Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

basilar

StatPearls [Internet]. Kincses Sziget (FL): StatPearls Publishing; 2020 jan-.

StatPearls [Internet].

Leslie V. Simon; Edward J. Newton .

Szerzői

Hovatartozások

Utolsó frissítés: 2020. november 20 .

Bevezetés

A basilaris koponyatörések, amelyeket általában jelentős tompa erő okozta trauma, legalább a csontok egyikébe tartoznak, amelyek a koponya alapját alkotják. A basilaris koponyatörések leggyakrabban az időbeli csontokat érintik, de lehetnek az occipitalis, a sphenoid, az ethmoid és a frontális csont orbitális lemeze is. Számos olyan klinikai vizsgálati eredmény, amely nagymértékben prediktív a bazilaris koponyatörésekre, többek között a hemotympanum, a cerebrospinalis folyadék (CSF) otorrhea vagy rhinorrhoea, a Battle jele (retroauricularis vagy mastoid ecchymosis) és a mosómedve szemei ​​(periorbitalis ecchymosis). A bazilaris koponyatörések általában arctörésekkel, nyaki gerinc sérüléssel, koponyaűri vérzéssel, koponyaideg sérüléssel, vaszkuláris sérüléssel és agyhártyagyulladással társulnak. [1] [2] [3] [2]

A basilaris koponyatöréseket leggyakrabban fiatalabb embereknél észlelik, mivel hajlamosak a magas kockázatú tevékenységekre. A baziláris koponyatörések többségét konzervatív gondozással kezelik.

Etiológia

A legtöbb basilaris koponyatörést nagysebességű tompa trauma okozza, például gépjármű-ütközés, motorkerékpár-baleset és gyalogos sérülés. A bukások és rohamok szintén fontos okok. Az áthatoló sérülések, például a lőtt sebek az esetek kevesebb mint 10% -át teszik ki. [4]

Járványtan

A basilaris koponyatörések viszonylag ritkák és az összes súlyos fejsérüléssel járó beteg körülbelül 4% -ánál fordulnak elő. A koponyatörések 19–21% -át teszik ki. [5]

Kórélettan

A törés helye előre jelzi a kapcsolódó sérüléseket:

A bazilaris koponyatörések gyakran társulnak más központi idegrendszeri (CNS) patológiákkal, például epidurális hematómával a temporális csont gyengesége és a meningealis középső artéria közvetlen közelében.

A bazilaris koponyatörések legalább 50% -a más központi idegrendszeri sérüléssel jár, és körülbelül 10% -uknál a nyaki gerinc törése.

A bazilaris koponyatörések többsége a petrous csontot, a külső hallójáratot és a dobhártyát érinti.

Történelem és fizikai

A bazilaris koponyatörések klinikai jellemzői a kapcsolódó agy és koponyaideg sérülésének mértékétől függően változnak.

A betegek megváltozott mentális állapotot, hányingert és hányást mutathatnak. A III, IV és VI koponyaideg sérülései miatt okulomotoros hiányosságok lehetnek. A betegeknél a VII-es koponyaideg összenyomódása vagy sérülése miatt az arc megereszkedhet. A halláskárosodás vagy a fülzúgás a koponyaideg károsodására utal VIII.

Számos olyan klinikai tünet, amely nagyon előre jelzi a bazilaris koponyatörést:

A csatajel és a mosómedve szeme nagyon előre jelzi a bazilaris koponyatörést.

Értékelés

A diagnózis bizonyos esetekben nyilvánvaló lehet egy fizikai vizsgálat során. A sima röntgen nem érzékeny a bazilaris koponyatörés kimutatására.

A kezdeti értékelés általában nem kontrasztos számítógépes tomográfia (CT) segítségével történik. Sajnos a koponya-alapú töréseket, amelyek lineárisak vagy nem mozdultak el, nehéz lehet felismerni. Azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a klinikai gyanú a bazilaris koponyatörés miatt, a multidetektoros CT (MDCT) vékony szelvényes pásztázás az arcon és a koponyaalapon segíthet a finomabb törések felderítésében. Ezzel szemben az MDCT-n megjelenített részletes kis idegi és vaszkuláris csatornák rosszul olvashatók törésként. A pneumocephalusnak fel kell vetnie a gyanút a bazilaris koponyatörés miatt. Akut körülmények között mérlegelni kell a CT-angiográfiával és venográfiával (CTA, CTV) végzett további képalkotást az érkárosodás felmérése érdekében. Az MRI hasznos lehet az idegkárosodás és a cerebrospinalis folyadék szivárgásának értékelésében. [6] [7]

A CSF-szivárgást nem könnyű diagnosztizálni, és a folyadékot el kell küldeni a béta-transzferrin elemzésére.

Kezelés/kezelés

A basilaris koponyatörések általában jelentős traumák következményei. A légúti, a szellőztetés és a keringési problémák stabilizálását célzó beavatkozásokkal végzett trauma alapos értékelése a prioritás. A társított nyaki gerinc sérülés gyakori, ezért figyelmet kell fordítani a nyaki gerinc immobilizálására, különösen a légutak kezelése során. A nasogastricus csöveket és a nasotrachealis intubációt kerülni kell a véletlen koponyaűri cső behelyezésének kockázata miatt. [4] [8] [9]

Ezenkívül kerülni kell az orr intermittáló pozitív nyomású szellőztetését (NIPPV), mivel az pneumocephalust okozhat.

A basilaris koponyatörésekkel rendelkező betegek felvételre szorulnak a megfigyeléshez. Az antikoagulánsokat szedőket azonnali idegsebészeti képességekkel kell ellátni, és képesnek kell lenniük a neurológiai hanyatlás gyakori felmérésére, még akkor is, ha a kezdeti képalkotás során nincs vérzés. A koponyaűri vérzésben szenvedő betegeknél szükség van idegsebészeti értékelésre. Egyébként a koponyaalap töréseit gyakran várakozással kezelik. A műtéti kezelésre szükség van dekompressziót igénylő koponyaűri vérzéssel, vaszkuláris sérüléssel, jelentős koponyaideg sérüléssel vagy tartós cerebrospinalis folyadék szivárgással.

A basilaris koponyatörések növelik az agyhártyagyulladás kockázatát, mivel megnövekszik annak a lehetősége, hogy az orrmelléküregekből, az orrgaratból és a hallójáratból származó baktériumok közvetlenül érintkezzenek a központi idegrendszerrel. A társult cerebrospinális folyadék szivárgással járó betegeket, amelyek a basilaris koponyatöréssel rendelkező betegek legfeljebb 45% -ánál fordulnak elő, gyakran megelőző antibiotikumokkal kezelik az agyhártyagyulladás megelőzésére, de nincs jó bizonyíték erre a gyakorlatra. Egy nemrégiben végzett Cochrane-áttekintés nem talált elegendő bizonyítékot a profilaktikus antibiotikumok ajánlására basilaris koponyatöréssel járó betegeknél, még dokumentált cerebrospinalis folyadék szivárgás jelenlétében sem. A tartósan szivárgó betegeknek azonban cerebrospinalis folyadékkultúrával kell rendelkezniük az antibiotikum-terápia irányításához, és az agyhártyagyulladásnak megfelelő klinikai tünetekkel rendelkező betegeket empirikus antibiotikumokkal kell kezelni, amíg a tenyésztési eredmények rendelkezésre állnak. Míg a profilaktikus antibiotikumok általában nem javallottak, az alkalmazást továbbra is megfelelőnek tartják az olyan eljárások lefedettségéhez, mint például az intrakraniális nyomás (ICP) monitorának behelyezése. A tartós szivárgások idegsebészeti beavatkozást igényelnek. A kevésbé invazív, endoszkópos technikák egyre gyakoribbá válnak, és kevesebb ilyen sérülés szükséges nyílt javításra. [10]

Megkülönböztető diagnózis

A fő differenciáldiagnózis magában foglalja a koponyacsontok és a bazális encephaloceles veleszületett maldevelopmentjét, amely CSF-szivárgással járhat.

Prognózis

A koponyaalap törések prognózisa a következőktől függ: