Mit segíthetünk megtalálni ma?

rituximabot

A kis tanulmány azt mutatja, hogy a relapszus-remitáló sclerosis multiplexben (RRMS) szenvedő nők anyatejében alig detektálható a rituksimabВ, akik gyermekük szoptatása alatt vették igénybe a terápiát.

Az eredmények azt sugallják, hogy az RRMS-ben szenvedő nők folytathatnak betegségmódosító kezelést szoptatás alatt.

A Rituximab, amelyet többek között a RituxanВ az Egyesült Államokban és az Európában a MabThera márkanév alatt értékesítenek, nagyrészt bizonyos vérrákok kezelésére engedélyezett.

A terápia egy monoklonális antitest, amely úgy működik, hogy az immunsejtek B-sejtjeinek felületén található CD20 fehérjét célozza meg, amelyekről ismert, hogy hozzájárulnak a mielin károsodásához, amely az SM jellemzője (a mielin az idegsejtek védőbevonata, amely sérült MS-ben). A rituximabot SM-es betegektől függetlenül használják, vagyis nem engedélyezett a betegség terápiájaként.

Az SM leginkább a termékeny korukban érinti a nőket, de kevés tanulmány foglalkozott az SM terápiák, például a rituximab szoptatás alatt történő alkalmazásának biztonságosságával.

Az információ hiánya sok nőt arra kényszerít, hogy a szoptatás számos előnye ellenére válasszon a neurológiai betegség kezelése vagy a csecsemő szoptatása között.

Az antitestek nagyok, és várhatóan nem jutnak át az anyatejbe, de tudományos bizonyíték hiányzik.

A San Francisco-i Kaliforniai Egyetem (UCSF) kutatói által vezetett csoport megmérte a gyógyszert szedő SM-es nők anyatejében a rituximab szintjét, akiket beiktattak a demyelinizáló betegségben szenvedő nők UCSFВ terhességi nyilvántartásába.

A kutatók kilenc nőtől (átlagéletkor 34 év) gyűjtöttek érett tejmintákat. Mindegyiket szoptatás alatt vagy röviddel az elválasztás után rituximabbal kezelték. Mindegyiküknek volt RRMS-je (a betegség átlagos időtartama 4 év) enyhe fogyatékossággal, amint azt a 2-es maximális pontszám mutatja az Expanded Disability Status skálában (EDSS) - a fogyatékosság számszerűsítésére szolgáló módszerben MS-ben, magasabb EDSS pontszámok jelzik a nagyobb fogyatékosságot.

Az elemzett nők közül négy a terhességet megelőző hat hónapban rituximabot is kapott. Ötödiküket terhessége előtt Biogen Tecfidera-val (dimetil-fumarát) kezelték, hatodikat pedig Gilenya-val (fingolimod, Novartis forgalmazta), majd glatiramer-acetáttal (más márkanevek mellett a Teva Pharmaceuticals által Copaxone néven értékesítették). a terhesség alatt folytatódott.

A fennmaradó három nő a terhességét megelőző hat hónapban nem alkalmazott betegséget módosító terápiát.

A kutatók négy nőből gyűjtöttek soros anyatejmintákat a rituximab-infúzió előtt, és az infúzió után meghatározott időpontokban 8, 24 és 48 órával; és hét, 18–21 és 30 nap. A másik öt beteg egy-két mintát adott több időpontban a rituximab infúzió után.

A szülés és az egyszeri rituximab-kezelés közötti medián időtartam hat hónap volt (1,5–11 hónap). A legtöbb elemzett egyszeri adag rituximab-infúziót kapott (akár 500, akár 1000 mg-os dózisban), és két betegnek két infúziója volt a szülés után.

Összesen a kilenc nő 30 anyatej mintát adott, négy beteg legalább öt egymást követő anyatej mintát adott, amelyek lehetővé tették a kutatók számára a rituximab koncentrációjának mérését az idő múlásával.

A rituximab mediánszintje alacsony volt a négy nő anyatejében, soros mintákkal, medián 0,063 ug/ml (0,046–0,097). Ezeknek a nőknek a rituximab legnagyobb koncentrációját a tejben az infúzió után az első és a hetedik nap között észlelték, a maximális mediánkoncentráció 0,074 јg/ml (0,061–0,12 tartomány).

Ezen eredmények alapján a kutatók úgy becsülték, hogy a rituximab napi medián dózisa 0,0094 mg/kg, és a relatív csecsemő dózisa (RID) 0,08% volt. Az elfogadható RID kevesebb, mint 10%. A RID becsüli a csecsemő gyógyszerek anyatejjel történő expozícióját.

A rituximab koncentrációja hasonló volt azoknál a betegeknél, akik csak egy-két mintát adtak elemzésre.

Az egyikben, amelyet 1000 mg rituximabbal kezeltek kilenc hónappal a szülés után, a tejben a koncentráció 11 nappal a kezelés után 0,29 ug/ml-re emelkedett. Ennek ellenére a RID alacsony maradt, 0,33%.

Az egyik nő az infúzió utáni 60. és 90. napon adott mintát, és egy elemzés szerint a rituximab tejszintje „megnyugtatóan nagyon alacsony volt, 90 nappal szinte észrevehetetlen”.

Megállapították, hogy a fertőzések száma kevés, és nem súlyos azoknál az öt anya közül négynél, akik szoptattak a rituximab-kezelés után - mind a szülés után, mind hármat a terhességük előtti hónapokban is. Az ebből a csoportból született egy csecsemőről nem voltak adatok.

Egy olyan csecsemőnél alakult ki a legtöbb fertőzés, aki az anyatej révén a lehető leghamarabb és a legnagyobb dózisban volt kitéve rituximabnak. Ennek ellenére ezeket enyhe és csecsemőkorban gyakoriaknak tartották. Ide tartoztak a gastroesophagealis reflux betegség (GERD), a gyulladt nyelőcső (nyelőcsőgyulladás) és a felső légúti fertőzések - jelentette a tanulmány.

A születés után nyolc és 12 hónappal követett csecsemőknél nem tapasztaltak késést a fejlődésben vagy a növekedésben.

Összességében az eredmények azt sugallják, hogy egy 500 vagy 1000 mg-os dózisú egyszeri rituximab-infúzió nagyon alacsony szintet eredményez az anyatejben, ami minimális transzfert jelent a szoptató csecsemő számára.

• A monoklonális antitest-terápia elfogadható előny/kockázat arányt kínálhat, támogatva mind az anyai kezelést, mind a szoptatást. - vonta le a következtetést a csapat, miközben további vizsgálatok elvégzését javasolja.