COWBOYS A KREMLINBEN

J. R. Ewing sétál át a Vörös téren? Lehetetlen. A kapitalizmus tévés királya még a glasnost és a peresztrojka napjaiban sem kaphat szabad kezet a Kreml árnyékában.

De várj egy percet. Ott van Bobby testvér.

Az amerikai televízió "Dallas" valóban Moszkvába érkezett.

Ha Donald Trump meglátogathatja a Szovjetuniót, miért ne J. R. Ewing?

Egy epizódban, amelyet május 12-én vetítenek, egy héttel a hagyományos évadzáró cliffhanger előtt, Ewing Oil könyörtelen jó üzletkötése a két testvért a kommunista tömb szívébe viszi.

11 éves története során csak másodszor lépett a filmbe a dallasi produkciós stáb, de a modern szovjet reform-ikrek, a glasnost és a perestroika nem tudtak hatást gyakorolni. Moszkvának hosszú utat kell megtennie, mielőtt Hollywood-kelet lesz.

Az epizód egy Ausztriában kezdődő négyrészes sorozat csúcspontja, ahol J. R.-t egy rég elveszett szerelem figyelmezteti az üzlet gyanús természetére. Szaván kívül alig több, a testvérek a szovjet fővárosba repülnek, ahol bundás sapkájú oroszok gyorsan megkeresik őket, és fekete limuzinnal csapnak le róluk.

Az oroszokat, akiket szovjet színészek játszottak, úgy tűnt, hogy egy hidegháború kori Központi Casting irodából szedték le, akik árokbevonatú kémeknek jobban megfelelnek, mint a modern szovjet üzletemberek.

De a régi közhelyek elkerülésével és az Mihail Gorbacsov Szovjetunióval szembeni változó amerikai hozzáállás tükrözésével ezúttal a ruszkik a jó fiúk. Az epizódot is író Len Katzman ügyvezető producer és rendező iróniát vall, hogy az archetipikus kapitalistát a kommunizmus lelkébe hozzák "furcsa kettősségnek".

De az igazi kettősség érezhető volt a film forgatásán, ahol a Los Angeles-i látogatók nehezen tudtak alkalmazkodni a moszkvai lassú tempóhoz és a kényelem hiányához. A műsor sztárjának, Larry Hagmannek a szavaival élve: "semmi sem működik".

Alig 48 órát töltött a keleti blokkban Hagman nem sok mindent kedvelt. Arra a kérdésre, hogy mit talál kellemetlennek, Hagman nem volt visszahúzódó: - Az étel, a nők, a hangulat, az időjárás, az. . . minden.''

Vegetáriánusként Hagman gyorsan megtudta, hogy a moszkvai konyha gasztronómiai kihívás. - Hogyan lehet elcseszni a burgonyát? - nyögte három napos virtuális kenyér-diéta után.

Patrick Duffy, Bobby Ewing úr Mr. Nice Guy szerepének megfelelően, megértőbb volt.

- Nehezebb környezet, amelyben kényeztetve érezhetjük magunkat - mondta Duffy. '' Most jöttünk Salzburgból, Bécsből és a csúcsokról. Ez egy olyan ország, amely nehéz időket él át.

Ken Horton, a Lorimar Productions alelnöke kifejtette: "soha nem létezik semmi sem. Csak pontosan azt kapja, amit kér, és mi nem vagyunk ehhez hozzászokva.

Hagmant nem ismerték fel

Természetesen Hagman erős érzései abból fakadhatnak, hogy a Szovjetunió azon kevés helyek egyike a világon, ahol nem ismerik el könnyen - legalábbis J. R. Ewing néven. Az őrség óránkénti cseréje Lenin sírjánál a héten nagyobb kavarodást váltott ki a Vörös téren, mint a dallasi csillagok.

- Duzzogok - mondta Hagman tréfásan.

"Valahányszor valaki nem ismeri fel, azt hiszi, hogy valami baj van" - tette hozzá Duffy. - Az előcsarnok főcímdalát fütyörészve megy át az előcsarnokban, remélve, hogy egy turista felismeri. - Hagman nyomán betört a már megszokott dallamba.

A produkcióban részt vevő szovjetek közül kevesen hallottak róla

'' Dallas '', amely nemrég fejezte be 11. évét az amerikai televízióban. Ez a harmadik leghosszabb sorozat a 'Bonanza' és a 'Gunsmoke' után.

Az egyetlen olyan hely a Szovjetunióban, ahol Hagman reménykedhetett elismerésében, Észtország balti államában van, ahol a lakosság rendszeresen a „Dallas” és más nyugati műsorok finn televíziós adásaira hangol.

A forgalmas Arbat utcán tömegellenőrzésért ügyeletes milícia nagyobb gondot okozott a gyalogosok üldözésében, mert az emberek zűrzavarai valóban egy amerikai tévés személyzet voltak, és nem voltak sorok bizonyos eladásokra (hiány).

Több munkájuk volt a Vörös téren, ahol az amerikai, japán, olasz, brit és francia turistáknak alig volt nehéz felismerniük a csillagokat a Stetsons-ban és a cowboy-csizmában.

- Ezt nem vártam Moszkvában - mondta az egyik meghökkent Connecticuti akcentus.

"Hajlandó foglalkozni"

Lorimar reméli, hogy Dallast a szovjet tévéképernyőkre juttatja, Katzman szerint a moszkvai forgatás megbeszéléseket nyitott.

" A Dallas az összes amerikai sorozatból nagyon érdekes lehet az orosz közönség számára "- mondta. "Hajlandók vagyunk kerékpározni és üzletelni."

Horton megjegyezte a moszkvai lakosok és az archetipikus kapitalisták közötti hatalmas kulturális szakadékot, amelyet a sorozat mutat be: "Olyan lenne, mintha bombát dobnánk erre a helyre" - mondta.

A csillogást és a gazdagságot a szovjet közönség nehezen tudja megfogni, vagy akár gyomorba is eshet. '' Mindenki nagyon durva, nagyon ünnepélyes '' - mondta Horton a szovjetekről.

Egy pillanatra elkomolyodva Hagman, aki nyolc évvel ezelőtt nyaralni látogatott a Szovjetunióba, elismerte, hogy szerinte a dolgok megváltoztak, de mégis megdöbbentette az emberek vidámsága.

- Láttam egy nőt mosolyogni - mondta -, de turistáról volt szó, és esze ágában volt részeg. De azért készítettem róla egy képet, hogy megmutathassam neked, hogy valaki mosolyog a Vörös téren.

Nem precedens

Nem először forgatnak amerikai sorozatot Moszkvában.

A '' osztályfőnök '' és a '' Gyilkosság, amit írt '' szovjet beállításokkal rendelkeznek. De a '' Dallas '' projektben volt a legnagyobb a szovjet technikai részvétel. Minden felszerelés és személyzet szovjet volt, kivéve a kamerát és az operatőröket, csakúgy, mint a legénységet, 50 extrát és a 3 szovjet színészt.

"Nem akartunk totál csúnya amerikaiak lenni" - mondta Horton, elmagyarázva, hogy a Lorimar csoport csak 16 amerikait tartalmazott, köztük George Kennedy, Cathy Podewell és Sheree Wilson színészek.