Hogyan lehet kiszámítani a nők BMI-jét

A testtömeg-index (BMI) annak becslése, hogy az ember testtömege mennyire mérsékelt a magassága és súlya alapján. Az orvosok a nők egészséges BMI-jét 18,5–24,9-nek tartják. A 30-as vagy annál magasabb BMI elhízásra utalhat.

A BMI-mérések segíthetnek valakinek megérteni, hogy alul- vagy túlsúlyos-e. A nők BMI-jének azonban vannak bizonyos korlátai, mivel nem kifejezetten a testzsírt méri.

Ebben a cikkben egy BMI-kalkulátort adunk meg, megvitatjuk a BMI-mérések előnyeit és hátrányait, és elmagyarázunk néhány más módszert, amelyet a nők hasznosnak találhatnak az egészségük nyomon követésére.

Míg a BMI működhet az egészség általános mutatójaként, nem méri a testzsírt.

A Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok (CDC) a BMI-t úgy határozzák meg, hogy „az ember súlya kilogrammban elosztva magasságának négyzetével, méterben kifejezve”.

Egy személy használhatja ezt a számológépet a BMI meghatározásához:

Amint valaki megismeri a BMI-jét, megtudhatja, hogy hol esik a mérése a következő standard súlykategóriákban a Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézetből:

Súly standard	BMI
Alsúlyú	18,5 alatt
Egészséges súly	18,5–24,9
Túlsúly	25,0–29,9
Elhízott	30,0 és magasabb

A BMI hasznos eszköz annak megértéséhez, hogy hol esik valaki súlya az alsótól a túlsúlyig terjedő skálán. Ez segíthet az embereknek a mérsékelt súly fenntartásában, ami csökkentheti a következők kockázatát:

Ha egy személy úgy találja, hogy BMI-je nem az „egészséges” tartományban van, elkezdheti változtatni étrendjét és életmódját, hogy csökkentse ezek és más állapotok kockázatát.

Mérésként a BMI a következő előnyökkel jár:

otthon könnyen kiszámítható mérleg és mérőszalag segítségével
olcsó mérni
szoros összefüggést mutat a testzsírszinttel
a kutatások jelentős része kapcsolatot mutat a BMI és az egészség között

Bár a BMI képes megbecsülni, hogy az ember súlya mérsékelt-e, van néhány korlátja.

Noha a testzsír szintje korrelál, a BMI nem tesz különbséget a zsír, az izom és a csont súlya között. Ezért, aki izmos, ugyanaz a BMI lehet, mint túlsúlyos embernél.

Ezenkívül az izmok, a zsír és a csont aránya a testben jellemzően változik az emberek életkorával, különösen a nők körében. Az átlagos nőstény 25-65 éves kor között nagyjából 13 font izom- és csontvesztést okoz, míg a hasi zsír a korábbi mennyiségének négyszeresére nő.

Ezért egy 70 éves nőnek, aki még mindig mérlegeli, hogy mit tett 25 évesen, a BMI az egészséges tartományba esik annak ellenére, hogy sokkal nagyobb a testzsírszázaléka.

A magas testzsír százalék káros hatással van az egészségre. Egy 2014-es tanulmány kimutatta, hogy a „normális” BMI-vel rendelkező, de a testzsír magas százalékában szenvedőknél nagyobb a kockázata a metabolikus szindróma kialakulásának. A has körüli zsírfelesleggel rendelkezőknél nagyobb volt a halálozás kockázata.

Egy másik tanulmányban a kutatók azt találták, hogy a posztmenopauzás nők 35% testzsírszázalékkal bírnak, akiket az orvosok elhízás jeleinek tekintenek, a BMI szerint nem tartoztak az „elhízott” kategóriába.

Mint ilyen, a BMI önmagában félrevezető mérőszám lehet valakinek általános egészségi állapotáról, különösen azoknál az embereknél, akik nagyon izmosak, peri- vagy posztmenopauzálisak, vagy hasi zsírtartalmúak, de egyébként mérsékelt súlyúak.

A BMI mellett a nők más módszerekkel is megismerhetik súlyukat, testösszetételüket és bizonyos betegségek kockázatát. A Harvard Egészségügyi Iskola szerint ezek a következők:

Derékbőség

Ez a módszer méri a hasi zsírt, amely kulcsfontosságú mutatója annak, hogy valaki mekkora kockázatot jelent a súlyával összefüggő betegségekre. Az emberek puha mérőszalaggal mérhetik meg a derekuk kerületét.

Derék-csípő arány (WHR)

Ez a módszer a hasi zsírt is méri. Egy személy kiszámíthatja a WHR-értékét úgy, hogy elosztja a derékméretét a csípőjének kerületével. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kijelenti, hogy a nők esetében a 0,85 vagy annál alacsonyabb WHR azt jelenti, hogy alacsony a kockázata a súlyossági betegségnek.

Az orvos által elvégezhető diagnosztikai tesztek a következők:

Denzitometria: Ez magában foglalja azt, hogy az orvos megmérje valakinek a testtömegét, miközben vízben van. A teszt összehasonlítja a szárazföldi súlyméréseiket a vízben mért méréseikkel a testzsír százalékának kiszámításához. A denzitometriára általában csak kutatási körülmények között kerül sor.
Kettős energiájú röntgenabszorpciós módszer: A röntgensugarak különböző sebességgel mozognak a zsíron, az izomon és a csonton, ezért ez a megközelítés két alacsony szintű röntgent sugároz át a testen a relatív százalékok kiszámításához.
Bioelektromos impedancia (BIA): A BIA úgy becsüli valaki testzsírszázalékát, hogy alacsony szintű elektromos áramot vezet át a testen.
Izotóp hígítás: Ebben a vizsgálatban egy személy vizet iszik, amely izotópokat tartalmaz, majd testnedvekből mintákat ad. Ezek a minták az orvos számára információt nyújtanak az egyén testösszetételéről.

A BMI egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel az egyének és az orvosok meghatározhatják az ember bizonyos betegségek, például cukorbetegség, szívbetegségek és agyvérzés kockázatát. Van azonban néhány hátránya.

A nők esetében a testzsírszázalék idővel változik. Mivel a BMI nem kifejezetten a testzsírt méri, előfordulhat, hogy nem nyújt valakinek minden szükséges információt az e betegségek kockázatáról.

A nők BMI-je még mindig kényelmes és hasznos eszköz az általános testtömeg mérésére, de az a személy, aki nyomon akarja követni az egészségét, részesülhet a BMI és egyéb mutatók, például a WHR kombinálásából.