Étrendi diverzifikáció

Navigáljon ezen az erőforráson

A vérszegénység megértése: Útmutató a tájelemzés elvégzéséhez
- Anaemia tájelemző eszköz
- Információk gyűjtése a vérszegénységről
- 1. lépés: Jellemezze az anaemia előfordulását
- 2. lépés: állapítsa meg a vérszegénység okait
- 3. lépés: Tekintse át a vérszegénységre vonatkozó irányelveket
- 4. lépés: A vérszegénység-beavatkozások állapotának felmérése
  - Malária esetkezelése
  - Féregtelenítés Schistosomiasis esetén
  - Féregeltávolítás a talaj által továbbított helminták számára
  - Beltéri maradék permetezés
  - Időszakos megelőző kezelés terhesség alatt
  - Hosszan tartó rovarirtóval kezelt ágyhálók
  - Étrendi diverzifikáció
  - Étrendmódosítás
  - Nagy dózisú A-vitamin kiegészítés gyermekek számára
  - Ipari élelmiszer-dúsítás
  - Vas – folsav-kiegészítés reproduktív korú nőknél
  - Anyai, csecsemő és kisgyermek táplálkozása
  - Rutin mikroelem-beavatkozások gyermekeknek
  - Tiszta Play Spaces
  - Kézmosás
  - Alapvető és biztonságosan kezelt szennyvízkezelő létesítmények használata
  - Biztonságosan kezelt ivóvíz-szolgáltatások igénybevétele
  - Vízkezelés
  - Késleltetett kábelszorítás
  - Családtervezés
  - Biofortifikáció
  - A tápanyagokban gazdag élelmiszerek termelésének növekedése
  - Az élelmiszer-biztonság előmozdítása
  - Tanácsadás és a genetikai vérbetegségek kezelése
- Következő lépések és források

Az étrend diverzifikációs beavatkozások olyan beavatkozások, amelyek megváltoztatják az élelmiszer-fogyasztást háztartási szinten, például az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának növelése (Gibson és Anderson 2009; Gibson, Perlas és Hotz 2006). A legtöbb erőforrás-hiányos környezetben a keményítőalapú étrend a húsokhoz, tejtermékekhez, gyümölcsökhöz vagy zöldségekhez korlátozott hozzáférés. A háztartási étrend megváltoztatásának célja a mikrotápanyagokban gazdag ételek változatosságának és mennyiségének növelése, csökkentése mikrotápanyagok hiányosságai, beleértve az állati eredetű ételeket (Nair, Augustine és Konapur 2016; Gibson 2014). Ezt a célt általában társadalmi és viselkedésmódosító tevékenységekkel érik el, de magában foglalhatja a tápanyagban gazdag ételek fokozott előállítását és a különféle ételekhez való jobb hozzáférést is.

Mérési és adatforrások

Míg az energia- és tápanyagbevitel mérése ideális esetben a megfigyelt és mérlegelt élelmiszer-nyilvántartásokra támaszkodna, az ilyen adatgyűjtés drága, nem praktikus és megváltoztathatja a megfigyelt emberek viselkedését. Ehelyett a legtöbb információ az étrend bevitelének felidézését (egyéni szinten) vagy a vásárlási szokások felidézését (háztartási szinten) tükrözi. Az étrendre vonatkozó adatgyűjtési módszerek különbözőek és

Ismételje meg a 24 órás étrend-visszahívást, amelyben a háztartás vagy egyén által elfogyasztott élelmiszercsoportokat kiszámítják az előző 24 órára. Ehhez a módszerhez legalább két 24 órás visszahívás szükséges minden embertől, nem egymást követő napokon, az egyéni szintű adatok jelentéséhez.
A listán alapuló étrend felidézése, amelyben a válaszadó az interjúztató által megadott lista alapján az elmúlt 24 órában elfogyasztott ételeket idézi fel (Kennedy et al. 2011).
Élelmiszer-gyakorisági kérdőív, amelyben a válaszadóknak kérdéseket tesznek fel egy meghatározott ideig (24 óránál hosszabb ideig) fogyasztott ételekről és italokról.
A feltörekvő eszközök, például az Optifood (FANTA 2016) adatokat gyűjtenek az élelmiszer-fogyasztási szokásokról.
A néprajzi tanulmányok különböző összefüggésekben vizsgálják a táplálkozási gyakorlatokat, és tartalmazhatnak részleteket az étrend beviteléről (Tumilowicz, Neufeld és Pelto 2015; Pelto et al. 2015).
A kérdőívek, például a háztartások fogyasztási és kiadási felmérésében használtak, a háztartások szintjén információkat szolgáltatnak körülbelül 125 előre meghatározott élelmiszer élelmiszercsoportjának fogyasztásáról (Fiedler és mtsai 2012).

A fenti módszerek egyikével összegyűjtött étrendi adatok összesítésének elősegítése érdekében sok lakossági alapú felmérés beszámol az elfogyasztott ételek típusairól, az étrendben szereplő előre meghatározott élelmiszercsoportok átlagos számáról és az étrend sokféleségéről. A háztartás szintjén az étrend sokféleségi pontszámai a háztartás gazdasági képességét képviselik a különféle élelmiszerekhez való hozzáférés terén, míg az egyéni étrend sokféleségi pontszámok a tápanyagok megfelelőségét hivatottak tükrözni. Ha nem megfelelő ételt fogyasztanak, nem valószínű, hogy megfelelő minőséget lehet elérni. Ezeket a pontszámokat leggyakrabban nők és gyermekek esetében jelentik:

A nők minimális étrendi sokfélesége a 15–49 éves nők százalékos aránya, akik az elmúlt 24 órában 10 azonosított élelmiszercsoport közül legalább 5-öt fogyasztottak (FAO és FHI 360 2016).
Minimális étrendi sokféleség a gyermekek számára azon gyermekek aránya, akik az elmúlt 24 órában 10 azonosított élelmiszercsoportból legalább 4-et fogyasztottak (WHO 2010). Az étkezés gyakoriságára vonatkozó adatokkal párosítva az étrend sokfélesége felhasználható a 6–23 hónapos gyermekek minimális elfogadható étrendjének kiszámításához 3 .

Az étrenddel kapcsolatos információkat gyűjtő felmérések a következők:

Demográfiai és egészségügyi felmérések
a háztartások fogyasztási és kiadási felmérései
Több mutatófürt-felmérés
Országos mikroelem-felmérések
Tudás, gyakorlat és lefedettség
egyéb kutatási vagy értékelési tevékenységek.