Dekondicionálás idősebb rákos felnőtteknél: a függőség kaszkádja

Lorraine K. McEvoy, DNP, MSN, RN, OCN

dekonstrukció

Stuart M. Lichtman, orvos, FACP, FASCO

Minden onkológiai klinikus számára fontos felismerni, hogy a helyreállítás kétszer annyi időt vehet igénybe, mint a dekoncentrálás, és szorgalmas munkát igényel a beteg, az ellátók és a multidiszciplináris csoport részéről a funkcionális állapot korábbi szintjeinek helyreállítása érdekében.

—Lorraine K. McEvoy, DNP, MSN, RN, OCN

Becslések szerint a közösségben élő 80 év feletti felnőttek csaknem fele gyenge a látszólagos funkcionális jólét ellenére. 1 A törékenységet olyan klinikai szindrómának ismerik el, amelyben a következő kritériumok közül legalább három szerepel: akaratlan fogyás, önmaga által kimerült kimerültség, gyengeség, lassú járási sebesség és alacsony fizikai aktivitás. 2 A dekondicionálás olyan szindróma, amelyben egy törékeny idősebb felnőttnél bekövetkező akut stressz esemény a fiziológiai tartalékképesség küszöbének túllépését okozza, ami a fizikai, fiziológiai és pszichológiai folyamatok egyidejű romlását eredményezi.

A dekoncentráció finom kezdete az egészségügyi problémák konstellációjaként nyilvánul meg: gyengeség, fáradtság, megváltozott megismerés, inaktivitás, csökkent táplálékfelvétel, fogyás és depresszió, amely egy akut esemény után néhány órán belül megkezdődhet, és a kórházi kezelés alatt gyorsan mélyrehatóvá válhat. 3 A sürgősségi klinikai szcenárió körüli dekoncentrálást a betegek azonnali szükségleteire összpontosító egészségügyi csoport felismerheti. Ennek eredményeként a hanyatlás lépcsőzete függőséghez vezet.

Hatás az ellátásra

A dekonstrukció a szövődmények kockázatának növelése és az idősebb felnőttek életminőségének csökkentése mellett a halálozás kockázatának többszörös növekedésével jár. 4 Az elmúlt évtized során az onkológusok, a geriátrusok, az ápolók és a szövetséges egészségügyi szakemberek együtt kezdtek dolgozni a geriátria elveinek integrálásában az onkológiai ellátásba. 5 A dekoncentrálás korai felismerését és megelőzését a bevált gyakorlat mércéjeként ismerik el, 4 a dekoncentrálást azonban az idősebb felnőtteknél gyakran nem ismerik fel és nem kezelik megfelelően.

A dekondíció javítására irányuló beavatkozások gyakran kihagyják az eredmények javítására szolgáló lehetőségeket, amikor az idősebb felnőttek rákkezelést végeznek. 4,6 Minden onkológiai klinikus számára fontos felismerni, hogy a felújítás kétszer annyi ideig tarthat, mint a megtisztítás 7, és szorgalmas munkát igényel a beteg, az ellátók és a multidiszciplináris csoport részéről a funkcionális állapot korábbi szintjeinek helyreállítása érdekében.

Átfogó megközelítés a helyreállításhoz

Az Egyesült Államok rákellenes ellátásának változásai elhatárolták a rákkezelés, a túlélés és a rehabilitáció különlegességeit, 8 amelyek jelentős kihívásokat jelentenek az ellátás összehangolásában. Mindazonáltal a hatékony betegségkezelésre, a kezelés és az önálló kezelés előtti szintek megőrzésére, a hanyatlás megelőzésére és az agresszív helyreállításra összpontosító ellátás rákos idősebb felnőtteknél bizonyította hatékonyságát. 9.

A betegek fizikai, pszichológiai, foglalkozási és szociális működésének optimalizálása érdekében multidiszciplináris szolgáltatói csoport integrációjára van szükség ahhoz, hogy egyidejűleg fellépjenek a kapacitás növelése és a feladatokigények csökkentése érdekében. 10 A beavatkozások ütemezésének és típusainak szoros összehangolása szükséges a felújítási eredmények optimalizálásához. 11.

A specifikus kezeléstől függően az idősebb rákos betegek számos káros következménnyel szembesülnek. Ezek a következmények magukban foglalják a fáradtságot, a depressziót, a szorongást, az ismétlődéstől való félelmet, a kognitív diszfunkciót, a fájdalom szindrómákat, a perifériás neuropathiát, a szexuális diszfunkciót, az egyensúlyi és járási problémákat, a mobilitási problémákat, a nyiroködémát, a hólyag és a bél problémáit, a sztóma gondozását, a dysphagia, a kommunikációs nehézségeket és a depressziót. - amelyek mindegyike az idősebb felnőttnél mély dekontingációhoz vezethet. 12,13

Átfogó ellátási megközelítésben a csapat értékeli a beteg összes problémáját, és összehangolja a kezelést a konkrét kérdések kezelése érdekében. 14 A beteg-gondozó támogatási rendszer értékelése, intenzív beteg-gondozó oktatás, viselkedésmódosítás, táplálkozási támogatás, fizikai aktivitás, súlystabilizálás és pszichoszociális támogatás lehet stratégia, amely elősegíti a tünetek kezelését. 12 Az átfogó ellátás menedzsmentje a rákkezeléssel kezdődik, és integrálja a multidiszciplináris csoportot annak érdekében, hogy megőrizze a függetlenség, a funkcionális aktivitás megőrzésének képességét, valamint maximalizálja az egészséget és a hosszú élettartamot. 15

Az egészségügyi eredmények előmozdítása

A rendelkezésre álló adatok egyértelműen jelzik, hogy a társas kapcsolatok potenciálisan képesek előmozdítani az egészséget az idősebb felnőtteknél, és hogy biológiailag elfogadható utak vannak ezekre a hatásokra. 16 Az adaptív képesség és a funkcionális tartalék összetett fizikai, fiziológiai és pszichológiai kölcsönhatása arra utal, hogy a társadalmi környezet szempontjai fontos szerepet játszanak a rákkezelést követő beavatkozások helyreállításában. 17.

A társas kapcsolatok mennyisége és minősége egyaránt megbízhatóan összefügg a morbiditással és a mortalitással. 16 A közösségben élő idősebb felnőttek körében végzett nagy felmérésben a mindennapi élet és a mozgáskorlátozottság legyengült tevékenységének kockázata a pszichoszociális változásokhoz kapcsolódott. Az idősebb felnőttek kevesebb fizikai aktivitása és kevesebb szociális kapcsolata idővel növelte a fogyatékosságot.

Seeman és munkatársai tanulmányozták a társadalmi kapcsolatok és a támogatás kapcsolatát a kognitív öregedés mintáival, és bebizonyították, hogy a több emocionális támogatásban részesülő résztvevők jobb kiindulási teljesítményt és jobb kognitív funkciót értek el 7,5 éves utánkövetés során. 16 Az eredmények alátámasztják a betegek, gondozóik és egészségügyi szakembereik közötti folyamatos interakciók szükségességét az értékelés, a monitorozás és a megnyugtatás érdekében. Ezenkívül a bizonyítékok arra utalnak, hogy az idős emberek társadalmi környezetben való részvételének mértéke egyértelmű túlélési haszonnal jár, függetlenül attól, hogy ezt az elkötelezettséget meghatározott társadalmi vagy produktív tevékenységek vagy társadalmi kapcsolataik jellege és minősége határozza-e meg. 18.

Következmények a gyakorlathoz

Az onkológiai orvosok, az ápolónők és a szövetséges egészségügyi szakemberek könnyen elősegíthetik hozzáférésüket azokhoz a beállításokhoz, amelyekben a betegek ellátáshoz jutnak, és felmérhetik az egyén kockázatát a dekondíció miatt. Nagyobb erőfeszítésekre van szükség a dekoncentráció szűrése és felismerése, valamint a kezelés megkezdésének korai beavatkozása érdekében, hogy megakadályozzuk a lefelé irányuló spirált a funkcionális hanyatlás, az önállóság elvesztése és az egészséggel kapcsolatos életminőség romlása szempontjából.

Fel kell mérni a felújításhoz szükséges forrásokat, és egyidejűleg meg kell kezdeni a beavatkozásokat annak érdekében, hogy a jelenlegi gyakorlatba beépítsék az idősebb felnőttek rákkezelésében az eredmények fokozásának lehetőségeit. Az onkológiai szakorvosoknak fel kell ismerniük a dekoncentrálási kockázat rutinszerű felmérésének és a beteg/gondozói oktatás biztosításának lehetséges előnyeit a jelenlegi teljesítményszint fenntartása érdekében.

A rákkezelés során a dekondíció terheinek csökkentésének célja leginkább a folyamatos multidiszciplináris, multimodális, együttműködésen alapuló megközelítéssel érhető el, amely integrálja a beteget, a családot, a gondozókat és támogató hálózatukat a klinikai csoportba. 7 Annak érdekében, hogy ez a megközelítés sikeres legyen, el kell kezdeni, amikor rákkezelést végeznek, és lelkiismeretesen fenn kell tartani a betegség egész folyamán és az ápolás során. Ezenkívül az egészségügyi szolgáltatók gerontológiai oktatási programjainak tartalmazniuk kell a dekoncentráló értékelést, az elismerést és a prevenciót, mint az oktatási tanterv alapvető elemeit. 3 ■

Közzététel: Dr. McEvoy nem számolt be esetleges összeférhetetlenségről.

Hivatkozások

1. Palacios-Ceña D, Alvarez-López C, Cachón-Pérez M és mtsai: A funkcionális és kognitív hanyatlás korai felismerése a kórház felmentése után: A közösségi ápoló és multidiszciplináris csapatok szerepe. J Gerontol Nurs 35 (9): 2009. 13–17.

2. Bond SM, Davis ME, McEvoy L: Az öregedés fiziológiája és hatása az idősebb felnőttekre, McEvoy L, Cope D (szerk.): A daganatos idősebb felnőtt gondozása az ambuláns körülmények között, 9-31. Pittsburgh, Onkológiai Ápolási Társaság, 2012.

3. Cheruiyot J, Reinhard J, Laoingco C és mtsai: A személyzet ápolóinak ismerete az idősebb felnőttek dekondicionálásának kezeléséről: keresztmetszeti tanulmány. J Nat Sci Res 3: 82-91, 2013.

4. Gillis A, McDonald B: Az ápolók ismeretei, hozzáállása és magabiztossága az idősebb felnőttek dekondíciójának megelőzésével és kezelésével kapcsolatban. J Contin Educ Nurs 39: 547-554, 2008.

5. Extermann M, Hurria A: Átfogó geriátriai értékelés idősebb rákos betegeknél. J Clin Oncol 25, 1824-1831, 2007.

6. Luctkar-Flude MF, Groll DL, Tranmer JE és mtsai: Fáradtság és fizikai aktivitás rákos idősebb felnőtteknél: A szakirodalom szisztematikus áttekintése. Rákápolás 30 (5): E35-E45, 2007.

7. Hardy SE, Dubin JA, Holford TR és mtsai: Átmenet a fogyatékosság és a függetlenség állapota között az idősebb emberek körében. Am J Epidemiol 161: 575-584, 2005.

8. Barr TR, Towle EL: Nemzeti onkológiai gyakorlat referenciaértéke: A pénzügyi és működési paraméterek éves értékelése - 2010. évi jelentés a 2009. évi adatokról. J Oncol Pract 7S (suppl): 2s-15s, 2011.

9. Alfano CM, Ganz PA, Rowland JH és mtsai: Cancer survivorship and cancer rehabilitation: Revitalizing the link. J Clin Oncol 30: 904-906, 2012.

10. Boyd CM, Landefeld CS, Counsell SR és mtsai: A mindennapi élet tevékenységeinek helyreállítása idősebb felnőtteknél kórházi kezelés után akut orvosi betegség miatt. J Am Geriatr Soc 56, 2171-2179, 2008.

11. BD király: A kórházi idősebbek funkcionális csökkenése. Medsurg Nursing 15: 265-272, 2006.

12. Stubblefield M, O’Dell M: Cancer Rehabilitation: Principles and Practice, 1-1093. New York, Demos Medical Publishing, 2009.

13. Bowman KF, Rose JH, Deimling GT: Hosszú távon túlélő rákos családok: Egészségmegőrzési érdekképviselet és gyakorlat. Psychooncology 14: 1008-1017, 2005.

14. Hewitt M, Greenfield S, Stovall E (szerk.): A rákos betegtől a rák túlélőjéig: Lost in Transition, 1–506. Washington, DC, National Academies Press, 2006.

15. Davis ME, Derby SA, McEvoy L: Tünetek kezelése, McEvoy L, Cope D (szerk.): A daganatos idősebb felnőtt gondozása az ambuláns körülmények között, 57–111. Pittsburgh, Onkológiai Ápolási Társaság, 2012.

16. Seeman TE, Lusignolo TM, Albert M és mtsai: Társadalmi kapcsolatok, társadalmi támogatás és kognitív öregedési minták egészséges, jól működő idős felnőtteknél: MacArthur tanulmányok a sikeres öregedésről. Health Psychol 20: 243-255, 2001.

17. Seeman TE: A barátok és a család egészségét elősegítő hatása az idősebb felnőttek egészségi eredményeire. Am J Health Promot 14, 362-370, 2000.

18. Wang HX, Karp A, Winblad B és mtsai: A késõi életben való társadalmi és szabadidõs tevékenységek a demencia kockázatának csökkenésével járnak: A Kungsholmen projekt longitudinális vizsgálata. Am J Epidmiol 155: 1081-1087, 2002.