot. A másik részt az adipociták tartósabban tárolják. Tény, hogy testünk, amely energiával gazdaságos, a feleslegben lévő glükózmolekulák fenntartható helyreállítási rendszerét választotta. Ez a zsírsejt, amely felelős a befogásukért, megfordításukért és tartalékba helyezésükért.

A túlsúly és az elhízás olyan arányokban jellemzi az adipociták megnövekedett számát és méretét, amelyeknek nincsenek korlátai. Ezeknek a hatalmas adipocitáknak nagyon zavart az anyagcseréje, amely megzavarja az energiaszabályozást, amelyet az általuk kiválasztott hormonok biztosítanak. Ez az egyik oka annak, hogy az elhízást a 2-es típusú cukorbetegség kockázati tényezőjeként helyezzük el

Úgy tűnik, hogy a lipid anyagcsere-rendellenességek szerepet játszanak a szív- és érrendszeri balesetekben [10,11]. Úgy tűnik, hogy az inzulinrezisztencia szerepet játszik a lipidanyagcsere rendellenességeiben: az inzulinrezisztencia a TG hibás metabolizmusát váltja ki, olyan helyzetet teremtve, amelyben a koleszterin anyagcserét is erősen befolyásolja. Ez számos olyan változást jelent, amely a lipoproteinek összes alosztályát érinti, mivel ezek között metabolikus kapcsolatok vannak. A TG hibás metabolizmusa által kiváltott változások atherogénebbé teszik őket, és megkönnyítik a diabéteszes környezet okozta további kóros elváltozásokat [12].

Vizsgálatunkban csak a szénhidrát és a lipid paraméterek kvantitatív rendellenességeire voltunk kíváncsiak. Magas LDL-CHOL és oxidált LDL értékeket találtunk a kontroll csoporthoz képest (p 2), és azt találtuk, hogy a vércukorszint, az inzulin és a TG magasabb volt a kontroll csoporthoz (64 nő) képest: (vércukorszint: 10,10 ± 0,32 mmolL -1 5,50 ± 0,05 mmolL -1, inzulin: 11,94 ± 0,6 mmolL -1 szemben 10,38 ± 0,56 mmol ml, TG: 2,7 ± 0,21 mmolL -1 szemben 1,9 ± 0,11 mmolL -1), míg a HDL-CHOL magasabb volt a kontroll csoportban ( Cukorbetegeknél 0,97 ± 0,02 mmolL -1 és 0,9 ± 0,02 mmolL -1). Azt is megállapították, hogy az LDL-CHOL normális volt az elhízott cukorbetegek csoportjában, mint a kontroll csoportban [13], ellentétben az eredményeinkkel, amelyek azt mutatják, hogy az LDL-CHOL magasabb az elhízott cukorbetegeknél.

Noha az LDL-koleszterin szintje a plazmában normális vagy enyhén emelkedett a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, az LDL kinetikájában jelentős változások figyelhetők meg, különösen a forgalom lassulása, így a vérben való tartózkodási idejük elősegíti a valószínűséget potenciálisan káros oxidációjuk. A megnövekedett oxidatív stressz, amely az oxidált LDL magas szintjévé válik, megelőzheti az inzulinrezisztencia kialakulását [14]. Az oxidált LDL magas szint fontos szerepet játszhat a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának fiziopatológiájában. Ezenkívül az LDL oxidatív módosítását az ateroszklerózis megindulásának és progressziójának fő eseményének tekintik. Felnőtteknél az oxidált LDL keringése elhízással, inzulinrezisztenciával, metabolikus szindrómával és kardiovaszkuláris betegségekkel társul [15].

Ami az elhízott cukorbetegeknél megfigyelt hiper-triglicerideket illeti, ez összefüggésben lehet a trigliceridekben gazdag lipoproteinek (VLDL, IDL) növekedésével, ami a máj máj VLDL-termelésének megnövekedéséből és katabolizmusuk lassulásából adódik, és a HDL-koleszterinszint csökkenése másodlagos egy a HDL fokozott katabolizmusa [11].

Úgy tűnik, hogy a lipid anyagcserezavarok nem függetlenek a szénhidrát anyagcsere rendellenességeitől: a két anyagcsere összekapcsolódik, és egy paraméter változása befolyásolhatja mások stabilitását. Úgy tűnik, hogy az inzulinrezisztencia és az inzulinszekréció hiánya, amelyet a 2-es típusú cukorbetegségben észlelnek, fontos szerepet játszik, mivel az inzulin alapvető funkciókat tölt be a lipid anyagcsere szabályozásában.

A kontrollcsoportunk különböző biokémiai paraméterei közötti összefüggések vizsgálata azt mutatta, hogy a BMI szignifikánsan és pozitívan korrelált a glükózzal (r = 0,508, p = 0,019), az LDL-CHOL-val (r = 0,617, p = 0,003), az inzulinnal (r = 0,955), preferenciák