Bevezetés: Globalizáció és a nem fertőző betegségek járványa

Nemzetközi Diabetes Intézet, Caulfield, Victoria, Ausztrália

fertőző

Imperial College, London, Egyesült Királyság.

Nemzetközi Diabetes Intézet, 250 Kooyong Road, Caulfield 3162, Victoria, Ausztrália. E-mail: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Nemzetközi Diabetes Intézet, Caulfield, Victoria, Ausztrália

Imperial College, London, Egyesült Királyság.

Nemzetközi Diabetes Intézet, 250 Kooyong Road, Caulfield 3162, Victoria, Ausztrália. E-mail: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Háttér

Új Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1 1 Nem szabványos rövidítések: WHO, Egészségügyi Világszervezet; NCD, nem fertőző betegség; CVD, szív- és érrendszeri betegségek.
A krónikus betegségek megelőzése: egy létfontosságú befektetés ((1)) jelentés azt mutatja, hogy a cukorbetegség által uralt nem fertőző betegségek (NCD-k) a fertőző betegségek, az anyai/perinatális állapotok és az alultápláltság együttes okozta halálozás kétszeresét okozzák. A jelentés megállapítja, hogy cselekvés nélkül 388 millió ember hal meg világszerte olyan krónikus betegségekben, mint a cukorbetegség és a szívbetegségek a következő évtizedben.

Ennek hátterében nézünk szembe globális fenyegetéssel a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás globális prevalenciájának és következményeinek látványos növekedése miatt ((2)). A cukorbetegség szempontjából az esetek száma elérte a járvány mértékét, és továbbra is hirtelen növekedni fog. A Nemzetközi Diabetes Intézet elkészítette az adatokat a Nemzetközi Diabetes Szövetség Diabetes Atlas 2003 jelentéséhez ((3)), amely azt jósolta, hogy a cukorbetegek száma csaknem megduplázódik egyetlen generáción belül, a jelenlegi 190 millióról 2025-re 335 millióra. Az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség közötti kapcsolat nagyon erős, valójában olyan erős, hogy a cukorbetegség kifejezést gyakran használják a jelenlegi ikerjárvány jobb leírására ((2)).

Sajnos a legtöbb nemzet nem elég felkészült arra, hogy hatékonyan kezelje ezt az ikerjárványt. A kormányok továbbra sem tudják, vagy elégedetlenek az NCD kihívásának jelenlegi mértékével. Sokkal fontosabb, hogy figyelmen kívül hagyják az elhízás és a cukorbetegség jövőbeni növekedését, valamint súlyos szövődményeiket, például a szív- és érrendszeri betegségeket (CVD). Ha nem jár el most az egészségügy közvetlen költségei, valamint a termelékenység csökkenése, valamint az idő előtti morbiditás és halálozás közvetett költségei, nagy valószínűséggel megbénítja számos nemzet fejlődő és fejlett egészségügyi költségvetését.

Ezt a nagy nemzetközi kihívást szem előtt tartva, 2005 májusában a Monash Egyetemhez tartozó Nemzetközi Diabétesz Intézet a Monash Egyetem Globális Mozgalom Intézetével és az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező Nuffield Trust-tal közösen 25 vezető világszakértőt tartott egy tudományágak száma a londoni Nuffield Trust központban. A találkozó célja az volt, hogy felmérje a globalizáció egészségre gyakorolt ​​hatását mind a fejlett, mind a fejlődő országokban az NCD-k, például a CVD, a cukorbetegség és az elhízás tekintetében.

A londoni konferencia arra összpontosított, hogy a világot egy krónikus betegség okozta egészségügyi csapás érte, amely vetekszik vagy akár meghaladja a pusztító fertőző betegségek megjelenését vagy újbóli megjelenését, beleértve a súlyos akut légzési szindrómát (SARS), a szerzett immunhiányos szindrómát (AIDS), az Ebola vírust, és régi ellenségünk, a tuberkulózis ((4)). Míg a kormányok szerte a világon a madárinfluenza-járvány előkészítésével foglalkoznak, figyelmen kívül hagyják a cukorbetegség és más NCD-k ugyanolyan alattomos veszélyét!

A rövid, több évtizedes időszakban sok fejlődő országnak a fertőző betegségek és az NCD-k kettős terheivel kell szembenéznie, ami óriási nyomást gyakorol a megoldásokra a WHO-ra és más nemzetközi és regionális nem kormányzati ügynökségekre. Az NCD-terhek mára az emberi egészség egyik legnagyobb veszélyévé váltak a 21. században ((1), (4)). A londoni találkozó megbeszéléseiről és következtetéseiről ebben a számban jelentést teszünk közzé Elhízottság.

Globalizáció és a világ egészsége

A világgazdaság globalizációja divatos témává vált a nemzetközi gazdasági közösség számára. Folyamatosan emlékeztetünk arra, hogy mindannyian a globális falu tagjai vagyunk, de ez a természeti katasztrófáknak kitett területeken, valamint a nagy politikai feszültség és szegénység helyszínein élő emberek számára nagyon keveset jelent. Valójában a globalizáció gyenge álcát engedhet meg egy olyan mozgalomnak, amely megpróbálja integrálni a fejlődő nemzeteket a nyugati társadalmi-gazdasági és egészségügyi modellekbe. Ez a forgatókönyv a Világbank egy évtizeddel ezelőtti jelentésének (5) egyik ajánlása volt. A közegészségügy területén sokan nagyon erősen érezték, hogy ez a stratégia meglehetősen alkalmatlan a legtöbb fejlődő ország számára.

Számos fejlődő országban reménykedhettünk az egészségügyi eredmények javításában a sok éves közegészségügyi kutatás után. Sajnos a legtöbb esetben a kutatási eredmények nem kerültek jobb egészségügyi eredmények elérésére. Nincsenek jobb példák, mint az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség (2), (4)). Járványosak számos fejlődő ország népeiben, valamint számos fejlett ország gazdaságilag jogfosztott kisebbségében, köztük az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában ((2), (4)).

A globalizáció nem csak a gazdasági változásokra vonatkozik, hanem az emberi étrendre és életmódra is ((4)). Tehát tragikus módon a cukorbetegség járvány kapcsolódik a társadalmi-gazdasági forradalomhoz és annak a hagyományos életmódra gyakorolt ​​hatásához, ideértve a táplálkozási és fizikai aktivitási szokásokat is. Ez azt jelenti, hogy a megoldás, vagyis ezen NCD-k megelőzése és ellenőrzése nem teljesen az egyének és az orvosi közösség kezében van. Amint azt a WHO 1999. évi jelentése megállapítja, az állami és szociális tervezők, a magánvállalkozások, a közgazdászok és a politikusok fő felelőssége ((6)). Kérdezhetjük, hogy tekintettel a nemzetközi megállapodások és nyilatkozatok egész láncolatának végrehajtásának meglehetősen gyenge eredményére, bízhatunk-e bennük abban, hogy megfelelnek az NCD kihívásának?

Az epidemiológiai perspektíva és az epidemiológiai átmenet

Történelmi szempontból a 19. század második feléig a morbiditás és a halálozás fő okai a világ minden országában a fertőző betegségek járványai voltak, ideértve a tífuszt, a kolerát, a himlőt, a diftéria és az influenzát ((4)). Bár e betegségek egy része továbbra is járványos a harmadik világ országaiban, az iparosodás és számos közösség fokozatos modernizációja jelentős javulást eredményezett a lakhatás, a higiénia, a vízellátás és a táplálkozás terén. Az antibiotikumok és oltások felfedezése és elérhetősége gyökeresen megváltoztatta a betegségek profilját, kezdetben a fejlett országokban, később pedig sok fejlődő országban. Következésképpen ezek a közegészségügyi javulások a fertőző betegségek okozta halálozás drámai csökkenéséhez vezettek. Paradox módon figyelemre méltóan megnőtt az olyan NCD-k kockázati tényezőinek gyakorisága, mint a 2-es típusú cukorbetegség, a CVD, a magas vérnyomás és a stroke. Ezek a betegségek egyes rákos megbetegedésekkel együtt a morbiditás és a halálozás fő tényezőivé váltak. Ezt az új egészségügyi paradigmát az epidemiológiai átmenetként leírt jelenség fényében kell megérteni ((7)).

„A hívó lányok” című könyvében néhai Arthur Koestler a „kokakolonizáció” kifejezést hozta létre, hogy leírja a nyugati életmódnak a fejlődő országokra gyakorolt ​​hatását ((8)). A hagyományosan élő őslakos közösségek életébe való nyugati behatolás pusztító eredményei most Brazília dzsungelétől a Csendes-óceán távoli és idilli atolljain át láthatók. A társadalmi-gazdasági szempontoktól eltekintve az egészségügyi hatás katasztrofális; a legtöbb csendes-óceáni szigeten élő népességnél járványok fordulnak elő, ahol a 2-es típusú cukorbetegség ma már a felnőttek 30% -át is érinti, míg a második világháború előtt gyakorlatilag ismeretlen volt ((9), (10)). Ezt a képet tükrözik a fejlett nemzetek hátrányos helyzetű közösségei, például az amerikai bennszülöttek, afroamerikaiak és mexikói amerikaiak, bennszülött kanadaiak, ausztrál őslakosok és a Torres-szoros szigetei, valamint az új-zélandi maori közösség.

Noha a globális NCD-járvány óriási aggodalomra ad okot a fejlett és a fejlődő országok, valamint a WHO közegészségügyi hatóságai számára, a kihívás kezeléséhez felhasznált források csekély mértékűek; például a WHO költségvetése kevesebb, mint 5%. Világszerte a 2-es típusú cukorbetegség az összes cukorbetegség több mint 90% -át teszi ki. Az 1-es típusú (inzulinfüggő) cukorbetegség viszonylag ritka sok populációban, különösen az ázsiai, közel-keleti, csendes-óceáni szigeteken és afrikai populációkban. Nemcsak a 2-es típusú cukorbetegség prevalenciája növekszik, hanem a megjelenés kora is egyre fiatalabb, és egyre több gyermeket és serdülőt diagnosztizálnak (11).

A londoni találkozó létrehozásának egyik tényezője az volt, hogy sürgősen hangsúlyozni kell a cukorbetegség kialakulóban lévő globális járványának és annak kardiovaszkuláris következményeinek megelőzésére irányuló stratégiák szükségességét. A bizonyítékokon alapuló beavatkozások magukban foglalják az életmód és a viselkedés megváltoztatását, valamint a dohányzás visszaszorítását. A 2-es típusú cukorbetegség és a többi fő NCD megelőzése és kezelése költség- és egészséghatékony lehet az NCD-betegségek megelőzésének és ellenőrzésének integrált (azaz horizontális) megközelítésén keresztül ((12), (13)).

A kilátás Londonból

A Nuffield Trust londoni globalizációs és egészségügyi találkozójának területei a kérdések széles körét tartalmazták, amint azt a találkozó jelentése is tárgyalja. A résztvevők megállapodásra jutottak abban, hogy az NCD-járvány máris megterheli az egészségügyi költségvetést a fejlett országokban, és a fejlődő országok hatása katasztrofális lehet, kiemelve a kezelésről a megelőzésre való áttérés szükségességét.

Megállapodtak abban is, hogy az egyéneknek megfelelő tájékoztatás a túlsúly és az elhízás egészségügyi kockázatairól, valamint arról, hogyan lehet őket megfelelő étrend és testmozgás útján elkerülni, a hatékony megelőző stratégia fő eleme kell, hogy legyen, amely önmagában a legkevésbé valószínű, hogy csökkenti a várható folytatást prevalencia emelkedése. Elengedhetetlen volt az aktívabb beavatkozás a kormányzati és a kormányon kívüli szinteken, és ez azt jelentette, hogy a kormányok felhagytak azzal a szokásos állásponttal, hogy ezeket a kérdéseket az egyéni választásnak kell hagynia. Sürgősen gazdasági elemzésre volt szükség a túlsúly és az elhízás teljes egészségi következményeiről, valamint a szív- és érrendszeri következményekről annak megállapítására, hogy a megelőzésre fordított beruházások megnövekedett szintje hosszú távú megtakarításokat eredményez-e.

Azonnal felhívják a cukorbetegség, elhízás, valamint a szív- és érrendszeri, valamint a közegészségügyi közösségeket, hogy lobbizzanak és mozgósítsák a politikusokat, más nemzetközi és regionális ügynökségeket, például az ENSZ Fejlesztési Programját (UNDP), az ENSZ Gyermekalapját (UNICEF), a WHO-t. és a Világbank, valamint az NCD-kkel foglalkozó más nemzetközi nem kormányzati ügynökségek az NCD-járványhoz vezető társadalmi-gazdasági, viselkedési, táplálkozási és közegészségügyi kérdések kezelésére. A kormányok multidiszciplináris megközelítése, amely több minisztériumot is bevon, mint például az egészségügy, a pénzügyek, az oktatás, a sport és a mezőgazdaság, mind hozzájárulhat a probléma mögöttes társadalmi-gazdasági okok megfordításához.

A cigarettázással és az alkoholfogyasztással párosulva az úgynevezett metabolikus szindrómának vagy „Az Új Világ Szindrómájának” fő alkotóelemei, köztük a magas vérnyomás, az elhízás és a diszlipidémia, valamint a pusztító CVD szövődményekkel járó 2-es típusú cukorbetegség pusztítást okoznak. A családok megzavarása, a munkaerő elvesztése és az idő előtti halálozás által okozott társadalmi-gazdasági költségek, valamint a szegény nemzetek elsődleges, másodlagos és harmadlagos egészségügyi szolgáltatásainak közegészségügyi terhe már most is magas gazdasági károkat okoz.

Következtetések

A világközösség nagyon lassan reagált az NCD-járvány problémájára és a megelőzési kérdések sürgős kezelésére. Ezt tovább bonyolította a korábban említett pusztító fertőző betegségek közelmúltbeli újbóli megjelenése. Az NCD robbanását egyedül diéta és testmozgás nem akadályozza meg! Új ötletes stratégiákat és jelentős és drámai változásokat kell látnunk a fejlődő országokban élő emberek, valamint a fejlett országok hátrányos helyzetű és kisebbségi csoportjainak társadalmi-gazdasági és kulturális helyzetében.