Dekódolás és tanulási zavarok olvasása

Ann Logsdon iskolapszichológus, aki arra specializálódott, hogy segítse a szülőket és a tanárokat a különféle oktatási és fejlődési zavarokkal küzdő diákok támogatásában.

Andrea Rice díjnyertes újságíró, szabadúszó író, szerkesztő és tényellenőr, szakterülete az egészség és a wellness.

A dekódolás olvasása a különféle olvasási készségek gyakorlása a szavak olvasására vagy "dekódolására". A dekódolás olvasásakor az olvasók szavakat hangzanak el, amikor kiejtik a részeiket, majd ezeket a részeket egyesítve szavakat alkotnak. Ahhoz, hogy elegendő folyékonysággal olvashasson az olvasottak megértéséhez, az olvasóknak képesnek kell lenniük a szavak dekódolására és a részek gyors és pontos összekapcsolására.

A tanulási zavarokkal küzdő gyermekek, például diszlexia, alapolvasás vagy szövegértés gyakran nehezen tanulják meg a dekódolási készségeket, és sok gyakorlatot igényelnek. A

A dekódolás olvasásának fázisai

Azok az olvasók, akik nem fejlesztik a dekódolási készségeket, szintén nehezen tudnak érteni az olvasáshoz. A dekódolási utasítás olvasásának legkorábbi fázisa általában fonémiás tudatosságot és fonikus oktatást foglal magában. Jellemzően az első osztályban a gyerekek megtanulják, hogyan kell a különféle hangokat szavakban megszólaltatni és kombinálni, hogy a szavakból egy szótag álljon össze. Valószínűleg hosszú és rövid magánhangzókkal is dolgoznak.

Ahogy a gyerekek haladnak az általános évek során, megtanulják az egyre összetettebb, több szótagú szavakat dekódolni. A felsőbb általános években a gyerekek elkezdik megismerni az előtagokat és az utótagokat. Megvizsgálják a görög és latin gyökereket is, hogy jobban megértsék az összetett szavak jelentését. Amint a gyerekek elsajátítják ezeket a készségeket, a készségek automatizálódnak. A gyerekek már nem érzik szükségét, hogy minden betűt megszólaltassanak a szavak dekódolásához. Kezdenek inkább a látásfelismerésre hagyatkozni. Nem ritka azonban, hogy a tanulási zavarokkal küzdő gyermekeknél, például a diszlexiában szenvedőknek több időre és több gyakorlásra van szükségük ilyen készségekkel, mint a tanulási nehézségekkel nem küzdő gyermekek számára. A

Amint a gyerekek egyre jártabban ismerik fel a látásra kerülő szavakat és szavak részeit, elkezdik megtanulni, hogyan vegyítsék össze a betűcsoportokat, ismerjék fel a közös betűcsoportokat, és hogyan befolyásolják azok jelentését ezek a klaszterek. A gyerekek inkább a betűcsoportokat kezdik olvasni, nem pedig a betűket egyenként. A gyerekeket általában arra tanítják, hogy keressenek olyan szavakat vagy törzsszavakat, amelyeket már ismernek a nagyobb ismeretlen szavak dekódolásához. Például a kutya és a ház alkotja a kutyaház szót.

Hogyan segítenek a tanulásban akadályozott gyermekek a dekódolásban

Az olvasási vagy diszlexiás tanulásban akadályozott gyermekeknél gyakran vannak gyengeségek a fonológiai készségekben, és ez befolyásolja képességüket arra, hogy hatékonyan megtanulják a dekódolást. Gyakran teljesen megértik a számukra felolvasott szövegrészeket, de elveszítik a részek jelentését, amikor maguk próbálják elolvasni őket. Ennek a problémának a kezeléséhez a küzdő olvasóknak gyakran szükségük van a hangzások és a dekódolási tevékenységek ismételt gyakorlására és gyakorlására hosszabb ideig, mint a nem fogyatékkal élő gyermekek. A kutatók általában kutatási alapú oktatási programokat javasolnak ezeknek az igényeknek a kielégítésére. A

Számos kutatáson alapuló program tartalmaz kifejezett utasítást a dekódoláshoz, például:

Betűk és betűcsoportok megszólaltatása.
Megtanulni a hasonló gyökerekkel rendelkező szócsaládokat, mint például a hatalmas és a fényes.
Megtanulni megjósolni a szavakat kontextus nyomai segítségével. Például az "A kutya egész éjjel ugatott" részben az olvasó megjósolhatja az ugatott szót annak kezdeti hangja és az a tény alapján, hogy van értelme a mondatban.
Nagy frekvenciájú szavak tanulása látásból.

A tanárok papírmunkalapok segítségével, valamint teljesítményalapú értékeléssel értékelik a gyermekek olvasási készségét. Vagyis a diákok felolvasnak, a tanárok pedig figyelmesen hallgatják, hogy megjegyezzék a gyermekek által elkövetett hibák sajátos típusait. A tanárok arra kérhetik a diákokat, hogy olvassák el a szavak listáját, valamint a mondatokat és a bekezdéseket, hogy felmérjék képességeiket.

Ez a gyakorlat, amelyet hibás elemzésnek hívnak, hasznos módszer annak azonosítására, hogy a gyermek melyik képessége gyenge, és hol van szüksége további gyakorlásra. A hallgatók hibát követhetnek el levél-hang jelzésekben, kontextus jelzésekben vagy szintaxisban. Amikor a tanárok felfedezik ezeket a hibákat, testre szabhatják az oktatást, hogy megfeleljenek a gyermek egyéni szükségleteinek.