Egészségfejlesztés az ápolásban: Gyermek elhízási beavatkozások

2317 szó (9 oldal) Ápoló esszé

Ez az esszé azokat a tudásokat, készségeket és hozzáállást tárja fel, amelyek az ápolóknak az egészségfejlesztéshez szükségesek.

Az elmúlt évtizedben az egészségfejlesztés az egészségpolitika jelentős részét képezte az Egyesült Királyságban (Piper, 2009). Például az Egészségügyi Minisztérium (DOH) politikái: Az egészség megválasztása (DOH, 2004) és a jobb tájékoztatás, a jobb választás, a jobb egészség (DOH, 2007) egyaránt kiemelik az egészségfejlesztést, mint az egészségügy fő gondját (Piper, 2009). Az ápolóknak jelentős szerepük van a betegség hatásának csökkentésében, az egészség és a funkció elősegítésében (RCN, 2012). Az NMC (2008) kijelenti, hogy az egészségfejlesztés az ápolói szakma kulcsfontosságú eleme, és ezt a gyakorlatban is vállalniuk kell. Az egészségfejlesztés egy olyan eljárás, amely segíti az embereket az egészségük javításában és az irányításukban (WHO, 1985). Tones (1987) az egészségfejlesztést „minden olyan stratégiai intézkedésként írja le, amely elősegíti az egészséget, vagy megelőzi a betegséget, a fogyatékosságot és az érettség előtti halált”.

Az egészségfejlesztés célja a készségek és képességek fejlesztése a cselekvés érdekében, valamint egy csoport vagy közösség körében, hogy kölcsönösen működjenek együtt az egészséget meghatározó tényezők feletti ellenőrzés és a pozitív változások elérése érdekében (WHO, 1978). Az egészségfejlesztés elengedhetetlen a gyermekápolásban, mivel bármi, ami befolyásolja a gyermek egészségét gyermekkorban, hatással lehet a felnőttkorra (Moyse, 2009). A hatékony egészségfejlesztés érdekében az ápolóknak megfelelő képességekkel, ismeretekkel és hozzáállással kell rendelkezniük (Cole, 2008). A megfelelő ismeretek, készségek és hozzáállás lehetővé teszi az ápolók számára, hogy sikeres egészségfejlesztést hajtsanak végre, ami pozitívan befolyásolja a betegek életét, egészségét és jólétét (Cole & Porter, 2008).

A közegészségügyet ellátó gyermekápolók azon munkálkodnak, hogy megteremtsék a gyermekek számára az egészséges egészséges élet lehetőségeit az állami politikák befolyásolásával és az egészségfejlesztés révén (RCN, 2007). Ennek biztosításához azonban az ápolóknak ismeretekre van szükségük (Risjord, 2011). Például az ápolók számára létfontosságú a különféle egészségügyi feltételek ismerete, mivel jelentős időt töltenek a szolgáltatás igénybevevőivel, így az ápolók általában az első információforrások, amikor a szolgáltatás igénybevevői meg akarnak tudni egy bizonyos egészségi állapotról (Risjord, 2011) . A gyermekkori elhízás kezelésével kapcsolatban az ápolónőknek ismerniük kell az elhízást a sikeres egészségfejlesztés érdekében (Bagchi, 2010). Grimmet és mtsai (2010) megállapították, hogy a szülők és a gyermekek vagy nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel az elhízásról és annak súlyosságáról. Ez arra utal, hogy hiányzik a tudatosság a gyermekek elhízásáról. Moyse kijelenti, hogy az ápolóknak minden alkalommal útmutatást és életmód-oktatást kell kínálniuk, amikor kapcsolatba lépnek a szolgáltatás használóival. A gyermek családjával való együttműködés létfontosságú, mivel ez lehetővé teszi az ápolók számára, hogy azonosítsák a család félreértéseit: testmozgás, ételfogyasztás és egészségügyi kérdések (Moyse, 2009).

Ez azt mutatja, hogy a tudás létfontosságú az egészségfejlesztés megvalósításakor, mivel az ápolók oktatással és tanácsadással segíthetik mind a gyermekeket, mind a szülőket az egészségügyi kérdésekben. Az egészségügyi epidemiológiával kapcsolatos ismeretek elengedhetetlenek lesznek az ápolók számára az egészségfejlesztésben, mintha a gyermekek egészségi állapotának ábrázolását kínálnák a gyermekek körében, kiemelve ezzel azokat a területeket, amelyek prioritást igényelnek. Jelenleg az Egyesült Királyságban a 2-15 éves fiúk 33% -a és a lányok 30% -a elhízott (Health Survey for England, 2012). 1995-2006 óta az elhízás aránya a fiúknál 14% -ról 25% -ra, a lányok esetében pedig 15% -ról 27% -ra nőtt. A 2-10 éves fiúk elhízási aránya az 1995-ös 11% -ról 2006-ban 17% -ra, a lányok 10% -ára nőtt, 2006-ban 12% -ra nőtt (Health Survey for England, 2012). A gyermeki elhízás prevalenciájának és előfordulásának ismerete lehetővé teszi az ápolók számára, hogy azonosítsák: megelőző megközelítéseket, figyeljék a világi trendeket, és lehetővé tegyék az ápolók számára a veszélyeztetett csoportok felismerését (Naidoo & Willis, 2009).

Az ápolóknak ismeretekkel kell rendelkezniük a gyermek pszichológiai, társadalmi, fizikai és intellektuális fejlődéséről. A Gyermekek Törvénye (2004) ezt kötelezettségként mondja ki minden gyermekorvos számára, aki részt vesz a gyermekek egészségében, védelmében és jólétében. A gyermek fejlődésének tudatosítása jelentős lépés annak megértése felé, ami megalapozza a gyermekek jólétét, biztonságát, valamint a jólét előmozdítását és fenntartását (DOH, 2012). Ez biztosítja, hogy a gyermek holisztikus gondozásban részesüljön, mivel figyelembe veszi a gyermek egészségi állapotát. A gyermekkori elhízás kapcsán a gyermek fejlődése létfontosságú szempont az egészségfejlesztés során, mivel segít az ápolónak abban, hogy meghatározza, hogyan befolyásolja a gyermek fejlődését az elhízás és az általa okozott következmények, de ami a legfontosabb: lehetővé teszi az ápoló számára, hogy azonosítsa ezt megváltoztatható a gyermek egészségének javítása érdekében (referencia).

A bizonyítékokon alapuló ismeretek létfontosságúak az egészségfejlesztésben, az NMC (2008) kijelenti, hogy az ápolóknak bizonyítékokon alapuló gyakorlatot kell alkalmazniuk a kiváló ellátás biztosításához és a betegek szükségleteinek kielégítéséhez. A gyermek elhízással kapcsolatban az ápolók az irodalom áttekintésével bizonyítékokon alapuló ismereteket szerezhetnek az elhízásról, ezáltal megismerhetik azokat a kulcsfontosságú kutatásokat, kezdeményezéseket, beavatkozásokat és politikákat, amelyek mind kulcsfontosságúak az elhízott gyermekek gondozásának megvalósításában (Porter & Cole, 2008).

Az egészségfejlesztési elméletek és modellek ismerete hasznos lesz az ápolók számára, mivel ezek megalapozzák az egészségfejlesztés alkalmazását. Az elmélet számos módon segíthet az egészségfejlesztés megvalósításában (Nutbeam & Harris, 2010). A modellek és elméletek jobb megértést kínálnak a kezelendő egészségügyi problémákról. Ismertetik a célpopuláció igényeit és motivációit, és javaslatokat kínálnak az egészségi állapot, az egészségügyi magatartás és azok káros hatásainak megváltoztatására. Az egészségfejlesztési modellek és elméletek megközelítéseket és intézkedéseket is kínálnak a programok és problémák nyomon követésére (Nutbeam & Harris, 2010). A gyermek elhízás kapcsán az ápolók alkalmazhatják az ápolási folyamatot, amelynek a következő szakaszai vannak: felmérés, diagnózis, tervezés, megvalósítás és értékelés. Például felmérik a gyermeket, hogy azonosítsa a gyermek egészségügyi szükségleteit az ellátás megvalósításának alapjaként.

A diagnózis érdekében a gyermek súlya és magassága mérhető, ez lehetővé teszi az ápoló számára, hogy az eredményeket összehasonlítsa a gyermekek testtömeg-indexének százalékával összehasonlítva, hogy a gyermek elhízott-e. Az ápolók konzultációt folytathatnak a szülőkkel annak megállapítása érdekében, hogy mi járulhat hozzá ahhoz, hogy a gyermek elhízott legyen. A tervezéshez az ápolók kidolgozhatnak egy gondozási tervet a gyermek számára, amely olyan tervezett tevékenységeket tartalmaz, amelyek megfelelnek a gyermek szükségleteinek, azaz a rendszeres testmozgás, az egyensúlyi étrend vagy a kalóriabevitel ésszerű mértékű csökkentése. A megvalósítási szakaszban az ápolónők segítenek a gyermeknek az ápolási tervből származó cselekvések végrehajtásában, pl. étkezési napló, amely segít csökkenteni a kalóriabevitelt az ajánlott mennyiségre, ösztönözve a gyermeket és a családot napi 30 perc testmozgásra, vagy növelve az egészségesebb ételválasztást. Az értékelési szakaszban az ápoló és a gyermek vagy a család fel fogja mérni, hogy a beavatkozások eredményesek voltak-e, és ha nem, hogyan lehetne javítani az intézkedéseket a betegek igényeinek kielégítése érdekében.

Az ápolóknak ismeretekre van szükségük az egészségügyi egyenlőtlenségekről, mivel az Egyesült Királyság kormánya az egészségügyi egyenlőtlenségeket kulcsfontosságú közegészségügyi kérdésként határozta meg (DOH, 2013). A gyermeki elhízás egészségügyi egyenlőtlenségnek tekinthető, mivel az Országos Gyermekmérési Program szerint az 5 és 12 éves gyermekek körében magas az elhízás aránya a megnövekedett társadalmi-gazdasági nélkülözéssel függ össze (NCMP, 2010). Az egészséges életmód az egészséges emberek politikájának (DOH, 2010) célja, hogy csökkentse az egészségügyi egyenlőtlenségeket és növelje a lehetőségeket azáltal, hogy különféle szolgáltatásokat kínál mind a család, mind a gyermekek számára. A politika hangsúlyozza a gyermekek egészséges életmódjának fontosságát, célokat tűz ki az Egészséges Gyermek Programra, az egészségügyi látogatókra és a Családápoló partnerségre, és bemutatja, hogy ez hogyan járul hozzá a közegészségügyi prioritáshoz, a jó egészség és jólét elősegítéséhez (DOH, 2010).

Az ápolók kulcsszerepet játszanak ebben a politikában azáltal, hogy egészségfejlesztő kezdeményezések révén javítják a gyermekek és fiatalok egészségét és lehetőségeit. Például a gyermekek elhízásának kezelése a szülők egészséges táplálkozásra és testmozgásra való nevelésével. Ennek eléréséhez az ápolóknak ismeretekre van szükségük az egészségügyi egyenlőtlenségek tényezőiről és az egészségfejlesztési módszerekről, amelyek felhasználhatók a gyermekek és szüleik segítésére a fogyatékosság, a sérülés és a halálozás megelőzésében (Moyse, 2009).

Készségek

Az egészségfejlesztés során a készségek széles skáláját használják a közegészségügyi kérdések kezelésére. Egyikük képes másokkal együttműködni. Brammer (2007) kijelenti, hogy a családok és gyermekek hatékony támogatását egyetlen ügynökség nem tudja elérni. Így az ápolóknak együtt kell működniük másokkal az egészségfejlesztés során, hogy megfeleljenek a gyermek igényeinek. A DOH kijelenti, hogy az NHS munkatársai hatékony csapatokban működnek együtt egymással, és hogy a partnerség létfontosságú a betegek ellátásának megvalósításában (DOH, 2006). Acheson azt javasolja, hogy az emberek önálló életvitelének elősegítése érdekében szakmaközi együttműködésre van szükség, hogy ösztönözzék az állami ügynökségeket, hogy a szolgáltatásokat az egyén igényeihez igazítsák, és a függetlenség mellett elősegítsék a választást (Acheson, 1999).

A gyermek elhízás kapcsán az ápolók együttműködhetnek másokkal a környezeti kihívások kezelésében, mivel ez az a terület, ahol az ápolók kevesebbet vesznek igénybe. A környezet a következőkből áll: fizikai, kulturális, társadalmi és gazdasági környezet, amelyekre szükség van az életmódváltáshoz (Davis, 2007).

Szakmaközi együttműködés révén multidiszciplináris csoportban vagy ügynökségekkel, például táplálkozási szakemberekkel, iskolákkal, vallási képviselőkkel, fitnesz- és szabadidős központokkal, valamint a közösségi ételt végző személyzet környezeti akadályaival lehet küzdeni (Mosytn, 2005). A családi kultúra és a társadalmi élet módosítható a család egészségesebb életmódra való ösztönzésével, ami pozitív környezetet eredményez a módosításhoz (Davis, 2007).

A kommunikációs készségek megléte kulcsfontosságú az egészségfejlesztésben (Webb, 2011). Wills és mtsai (2007) megállapították, hogy az ápolóknak fel kellett ismerniük, hogy az egyének hogyan szereznek információt, hogyan cserélik le hatékonyan az információkat, hogyan döntenek az egyének az egészségükkel kapcsolatban, és hogyan értik meg a közösségek változását. A gyermekek elhízása kapcsán a szülőkkel való kommunikáció a beavatkozás alapkövét képezi az elhízott gyermek problémájának kezelésére. Ha a kommunikáció helyesen zajlik, kialakulhat és ápolható az elhízott gyermekekkel és családjukkal való együttműködés alapja (Mikhailovich & Morrison, 2007).

A családközpontú ellátás készségének megszerzése kulcsfontosságú szempont az egészségfejlesztésben, mivel a családok döntő szerepet játszanak a gyermekek és fiatalok egészségének és jólétének biztosításában (Moyse, 2009). A Nemzeti Szolgáltatási Keretrendszer (DOH, 2004) iránymutatásokat tartalmaz, amelyek hangsúlyt fektetnek az egészségfejlesztésre és az oktatással és erőforrásokkal rendelkező családok segítésére a születéstől a felnőttkorig. Az irányelvek magas színvonalú ellátást kérnek a gyermekek és a fiatalok támogatása és védelme érdekében.

A családközpontú gondozás megvalósításával az ápolók lehetővé teszik a partneri viszony kialakulását a gyermek családjával annak érdekében, hogy megfeleljenek a család és a gyermek prioritásainak és szükségleteinek (Bowden & Greenberg, 2011). A családközpontú ellátás előnyös az egészségfejlesztés megvalósításában, mivel javítja az ellátást, lehetővé teszi az erőforrások sikeres elosztását, és kielégíti mind a családot, mind a betegeket (Bowden & Greenberg, 2011). A gyermekkori elhízás kapcsán az optimális ellátást a családközpontú ellátás biztosítja, ahol a családnak és a gyermeknek egyaránt gondoskodnak és tanácsot adnak az egyezés érdekében.

Tones & Tilford (2001) szerint a páciensek képességeinek erősítése elengedhetetlen, hogy az egészségfejlesztés legfontosabb jellemzője a felhatalmazás. A gyermeki elhízás kapcsán létfontosságú a fiatalok felhatalmazása arra, hogy egészségüket kezeljék, miközben szükségleteiket kielégítik. A felhatalmazást az egészséges táplálkozás és a testmozgás ösztönzésében kulcsfontosságú fogalomként ismerték el (Cochran, 2008).

Hozzáállás

A hatékony egészségfejlesztés érdekében az ápolóknak magukban kell foglalniuk az egészséget elősegítő attitűdöket, és tiszteletben kell tartaniuk minden beteget.

Az empátia kulcsfontosságú hozzáállás az egészségfejlesztésben, McQueen (2005) szerint az empátia arra utal, hogy képes megérteni a beteg viselkedését és érzéseit. Malloch (2001) azt sugallja, hogy az empátia formálja a bizalmat, és lehetővé teszi az ellátás tárgyalását, végrehajtását és hatékony értékelését. Az NMC (2008) szerint az ápolóknak képesnek kell lenniük empátiával ellátni az ellátást. A gyermek elhízás kapcsán az empátia kulcsfontosságú hozzáállás, mivel a DOH (2010) kijelenti, hogy az ápolóknak empatikusaknak kell lenniük a családokkal, amikor olyan érzékeny kérdésekkel foglalkoznak, mint a gyermekek elhízása.

Az együttérző létfontosságú az egészségfejlesztés során, mivel a DOH (2010) szerint az együttérzés képezi az ápolás alapját a tiszteleten, méltóságon és empátián alapuló kapcsolatok révén.

A megítélés nélküli létfontosságú az egészségfejlesztés szempontjából, mivel az NMC (2008) kijelenti, hogy az ellátást univerzális, ítélet nélküli, kedves és érzékeny módon kell nyújtani, elkerülve a feltételezéseket.

A motivációnak lennie az ápolók számára kulcsfontosságú hozzáállást igényel, mivel ez segíti a betegeket abban, hogy magabiztosnak érezzék magukat, ezáltal a kívánt egészségügyi intézkedést elérhetőbbé téve Fisher (2013). Harter azt javasolja, hogy a betegek motiváltak legyenek, amikor magabiztosnak érzik magukat, azonban ha valaki úgy érzi, hogy nem képes egy cselekvésre, akkor kevésbé valószínű, hogy megteszi. Tehát a motivációs attitűd létfontosságú, mivel növeli a beteg önértékelését és arra ösztönzi a betegeket, hogy tegyenek intézkedéseket az egészségük érdekében.

Következtetés

Ez az esszé feltárta, miért van szükségük az ápolóknak készségekre, ismeretekre és hozzáállásra az egészségfejlesztéshez, és hogyan lehet ezt felhasználni a gyermekek elhízásának kezelésére.

Idézd ezt a művet

A cikk hivatkozásának exportálásához kérjük, válasszon egy hivatkozási típust alább:

APA
MLA
MLA-7
Harvard
Vancouver
Wikipédia
OSCOLA