Bulimia nervosa

A bulimia nervosa mértéktelen evés (nagy mennyiségű étel elfogyasztása, miközben kontroll nélkül érzi magát), kompenzáló magatartással, a súlygyarapodás és a testkép zavarainak megelőzésére.

A bulimia nervosa (BN) betegségben szenvedő férfiak és nők viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségű ételt fogyasztanak, majd ezt hashajtókkal vagy önindukált hányással kompenzálják. A BN egy viszonylag új diagnózis, amelyet 1979-ben határozott meg először Dr. Gerald Russell brit pszichiáter. Azok az egyének, akik falnak, aztán megtisztulnak, túlterheltnek érezhetik magukat az érzelmekkel való megbirkózás miatt, vagy megeszik és megürülnek, hogy megbüntessék magukat. Ez közvetlen kapcsolatban állhat azzal, hogy mit éreznek önmagukban, vagy hogy mit éreznek egy adott esemény vagy eseménysorozat felett az életükben. A falatozás és a tisztítás segít a BN-ben szenvedő egyéneknek a düh, a depresszió, a stressz vagy a szorongás érzésének elkerülésében és/vagy felszabadításában. A fogyás további erőfeszítései közé tartozhat a vízhajtók, stimulánsok, a vízi koplalás vagy a túlzott testmozgás. Idővel a hányás kiváltása a megvastagodott bőrön a csülök felett és a fogzománc lebomlásánál tapasztalható.

A gyakran előforduló pszichológiai állapotok és jellemzők közé tartozik a szorongás, a depresszió, a szerfogyasztás és az impulzuskontroll nehézségei. A BN-ben szenvedő betegek körülbelül 70% -a idővel felépül, és úgy tűnik, hogy a kevesebb kísérő pszichiátriai problémával rendelkező betegek jobban járnak. Az ökológiai pillanatnyi értékelés (EMA) lehetővé teszi a betegek számára, hogy a tapasztalatokhoz közel időben rögzítsék a tüneteket, hatásokat és viselkedést. Naplók, PDA-k vagy mobiltelefonok segítségével sok eseményt és tapasztalatot rögzíthetnek a betegek a bekövetkezésük időpontja közelében.

A negatív affektusra egyre nagyobb figyelmet fordítottak a BN-ben szenvedő betegek mértéktelen evése szempontjából. Hilbert és Tuschen-Caffier (2007) az EMA segítségével megállapították, hogy a beteg hangulata negatívabb volt a mértéktelen evés előtt, amit a hangulat további romlása követett. Az EMA segítségével Smyth és munkatársai (2007) azt is kimutatták, hogy a mértéktelen evéssel vagy hányással jellemzett napokat magasabb negatív hatás, magasabb harag/ellenségesség és több önálló stressz jellemezte. A napon belüli felvételek azt mutatták, hogy a csökkenő pozitív affektus és a növekvő negatív affektus, valamint a düh/ellenségesség megbízhatóan megelőzte a BN eseményeket, például a mértéktelen evést és a megtisztulást. Engelberg és munkatársai (2007), akik szintén EMA-t használtak, azt is megállapították, hogy a negatív hatás, valamint a disszociáció megemelkedett a mértéktelen evési epizódok előtt.

Új kutatások azt mutatják, hogy a BN-betegek egy százalékának genetikai hajlam szerepet játszhat a bulimia kialakulásának érzékenységében; a környezeti tényezők ekkor váltják ki a választ. A legtöbb bulimiás testtömeg normális. A Mentális Betegségek Országos Szövetsége szerint a lakosság legfeljebb 3% -a bulimia. A tízes bulimiás emberek közül nagyjából 9 nő.

A kezelés frissítése

Wilson (2007) áttekintette az evészavarok pszichológiai kezeléseit, és arra a következtetésre jutott, hogy a kézi alapú CBT jelenleg a BN leghatékonyabb kezelési módja. Különféle stratégiákat is megvitatott a CBT-vel elért eredmények javítására, beleértve a CBT kombinálását antidepresszáns gyógyszerekkel, a CBT integrálását alternatív pszichológiai terápiákkal, valamint a kézi alapú CBT hatókörének és rugalmasságának kibővítését. A BN-ben szenvedő serdülők kezelésének első randomizált, kontrollált vizsgálatában le Grange és munkatársai (2007) összehasonlították a családalapú kezelést a támogató pszichoterápiával. Negyvenegy beteget randomizáltak családi alapú kezelésre, 39-et pedig szupportív pszichoterápiára. A családalapú kezelés klinikai és statisztikai előnyt mutatott a szupportív pszichoterápiával szemben a kezelés után és egy hat hónapos követés után.

Anorexia és Bulimia egyaránt…

Mindkét betegségben sok a hasonlóság, a leggyakoribb az oka. Úgy tűnik, hogy az étkezési rendellenességekkel közvetlenül összefüggésben szexuális és/vagy fizikai és érzelmi bántalmazás fordul elő (bár nem minden ED-ben élő ember él túlélője a bántalmazásnak). Úgy tűnik, hogy néhány embernél közvetlen kapcsolat van a klinikai depresszióval is. Az evészavar néha depressziót okoz, vagy a depresszió evészavarhoz vezethet. Összességében az étkezési rendellenességek nagyon összetett érzelmi kérdések. Bár a felszínen az ED-k nem tűnhetnek másnak, mint a súly veszélyes megszállásának, a legtöbb ED-ben szenvedő férfi és nő számára a mélyebb konfliktusokat még meg kell oldani.

Néhány viselkedési jel lehet: a gyors ételfogyasztás ismétlődő epizódjai, amelyeket hatalmas bűntudat és megtisztulás követ (hashajtók vagy önindukált hányás), valamint az ellenőrzés hiányának érzése. Fontos felismerni, hogy ami bulimikussá teszi az embert - szemben az étvágytalansággal - nem a megtisztulás, hanem a beégés és a megtisztulás körforgása. Lehet, hogy hashajtókat vagy önindukált hányást alkalmaznak, de vannak bulimikusok, akik más nem megfelelő kompenzációs magatartást alkalmaznak, például kényszeres testmozgást (például túlzott kocogást vagy aerobikot), hogy megpróbálják megégetni a kalóriákat egy falatozással, vagy az éhezést a következő napon. egy falatozás. Nem ritka, hogy a bulimia-ban szenvedő férfi vagy nő fogyókúrás tablettákat szed, hogy megakadályozza az összeroppanást, vagy diuretikumokat használ a fogyás megkísérléséhez. A szenvedő gyakran elrejti vagy „elraktározza” az ételt a későbbi falásokra, gyakran titokban eszik, és súlya nagyban ingadozhat.

A torokfájás vagy a gyomorfájdalom lehet a bulimia első nyilvánvaló fizikai mellékhatása. A krónikus, önindukált hányás különféle tüneteket okozhat az emésztőrendszerben, a szájtól kezdve. A hányás magas savtartalma károsíthatja a fogakat, zománceróziót, fogérzékenységet és ínybetegségeket okozhat.

Diagnosztikai kritériumok

Az alábbiak tekinthetők a bulimia nervosa „tankönyv” meghatározásának. A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadása vagy a DSM-5 a következő kritériumokat sorolja fel a Bulimia Nervosa esetében:

Hosszú távú eredmény

Dr. James Mitchell, az EDR egyik alapító szerkesztőségi tagja, most pedig emeritus testületi tagja, és Dr. Pauline Keel nyomon követte 88 tanulmány eredményét, amelyek legalább 6 hónappal azután, hogy a betegek először kértek kezelést, bulimiás alanyokkal folytattak nyomon követési értékeléseket. Megállapították, hogy a BN-ben szenvedő alanyok összes halálos oka miatti nyers halálozási arány ezekben a vizsgálatokban 0,3% volt (7 haláleset 2194 alany között); a két kutató azonban úgy vélte, hogy a legtöbb tanulmány rövid követése valószínűleg alulbecsülést jelentett. Öt-tíz évvel azután, hogy először kezeltek kezelést, az eredetileg BN-vel diagnosztizált nők körülbelül 50% -a teljesen felépült a rendellenességből, míg közel 20% -uk továbbra is teljesítette a bulimia nervosa teljes DSM-kritériumait. A nők hozzávetőlegesen 30% -a tapasztalta vissza a bulimiás tüneteket, és a visszaesés kockázata 4 évvel a kezelés megkezdése után csökkentnek látszott. Kevés prognosztikai tényezőt állapítottak meg következetesen, de a személyiségjegyek, például az impulzivitás hozzájárulhatnak a gyengébb eredményhez. Ezenkívül a kezelési eredmények vizsgálatában való részvétel javult az eredménnyel az 5 évnél rövidebb követési időszakokban.

Két tanulmány értékelte az étkezési rendellenességek hosszú távú kimenetelét és természetes lefolyását, beleértve a BN-ben szenvedő betegek eredményét is. Az együttműködésen alapuló longitudinális személyiségzavarok tanulmányának részeként Grilo és munkatársai (2007) megállapították, hogy a BN-ben szenvedők remissziójának valószínűsége 16 hónapra 74% volt, és azoknak, akiknek már voltak remisszióik, a visszaesés kockázata 47% volt. Fichter és Quadflieg (2007) megállapította, hogy a BN hosszú távú eredménye hasonló volt a mértéktelen étkezési zavarban (BED) szenvedő alanyokéval, míg az anorexia nervosa-val kezelt alanyoknál sokkal rosszabb a hosszú távú kimenetel.

Eközben folyamatos kutatások folynak új módszerek keresésére a BN-ben szenvedő betegek megsegítésére. A Minnesotai Egyetem és az Észak-Dakotai Egyetem egy új tanulmánya a személyiség altípusait (túlkontrollált, alulkontrollált és alacsony pszichopatológiai szintűeket) vizsgálta annak nyomára, hogy ki reagálhat a legjobban a BN kezelésére (Haynes és mtsai., 2016). A CBT-fokozott (CBT-E) kezelés volt a legjobb hatással a túlkontrollált csoport közötti tisztogatásra. Mások továbbra is keresik az agyban bekövetkező változásokat, amelyek BN-hez vezethetnek. Egy németországi csoport funkcionális mágneses rezonancia képalkotással (fMRI) végzett vizsgálatokat mutatott be mindhárom figyelmi hálózathoz kapcsolódó megváltozott agyi mechanizmusok BN-ben (Seitz, 2016).