Mit kell tudni a cisztákról

A ciszták zárt kapszula vagy tasakszerű szerkezetek, általában folyékony, félszilárd vagy gáznemű anyaggal töltve, hasonlóan a hólyaghoz.

A ciszták mérete a mikroszkopikustól a nagyon nagyig terjed. Nagyon nagy ciszták kiszoríthatják a belső szerveket. A többség jóindulatú, de néhány ciszta lehet rákos vagy rákot megelőző.

A ciszta nem normális része a szövetnek, ahol található. Külön membránnal rendelkezik, és el van választva a közeli szövetektől. A ciszta külső (kapszulás) részét ciszta falnak nevezzük.

Ha a zacskót genny tölti ki, a ciszta megfertőződik, és abszcessszé válik.

Ez a cikk a ciszta különböző típusait, azok okait és tüneteit, valamint néhány kezelési lehetőséget ismertet.

A ciszták gyakoriak és a test bármely pontján előfordulhatnak. Gyakran fertőzés, eltömődött faggyúmirigyek vagy piercingek következményei.

Néhány más gyakori oka a cisztáknak:

daganatok
genetikai állapotok
a fejlődő embrió szervének hibája
a sejtek hibája
krónikus gyulladásos állapotok
a testben lévő csatornák elzáródása, amely folyadékok felhalmozódását okozza
parazita
sérülés, amely megtör egy edényt

A legtöbb esetben szokatlan, hogy a ciszták fájdalmat okoznak, kivéve, ha megrepednek, megfertőződnek vagy gyulladnak.

A legtöbb ciszta jóindulatú és a test természetes vízelvezető rendszerének elzáródása miatt fejlődik ki.

Egyes ciszták azonban daganatok lehetnek, amelyek a daganatokon belül képződnek. Ezek lehetnek rosszindulatúak vagy rákosak.

A ciszták nem azonosak a daganatokkal. Tudjon meg többet a daganatokról a cisztákról itt.

A jelek és tünetek nagymértékben változhatnak attól függően, hogy milyen típusú cisztákról van szó. Sok esetben egy személy először ismeri fel a rendellenes csomót, különösen akkor, ha a ciszta éppen a bőr alatt van.

Sok belső ciszta, például a vesében vagy a májban előforduló ciszták egyáltalán nem okozhatnak tüneteket. Addig észrevétlenek maradhatnak, amíg egy képalkotó vizsgálat - például MRI, CT vagy ultrahang vizsgálat - nem észleli őket.

Ha ciszta alakul ki az agyban, fejfájást és egyéb tüneteket okozhat. Az emlőciszták is fájdalmat okozhatnak.

A leggyakoribb cisztatípusok közé tartozik:

Pattanásos ciszták

A cisztás pattanás vagy nodulocystás pattanás a pattanások súlyos típusa, amelyben a bőr pórusai elzáródnak, ami fertőzéshez és gyulladáshoz vezet.

Arachnoid ciszták

Az arachnoid ciszták befolyásolhatják az újszülötteket.

A pókmembrán elfedi az agyat. A magzat fejlődése során megduplázódik vagy széthasad, hogy rendellenes zsebet képezzen a cerebrospinalis folyadékban. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy orvosnak ki kell ürítenie a cisztát.

Baker cisztái

A Baker-cisztákat poplitealis cisztáknak is nevezik. A Baker-cisztában szenvedő ember gyakran kidudorodást és feszültségérzetet tapasztal a térd mögött. A fájdalom súlyosbodhat a térd meghosszabbításakor vagy fizikai aktivitás közben.

A Baker-ciszták általában a térdízület problémája, például ízületi gyulladás vagy porcszakadás miatt alakulnak ki.

Bartholin cisztái

Bartholin-ciszták akkor fordulhatnak elő, ha a hüvely belsejében lévő Bartholin-mirigy csatornái eltömődnek.

Az orvos műtétet vagy vényköteles antibiotikumokat javasolhat kezelésként.

Mellciszta

Az emlőciszták gyakoriak és fájdalmasak lehetnek, de általában nem igényelnek kezelést.

Nőknél ezek a ciszták a menstruációs ciklus alatt kialakulhatnak vagy megváltozhatnak, és gyakran önmagukban is eltűnnek. Az orvos azonban ki tudja üríteni a folyadékot, ha kellemetlenséget okoznak.

Az American Cancer Society szerint az egyszerű ciszták nem növelik az emlőrák kockázatát. Ennek ellenére kicsi az esély arra, hogy a komplex ciszták rákot tartalmazhatnak, vagy később növelhetik az ember rákkockázatát, a biopszia eredményeitől függően.

Chalazion ciszták

A nagyon kicsi szemhéjmirigyek, az úgynevezett meibomi mirigyek, kenőanyagot készítenek, amely a szemhéjak szélein lévő apró nyílásokból jön ki. Ciszták képződhetnek itt, ha a csatornák el vannak dugulva. Ezeket chalazion cisztáknak nevezik.

Kolloid ciszták

A kolloid ciszták az agyban fejlődnek és kocsonyás anyagokat tartalmaznak. Az orvosok gyakran a műtéti eltávolítást javasolják kezelésként.

Dentigerous ciszták

Dentigerous ciszták veszik körül a ki nem tört fog koronáját.

Dermoid ciszták

A dermoid ciszták tartalmazzák az érett bőrt, a szőrtüszőket, a verejtékmirigyeket és a hosszú haj csomóit, valamint a zsírt, a csontot, a porcot és a pajzsmirigy szöveteket.

Mellékhártya ciszták

A herékhez kapcsolódó erekben epididymális ciszták vagy spermatocelák alakulnak ki. Ez a típusú ciszta gyakori, és általában nem rontja a termékenységet, és nem igényel kezelést. Ha azonban kellemetlenséget okoz, az orvos műtétet javasolhat.

Ganglion ciszták

A ganglionciszták kicsi, ártalmatlan ciszták, amelyek az ín ízületén vagy borításán vagy annak közelében képződnek. Általában a csuklón fejlődnek ki, de megjelenhetnek a kézen, a lábon, a bokán vagy a térden is.

Hydatid ciszták

A Hydatid ciszták egy viszonylag kicsi galandféreg miatt alakulnak ki. Ezek a ciszták a tüdőben vagy a májban képződnek. A kezelési lehetőségek közé tartozik a műtét és a gyógyszeres kezelés.

Vese ciszták

A vese ciszta vagy vese ciszta többféle lehet. A magányos ciszták folyadékokat tartalmaznak, néha vért is. Néhányan a születéskor vannak jelen, míg a tubuláris elzáródások másokat okoznak.

A vese-érrendszeri betegségben szenvedőknél lehetnek ciszták, amelyek az erek tágulata miatt keletkeztek.

Petefészek ciszták

A petefészek-ciszták gyakoriak azoknál a nőknél, akiknek rendszeres a menstruációja. Az ovuláció során alakulnak ki.

A petefészek-ciszták többsége jóindulatú, és nem okoz tüneteket. Néhány azonban olyan nagy lehet, hogy a has kinyúlik.

A policisztás petefészek szindróma arra utal, amikor a petefészkekben sok apró ciszta alakul ki.

Hasnyálmirigy-ciszták

Az egészségügyi szakemberek többsége nem tartja valódi cisztának a hasnyálmirigy-cisztákat. Ehelyett „pszeudocisztáknak” nevezik őket, mivel nem tartalmazzák a valódi cisztákban jelenlévő sejttípusokat.

Ide tartozhatnak olyan sejtek, amelyek általában más szervekben vannak jelen, például a gyomorban vagy a belekben.

Periapicalis ciszták

A periapicalis ciszták, más néven radicularis ciszták a leggyakoribb odontogén ciszták, amelyek a fogak kialakulásához és fejlődéséhez kapcsolódnak. Ezek a ciszták általában a pép gyulladása, a pép halálozása vagy a fogszuvasodás miatt alakulnak ki.

Pilar ciszták

A pilar cisztákat trichilemmális cisztáknak is nevezik. Folyadékkal töltött ciszták, amelyek egy szőrtüszőből képződnek, és általában a fejbőrben fejlődnek ki.

Pilonidális ciszták

A pilonidális ciszták a farokban vagy a hát alsó részén kialakuló bőrben alakulnak ki, és néha benőtt szőrt tartalmaznak.

Ezek a ciszták fürtökben növekedhetnek, ami néha lyukat vagy üreget hoz létre a bőrben.

Tobozmirigy ciszták

Ezek jóindulatú ciszták, amelyek az agy tobozmirigyében képződnek. Egy 2007-es tanulmány szerint a tobozmirigy cisztái meglehetősen gyakoriak.

Faggyúciszták

Az emberek a „faggyúciszta” kifejezést használják az arc, a hát, a fejbőr vagy a herezacskó bőrén előforduló ciszta típusának leírására.

Az ezeken a helyeken előforduló ciszták lehetnek epidermoid vagy pilar ciszták, bár az egészségügyi szakemberek csak a ciszta eltávolítása és elemzése után tudnak különbséget tenni.

Tarlov ciszták

A Tarlov-ciszták - más néven perineurális, perineuriális vagy sacralis ideggyök-ciszták - a gerinc tövében helyezkednek el, és tele vannak cerebrospinális folyadékkal.

Hanghajtás ciszták

A hanghajtás cisztájának két típusa van: nyálka visszatartó ciszták és epidermoid ciszták.

A vokális redő ciszták megzavarhatják az ember beszédének minőségét, néha a hangszalagjukat is előidézhetik:

több hang egyszerre, úgynevezett diplofónia
lélegző beszéd vagy diszfónia
rekedtség

A ciszta kezelési lehetőségei számos tényezőtől függnek, beleértve a ciszta típusát, hol van, méretétől és a kellemetlenség mértékétől.

A tüneteket okozó nagyon nagy ciszták esetében az orvos javasolhatja a műtéti eltávolítást.

Néha leereszthetik vagy felszívhatják a cisztát egy tű vagy katéter behelyezésével az üregbe. Ha a ciszta nem könnyen hozzáférhető, radiológiai képalkotást használhatnak a tű vagy a katéter pontos irányításához.

Néha az egészségügyi szakember megvizsgálhatja az eltávolított folyadékot mikroszkóp alatt, hogy megállapítsa, vannak-e rákos sejtek. Ha azt gyanítják, hogy a ciszta rákos, javasolhatják a műtéti eltávolítást, elrendelhetik a ciszta falának biopsziáját vagy mindkettőt.

Sok ciszta krónikus vagy mögöttes egészségi állapot eredményeként alakul ki, mint például a fibrocisztás emlőbetegség vagy a policisztás petefészek szindróma esetén. Ilyen esetekben a kezelés középpontjában maga az egészségi állapot áll, és nem a ciszta.

A ciszták kóros, folyadékkal töltött tasakok, amelyek a test bármely részének szövetében kialakulhatnak. Viszonylag gyakoriak, és sokféle típus létezik.

A fertőzések, daganatok, paraziták és sérülések cisztákat okozhatnak. Általában nem rákosak.

Ha egy személy aggódik egy ciszta miatt, vagy új csomót észlelt, akkor orvoshoz kell fordulnia a pontos diagnózis és kezelés érdekében, ha szükséges.