Calcaneus-törések

Saroktörés

Összegzés

Videó megtekintése: Calcanealis törés

Betegadag: Calcanealis törések

A tipikus depressziós calcanealis törés (1. ábra) talán a legsúlyosabb közös lábsérülés. Depressziós (összetört) calcanealis törések akkor fordulnak elő, ha a sarok közvetlenül vagy közvetve túlzott erővel terhelődik, például magasból történő leeséskor vagy gépjármű-balesetben, ahol a sarok a padlódeszkába hajtható. Ennek a sérülésnek mind operatív, mind operatív kezelése áll rendelkezésre. Az operatív kezelés lehetővé teszi a csonttöredékek áthelyezését, hogy javított helyzetben gyógyulhassanak (ez nem gyorsítja a csontgyógyulást, amely általában 8-12 hétig tart). A műtét azonban nagyfokú szakértelmet és tapasztalatot igényel a sebész részéről. A sebészeti szövődmények, mint például a seb lebomlása vagy a mély fertőzés, nem ritkák, és rendkívül súlyosak lehetnek. A szövődmények nagyobbak dohányos, cukorbeteg, érrendszeri betegségben szenvedő vagy túlzott duzzanattal rendelkező betegeknél. A hosszú távú prognózist némileg őrzik mind operatív kezelés, mind nem operatív kezelés, néhány hátsó láb merevség és fájdalom gyakoriak. Az ízületi gyulladás maga a sérülés miatt gyakori, és a műtét után a subtaláris ízületi gyulladás vagy a krónikus fájdalom kockázata nem javulhat.

1A. Ábra: A láb röntgenfelvétele normál calcaneust mutat oldalról

calcanealis

1B. Ábra: Egy calcaneus törés röntgenfelvétele

Klinikai előadás

A calcaneus (vagy sarokcsont) törést szenvedő betegeknél akut fájdalom és a sarok felett nagy mennyiségű duzzanat áll fenn. Általában nem képesek elviselni a súlyt az érintett lábon. Maga a törés akkor következik be, amikor a boka alsó csontja (talus) a sarokcsont felső részébe (calcaneus) kerül. Ez a calcaneus törését okozza (2. ábra). Az emberek gyakran eltörik a calcaneusukat, amikor a magasból a lábukra esnek. A calcanealis csont kissé analóg a bonyolult alakú tojással. Kívül kemény héj (kortikális csont), belül pedig nagyon puha, varrat nélküli csont van. Amikor megszakad, a calcaneus belső disztális részétől a calcaneus külső hátsó részéig fut egy elsődleges törésvonal (3. ábra).

2A. Ábra: A tipikus calcanealis törés mechanizmusa - oldalnézet
2B. Ábra: A tipikus calcanealis törés mechanizmusa - hátulról nézve
3. ábra: Elsődleges törésvonal felülről nézve (a másodlagos törésvonalakat is bemutatva)

Ezenkívül gyakran van egy sor más törésvonal is. A calcaneus sok szempontból ugyanúgy eltörik, mint egy tojás számos különböző darabra. A törésmintázat betegenként és sérülésenként változik.

A calcanealis törésekkel kapcsolatos fizikai vizsgálat

A calcaneus törésű betegeknél a fizikális vizsgálat általában hatalmas duzzanatot mutat az érintett sarok körül. Néhány betegnél a bőr megszakad, ami nyitott törést jelent. A nyitott törések ortopédiai vészhelyzetet jelentenek. Általában a láb érzése sértetlen. Ezenkívül a láb vérellátása általában sértetlen, bár ezt a sérülést követően fel kell mérni. Gyakran előfordulnak egyéb sérülések is, például a bokát vagy a láb más részét érintő törés. Az ágyéki (alsó) gerinc törése a calcanealis törést szenvedő betegek körülbelül 10% -ánál fordul elő. Ez egy törés a hát alsó és közepén, amely lényegében összetöri az egyik csigolyát. Ugyanaz a mechanizmus, amely egy calcanealis törést eredményez, hajlamosítja a beteget az ágyéki repesztéstörésre.

Calcaneal gumó törés

Az Achilles-ín a calcaneus hátsó részéhez kapcsolódik. Az Achilles-ín egy csontdarabtól való sérülése (avulziós törés) lágyrész sérüléshez vezethet, és ortopédiai vészhelyzet, mivel a bőr halála (nekrózis) gyorsan bekövetkezhet. Ezek a sérülések általában azonnali beavatkozást igényelnek.

A boka külső oldalán található peroneális inak a calcaneus törés mellett időnként elmozdulhatnak. A kezelő szolgáltató megvizsgálja ezt a beteget. A kimozdult peronealis inakat általában műtéti úton kezeljük, ha calcaneus-töréssel fordulnak elő.

Képalkotó tanulmányok

A röntgensugarak hasznosak, ha gyanú merül fel a calcanealis törésről. Jellemzően oldalirányú röntgenfelvételt készítenek, amely oldalról mutatja a lábat (4. ábra), valamint axilláris saroknézetet (Harris nézet), amely a sarok végképét mutatja. Ez lehetővé teszi az alapvető törésminta azonosítását.

4. ábra: A törött calcaneus röntgenfelvétele oldalról

A törésminta alaposabb megértése érdekében, különösen ha műtétre van lehetőség, CT-vizsgálatot rendelnek el (5. ábra). A CT-vizsgálat során fontos a calcaneus hátsó felületén átnyúló törésvonalak száma, amelyek a talusszal (subtaláris ízület) mozgó ízületet képeznek. Minél több törésvonal húzódik át a subtaláris ízület ezen területén, annál nagyobb a valószínűsége a poszt-traumás ízületi gyulladásnak.

5. ábra: Törött calcaneus CT vizsgálata

Calcaneus-törések kezelése

Nem operatív kezelés

A calcanealis töréseket meglehetősen nehéz kezelni, és a gyógyulás elhúzódhat. Nem ritka, és valójában ez lehet a szokás, hogy a sérülés következtében a poszttraumás subtaláris ízületi gyulladás valamilyen eleme van.

A calcanealis törések nem operatív kezelése nem jelent NO kezelést. A nem operatív kezelés magában foglalja a hosszan tartó, súly nélküli viselést, amely lehetővé teszi a törés gyógyulását. Ehhez általában 10-12 hétre van szükség ahhoz, hogy a calcanealis törés elegendően meggyógyuljon a teljes súly elviseléséhez. Ezalatt a beteget megfelelő fájdalomcsillapítással kezelik. Ez magában foglalja a magasságot a duzzanat korlátozására, a jeget a duzzanat csökkentésére és a helyi tünetek javítására, valamint a fájdalomcsillapításokat. A pácienseket sínben, gipszben vagy csizmában kezelhetjük, az orvosnak a sérülésre vonatkozó preferenciája alapján, más tényezők mellett.

A nem operatív menedzsment fontos aktív része a korai munka a mozgástartomány optimalizálása érdekében. Ezek a gyakorlatok gyakran olyan egyszerűek, mint egy nyolcas szám kinyomtatása a nagy lábujjjal, valamint egy törülköző használata a lábujjak felett, hogy a lábat a síp felé irányítsák (a bokát dorsiflexizálják).

Nagy tanulmányok szerint a nem operatív kezelés eredményei csak kissé rosszabbak, mint az operatív kezelés eredményei, ha az összes beteget figyelembe vesszük. Ha a betegnél nagy a kockázata az operatív szövődményeknek, akkor nem operatív kezelést kell alkalmazni, mivel a sérülés operatív kezelésének kockázata meglehetősen súlyos lehet. Úgy gondolják, hogy a dohányzó, diabéteszes, érrendszeri betegségben szenvedő, aktív munkavállalói kártérítési igényt támasztó vagy idősebb betegeknél nagyobb a szövődmények kockázata és/vagy a műtét gyenge eredménye.

Operatív kezelés

Az operatív kezelés magában foglalja a calcaneus rekonstrukcióját annak érdekében, hogy visszaadja a sérülés előtti alakját, és helyreállítsa a subtaláris ízületi felületet, amely a calcaneus felső részén található, és lehetővé teszi a láb oldalirányú mozgását. A műtét célja a hosszú távú működés növelése és a jövőben az ízületi gyulladás kockázatának csökkentése. Minden beteg esetében ezt a kezelést egyedivé kell tenni. Fontos, hogy az érintett sebésznek legyen tapasztalata az ilyen típusú törésekről. Kimutatták, hogy a túlzottan duzzadt szöveteken keresztül végzett műveletek jelentősen megnövelik a sebgyógyulási problémák és a fertőzések kockázatát. Emiatt gyakran bevett gyakorlat várni, amíg a lágyrész duzzanata rendeződik, ami 10-14 vagy annál is több nap lehet a sérülés után. A calcanealis töréskezelés legrosszabb eredményei akkor fordulnak elő, ha az operatívan kezelt törést rossz, mély fertőzés vagy jelentős sebbontás bonyolítja. Ezekben a helyzetekben nem ismeretlen, hogy a betegnek végül amputációra lesz szüksége.

A calcanealis törések sebészeti kezelésének kiterjedt megközelítése

Az operatív kezelést általában a sarok külső oldalán lévő „extenzív” bemetszéssel hajtják végre. A calcaneus töréstöredékeit szisztematikusan visszavezetik eredeti helyzetükbe. Ha anatómiailag nem csökkenthetők, ez jelentősen csökkenti a műtét hatékonyságát, gyakran odáig, hogy nem operatív kezelést kell végezni. A csontok újrapozícionálása után csavarok és lemezek kombinációjával rögzítik őket (6. ábra). A rögzítés a törésmintától függően testreszabható.

6. ábra: Calcaneus műtéti rögzítést követően

Sinus Tarsi megközelítés a calcanealis törések kezelésében

Néhány beteg esetében egyes sebészek úgy döntenek, hogy a törést a boka külsején lévő kisebb bemetszéssel rögzítik. Ennek a „sinus tarsi” megközelítésnek alacsonyabb a seb szövődménye a hagyományos „extensile” megközelítéshez képest, amely a sarok (calcaneus) teljes külső (oldalsó) részét kiteszi. Ezzel a kisebb „mini” megközelítéssel azonban nehéz vagy lehetetlen teljesen korrigálni a calcaneus törésének helyzetét és a subtaláris ízület kapcsolódó sérülését. Ahhoz, hogy ez a kisebb megközelítés hatékony legyen, a sebésznek elég tapasztaltnak kell lennie, és a törésmintának olyannak kell lennie, hogy alkalmas legyen az ilyen típusú műtéti kezelésre.

A calcanealis törések perkután kezelése

Bizonyos törésminták esetén lehetséges lehet perkután eljárás végrehajtása. A perkután kezelés (amely nagy bemetszés nélkül működik) magában foglalja a törés egy részének egyenes huzallal (K-huzallal) való elnyársítását és javított helyzetbe történő manipulálását. Ez néhány szúrás révén történik. Sajnos a calcanealis törések kevesebb, mint 10% -a tartozik ebbe a kategóriába, és a legtöbbjük nyílt eljárást igényel, ha a csonttöredékeket megfelelően át akarják helyezni (redukálni).

7. ábra: Calcaneus a perkután javítást követően

A műtét után a gyógyulási idő hasonló a nem operatív kezeléséhez. Lényegében a páciensnek 10-12 hétre van szüksége a súly nélkül, hogy lehetővé tegye a törés gyógyulását.

Sebészeti szövődmények

Az operatív kezelés szövődményei nem ritkák. A fő komplikációk a következők:

  • Mély sebfertőzés: A sarok külső részén lévő szűkös bőr miatt a sebfertőzés gyakran a csontig terjed, és potenciálisan osteomyelitishez vezethet (csontfertőzés).
  • A sebgyógyulás problémát jelenthet, mert a sarok külső részén található lágyrész gyenge vérellátással rendelkezik.
  • Surális ideggyulladás: A láb külső részét beidegző surális ideg a műtéti megközelítés során gyakran megnyúlik vagy megsérül, és a műtét során hegesedhet vagy megsérülhet.
  • A calcaneus egyesülése lehetséges, bár ritka.
  • A szubtaláris ízületi gyulladás nem annyira szövődmény, mint inkább a sérülés gyakori hosszú távú hatása, amely fájdalomhoz és merevséghez vezet a hátsó lábban. Ez tünetekkel jelentkezik, amikor a beteg hosszabb ideig áll, vagy egyenetlen talajon jár. Ez problémás tünet lehet a sokat lábon álló betegek számára. Ezeknek a betegeknek akár szükséges lehet egy elsődleges subtaláris fúzió elvégzése is.
  • Mély vénás trombózis (DVT)
  • Tüdőembólia