Az új vizsgálat MRI-t használ az elhízás és az agyi jelzés tanulmányozására a gyermekeknél

Ezek a képek egy normál testsúlyú gyermek (felső sor) és egy elhízott gyermek (alsó sor) agyi vizsgálatát mutatják be étkezés előtt és után. A normál testsúlyú gyermek jobb felső képén látható kék jelzi az éhséggel járó agyi területek csökkent aktivitását. A jobb alsó kép hasonló agyi aktivitást mutat egy elhízott gyermeknél étkezés előtt és után, ami azt jelzi, hogy problémát jelenthet az agy jelzése az éhség és a teltség jelzésére.

mri-t

Különböznek-e az agyi jelek az elhízott gyermekeknél, mint a normál testsúlyú gyermekeknél? A Seattle-i kutatók reményei szerint erre a kérdésre egy új vizsgálattal válaszolnak, amely mágneses rezonancia képalkotást (MRI) használ az agyi jelátvitel tanulmányozására 9-11 éves gyermekeknél.

Dr. Christian Roth, a Seattle Gyermekkutató Intézet gyermek endokrinológusa és kutatója az Agy aktiválása és jóllakottság a gyermekeknél funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (BASIC fMRI) tanulmánynak nevezett vizsgálatot felügyeli annak megvizsgálására, hogy az agy hogyan reagál az ételekre azoknál a gyermekeknél, akik elhízottak és normál testsúlyúak.

"Célunk megérteni, hogy néhány elhízott gyermek miért éhesnek érzi magát étkezés után" - mondta Roth. "Részletesebben meg akarjuk érteni ezt a túlfogyasztási tendenciát, és betekintést nyújtunk az azt okozó agyi jelekbe."

Önszabályozó éhség és teltség

Roth azt mondja, hogy egy átlagos testsúlyú embernél a test jól szabályozott, és jelzi, hogy annyi ételt kapott, amennyire szüksége volt, így az illető már nem érzi magát éhesnek. De mások étkezés után továbbra is éhesek, több ételt fogyasztanak, mint amennyire a testüknek szüksége van, és végül hízik. Ez elhízáshoz és számos más egészségügyi problémához vezethet, például a 2-es típusú diabetes mellitushoz.

Roth úgy véli, hogy ezeknek az étkezési szokásoknak az okai ugyanazokhoz az agyi mechanizmusokhoz kapcsolódnak, amelyek impulzivitással és függőséggel társulnak.

"Megvizsgáljuk az agy impulzivitással, jutalommal, motivációval és viselkedési gátlással járó területeit, hogy információt nyerjünk arról, hogyan néz ki az agyi jelzés az elhízott gyermekeknél a normális testsúlyú gyermekeknél".

Neuroscience betekintés funkcionális MRI segítségével

Dr. Christian Roth felügyel egy kísérletet, amely MRI-t használ az agyi jelátvitel különbségeinek tanulmányozásához normál testsúlyú és elhízott gyermekeknél.

Roth és csapata funkcionális MRI-t (fMRI) használ ezekhez a vizsgálatokhoz, amelyek közvetett módon mérik az aktivitást az agy különböző területein, miközben az alanyok az ételek képeit nézik. A vizsgálat résztvevői először viselkedéses teszteken vesznek részt, egy kis ételt esznek, vért vesznek, majd belépnek az MRI-vizsgálatba, amely során ételeket látnak.

"Az egyik kép magas kalóriatartalmú ételek lesznek, például hamburgerek, sütemények és sütik" - mondta Roth. „Egy másik képsor alacsony kalóriatartalmú ételeket mutat be, például sárgarépát, almát és brokkolit. Miután megnézték a képeket, egy teljes étkezéssel etetjük a résztvevőket, és elvégezzük a második beolvasást, ahol ugyanazokat a képcsoportokat mutatjuk be. Megvizsgáljuk, hogy az elhízott és normál testsúlyú gyermekek megfelelő étkezés után jóllakottak-e az agyi jelek eltérésein, amikor ételeket látnak. "

A vizsgálatok során az fMRI feltárja, hogy az agy mely területei a legaktívabbak. A kutatók áttekintik a jóllakottságot szabályozó hormonokat mérő vérmintákat is. Az fMRI teszt mellett a túlsúlyos vizsgálat résztvevői hat hónapon keresztül minden héten ingyenes családi alapú magatartási súlykontroll kezeléseken vesznek részt. A kezelés végén lesz még egy sor fMRI és vérvizsgálat annak tesztelésére, hogy javultak-e a jóllakottsági válaszok.

"Reméljük, hogy ez a kutatás segít jobban megérteni a lehetséges elhízási beavatkozásokat" - mondta Roth. "Legyen szó magatartási vagy biológiai problémák kezeléséről, amelyeket a gyógyszeres terápiákkal megcélozhatunk, ez a tanulmány nagyszerű hátteret nyújt számunkra az agyi jelátvitel megértésében, hogy eldönthessük, milyen megközelítések működhetnek a legjobban a különböző gyermekek számára."