Empirikusan levezetett táplálkozási szokások és székrekedés a középkorú kínai lakosság körében, 2016–2018

Absztrakt

Háttér

A táplálkozási szokások és a székrekedés összefüggése nem megalapozott, különösen a kínai lakosság körében. Ezért a jelen tanulmány célja az étrendi szokások és a székrekedés kockázata közötti kapcsolat meghatározása volt egy középkorú kínai lakosság körében.

Mód

Összesen 2267 45–59 éves résztvevőt toboroztak Hangzhou városába, Zsejiang tartomány fővárosába, Kelet-Kínába 2016 augusztusától 2018 októberéig. Az étrend-bevitelt 138 élelmiszert tartalmazó félkvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőív (FFQ) segítségével becsülték meg . A székrekedést a Róma II kritériumok alapján határozták meg. Többváltozós logisztikus regresszióval vizsgáltuk az étrendi szokások és a székrekedés kockázatának összefüggését.

Eredmények

Három fő táplálkozási szokást vontak ki faktoranalízissel, és a hagyományos dél-kínai, nyugati és a gabona-zöldség mintáknak nevezték el. Vizsgálati populációnkban a székrekedés prevalenciája 13,28% volt. A legalacsonyabb kvartilis résztvevőivel összehasonlítva a hagyományos dél-kínai minta legmagasabb kvartilisében résztvevőkhöz csökkent székrekedési esélyek társultak (páratlan arányok (OR) = 0,79; 95% konfidencia intervallum (CI): 0,626–0,981; P 0,05).

Következtetések

Vizsgálatunk kimutatta, hogy a hagyományos dél-kínai minta a székrekedés csökkent kockázatával jár. További longitudinális vizsgálatok szükségesek eredményeink megerősítéséhez.

Háttér

A székrekedés a klinikai gyakorlatban gyakori funkcionális gasztrointesztinális rendellenesség, amelynek prevalenciája világszerte a lakosság 5-20% -a között mozog [1]. Japánban a székrekedés előfordulása, amelyet hetente ≤3 bélmozgásként határoztak meg, viszonylag magasnak tűnik (kb. 6%

Az általános népesség 25% -a) [2]. Ezzel szemben a nyugati országokban a székrekedés is egyre nagyobb figyelmet kapott, tekintettel a gyermekek körében tapasztalható magas - 10% -ra becsült - előfordulására

25% [3]. Megalapozott, hogy a székrekedés egy multifaktoriális krónikus betegség, amely összefüggésbe hozható bizonyos tényezőkkel, beleértve az életkort, a nemet, a genetikai, a pszichoszociális, a társadalmi-gazdasági státuszt, a dohányzási státust, az alkoholfogyasztást, a fizikai aktivitást és az étrendi tényezőket [4, 5].

Jelenleg az étrendet módosítható tényezőként ismerik el, amely kulcsfontosságú szerepet játszik a székrekedés kialakulásában [6]. Jelentős számú epidemiológiai tanulmány számolt be az étrend és a székrekedés közötti összefüggésekről, amelyek az egyes tápanyagok vagy ételek és élelmiszercsoportok hatásaira koncentráltak [7,8,9]. A való életben azonban az emberek nem bizonyos ételeket vagy egyetlen tápanyagot fogyasztanak, hanem vegyes ételeket, amelyek különféle tápanyagokat tartalmaznak [10]. Ennek fényében a táplálkozási minták elemzése, figyelembe véve a tápanyagok és ételek közötti kölcsönhatásokat és kölcsönös összefüggéseket, valamint ezek egészségre gyakorolt kumulatív hatásait, figyelemre tett szert az étrend és a betegségek közötti összefüggés vizsgálatában [11]. Ezenkívül potenciálisan megkönnyíti a táplálkozási ajánlásokat is [12].

Az elmúlt évtizedben számos epidemiológiai tanulmányt végeztek az étrendi szokások és a krónikus betegségek, például az elhízás, a magas vérnyomás és a 2-es típusú diabetes mellitus összefüggésének tisztázása érdekében [12,13,14,15]. Az étrendi szokásoknak a székrekedés kockázatával való összefüggéséről azonban kevés adat található. A mai napig csak egy keresztmetszeti tanulmány vizsgálta a táplálkozási szokásokat a funkcionális székrekedés kockázatával kapcsolatban a 18–20 éves japán nőknél [16]. Ezenkívül tudomásunk szerint egyetlen korábbi tanulmány sem vizsgálta az étrendi szokások és a székrekedés prevalenciáját a kínai lakosság között. Erre tekintettel a jelen tanulmány célja az volt, hogy levezesse a középkorú kínai népességben fennálló főbb táplálkozási szokásokat, és értékelje a székrekedés kockázatával fennálló összefüggéseiket.

Tantárgyak és módszerek

Vizsgálati populáció

Az étrendi bevitel értékelése

A szokásos étrendi bevitelt egy validált félkvantitatív FFQ alkalmazásával értékelték, amely 138 kínai élelmiszert sorolt fel rendszeresen. A résztvevőket arra kérték, hogy töltsék ki a kérdőívet az étkezésük gyakoriságára vonatkozóan, az előző év helyi súlyegységeinek (1 liang = 50 g) vagy háztartási intézkedéseknek (csészék) felhasználásával. Minden ételnek kilenc lehetősége volt a gyakoriságra, amely a „soha” -től a „3-szor/nap” -ig terjedt, és három lehetőség az adagok méretére. Az étrendi felmérés részleteit korábban közzétették [12]. Ezenkívül az élelmi rostbevitelt a módosított Prosky-módszerrel (Science and Technology Agency, 2000) becsülték meg az ebben az FFQ-ban 74 rosttartalmú élelmiszer beviteléből. Jelen tanulmányban a résztvevők élelmi rostbevitelének adatait a kínai élelmiszer-összetevők listája (2018) számította ki. Végül az egyes élelmiszerek gyakorisági kategóriáját g/d-vé alakították át a következő elemzés során.

Az étrendi szokások azonosítása

Először 138 élelmiszert gyűjtöttünk össze az FFQ-ból 30 előre meghatározott élelmiszercsoportba (az 1. táblázatban), az élelmiszer-típus és a tápanyag-összetétel hasonlósága alapján egy középkorú kínai populációban [10]. Ezután elvégeztük a faktoranalízist (főkomponens) a 30 előre meghatározott élelmiszercsoporton, hogy levezessük a főbb táplálkozási szokásokat. Másodszor, az egyszerűbb és nagyobb értelmezhetőségű struktúra elérése érdekében a tényezőket egy ortogonális transzformáció (varimax rotáció) forgatta az SPSS 23.0 változatában. A tényezők számának meghatározásához elemzéseink során a sajátértéket, a görbe diagramot és a faktorok értelmezhetőségét alkalmaztuk [17]. A sajátértékek kiértékelése, a szelvénydiagram-teszt és az értelmezhetőség után megtartottuk azokat a tényezőket, amelyek sajátértéke ≥1,5. Végül a 0,4-nél nagyobb faktortöltő abszolút értékű élelmiszercsoportokat úgy tekintettük, hogy jelentősen hozzájárulnak az egyes mintákhoz a jelen tanulmányban. A faktor pontszámokat kvartilisekbe sorolták (Q1 az étkezési minta alacsony bevitelét jelentette, Q4 az étkezési minta magas bevitelét jelentette).

A vérnyomás értékelése

A résztvevő vérnyomását egy képzett nővér mérte 5–10 perces pihenés után ülő helyzetben, standard higany vérnyomásmérővel. A vérnyomást háromszor mértük, és három mérés átlagát tekintettük a résztvevő vérnyomásának.

Antropometriai mérések értékelése

A magasságot (cm) és a súlyt (kg) 0,1 cm-es, illetve 0,1 kg-os pontossággal mértük, digitális elektronikus mérleg (Tanita) alkalmazásával, a résztvevők könnyű ruhát és cipőt nem viselve. A testtömeg-indexet (BMI) a tömeg (kg) és a magasság négyzetének (m 2) osztva számítottuk. A derék kerületét (WC) 0,1 cm pontossággal mértük a természetes deréknál (minimális kerület a köldök és a xiphoid folyamat között) [18]. Az összes antropometriai mérést jól képzett nővérek végezték szabványosított eljárások alkalmazásával.

Egyéb változók értékelése

A fizikai aktivitásra vonatkozó adatokat a Nemzetközi Fizikai Aktivitási Kérdőív (IPAQ) segítségével gyűjtötték, és metabolikus ekvivalens órákban fejezték ki hetente (MET-h/hét) [19]. További információkat, mint például életkor, nem, dohányzási állapot, iskolai végzettség, jövedelem és a gyógyszerhasználat, validált, önállóan kitöltött kérdőívvel szereztek be. A dohányzási státuszt a soha nem dohányzó, a jelenlegi dohányos és a korábbi dohányos kategóriába sorolták. Az iskolai végzettséget három kategóriába sorolták: általános iskola vagy annál alacsonyabb, közép- és középiskola, középiskola vagy magasabb. Kérdőíves felméréssel gyűjtötték össze a gyógyszeres kezeléseket, mint például a sivatagi cistanche, a duphalac, a macrogol 4000 por belsőleges oldathoz. Ezenkívül a teljes energiafogyasztást megbecsülték validált félkvantitatív FFQ alkalmazásával, napi kilokalóriában (kcal/nap) kifejezve.

A székrekedés meghatározása

A 2000-ben bevezetett ROME II kritériumok [20] szerint a résztvevőket, akik két vagy több alábbi diagnosztikai kritériumnak eleget tettek, székrekedésként határozták meg: (1) erőlködés; (2) darabos vagy kemény széklet; (3) hiányos kiürítés; (4) elzáródás vagy elzáródás érzése; (5) hetente kevesebb mint három székletürítés. A leggyakoribb székrekedési tünetek közé tartozik a hasi fájdalom vagy kényelmetlenség, a kemény széklet, a hiányos kiürítés érzése, a túlzott megterhelés, az anorectalis elzáródás érzése és a kézi manőverek szükségessége [21]. A résztvevőket arra kérték, hogy válaszoljanak meg a következő négy kérdésre az előző 12 hónap írásbeli kérdőívében. A négy kérdés a következő: (1) megerőlteti-e a bélmozgást? (2) érez-e hiányos ürítést a bélmozgás után? (3) mennyire kemény a széklet? (4) hányszor gyakorol bélműködést hetente?

A fogalmak meghatározása

Az elhízást a BMI ≥ 28 kg/m2, a hasi zsírosság pedig (hím: WC ≥ 85 cm; nő: WC ≥ 80 cm) határozta meg [22]. A magas vérnyomást 140 Hgmm vagy magasabb szisztolés nyomásként és/vagy 90 Hgmm vagy nagyobb diasztolés nyomásként határozták meg [23].

statisztikai elemzések

A vizsgálatban résztvevőket az étrendi minta pontszámainak kvartilis kategóriái szerint kategorizálták. Az adatokat az egyes táplálkozási minták pontszámainak kvartilisére osztva számoltuk, és átlagként ± standard deviációként (SD) adtuk meg a folyamatos változók és számként (arányban) kategorikus változók esetében. Ha az adatok normális eloszlású változók, akkor független minták T-tesztjét alkalmaztuk a folyamatos változók szignifikáns különbségeinek értékelésére. Ha nem, akkor Mann-Whitney tesztre volt szükség. Ezenkívül a chi-négyzet tesztet alkalmazták a kategorikus változók közötti különbség vizsgálatára. Bináris logisztikai regressziós modelleket alkalmaztunk a fő táplálkozási szokások és a székrekedés kockázatának összefüggéseinek értékelésére, alkalmazkodva a lehetséges zavarókhoz. Az első modellt nemre (férfi/nő) és életkorra (évekre) igazították. A második modellt tovább igazították az iskolai végzettséghez (középiskola), a fizikai aktivitás szintjéhez (könnyű, mérsékelt, nehéz), a dohányzási állapothoz (soha, jelenlegi, korábbi), az alkoholfogyasztáshoz, a jövedelemhez, a BMI-hez (folyamatos) és a teljes energiafogyasztáshoz; A harmadik modellt ezenkívül a teljes rostbevitelhez igazították. Az összes statisztikai elemzést az SPSS szoftvercsomag 23.0 verziójának (SPSS Inc., Chicago, IL, USA) és egy kétoldalas alkalmazásával végeztük. P-érték

Eredmények

A székrekedés általános előfordulása ebben a populációban 13,28% volt (301/2267). A székrekedéssel és anélkül résztvevők általános jellemzőit a 2. táblázat mutatja (n = 2267). Statisztikus különbségek voltak az életkor, az iskolai végzettség, a jövedelem, a teljes energiafogyasztás és a magas vérnyomás előfordulása között székrekedéssel és anélkül.P 2. táblázat A székrekedéssel és anélkül résztvevők általános jellemzői

Mind a Kaiser-Meyer-Olkin index (0,703), mind a Bartlett-teszt (P 3. táblázat Faktortöltő mátrix a három étrendi mintához *

A vizsgálati résztvevők általános jellemzőit a fő táplálkozási szokások pontszámainak kvartilisén keresztül a 4. táblázat tartalmazza. A legalacsonyabb kvartilis résztvevőivel összehasonlítva a hagyományos dél-kínai étrendi minta legmagasabb kvartilisébe tartozók nagyobb valószínűséggel voltak idősebbek, nők, dohányosok, használja a sivatagi cistanche-t, és alacsonyabb volt az elhízás és a székrekedés előfordulása, alacsonyabb a BMI és a jövedelem, valamint a magasabb iskolai végzettség. Ezenkívül, összehasonlítva a nyugati táplálkozási minta legalacsonyabb kvartiliséből származó résztvevőkkel, a legmagasabb kvartilisbe tartozók nagyobb valószínűséggel voltak fiatalabbak, férfiak, dohányosok, duphalacot és másokat használtak, és nagyobb volt az elhízás és a magas vérnyomás előfordulása, és magasabb volt BMI, WC, WHR, iskolai végzettség, jövedelem és teljes energiafogyasztás. Hasonlóképpen, a gabona-zöldség minta legmagasabb kvartilisének résztvevői nagyobb valószínűséggel voltak idősebbek, nők, soha nem dohányoztak, alacsonyabb a BMI, WC, WHR, teljes energiafogyasztásuk, és lényegesen alacsonyabb az elhízás és a magas vérnyomás előfordulása, és magasabb a fizikai aktivitási szint.

A fő táplálkozási szokások és a székrekedés kockázata közötti összefüggést logisztikai regresszió-analízissel az 5. táblázat mutatja be. A potenciális zavaró változók korrekciója után a hagyományos dél-kínai minta-pontszámok legmagasabb kvartilisében résztvevők alacsonyabb székrekedés-kockázattal jártak (OR = 0,79; 95% CI: 0,626–0,981; P 0,05).

Vita

Kevésbé ismert az étrendi szokások hatása a székrekedés kockázatára a kínai lakosság körében. Jelen tanulmányban azt tapasztaltuk, hogy a hagyományos dél-kínai minta a középkorú kínai népesség csökkenő székrekedési kockázatával társult. Ezzel szemben nem találtak statisztikailag szignifikáns összefüggést a szemek-zöldségek vagy a nyugati minták és a székrekedés kockázata között. Legjobb tudomásunk szerint ez a tanulmány az első a kínai lakosság körében, amely értékeli az étkezési szokások összefüggését a székrekedés kockázatával.

Erősségek és korlátozások

Következtetések

Összegzésként megállapítottuk, hogy a hagyományos dél-kínai minta szignifikánsan összefügg a székrekedés kockázatának csökkenésével a középkorú kínai lakosság körében. Eredményeink tovább hangsúlyozzák a teljes étrend fontosságát a középkorú kínai lakosság székrekedésének megelőzésében. Tekintettel azonban tanulmányunk keresztmetszeti jellegére, ezeket a megállapításokat további prospektív vizsgálatokban kell megerősíteni.